MÚLT
A Rovatból

Tedd láthatóvá azt, ami nélküled minden bizonnyal nem lenne látható!

A Budapest Gyűjtemény munkatársai ez alkalommal olyan képeket válogattak, amelyek az alkotás folyamatát örökítették meg.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével - szmo.hu
2020. június 21.


Link másolása

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

A címben szereplő Robert Bresson-idézet a fotós jelenlétének, és munkájának fontosságára is utal, amikor egy felvétel olyan (visszahozhatatlan) mozzanatot, helyzetet örökít meg, amely máskülönben számunkra láthatatlan maradna. Ez az, ami valószínűleg mindenkit magával ragad fényképek nézegetése közben.

Alkotókról és főként alkotásairól külön-külön számtalan képet láthatunk, - vagy készíthetünk akár magunk is -, de műtermek meghitt vagy épp feszültséggel teljes kezdeti, alkotás közbeni, vagy épp befejezési fázisokat bemutató pillanatait testközelből látni, azok részesévé válni, csak keveseknek adatik meg.

1915. június közepétől Sidló Ferenc műtermében (Százados úti művésztelepen) a művész mintája alapján Schmidt Miklós díszítőszobrász 14 fafaragóval és 6 asztalossal minden nap reggel 7 órától késő estig dolgozott. A szobor anyagául a tölgyet választották. A monumentális szobrot részletekben faragták ki. Először a ló feje készült el, azután a hátsó lábai, a nyaka, a szügye, az első lábai, a ló testét takaró lepel, legvégül a vitéz alakja. Ezután a szobor tulajdonképpeni favázát kezdték el ácsolni, amelyre csapokkal, csavarokkal erősítették a szobor kifaragott részeit. Két és fél ezernél több kisebb-nagyobb (van köztük 3 méteres is) csavar tartotta össze a 4 méter 18 cm magas, 4000 kg-os grandiózus alkotást. A szobor további 3 m magas posztamensét Sidló Ferenc tervei szerint Thék Endre udvari tanácsos gyára készítette, és az egész szobor faanyagát díjmentesen ajánlotta fel a jótékonysági akció javára. Müllner János felvétele. 1915.

Sidló 10 éves koráig a magyar hősiesség legendás jeleneteit festette, rögzítette krétával a török-magyar lovas párviadalokat Zrinyivel és Kinizsivel. Ellenállhatatlanul vonzotta az erő, melynek kifejezésében mesterré érett a Nyugat szobor megformálásáig.

A pillanat, amelyet Müllner rögzített nemcsak azért különleges, mert a szoborcsoportból, az elszakított nyugati vármegyéket jelképező „Ifjú” alakjának modelljét még beállítva láthatjuk, hanem mert a fotó jobb felső sarkában a szobrászművész egyik pályaösszegző csúcspontja, a Rabmagyar c. munkája is feltűnik. Ez a műve is erősíti azt a megállapítást, hogy a monumentalitásra törekvés Sidló Ferenc ösztönös tulajdonsága volt. Utóbbi műve az „Ifjú” fölé magasodó Hadúr torzójának is tekinthető. A Védő Ligák Szövetségének megbízásából készült, elszakított országrészeket jelképező szoborcsoportot 1921. január 16-án avatták fel a Szabadság tér északi, félköríves részének járdaszigetein, bár 1920. november 1-én már leleplezték azokat. A készülő Nyugat szobor Sidló Ferenc szobrász műtermében. Müllner János felvétele. 1920 ősze

Hihetetlen, hogy ezek a 3 méter körüli hatalmas szobrok mindössze 5 hét alatt készültek el, ami csak azért lehetett ilyen „kevés” idő, mert kőfaragás és bronzöntés helyett műkőből készültek. Szentgyörgyi műtermében (Százados úti művésztelepen), így is éjjel –nappal folyt a munka. A képen a szobrászművész „az utolsó simításokat” végzi a másfeles életnagyságú férfialak kardján.

Szentgyörgyi István (1881-1938) a szegedi fa és fémipari szakiskola elvégzése után Zürichben dolgozott kőfaragóként, majd a budapesti Iparművészeti Iskolában Mátray Lajostól tanulta a szobrászatot. 1905 és 1910 között a brüsszeli akadémián van der Stappennél képezte magát, majd ezután hazatért. 1925-től a Képzőművészeti Főiskola tanára lett.

Egy magyar férfi karddal és címeres pajzzsal védelmezi a Délvidéket jelképező lányt. A lábuknál levő búzakévék Bácskát és a Bánságot jelképezik, amely a Nagy-Magyarország éléstára volt.

Szentgyörgyi István szobrász műtermében a Dél című szoborral. Ismeretlen felvétele, 1920 ősze

Miután Sidló Ferenc (1882-1954) családjában mindenki katona volt, számára is ez az út kínálkozott. 5 évet el is töltött a kismartoni katonai nevelőintézetben, ahonnan végül altisztekről és tiszttanárokról készített karikatúrái miatt elbocsátották, így civilben folytatta középiskolát. Hosszas könyörgés után beíratták az Iparművészeti Iskolába, ahol Mátray Lajostól, és Strobl Alajostól tanulhatott. Ezután a bécsi Szépművészeti Akadémián Hans Bitterlichnél pallérozta tovább tudását, majd a müncheni akadémiát látogatta. Sikerrel nyert el ezután egy három éves római ösztöndíjat, ahonnan 1908-ban hazatérve először Gödöllőn telepedett le. A gödöllői művésztelepen mennyasszonyáról, a szintén itt dolgozó Undi Carla iparművészről mintázott Ébredés (1911) c. mellszobra is látható ezen a fotón, amely 1912 után készült. Ekkor már visszaköltözött Budapestre, mivel a Százados úti művésztelepen műteremhez és családi otthonhoz juthatott. A mellette lévő állványon a kisfiáról, Bandikáról mintázott bronz Dávid kisplasztikát láthatjuk, amit 1921-ben a Céhbeliek kiállításán mutatott be a nagyközönségnek.

Sidló Ferenc szobrász műtermében. Ismeretlen felvétele, 1920-as évek

A Munkácsy céh ez évi művészjóléti célokat szolgáló sorsolásán Botfai Hűvös László szobrászművész díjtalanul felajánlotta, hogy megmintázza annak portréját, ki a főnyereményt megüti. A sors különös szeszélye, hogy az idén az ifjúsági irodalom klasszikus mesterének és nesztorának, Gaál Mózesnek sorsjegyét húzták ki elsőnek. Az illusztris író portréja időközben elkészült és mint mondják, kitűnően sikerült”.(Forrás: Oszág-Világ, 1934. július 2.,6.o.)

Botfai Hűvös László szobrászművész Gaál Mózest mintázza műtermében. Ismeretlen felvétele, 1934. június

Pásztor János (1881-1945) még „apró igazításokat” végez az öntödében, a monumentális neoklasszicista stílusú, barokkos lendületű lovas szobor fején. II. Rákóczi Ferenc arca amellett, hogy felidézi a róla fennmaradt ábrázolásokat, rendkívül karakteres, fegyelmezett, és büszke. Pásztor az erdélyi fejedelem alakját, Váli Sándor, nehézsúlyú ökölvívóról mintázta, aki először aktban állt modellt, aztán szerzett a Nemzeti Színháztól kosztümöket, Rákóczi korabeli ruhákat, azokat vette magára.

Mátray Lajos növendékeként végzett szobrászati tanulmányokat Pásztor János is az Iparművészeti Iskolában. Majd 1903-tól 1905-ig állami ösztöndíjjal a párizsi Julian Akadémia hallgatója volt. 1910-től élt és dolgozott Budapesten.

Készül II. Rákóczi Ferenc hatalmas lovasszobra. Világ Miklós felvétele,1937

A római klasszicizáló stílusban készült szoborcsoport mellékalakjai már készen állnak, az ülő női akt a művészetet, az ülő férfi akt pedig a tudományt jelképezi. A miniszter alakjának modellje pedig még éppen készül.

A szoborcsoportot 1939. május 14-én avatták fel az Eskü (ma Március 15-e ) téren. Az emlékmű főalakja a II. világháborúban megsérült, így elbontották, a mellékalakokat pedig Adyligeten helyezték el, amelynek közelében egykor Klebelsberg lakott (Pesthidegkúton). 2001. szeptember 21-én a szoborcsoport újra megelevenedett a Villányi úton álló budai ciszterci Szent Imre templom mellett, Tóth Kálmán áldásos szoborrestaurátori munkájának is köszönhetően.

Gartner a válogatásban szereplő szobrászművészekhez hasonlóan Mátray Lajos tanítványaként az Iparművészeti Főiskolán kezdte 1922-ben. Tanulmányait időközben Simai Imrénél folytatta, majd 1928-ban a Képzőművészeti Főiskolán Szentgyörgyi Istvánnál folytatta. 1933 és 1935 között Rómában volt ösztöndíjas.

Abonyi Grantner Jenő Klebelsberg Kuno, vallás és közoktatási miniszter emlékművén dolgozik.

Ismeretlen felvétele, 1938-1939 körül

Még több régi fotót a Budapest Gyűjtemény képarchívumában találtok

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: