hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Nektek is hiányzik az Állatkert? Mutatunk néhány érdekességet!

Az Állatkert honlapján olvashattuk nemrég, hogy a főkapura „Hiányzol, Állatkert!” feliratot tűzött ki valaki, amire a dolgozók „Ti is hiányoztok Nekünk!” üzenettel válaszoltak a Facebookon.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével - szmo.hu
2021. február 23.

hirdetés
Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Lassan egy éve kezdődött a járvány, és tavaly november 11-től ismét zárva tartja kapuit a közönség előtt. A Fővárosi Állat- és Növénykert Magyarország legnépszerűbb szabadidős-kulturális intézményeinek egyike. Jobb években csaknem egymillióan keresik fel, 2019-ben például 964.894 látogatót jegyeztek fel. Ezért nem lepődhetünk meg azon, ha az idén augusztusban 155 éves Állatkert közönségének már nagyon hiányoznak mind a kert lakói, mind pedig a növényeket és állatokat gondozó alkalmazottak.

Bár a városligeti séta élményét nem helyettesíthetjük, de némi kárpótlásul néhány érdekességet összegyűjtöttünk a Budapest Gyűjtemény anyagai közül a Fővárosi Állatkert elmúlt bő másfélszáz évéből.

Orvmadarak röpdéje. 1866. Forrás

hirdetés

1895 körül. Lovagló tér In: Kalauz a budapesti állatkertben. - Budapest : Állatkert Igazg. : Franklin Ny., 1895. - 139.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

A leghírhedtebb magyar hóhér, aki Szálasi Ferencet, Rajk Lászlót és Nagy Imrét is kivégezte

Bogár János több ezer halálos ítéletet hajtott végre. Minden kivégzés előtt közölte, hogy „Nem én, hanem a Törvény!”
Tóth Noémi írása, fotó: Servicelinket képe a Pixabayen - szmo.hu
2021. március 01.

hirdetés

Ha létezik össznépileg megvetendő szakma, az a hóhér: az emberi élet hivatásos kioltói a XIII. században kezdték meg munkájukat Európában. A középkorban a mesterség apáról fiúra szállt, a leánygyermekek pedig csak hóhérral házasodhattak, fenntartva a hagyományt. Az újkorra azonban megunták a rendszeresen megalázott családok az őket ért bánásmódot, és onnantól titkolták a valódi munkájukat, még a közeli rokonok sem tudtak a valódi kenyérkeresetükről. Ebből következett, hogy az addig cirkuszi látványossággal felérő össznépi kivégzések szűkkörűvé váltak.

Magyarországon a gyepmesterek, azaz sintérek mellékfoglalkozása volt a kivégzés a 19. századi igazságügyi reformig. Az 1878-as Csemegi-kódexben már csak a király elleni felségsértés és gyilkosság vádjában volt engedélyezett a halálbüntetés, és a hóhéri munkakört átnevezték állami ítéletvégrehajtónak (körülbelül olyan felhanggal, mint amikor higiéniai menedzsernek hívják a vécés nénit).

Az első ilyen ítéletvégrehajtó, aki már állandó illetményt kapott az államtól, Kozarek Ferenc volt, aki majdnem húsz évig űzte mesterségét.

De hogyan történt egy akasztás, amely a leggyakoribb kivégzési módszer volt? A kötél csomózása mindig a hóhér feladata volt, hogy biztosan jól szoruljon a bűnös nyaki ütőerére, amikor meghúzták a kötelet. Az akasztáshoz legalább két ember kellett: egy, aki a kötelet kezelte, és egy másik, aki az elítélt lábait húzta lefelé, melynek következtében akár ijesztő mértékben, 15-20 centimétert is megnyúlt a test.

Amint az áldozat elájult, elhangzott a „le!” vezényszó, majd az elítélt bokájára kötött kötelet (amely az oszlop alján levő, csigán átvont kötéllel állt összeköttetésben) meghúzták. Ekkor a bakó felmászott a létrára, az elítélt feje tetejét és állát közrefogta a tenyereivel, előrenyomta az egész fejet, és kitekerte az elítélt nyakát. Utána az ítéletvégrehajtó alulról támasztotta az elítélt állát, nehogy kiessen a nyelve, valamint hüvelykjével lent tartotta a szemhéjait. Amikor beállt a halál, a hóhér lejött a létráról, és közölte az ügyésszel, hogy „teljesítettem kötelességemet!”.

hirdetés

Egy 17. századi eperjesi iratból – amelyet a katonaságnál, az igazságszolgáltatásban dolgozóknak készítettek – kiderül, hogy mennyi fizetséget kapott egy hóhér egy-egy kínzásért vagy kivégzésért. Egy kínzásért 1 forint, lefejezésért és megégetésért 16 forint, kerékbetörésért és kikötésért pedig 18 forint ütötte a markukat. A legdrágább luxus-szolgáltatásnak 24 forintért a felnégyelés és a karóba húzás számított.

A leghírhedtebb magyar hóhér Bogár János főhadnagy volt, akinek a második világháború után bőven akadt tennivalója: csak az első három évben több mint háromezer embert akasztott fel. A magyar kommunista igazságszolgáltatás állami ítéletvégrehajtóját mindenki felismerte fekete ruhájában és fekete puhakalapjában.

Olyan neves történelmi személyiségek vére tapad a kezéhez, mint Szálasi Ferenc nyilas nemzetvezető, Rajk László kommunista belügyminiszter vagy Nagy Imre volt miniszterelnök. De nemcsak a politikai elit tagjainak életét oltotta ki, hanem brutális bűnözőkét is. Ilyen neves eset volt például a Ladányi Piroska-ügy: a húszéves lány édesanyjával – pusztán perverzióból és haszonszerzésből – törökszentmiklósi házukban ölt gyermek- és fiatalkorú lányokat.

Bogár Jánosnak az ország összes börtönében volt munkája, és számtalan szóbeszéd keringett róla. Az a hír járta, hogy minden kivégzés előtt közölte az elítélttel, hogy „nem én, hanem a Törvény!”, és az a furcsa szokás is elterjedt róla, hogy az akasztások után odament a holttesthez, a középső ujjával egy mozdulattal lepattintotta a mellkasáról a gombokat, és teátrálisan széttárta az inget, hogy az orvos megbizonyosodhasson a halál beálltáról.

1961-től már részletesen szabályozták a halálbüntetés kiszabásának feltételeit, végül Magyarországon az utolsó halálbüntetésre 1988. július 14-én került sor. Ekkor a 27 éves Vadász Ernőt akasztották fel, méghozzá különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt.

Pradlik György végezte ki az elítéltet, aki még egy interjút is adott 2009-ben, megmutatva a riportban csomózási módszerét. Pradlik 12 éven keresztül látta el ezt a munkakört úgy, hogy senkinek nem fedte fel kilétét, és eleinte börtönőrként dolgozott, csak megörökölte ezt a feladatot, miután az akkori hóhér elhunyt.

Az utolsó magyar hóhért bántja, hogy eltörölték a halálbüntetést, mert szerinte aki bűnös, az igenis bűnhődjön. Ahogy mondja, „azokat a bűnöket, amiket egyes emberek elkövetnek, még az Úristen sem tudja megbocsátani.” Tőle tudni azt is, hogy mivel ezeket a feladatokat ép ésszel és gyomorral nehéz véghezvinni, az ítéletvégrehajtók közt szokás volt lehúzni egy-két felest a kivégzések előtt, sőt, néha az elítélteknek is megengedték, hogy igyanak valamennyit.

1990-ben hivatalosan is leáldozott a hóhér-szakmának: a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága törvénybe iktatta, hogy a halálbüntetés alkotmányellenes. Ettől még időről-időre fellángol a morális társadalmi vita a téma kapcsán.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Hitler gyerekkoráról tudhatunk meg új részleteket az apja leveleit összegyűjtő könyvből

Alois Hitler nagy szerepet játszott a fia pszichéjének eltorzulásában.
Fotó: British Pathé/YouTube - szmo.hu
2021. február 24.

hirdetés

31, eddig ismeretlen levél bukkan fel Adolf Hitler apjától egy most megjelent könyvben, amiből többek közt az is kiderül, hogy a diktátor haldokló édesanyját egy zsidó orvos kezelte - írja a Daily Star.

A “Hitler apja: hogyan lett a fiúból diktátor” című könyv szerzője, az osztrák Roman Sandgruber amellett érvel, hogy Alois Hitler nagy szerepet játszott a fia pszichéjének eltorzulásában.

Alois Hitler, egy oszták vámellenőr Josef Radlegger útépítőmesterrel levelezett. A levelek Radlegger dédunokájának tulajdonát képezték, mindössze 5 éve kerültek a történészhez, most publikálják őket először.

Adolf Hitler 1889-ben született, Braunau am Inn városában. Anyja, Klara Plötzl az apjának harmadik – a férfinél jóval fiatalabb – felesége volt. A könyvből az is kiderül, Hitler később valószínűleg igyekezett eltitkolni, hogy családja valamikor egy zsidók tulajdonát képező ingatlanban élt Urfahrban, a Duna-menti Linz városában.

Hitler 1902-ben vesztette el apját, míg anyja 1907-ben halt meg. Három évtizeddel később Hitler a világ legvérengzőbb konfliktusának kirobbantója, és a zsidók millióinak életét követelő Holokauszt felelőse lett.

hirdetés
“Ez a 31 levél minden eddiginél pontosabb képet ad Alois Hitler személyiségéről, ami nagymértékben hatott a fiatal Adolfra. Sokat felfed a Hitler család hétköznapi életéről is, amit eddig mítoszok, kitalációk és feltételezések öveztek” - írja a könyvet kiadó Styria Books. A szakértők szerint már most számolhatunk vele, hogy a könyv tartalmából film készülhet.

Egy kritikus, Alexandra Föderl-Schmid azt is kiemelte a Süddeutsche Zeitungban, hogy “Hitler, aki olyan nagy hangsúly fektetett az árja származásra, családfája alapján maga sem felelt meg ezeknek a feltételeknek".

“Rengeteg könyv és film készült már Hitler sofőrjéről, orvosáról, titkárnőjéről, de az apjáról eddig szinte nem is voltak forrásaink” - tette hozzá Föderl-Schmid.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT

„Térdre! Aki megmozdul, arról gondoskodom: lelövöm!” – így indult a spanyol pancserpuccs, amit a király és a hadsereg fojtott el

Ez volt Nyugat-Európában a második világháború óta a második katonai hatalomátvétel-kísérlet, de - ellentétben a görög „fekete ezredesek” 1967-es puccsával, - ez nem járt sikerrel.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2021. február 22.

hirdetés

Alig telt el fél évtized Francisco Franco tábornok fasisztoid diktatúrájának vége és a demokratikus folyamat kezdete óta, kis híján ismét a fegyveres erők vették át az uralmat Spanyolországban. A döntő válasz azonban éppen attól érkezett, akit a „caudillo” utódának nevezett ki, de aki letért nevelője útjáról.

„Térdre! Aki megmozdul, arról gondoskodom: lelövöm!” Mindez a spanyol parlament, a madridi képviselőház emelvényéről hangzott el, a csendőrség, a Guardia Civil alezredese, Antonio Tejero Molina ordított így. 1981. február 23-át írtunk. A kortársak agyába minden bizonnyal beivódott az a természetesen World Press Photo-győztes hírkép, amelyen a háromszögletű kalapot viselő Tejero fegyverrel hadonászik a képviselőkkel szemben. Ez volt Nyugat-Európában a második világháború óta a második katonai hatalomátvétel-kísérlet, de - ellentétben a görög „fekete ezredesek” 1967-es puccsával, - ez nem járt sikerrel.

Tejero és cinkosai jól választották meg a pillanatot, mert valamennyi képviselő jelen volt: ekkor került sor az új, Leopoldo Calvo-Sotelo kormányának bizalmi szavazására. Calvo-Sotelo azt az Adolfo Suárezt váltotta fel, akit egy évvel Franco halála után, 1976-ban nevezett ki I.János Károly király és aki, meggyőződéses francóista létére levezényelte Spanyolország demokratikus intézményi átalakulását.

Az ő miniszterelnöksége alatt legalizálták az összes pártot, és tartották meg 1977-ben az első általános választást, amelyen az általa vezetett Demokratikus Centrumunió győzött. Suárez azonban 1981-ben saját pártján belül elvesztette a bizalmat, lemondott és külön pártot alapított.

Február 23-án délután Tejero mintegy 150 csendőr és katona élén betört az ülésterembe. Felszólításukra a képviselők azonnal lebuktak a székük alá. Három kivétel volt csupán: maga Suárez, Manuel Guitérrez Melado tábornok, aki azonnal felszólította a betolakodókat, hogy tegyék le a fegyvert, és Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára, aki közölte: állva akar meghalni hazájáért. A puccsisták őket azonnal közrefogták, majd Felipe Gonzálezzel, a szocialista párt vezetőjével és helyettesével, Alfonso Guerrával együtt különválasztották őket. A jelenetet egy tv-kamera rögzítette, amit a támadók elfelejtettek kikapcsolni.

hirdetés
Tejerónak nem ez volt az első akciója a születő spanyol demokrácia ellen. 1977-ben, amikor kinevezték a baszk Guipúzcoa tartomány csendőrparancsnokának, közölte a belügyminiszterrel, hogy ellenzi a baszk autonomisták zászlajának a legalizálását. Büntetésből áthelyezték Malagába, ott azzal tűnt ki, hogy brutálisan fellépett egy engedélyezett kommunista tüntetéssel szemben.

Ennek ellenére Tejerót meghagyták a Guardia Civil kötelékében. Ezt arra használta ki, hogy 1978-ban összeesküvést tervezzen Galaxia fedőnéven a teljes kormány elrablására I.János Károly külföldi utazása idején. Egy rendőr azonban feljelentette, Tejero haditörvényszék elé került, de megúszta hat hónapi és egy napi börtönnel, mivel a terv a bírák szerint nem volt több „kávéházi fecsegésnél”. Így továbbra is a csendőrség tisztje maradt és a valenciai katonai körzetbe vezényelték alezredesi rangban.

Tejero itt dolgozta ki második államcsíny-tervét Jaime Milans del Bosch tábornok, a katonai körzet parancsnoka cinkosságával. A 65 éves francóista tábornok a 2. világháború idején a keleti fronton szolgált a náci haderőket támogató spanyol Kék Hadosztály tisztjeként, még Vaskereszttel is kitüntették. Mivel a Caudillo halála után is hű maradt annak eszméihez, leváltották a Brunete elit páncélos hadosztály éléről, amely Madrid mellett állomásozott. Valenciában azonban háborítatlanul tervezhették a puccsot Tejeróval.

Programjuk egyszerű volt: feloszlatni minden pártot, szakszervezetet, felfüggeszteni a sztrájkjogot, a különböző kormányzati és igazságszolgáltatási intézményeket. Milans del Bosch-nak szánták a teljhatalmú kormányzó tisztségét.

A Franco halála utáni légkör kedvezőnek tűnt a puccsisták számára. Az új, demokratikus politikai hatalom még ingatag volt, a gazdaság stagnált, a diktatúra megszűnésével erősödtek az egyes régiók, főleg Baszkföld és Katalónia autonómia-törekvései. A politikai indíttatású terrorizmusnak 1980-ban több mint 600 halálos áldozata volt. A rendőrök körében is nagy volt az elégedetlenség: egyrészt a baszk ETA merényleteinek gyakori célpontjai voltak, másrészt viszont vihart kavart egy börtönben kihallgatás közben meghalt ETA-tag, José Arregui ügye. Miután Suárez kormányfő letartóztatta a gyanúsított rendőröket, azonnal lemondott a rendőrség főparancsnoka, több közvetlen beosztottja, és közel 200 nyomozó is kilépett a testületből.

Nem volt jobb a helyzet a hadseregben sem. Már 1977-ben lemondott Pita da Veiga admirális, tengerészeti miniszter, tiltakozásul a kommunista párt legalizálása ellen, amelyet egyébként a vezérkar is ellenzett. Az elnéző magatartás, amelyet a katonai bírák Tejeróval szemben is tanúsítottak, bátorította azokat, akik szerették volna visszafordítani a demokratikus folyamatot. 1981 elején Fernando Mendivil tábornok az El Alcázar című jobboldali lapban egyenesen felkelésre szólított fel, hogy felszámolják a „széteső államot”. Ezek után nem meglepő, hogy még Alfonso Armada y Comin tábornok, akit pedig a király bizalmasának tartottak, szintén csatlakozott az összeesküvéshez, amelyet Duque de Ahumadáról, a csendőrség alapítójáról neveztek el.

A 61 éves tábornok a polgárháborúban a falangisták oldalán harcolt, és a Kék Hadosztállyal részt vett Leningrád ostromában. Később katonai iskolák instruktoraként tanítványai között tudhatta a fiatal János Károlyt, az 1931-ban trónfosztott XIII. Károly unokáját, akit Franco 1969-ben jelölt ki utódának az akkor uralkodó nélküli királyságban.

Amikor a herceg 1975 novemberében elfoglalta Spanyolország 45 éve üres trónját (bár nem koronázták meg), Armada a titkára lett. 1981 elején Lerida katonai kormányzója volt, és a hadsereg vezérkari főnökének helyettese.

Vajon miből gondolhatta, hogy a parlamenti demokrácia és a nemzeti megbékélés hívének mutatkozó királyt maguk mellé tudják állítani a puccsisták? Tejero letartóztatása után ugyan próbálta az uralkodó párt belerángatni az ügybe, azt vallotta például, hogy Zsófia királyné egyenesen így könyörgött Armadának: „Alfonso, te vagy az egyetlen, aki megmenthet minket a katasztrófától’.

Bár a tábornok a puccsisták mellé állt, más célok vezérelték, mint Tejerót és Milans del Boscht. Ez utóbbiak a francóista rendszert akarták visszahozni, Armada viszont egyfajta „spanyol De Gaulle” szerepében látta magát, akinek a személye biztosítja a nemzet egységét az újjáépítésben. E félreértésnek komoly következményei lettek az összeesküvőkre nézve.

Tejeróék, miután elfoglalták a Cortés alsóházát, az események folytatását várták. Ez nem is késett: Valenciában Milans de Bosch, miután értesítették „az akció végrehajtásáról”, az utcára vitte harckocsijait és 11 pontos kiáltványban nyilvánosságra hozta céljait.

Szerette volna újra eljátszani azt az 1936. júliusi jelenetet, amikor a Spanyol-Marokkóból elindított nacionalista felkelés polgárháborúba sodorta az országot.

Madrid azonban nem lázadt fel: a Brunete hadosztályból mindössze 13 harckocsi vonult a Cortés épületéhez, alig száz emberrel. Közben Armada megjelent a képviselőház üléstermében, és felsorolta a megdöbbent Tejero előtt a leendő kormánytagok nevét. Még két kommunista is szerepelt közöttük, az egyiket a tábornok munkaügyi, a másikat gazdasági miniszternek szánta.

A puccsisták dilettantizmusát jól jellemzi, hogy még a parlamenti telefonvonalakat sem vágták el, így a királyi palota első kézből értesült az események alakulásáról. I. János Károly gyorsan döntött: neki kell garantálnia a demokratikus intézményeket. Felöltötte hadsereg-főparancsnoki egyenruháját, és február 24 hajnali 1 órakor alig másfél perces, de egyértelmű tv-beszédet mondott.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Neumann János megakadályozta a harmadik világháborút az amerikai elnök tanácsadójaként

Eisenhower kinevezte az Atomenergia Bizottság élére a magyar matematikus-fizikus-informatikus géniuszt, majd Szabadság-érdemrenddel is kitüntette, a betegágyát pedig tisztek őrizték, nehogy kifecsegje a katonai titkokat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2021. február 17.

hirdetés

Neumann János (1903 - 1957) a valaha élt leghíresebb magyar matematikus volt, aki ezen felül a fizika, a kémia és az informatika területén is alkotott bőven maradandót.

Hozzá köthető a halmaz-, illetve játékelmélet, az elektronikus számítógép megteremtése – beleértve a kettes számrendszert –, de a kvantummechanika, valamint a lökés- és robbanáshullámok is a kisujjában voltak.

Mellesleg vegyészmérnöki diplomát is szerzett az apja kívánságára.

Az elképesztő fejszámolási képességével és memóriájával kitűnt Jancsi, ahogy barátai hívták, világéletében életvidám és kissé szórakozott volt, de így is 23 éves korára ő lett a berlini egyetem legfiatalabb tanára, majd a hamburgi egyetemen is oktatott.

A nagy fordulópont akkor következett be, amikor Amerikába hívták vendégprofesszornak a princetoni egyetemre 1930-ban, ahol nem sokáig tartották vendég-pozícióban. Felismerve a benne rejlő potenciált még harminc éves kora előtt a princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetének (IAS) matematikaprofesszorává nevezték ki. Az Egyesült Államok történetében ő szerezte meg leghamarabb ezt a címet, majd ott is telepedett le. A második világháború után számos egyetem – például a Princeton, a Harvard és a Maryland – díszdoktorává, több elismert tudományos társulat pedig tiszteletbeli tagjává fogadta, miközben sorra kapta az amerikai kitüntetéseket.

Megteremtette a számítógép-tudomány alapjait is, amikor 1945-re elkészítette az első teljesen elektronikus, digitális számítógépet (ENIAC) az emberi agy mintájára. Ennek a masinának az elvén működik máig a világ összes számítógépe.

Ezek után nem csoda, hogy maga Dwight D. Eisenhower is a szolgálatába állította a magyar lángelmét, akit marslakónak is becéztek. Az elnök kinevezte az Atomenergia Bizottság elnökévé 1955-ben, amely a legbizalmasabb tisztséget jelentette akkoriban. Ezt követően részt vett a hidrogénbombával folytatott – szigorúan titkos, hidegháborús – kísérletekben Los Alamosban. Ott született meg Teller Ede jópofa mondása kollégája képességeiről:

hirdetés
Neumann János bármely állítást be tudott bizonyítani. Bármi, amit Neumann bebizonyított, az úgy is van.
Fotó: Los Alamos National Laboratory - Wikipedia

A munkaszünetekben zajlott pókercsaták mellékzöngéjeként írta meg játékelméletét, a közgazdaságtani tankönyvek mai napig érvényes alapkövét.

Amikor feleszmélt, hogy világháború közeleg, zsidó származása miatt elsők között kapcsolódott be a nácizmus elleni katonai előkészületbe, valamint ugyan részt vett az atomenergia felszabadításában és háborús célú felhasználásában, végül a békés energiatermelés szolgálatába állításában is komoly szerepe volt.

A koreai háború alatt Eisenhower hallgatott magyar stratégája javaslatára, és elvetette Kína megtámadását, ezzel valószínűleg megakadályozva a harmadik világháború kitörését.

Felsorolni sem lehet, hogy hány területen jutott korát meghaladó felfedezésekre, például a globális felmelegedést is megjósolta.

Élete utolsó éveiben rákkal küzdött, amelyet sugárfertőzés okozott, miközben az atombombával dolgozott. Végig utolsó művén dolgozott, betegágyánál pedig sorra adták egymásnak a kilincset a leghíresebb politikusok és katonai vezetők, hogy tanácsokat kérjenek tőle. Folyamatosan tisztek őrizték, hogy Neumann nehogy lázálmában kifecsegjen valami rendkívül fontos katonai titkot, hiszen nem kevés szupertitkos projektben vett részt. De nem sok feladata volt az őt vigyázó tisztnek, mivel János a rémképei közepette mindig az anyanyelvén szólalt meg, amiből senki nem értett egy kukkot sem.

A polihisztor matematikus felsorolhatatlanul sok területen tette halhatatlanná a nevét, és még a Holdon is elneveztek róla egy krátert. Eisenhower a halála előtti évben, 1956-ban kitüntette a Szabadság-érdemrenddel, a legnagyobb polgári elismeréssel, ami csak adható Amerikában (ilyet kapott például Teréz anya, Walt Disney, Meryl Streep és Elvis Presley, sőt, 2003-ban Teller Ede is).

Neumann János csak azért nem kapott Nobel-díjat, mert a rangos elismerésnek nincsen matematikai kategóriája.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: