Ősvilági Pompeii: a világon egyedülálló ősmaradvány-lelőhely Ipolytarnócon
Létezik Magyarországon egy olyan hely, ahol 17 millió évnyit utazhatunk vissza az időben. Megtapasztalhatjuk, milyen lehetett a tenger mélyében az élet, és mi történt egy nagy vulkánkitörés után. A különleges hely
kontinensünk egyik legösszetettebb és látványosan kiépített ősmaradvány-lelőhelye, ezért is lett Ipolytarnóc védett terület, és ezért nevezik manapság „ősvilági Pompeii”-nek.
A vulkáni katasztrófa elpusztította az ősi Ipolytarnócot, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy a maradványai épen átvészeljék az évmilliókat.
A vulkáni kitörés nyomán a riolittufából kiszivárgó kovasavas oldatok beszivárogtak az alatta lévő rétegekbe és így megőrizték a terület állat- és növényvilágát. A vulkáni anyag kormeghatározása alapján
a leletek mintegy 17 millió évesek.
A Budapestről 140 km-re található földtani örökséget 1944-ben védetté nyilvánították. A vulkán miatt elpusztult és a hamunak köszönhetően máig fennmaradt leletek között fák, levéllenyomatok, cápafogak, ősállatok lábnyomai ismerhetők meg.
A kiemelkedő természeti értéket 1995-ben Európa Diplomával tüntették ki,
majd 2000-ben felvették az UNESCO Világörökségi Várományos Helyszínek Jegyzékébe is. A területet a Bükki Nemzeti Park igazgatósága kezeli.
A terület tudományos vizsgálatát 1836-ban kezdték el. Az 510 hektáros területen sokféle izgalmas dolgot fedezhetünk fel. A geoturizmus kedvelt helyszínén többek között láthatóak az ősmaradványok, megismerhetjük a vulkánkitörés körülményeit és következményeit, tanösvényen járhatjuk be az erdőt, láthatunk mocsárciprust, de kiülhetünk piknikezni, és a gyerekekkel játszani is.
Cápafogas homokkő
3 millió éve, a Paratethys partszegélyi övezetében halmozódott fel az a homokkő, amely a geológiai tanösvény elején látható, benne pedig
cápafogakat, és ráják, delfinek, tengeritehenek, krokodilok csontjait tartalmazó „cápafogas réteg” tanulmányozható.
A feltárások során eddig 25 cápafaj maradványait mutatták ki.
A helyeik régen - az alakjuk miatt - megkövült madárnyelveknek nevezték el a cápafogakat. Egyik mondájuk szerint amikor a nagy varázsló kővé dermesztette a hatalmas fát, az énekes madarak ijedten felrebbentek róla, szerte-szét repültek, és riadtan adták a világ tudtára a szörnyű eseményt. A varázsló, hogy elhallgattassa őket, kővé változtatta nyelvüket, amely kiesett a csőrükből és szétszóródott a környéken. Ezek után a tájon sokáig halotti csend honolt.
