Színpadra dobott bugyik és szétvert zongorák - 10 őrületes tény a Lisztomániáról
Egy komolyzenei koncert említése hallatán nem hiszem, hogy sokunknak alsóneműjüket hajigáló nők jutnak eszébe. Pedig jóval Elvis, a Beatles és Justin Bieber előtt élt egy ifjú zseni, aki sikoltozó, ájuldozó, szerelemittas nőkkel töltötte meg a koncerttermeket: Liszt Ferencnek hívták.
A jelenséget Lisztomániának nevezték el. És valóban egyfajta rögeszme volt. Nők százai őrültek meg, amikor a fantasztikus zongoraművész leütötte hangszerén az első billentyűt. Olyannyira, hogy az orvosok komolyan azt hitték, rajongói járványos mentális betegségben szenvednek.
A Lisztománia a következő furcsa „tünetekben” nyilvánult meg:
1. A nők rádobálták a művészre alsóneműiket
Liszt Ferenc olyan szexszimbólum volt, amilyet addig még nem látott a világ. Korábban a klasszikus koncertek közönsége maximum annyival jelezte, hogy elvesztette önuralmát a hallottak hatására, hogy a szokottnál tovább tapsoltak. Ám amikor Liszt jelent meg a koncertteremben, a nők elkezdték feldobálni alsóneműjüket a színpadra. Persze azért nem mindenki. Akadtak szolidabb hölgyek is, akik csupán zsebkendőket, rózsacsokrokat vagy letépett ruhadarabokat hajigáltak a nagy művész lába elé. Vagy éppen odatelepedtek az első sorba, és színházi látcsővel vizslatták Liszt arcbőrének pórusait.
Egy berlini koncertjén, 1842-ben, néhány nő hisztérikus nevetőgörcsöt kapott már Liszt puszta látványától. Voltak, akik nemes egyszerűséggel elájultak.
2. Liszt cigarettacsikkjeiből medalionokat készítettek
Mikor Liszt egy-egy koncertje véget ért, a nők felrohantak a színpadra, és relikviákat gyűjtöttek, amiket a zongoraművész hagyott maga után. Harcoltak a zsebkendőjéért, vagy apró foszlányokra tépték kesztyűjét, hogy minél többen vihessenek haza egy kis darabot az imádott művészből.
Voltak, akik előre felkészültek. Beszámoltak olyan nőkről is, akik üvegfiolát vittek magukkal a koncertre, hogy a művész által otthagyott csészékből összegyűjtsék a kávézaccot. Boldogságot okozott nekik, ha olyasmit hordhattak, amit a művész az ajkaival érintett. Arról is szól a fáma, hogy egyszer egy nőt „tetten értek”, amint a szemetesből kitúrta Liszt cigarettacsikkjeit. De nem elégedett meg azzal, hogy hazavigye: medalionba zárta a cigarettavégeket, és gyémántból kirakatta rá az F. L. monogramot. Nem volt túl jó szaga, de az asszony rendületlenül viselte.
3. Még a férfiak is szerették
Nem csak a nők őrültek meg Liszt Ferencért. A férfiak is szerették – olyannyira, hogy hosszú, szinte szerelmes leírásokban ecsetelték, mennyire jóképű. Miután Jurij Arnold orosz kritikus személyesen találkozott vele, a következőket vetette papírra: „Amint hazaértem, kibújtam a kabátomból, leheveredtem a szófára, és keserű könnyeket hullattam.”
Arnold nem volt ezzel egyedül. Sokakat egy életre elbűvölt a művész csodálatos zongorajátéka. Maga Hans Christian Andersen is igyekezett személyesen megismerni Liszt Ferencet. Naplójában azt írta róla: „Amikor Liszt belépett a szalonba, mintha elektromos áramütés ért volna mindenkit. Mintha napsugár ömlött volna szét az arcokon.”
4. A művész közelében elállt az emberek szava
Liszt Ferenc minden asszony szívét elrabolta. Nem volt ez alól kivétel még Honoré de Balzac felesége sem. Amikor a regényíró meghívta otthonába a művészt, Balzac szeretője - leendő felesége -, Eva Hanska annyira izgatott lett, hogy meg sem tudott szólalni. Amikor Liszt távozott tőlük, akkor viszont naplójában ódákat zengett a találkozásról.
5. Az emberek úgy kezelték, mintha a királyok fölött állna
Lisztért mindenki rajongott. Még az uralkodók is. Ahogy egy korabeli kritikus írta: „Franzot nem úgy kezelték, mint egy királyt, hanem királynak tartották.” Még uralkodói körökben is.
És ez nem volt túlzás. Amikor Németországból európai koncertturnéra indult, a király és a királyné kiálltak a balkonra, hogy búcsút intsenek neki. Egész menet kísérte ki a városból. Még a királyi hintót is a rendelkezésére bocsátották, amit hat fehér ló húzott. Ezt harminc díszhintó követte, és a királyi gárda.
Liszt egyébként meg is követelte a kivételes bánásmódot. Amikor Miklós cár udvarában lépett fel, nagyon csalódott volt, hogy a cár beszélgetett a koncert alatt. Olyannyira, hogy abbahagyta a játékot, és enyhe szarkazmussal szólalt meg: „A zenének el kell némulnia, amikor Miklós megszólal!”
6. Liszt kutyát vett, hogy a fürtjeire szóló igényt kielégíthesse
Liszt Ferenc népszerűségéhez fényes, szokatlanul hosszúra hagyott frizurája is jelentősen hozzájárult. Korábban senkit sem láttak még ilyen hajjal, és sokan szenvedélyesen rajongtak a művész fizurájáért. A nők levelekkel ostromolták, melyekben egy-egy hajtincsért esedeztek. Végül már nem tudta kielégíteni az igényeket, ezért nem mindennapi megoldást talált ki: vett egy kutyát, aminek a bundája színe megegyezett a művész hajszínével. Onnantól fogva kutyaszőrt küldözgetett a rajongóknak.
Az a nő, aki Liszt holttestét megtalálta, és értesítette a művész lányát a halálhírről, csupán egy percnyi gyászt engedélyezett, aztán máris engedélyt kért, hogy lenyisszanthasson egy tincset a halott művész hajából. Meglehetősen morbid történet…
7. Egy nő szétvert egy szállodát, miután Liszt otthagyta őt
Lisztnek sok szerelmi románca volt, ám egyik sem olyan pusztító erejű, mint a Lola Montezzel folytatott viszonya. A nő érzéki táncosnő volt, aki arról híresült el, hogy nem nagyon akadt férfi, akivel ne létesített volna intim kapcsolatot. Valahol a szeretők sorában ott volt Liszt Ferenc is. De a jelek szerint a nagy zeneszerző nagyobb hatással volt rá, mint a többiek. Miután együtt töltöttek egy pásztorórát egy hotelszobában, Liszt az éj leple alatt angolosan távozott. A hölgy nem fogadta kitörő örömmel, hogy magára hagyták, és a szoba valamennyi mozdítható berendezését apró darabokra törte. Liszt valószínűleg előre érezte, hogy nem lesz könnyű menet, és hagyott ott némi pénzt a szállodaportásnál.
8. Liszt menedzsere fizetett a közönségnek, hogy egy koncert nyitójelenténél rózsákat dobáljanak a színpadra
Amikor a híres énekes, Giovanni Battista Rubini együtt lépett fel Liszt Ferenccel, Signor Belloni, Liszt menedzsere, aggódott, hogy Rubini miként tudja majd kezelni Liszt határtalan népszerűségét. Ezért megelőzte az esetleges problémákat. Fizetett a közönség bizonyos tagjainak, hogy Rubini jelenetei alatt dobáljanak rózsákat az énekes lába elé. Még költőket is fogadott fel, hogy zengjenek ódákat Rubini hangjáról.
Az énekesnek tetszett a nagy figyelem – egészen addig, míg Belloni a koncertsorozat végén be nem nyújtotta neki a számlát. Nem is a költségek ütötték szíven az énekest, hanem sokkal inkább az a felismerés, hogy nem is rajonganak érte annyian, ahogy azt korábban gondolta.
9. Az orvosok megpróbálták védetté tenni az embereket a Lisztománia ellen
Liszt nem pusztán népszerű volt – társadalmi problémát jelentett. Még értekezéseket is írtak arról, mekkora hatással van emberekre. Heinrich Heine, aki megalkotta a Lisztománia fogalmát, valóságos elmebajnak, kóros jelenségnek titulálta a rajongást.
Az orvosok is értekezésekben próbáltak magyarázattal szolgálni a jelenségre. Némelyikük úgy vélte, járványként fertőzi meg a közönség sorait a „betegség”. Még cikkeket is írtak arról, milyen módon lehetne védetté tenni ellene az embereket, bár gyógymódot senki sem talált rá. Szinte babonás félelemmel szemlélték, hogy tisztes családanyák miként fordulnak ki önmagukból Liszt láttán. Amikor egyszer távozott egy városból, megjelent egy megkönnyebbült hangú újságcikk, melyben azt ecsetelték, mekkora öröm, hogy az asszonyok végre ismét gyermekeik, férjük és a háztartás felé fordulhatnak.
10. A Lisztománia jelenségét ma is tanulmányozzák
Még napjainkban sem hagytak fel annak tanulmányozásával, mekkora hatással volt Liszt a közönségére. Némelyik tudományos magyarázat ugyan kissé túlzónak tűnik. Egy kutató például azt állítja, Liszt gyors tempója elektromos neurológiai hatást vált ki a közönség agyában, így elveszítik józan ítélőképességüket.
Egy másik tanulmány szerint a Lisztománia révén derült fény arra, hogy a zene mekkora szerepet tölt be a szexuális késztetés kialakulásában. Van, aki még tovább ment: a jelenség azt bizonyítja, hogy úgy viselkedünk, mint a madarak, de mi nem csak dalunk, hanem a zene segítségével próbálunk párt találni.
Végezetül hadd idézzük egy pszichológus gondolatait:
„Ha valaki gondoskodik önmagáról, és elsajátít egy olyan készséget, mint a zene, valószínűleg a párjáról is képes lesz gondoskodni. Liszt tehetséges zongoraművész volt, ápolt frizurával. Lényegében páva volt, teljes tolldíszben.”
Forrás: Listverse
