MÚLT
A Rovatból

Te is szidtad anno a Merkurt? Nem kellett volna!

90 ezer autóra egymillió reklamáció jutott, és gyakran ötéves várólista. Valóban durva számok, de nézzünk csak a színfalak mögé!
Forrás: Tó-retró blog, címkép: Magyarország, Budapest XXI. Védgát utca 5-7., a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat telepe. 1973. Fortepan/Uvaterv - szmo.hu
2023. április 30.


Link másolása

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a Kádár-kori autózás történetében az egyik

legfontosabb dátum 1964. január első napja volt. Ekkor kezdte meg áldásos(?) tevékenységét ugyanis a Merkur vagy teljes nevén a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat (bár sok esetben használták a nevet hosszú „ú” betűvel is a vállalat a kezdetektől, ezt a latinból átvett formát szerepeltette).

A fontos hírt újsághirdetések formájában tudatták a hazai (leendő) autósokkal, akik valószínűleg örömünnepet tartottak otthon.

A vállalat két elődje ugyanis komoly ellenszenvet vívott ki azzal, hogy képtelenek voltak a hazai autóelosztást megoldani. Először a BELKER (Belkereskedelmi Gépkocsijavító Vállalat), majd a Csepel Kerékpár- és Motorkerékpár-nagykereskedelmi Vállalat futott neki az országba érkező autók adminisztrálásának és elosztásának, ám az eredmény katasztrofálisra sikeredett. A telephelyeken egymás-hegyén hátán álltak az autók, így – utoljára – abban az időben akár heteken belül is autóhoz lehetett volna jutni, csak az igények leadása és kielégítése akadozott. Ebben az évben, 1963-ban 13 ezer beérkező autóról beszéltünk...

Budapest XXI. Védgát utca 5-7., a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat telepe. 1973. Fortepan/FŐFOTÓ

Az istenek hírnökéről és a kereskedők (és a tolvajok meg a csalók!) istenéről elnevezett vállalat azonban valóságos ígéret lavinával indított már az első napokban. Úgy gondolták, hogy a korábbi kiutalások helyet valódi kereskedelem fog megindulni az autók piacán autószalonokkal, a döntést segítő prospektusokkal, készséges személyzettel és később zökkenőmentes szervizszolgáltatással és alkatrészellátással. Aki élt az előző rendszerben, az pontosan tudja, hogy a valóság ennél jóval árnyaltabb képet mutatott.

Több éves várólistákkal, elérhetetlen alkatrészekkel és csapnivaló állapotban átvett autókkal. Még tíz évvel később is bevett szokásnak számított, hogy az autókat az átadótelepről egy szervizbe vitték, ahol jobb esetben csak a fényszórók és a futómű beállítása, valamint a szelepek, porlasztó beszabályozása szerepelt a munkalapon, rosszabb esetben (különösen a Daciák esetében) alkatrészekre szedték a vadiúj négykerekűt, majd tisztességesen öszeszerelték újra.

A helyzet még brutálisabbá vált, amikor a nyolcvanas évek elején megszűnt az AFIT (Autófenntartó Ipari Tröszt) és a szervizelés irányítása is a Merkur hatáskörébe került. Persze az értékesítő vállalat kapott egy szép vastag keretet a garanciális problémák javításainak költségeire, ám ez viccesen kevésnek bizonyult. Hogy megértsük miért, ahhoz elég csupán néhány adatot végig böngészni.

1986-ban a Merkur kicsit több mint 90 ezer autót adott át, melyek az első garanciális évben 1 millió(!) problémát hoztak össze! Az első reklamációk dátuma pedig többnyire megegyezett az átvétel napjával.

Érdemes a lenti táblázatot szemügyre venni ahhoz, hogy lássuk, milyen költségeket jelenthetett ez. A táblázat típusonként mutatja a 100 átadott autóra jutó reklamációk számát és az első évben rájuk fordított javítási költséget (Merkur és Kermi adatok). Bár néhány fajsúlyos versenyző hiányzik a felsorolásból adathiány miatt, az adatok így is beszédesek...

Reklamációk száma, 1986-ban és a javítások költsége az 1. évben
MárkaReklamáció/ 100 autóGar. Javítások ktsg-e az első évbenRendelési ár 1986-ban
Trabant1,95 120 Ft80 000 Ft (lim.)
Polski Fiat3nincs adat91 000 Ft (126-os)
Wartburg3,25 040 Ft118 000 Ft (stand.)
Lada3,44 970 Ft142 000 Ft (1200-as)
Skoda8nincs adat120 000 Ft (105-ös)
Dacia9,28 000 Ft139 000 Ft (1310-es)
Moszkvics12,48 600 Ft112 000 Ft (2140-es)
Zastava13,210 420 Ft170 000 Ft

Az első év kitétel nem tévedés, ugyanis a garanciális idő meglehetősen képlékeny volt akkoriban. A jogszabályok szerint a javítás időtartama nem számított bele a garanciális időszakba, ami az akkori alkatrészellátást ismerve gyakran két évre is kitolta az ingyenes, garanciális időszakot. Ráadásul nem is ez volt a legfőbb probléma.

Ha akkoriban meg kellett volna választani a leggyűlöltebb állami vállalatot, akkor a Merkur magabiztosan behúzta volna az első három hely valamelyikét.

Ami több okból is érthető. Egyrészt – ahogyan a kommunizmus idejében minden állami vállalat – az autóértékesítő esetében is fennállt a nemtörődöm hozzáállás, a helyzettel visszaélő „kell, nem kell, nem kap mást” mentalitás. Emellett az emberek ezzel a vállalattal azonosították az iparág minden problémáját, hiszen az új autó (egy idő után a használt is) egyet jelentett a Merkur névvel. Kétségtelen, hogy magát a Merkurt sem kellett félteni, ha hibázásról, nemtörődömségről esett szó, ám az igazság jóval árnyaltabb képet mutatott.

Ahogyan abban az időben minden esetben, úgy az autók területén is jól követhetően gyűrűzött végig az egymásra épülő trehányságok és hibák dühítő tömege. Kezdjük azzal a ténnyel, hogy a Merkur csupán értékesítette – és később – szervizeltette az új autókat, míg a rendelés, az import a MOGÜRT feladata volt. Ők voltak az első szűrő a várólisták felé vezető úton (igaz a KGST kvótarendszer egyébként is megszabta az egy évben rendelhető járművek számát). Ugyanakkor a külkereskedő a gyárakkal állt szemben, melyek esetében a selejt termelés és a csapnivaló hatékonyság miatt szinte folyamatos volt az elmaradás a tervektől autóban és alkatrészben egyaránt (ráadásul amit tudtak, azt inkább nyugatra értékesítették, kemény valutáért).

Fotó: Fortepan/ FŐFOTÓ

A kevés és gyengén teljesítő autógyár így olyan helyzetbe került, hogy bármilyen rettenetes minőségű és állapotú autót simán el tudott adni. Megtehették, hogy alig fél év garanciát vállaljanak (a többit a Merkur dobta hozzá, igaz valamennyire beépítették az autók árába a költséget), ám valós garanciális csere szinte soha nem történt. Ráadásul

a Merkur gyakorlatilag nem csak értékesített, hanem a gyártás utolsó fázisát is ők végezték el, lévén az átadótelepeken átlagosan öt órát(!) kellett javítgatni, állítgatni az autókat, hogy legalább nagyjából átadható formába kerüljenek.

Így nem túlzás kijelenteni, hogy – bár ők sem voltak szentek – a teljes szocialista autóipart átható minden problémáért nekik kellett itthon tartani a hátukat...

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni vagy szeretnéd tudni, hogyan nyaraltak a szüleid, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnél visszaemlékezni a 70-es, 80-as évekre, és vannak fotóid, amiket szívesen megosztanál, csatlakozz a Retró Insta-csoporthoz!

Ha szívesen felidézed az előző korszak karácsonyait, szeretnéd tudni, hogy akkoriban a télapót vagy a Jézuskát várták a gyerekek, és milyen játékok kerültek a karácsonyfa alá vagy milyen szaloncukrokkal és égőkkel díszítettük fel a karácsonyfát, és mit viseltünk a jeles ünnepen, olvasd el a Tó-retró blog szerzőjének új könyvét! További részletek és megrendelés itt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: