MÚLT
A Rovatból

Tedd láthatóvá azt, ami nélküled minden bizonnyal nem lenne látható!

A Budapest Gyűjtemény munkatársai ez alkalommal olyan képeket válogattak, amelyek az alkotás folyamatát örökítették meg.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével - szmo.hu
2020. június 21.



Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

A címben szereplő Robert Bresson-idézet a fotós jelenlétének, és munkájának fontosságára is utal, amikor egy felvétel olyan (visszahozhatatlan) mozzanatot, helyzetet örökít meg, amely máskülönben számunkra láthatatlan maradna. Ez az, ami valószínűleg mindenkit magával ragad fényképek nézegetése közben.

Alkotókról és főként alkotásairól külön-külön számtalan képet láthatunk, - vagy készíthetünk akár magunk is -, de műtermek meghitt vagy épp feszültséggel teljes kezdeti, alkotás közbeni, vagy épp befejezési fázisokat bemutató pillanatait testközelből látni, azok részesévé válni, csak keveseknek adatik meg.

1915. június közepétől Sidló Ferenc műtermében (Százados úti művésztelepen) a művész mintája alapján Schmidt Miklós díszítőszobrász 14 fafaragóval és 6 asztalossal minden nap reggel 7 órától késő estig dolgozott. A szobor anyagául a tölgyet választották. A monumentális szobrot részletekben faragták ki. Először a ló feje készült el, azután a hátsó lábai, a nyaka, a szügye, az első lábai, a ló testét takaró lepel, legvégül a vitéz alakja. Ezután a szobor tulajdonképpeni favázát kezdték el ácsolni, amelyre csapokkal, csavarokkal erősítették a szobor kifaragott részeit. Két és fél ezernél több kisebb-nagyobb (van köztük 3 méteres is) csavar tartotta össze a 4 méter 18 cm magas, 4000 kg-os grandiózus alkotást. A szobor további 3 m magas posztamensét Sidló Ferenc tervei szerint Thék Endre udvari tanácsos gyára készítette, és az egész szobor faanyagát díjmentesen ajánlotta fel a jótékonysági akció javára. Müllner János felvétele. 1915.

Sidló 10 éves koráig a magyar hősiesség legendás jeleneteit festette, rögzítette krétával a török-magyar lovas párviadalokat Zrinyivel és Kinizsivel. Ellenállhatatlanul vonzotta az erő, melynek kifejezésében mesterré érett a Nyugat szobor megformálásáig.

A pillanat, amelyet Müllner rögzített nemcsak azért különleges, mert a szoborcsoportból, az elszakított nyugati vármegyéket jelképező „Ifjú” alakjának modelljét még beállítva láthatjuk, hanem mert a fotó jobb felső sarkában a szobrászművész egyik pályaösszegző csúcspontja, a Rabmagyar c. munkája is feltűnik. Ez a műve is erősíti azt a megállapítást, hogy a monumentalitásra törekvés Sidló Ferenc ösztönös tulajdonsága volt. Utóbbi műve az „Ifjú” fölé magasodó Hadúr torzójának is tekinthető. A Védő Ligák Szövetségének megbízásából készült, elszakított országrészeket jelképező szoborcsoportot 1921. január 16-án avatták fel a Szabadság tér északi, félköríves részének járdaszigetein, bár 1920. november 1-én már leleplezték azokat. A készülő Nyugat szobor Sidló Ferenc szobrász műtermében. Müllner János felvétele. 1920 ősze

Hihetetlen, hogy ezek a 3 méter körüli hatalmas szobrok mindössze 5 hét alatt készültek el, ami csak azért lehetett ilyen „kevés” idő, mert kőfaragás és bronzöntés helyett műkőből készültek. Szentgyörgyi műtermében (Százados úti művésztelepen), így is éjjel –nappal folyt a munka. A képen a szobrászművész „az utolsó simításokat” végzi a másfeles életnagyságú férfialak kardján.

Szentgyörgyi István (1881-1938) a szegedi fa és fémipari szakiskola elvégzése után Zürichben dolgozott kőfaragóként, majd a budapesti Iparművészeti Iskolában Mátray Lajostól tanulta a szobrászatot. 1905 és 1910 között a brüsszeli akadémián van der Stappennél képezte magát, majd ezután hazatért. 1925-től a Képzőművészeti Főiskola tanára lett.

Egy magyar férfi karddal és címeres pajzzsal védelmezi a Délvidéket jelképező lányt. A lábuknál levő búzakévék Bácskát és a Bánságot jelképezik, amely a Nagy-Magyarország éléstára volt.

Szentgyörgyi István szobrász műtermében a Dél című szoborral. Ismeretlen felvétele, 1920 ősze

Miután Sidló Ferenc (1882-1954) családjában mindenki katona volt, számára is ez az út kínálkozott. 5 évet el is töltött a kismartoni katonai nevelőintézetben, ahonnan végül altisztekről és tiszttanárokról készített karikatúrái miatt elbocsátották, így civilben folytatta középiskolát. Hosszas könyörgés után beíratták az Iparművészeti Iskolába, ahol Mátray Lajostól, és Strobl Alajostól tanulhatott. Ezután a bécsi Szépművészeti Akadémián Hans Bitterlichnél pallérozta tovább tudását, majd a müncheni akadémiát látogatta. Sikerrel nyert el ezután egy három éves római ösztöndíjat, ahonnan 1908-ban hazatérve először Gödöllőn telepedett le. A gödöllői művésztelepen mennyasszonyáról, a szintén itt dolgozó Undi Carla iparművészről mintázott Ébredés (1911) c. mellszobra is látható ezen a fotón, amely 1912 után készült. Ekkor már visszaköltözött Budapestre, mivel a Százados úti művésztelepen műteremhez és családi otthonhoz juthatott. A mellette lévő állványon a kisfiáról, Bandikáról mintázott bronz Dávid kisplasztikát láthatjuk, amit 1921-ben a Céhbeliek kiállításán mutatott be a nagyközönségnek.

Sidló Ferenc szobrász műtermében. Ismeretlen felvétele, 1920-as évek

A Munkácsy céh ez évi művészjóléti célokat szolgáló sorsolásán Botfai Hűvös László szobrászművész díjtalanul felajánlotta, hogy megmintázza annak portréját, ki a főnyereményt megüti. A sors különös szeszélye, hogy az idén az ifjúsági irodalom klasszikus mesterének és nesztorának, Gaál Mózesnek sorsjegyét húzták ki elsőnek. Az illusztris író portréja időközben elkészült és mint mondják, kitűnően sikerült”.(Forrás: Oszág-Világ, 1934. július 2.,6.o.)

Botfai Hűvös László szobrászművész Gaál Mózest mintázza műtermében. Ismeretlen felvétele, 1934. június

Pásztor János (1881-1945) még „apró igazításokat” végez az öntödében, a monumentális neoklasszicista stílusú, barokkos lendületű lovas szobor fején. II. Rákóczi Ferenc arca amellett, hogy felidézi a róla fennmaradt ábrázolásokat, rendkívül karakteres, fegyelmezett, és büszke. Pásztor az erdélyi fejedelem alakját, Váli Sándor, nehézsúlyú ökölvívóról mintázta, aki először aktban állt modellt, aztán szerzett a Nemzeti Színháztól kosztümöket, Rákóczi korabeli ruhákat, azokat vette magára.

Mátray Lajos növendékeként végzett szobrászati tanulmányokat Pásztor János is az Iparművészeti Iskolában. Majd 1903-tól 1905-ig állami ösztöndíjjal a párizsi Julian Akadémia hallgatója volt. 1910-től élt és dolgozott Budapesten.

Készül II. Rákóczi Ferenc hatalmas lovasszobra. Világ Miklós felvétele,1937

A római klasszicizáló stílusban készült szoborcsoport mellékalakjai már készen állnak, az ülő női akt a művészetet, az ülő férfi akt pedig a tudományt jelképezi. A miniszter alakjának modellje pedig még éppen készül.

A szoborcsoportot 1939. május 14-én avatták fel az Eskü (ma Március 15-e ) téren. Az emlékmű főalakja a II. világháborúban megsérült, így elbontották, a mellékalakokat pedig Adyligeten helyezték el, amelynek közelében egykor Klebelsberg lakott (Pesthidegkúton). 2001. szeptember 21-én a szoborcsoport újra megelevenedett a Villányi úton álló budai ciszterci Szent Imre templom mellett, Tóth Kálmán áldásos szoborrestaurátori munkájának is köszönhetően.

Gartner a válogatásban szereplő szobrászművészekhez hasonlóan Mátray Lajos tanítványaként az Iparművészeti Főiskolán kezdte 1922-ben. Tanulmányait időközben Simai Imrénél folytatta, majd 1928-ban a Képzőművészeti Főiskolán Szentgyörgyi Istvánnál folytatta. 1933 és 1935 között Rómában volt ösztöndíjas.

Abonyi Grantner Jenő Klebelsberg Kuno, vallás és közoktatási miniszter emlékművén dolgozik.

Ismeretlen felvétele, 1938-1939 körül

Még több régi fotót a Budapest Gyűjtemény képarchívumában találtok

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
„Mindenkit megölünk!” – 27 éve történt a Columbine középiskolai mészárlás, az Egyesült Államok történelmének egyik legvéresebb iskolai ámokfutása
A hatóságok két és fél évtizeddel később emberölésnek minősítették Anne Marie Hochhalter halálát, aki 26 évvel élte túl a columbine-i lövöldözést. Az elkövetők a támadás során a könyvtárban azt kiabálták: „Minden sportoló álljon fel!”


1999. április 20-án a Columbine Gimnázium neve örökre egyet jelentett a modern kori iskolai erőszakkal – két és fél évtizeddel később pedig egy újabb áldozat halálával hivatalosan is átíródott a mérleg.

Aznap hunyt el Anne Marie Hochhalter, aki a 27 évvel ezelőtti lövöldözésben súlyosan megsebesült és deréktól lefelé lebénult. A halottkém a halál okát emberölésnek minősítette, mivel a támadáskor szerzett sérülései közvetlenül hozzájárultak a halálához. Ezzel a columbine-i áldozatok hivatalos száma 14-re emelkedett – írta az Associated Press.

A két elkövető, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold eredetileg nem lövöldözést, hanem egy nagyszabású robbantást tervezett. Két, egyenként közel tíz kilós, PB-gázpalackból készült bombát helyeztek el az iskola menzáján, amelyeket helyi idő szerint 11:17-re időzítettek, amikor a legtöbb diák, nagyjából 500 fő tartózkodott ott.

A tervük az volt, hogy a robbanások után a menekülőket a parkolóból lövik le. A menzában elhelyezett bombák azonban a hibás vezetékezés miatt nem robbantak fel.

Miután a tervük kudarcot vallott, a két diák fegyverrel indult az iskola nyugati bejárata felé. Az első lövések 11:19-kor dördültek el, azonnal megölve egy diáklányt, Rachel Scottot. A helyszínen tartózkodó rendőr, Neil Gardner helyettes 11:22 körül kapott riasztást, és szinte azonnal tűzharcba keveredett az egyik támadóval.

Eközben a bent rekedt tanár, Dave Sanders diákok százait terelte biztonságba, amíg őt is halálos lövés nem érte.

A támadók 11:29-kor hatoltak be az iskola könyvtárába, ahol a legtöbb áldozatukkal végeztek. Szemtanúk szerint az egyik elkövető azt kiabálta:

„Minden sportoló álljon fel! Mindegyikőteket meg fogjuk ölni.”

A mészárlás a könyvtárban alig több mint hét percig tartott, ezalatt tíz diákot öltek meg. Az elkövetők 12:08-kor a könyvtárban öngyilkosságot követtek el.

A speciális egységek 12:06-kor hatoltak be az épületbe, kevesebb mint egy órával az első lövések után, a korabeli protokolloknak megfelelően azonban nem nyomultak be azonnal mélyebbre. A rendőrök nem voltak felkészülve egy ilyen szintű fegyveres támadásra.

A késlekedés miatt a súlyosan megsebesült Dave Sanders tanár délután három óra körül elvérzett, mielőtt a segítség elérhetett volna hozzá. Az eset alapjaiban változtatta meg az amerikai rendőrségi taktikát; ennek nyomán vezették be az azonnali behatolást előíró protokollt aktív lövöldöző esetén.

A tragédia után egy hónappal Bill Clinton akkori elnök és a first lady, Hillary Clinton a közösséghez szólt. „Amerika szívét átütötte” – mondta a first lady. Az elnök pedig a fegyvertartási és fegyvervásárlási rendszer hézagos szabályozására hívta fel a figyelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is” – így indult a legendás Gyermekvasút
A korabeli Néplap cikke a pártot és a vezetőt éltette az 1950-es átadáson. 2015-ben a vonal bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is.


Amikor 78 éve, 1948. április 11-én a Széchenyi-hegy oldalában megfeszített munkával nekiláttak az Úttörővasút építésének, kevesen sejthették, hogy egyszer Guinness-rekorderré, nemzedékek közös élményévé, s a budai hegyek ikonikus attrakciójává válik.

Ma ugyanazon a pályán, immár Gyermekvasútként, gyerekek irányítják a forgalmat – felelősen, profin, mégis játékos örömmel.

A mai évfordulón ünnepeljük a kisvasutat, amelynek története maga a magyar huszadik század kicsiben, a Rákosi-korszak propagandájától a ma is virágzó közösségépítésig.

Az építkezés 1948. április 11-i megkezdését követően rekordsebességgel haladt a munka: az első, nagyjából három kilométeres szakaszt Széchenyi-hegy és az akkori Előre (ma Virágvölgy) állomás között már július 31-én átadták.

A korabeli sajtó szerint az első szerelvény „pontosan fél tíz órakor indult el”.

A következő év júniusában a vonal elérte Szépjuhásznét (akkor Ságváriliget), majd 1950. augusztus 20-án megindult a forgalom a teljes, Hűvösvölgyig tartó pályán. Bár egy várostörténeti forrás szerint április 11-én a nyomvonalat jelölték ki és a munka másnap indult, a hivatalos narratíva ezt a napot tekinti a kezdőpontnak.

A dátumok mögött azonban egyedülálló működési modell áll, amely a vasút igazi szívét jelenti.

A forgalmi és kereskedelmi feladatokat 10 és 14 év közötti gyermekvasutasok látják el, természetesen felnőtt állomásfőnökök és vasúti szakemberek felügyelete mellett.

A fiatalok komoly tanfolyamon vesznek részt, ahol elsajátítják a szolgálati napló vezetését, a jelzési és biztosítóberendezések kezelését, a váltóállítás szabályait és az utastájékoztatás fortélyait.

Ez a rendszer ma is él és virágzik, tavaly júniusban például 155 újonc tett fogadalmat Hűvösvölgyben.

2015-ben a budapesti Gyermekvasút hivatalosan is bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint a világ leghosszabb olyan vasútvonala, ahol a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyermekek látják el.

A hitelesített hossz 11,7018 kilométer. A 760 milliméteres nyomtávú pálya a budai hegyekben kanyarog, 235 méteres szintkülönbséget küzd le, miközben a legnagyobb emelkedője eléri a 3,4 százalékot.

A vonal népszerűsége a hatvanas években érte el a csúcsát, 1961-ben például 800 ezer utast szállított. Ma a teljes menetidő a két végállomás között körülbelül 40-50 perc.

A vonalról csodálatos panorámák nyílnak a környező hegyekre, és számos turistaút csatlakozik az állomásokhoz.

A Gyermekvasút azonban több mint közlekedési eszköz; egyben korszakok lenyomata is. Az ötvenes években a szocialista nevelés és propaganda fontos eszköze volt.

Egy korabeli tudósítás érzékletesen tükrözi a korszak szellemét: „a Pártnak. Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is!” - írta a Néplap a teljes vonal átadásakor.

Mára ez a narratíva teljesen átalakult. A vasút a közösségépítés, a felelősségvállalás és a pályaválasztás támogatásának színterévé vált, ahol a gyerekek játékosan tanulhatnak bele egy komoly szakmába.

Története tele van apró, érdekes részletekkel is. Kevesen tudják, hogy 1956 és 1973 között a hűvösvölgyi végállomáson mozgólépcső működött, amelyet vasár- és ünnepnapokon, a metró előtti időkben valóságos látványosságként üzemeltettek.

A járműpark is legendás: a „Kis Piri” néven ismert gőzmozdony ma is feltűnik a nosztalgiajáratokon, az egyik jellegzetes Mk45-ös dízelmozdonyt pedig „Bendegúz”-nak keresztelték.

A Gyermekvasút egyszerre időutazás és jövőiskola; a budai hegyek sínpárján 78 éve fut a történelem – ma is, a gyerekek biztos kezű irányításával.

Via MÁV-csoport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
A Titanic egyetlen magyar áldozata nem is arra a hajóra váltott jegyet: sztrájk pecsételte meg a sorsát
Weisz Lipót és felesége eredetileg az RMS Lusitania első osztályán utazott volna Kanadába, ám a Titanic másodosztályára irányították át őket.


Egy bányászsztrájk miatt fordult tragédiába a Titanic egyetlen magyar utasának élete.

Eredetileg nem is a végzetes útra tartó óceánjáróra, hanem a Lusitaniára váltott jegyet.

Weisz Lipót, a tehetséges szobrász és felesége, a belga Mathilde Françoise Pëde Kanadában szeretett volna új életet kezdeni.

Szénhiány miatt végül a Titanic másodosztályán találták magukat.

Weisz Lipót magyar származását neve is sejteti, és bár a sírfelirata Pestet jelöli meg születési helyeként, a kutatások szerint Veszprémben látta meg a napvilágot.

 

A fiatalember 19 évesen Angliába emigrált, ahol a bromsgrove-i Iparművészeti Egyesületnél tanult. Itt ismerkedett meg a varrónőként és énekesnőként dolgozó Mathilde-dal, akit feleségül is vett – írta a Promotions.hu.

A tehetséges fafaragó 1911-ben már áthajózott az Atlanti-óceánon, és Montrealban kapott megbízást a helyi Szépművészeti Múzeumtól.

Később Edward Wren bízta meg azzal, hogy a Dominion Express Building homlokzatára kifaragja a korabeli Kanada kilenc tartományát jelképező kőpajzsokat.

Mivel úgy látta, Quebecben meg tud élni a művészetéből, visszautazott Angliába a feleségéért, hogy együtt kezdjék meg közös életüket a tengerentúlon.

Ám a sors közbeszólt.

A Lusitania első osztályára vettek jegyet, de a brit bányászok sztrájkja miatt a Lusitania nem tudott elindulni. Ezért a Weisz házaspárt átirányították a Southamptonból induló Titanicra, a másodosztályra.

A történet szerint Weisz Lipót felszállás előtt a kabátja bélésébe varrta a család teljes vagyonát: mintegy 15 ezer dollár értékű, 21 kilogramm súlyú aranyat.

1912. április 14-én éjjel, egy kései séta után a házaspár épp visszatért a kabinjába, amikor a hajó jéghegynek ütközött. Mathilde a 10-es számú mentőcsónakban kapott helyet, így megmenekült, ám férje a hajóval együtt a fagyos óceánba merült.

Az özvegy április 18-án, a Carpathia fedélzetén érkezett meg New Yorkba, ahol az a veszély fenyegette, hogy nincstelen bevándorlóként visszaküldik Angliába.

A holttestek után kutató Mackay-Bennett hajó azonban megtalálta a 293-as számmal jelölt, mentőmellényes testet, amit a felsőjébe hímzett „W.L.” monogram alapján azonosítottak Weisz Lipótként.

Előkerült az öltönybe rejtett arany is, amit visszaszolgáltattak az özvegyének. Mathilde végül Kanadában maradt, és később újra férjhez ment.

Weisz Lipótot a montréali Baron de Hirsch temetőben helyezték végső nyugalomra.

Sírja sokáig jelöletlen volt, a fejfát csak a katasztrófa századik évfordulóján, 2012 körül állították fel. A sírkövön ez a felirat olvasható: „Leopold Weisz, született 1880 körül Magyarországon, Pesten. 1912. április 15-én halt meg a Titanic katasztrófájában. Nemrég házasodott, és kezdett új életet Montréalban. Tehetséges és ígéretes szobrász, a bromsgrove-i ipartestület tagja, munkáira Montréalban és külföldön egyaránt csodálattal tekintenek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk