MÚLT
A Rovatból

Megfőzés, hamuba dobás, csonkítás – a legdurvább kínzási módszerek az ókortól napjainkig

Felfoghatatlan szenvedést kellett kiállniuk a megkínzottaknak annak idején.

Link másolása

A halálbüntetésnek az emberiség történetében jelentős szerepe van, ahogyan a kínzásnak is. Ám ez nem csupán a vádlottról szólt, hanem legalább annyira a közönség szórakoztatásáról is, elég csak a gladiátorokra vagy a nyilvános akasztásokra gondolni.

Aztán megjelent a filmipar, amelynek köszönhetően immár az otthoni kanapén borzonghatunk (ám ettől még az emberi természet sajnos nem változott meg). Tekintsünk végig a történelem közkedvelt kínzótárán!

Ókori sláger volt a megfőzés és a hamuba dobás is

A vallási szimbólummá vált kereszt, azaz Jézus halála is jól szimbolizálja, hogy az emberek kezdetektől fogva hajlamosak a kegyetlenségre. Babilon uralkodói úgy őrizték meg tekintélyüket, hogy a rendszer ellenségeinek levágták a lábait, az ajkaikat és az orrukat, de a megvakítás, kiherélés és szívkitépés is rajta volt a tennivalók listáján.

A római császárok hírhedtek voltak borzalmas tetteikről:

Tiberius fiatalemberek húgycsövét varratta össze, majd utána következett a kényszeritatás, Caligula pedig nemes egyszerűséggel kettévágatta az ellenlábasait.

Az ókori Görögországban született meg az egyik első kínzószerkezet, az – állítólag csecsemőket lakmározó – Phalarisz türannosz parancsára. Perillosz, kora legtehetségesebb szobrásza egy olyan üreges bronzbikát formázott meg, amelyben elfért egy ember.

Az áldozatot belehelyezték, majd alágyújtottak, ezáltal lassan főtt meg, mivel a lángok és a füst nem hozták meg számára a gyors kivégzést. Belül egy kürthöz hasonló kiegészítő is volt, hogy a fúvókáknak köszönhetően a bent égő sikolya minél több embert megrémítsen. A kegyetlen uralkodó a feltalálón tesztelte le a bikát, majd később maga is ebben végezte, amikor riválisa elorozta előle a trónt.

A karóba húzás legismertebb mestere a havasalföldi fejedelem, Vlad Tepes volt, de a kínaiak már ezer éve kitalálták ezt a módszert, méghozzá eggyel kegyetlenebb formában.

Az áldozatot a rendkívül gyorsan növő bambusz fölé kötözték, majd megvárták, míg az – akár naponta egy arasznyit is magasodó – nád belenő a hátsóján keresztül.

A történészek szerint a perzsák voltak a legkreatívabbak. Ők találták ki például a hamuba dobást: a büntetésre váró személyt betették egy hamuval félig töltött apró szobába, ahol előbb-utóbb lerogyott, és a tüdejébe szálló portól lassan megfulladt.

Az is perzsa találmány, hogy a

delikvenst egy fához vagy csónakhoz kötözték, tejjel-mézzel táplálták és kenték, hogy a hasmarsos és ragacsos emberből állandóan egy seregnyi bogár lakmározzon.

Az eretnekekre százféle kínhalál várt

A sötét középkorban az emberi lelemény számtalan eszközzel gyarapította a kínzások eszköztárát. Felsorolni is lehetetlen, hogy milyen változatos szörnyűségeket alkalmaztak a vélt vagy valós bűnösökön, például az eretneknek kikiáltott szerencsétleneken.

A legismertebb módok egyike a kerékbetörés, ami annyit jelent, hogy egy óriási kerék gerendáihoz kötözték a halálraítéltet, majd pöröllyel vagy botokkal halálra zúzták, ütötték-verték őt. A törések sokszor csak iszonyatos kínokat hoztak, de halált csak napokkal később, addig ott maradt sorsára hagyva az illető.

A máglyán elégetés szintén népszerű volt, de továbbfejlesztették a karóba húzást is a júdásszékkel, amelynek az volt a lényege, hogy egy piramis alakú tárgyra szíjazták a vádlottat, majd erőteljesen rásegítették.

Hatékony megoldás volt az elevenen rohasztás is, amely azon az elven működött, hogy egy hordóban tartották az elítéltet, amiből csak a feje lógott ki, és addig etették-itatták, ameddig bele nem halt a saját ürülékének kémiai hatásaiba. Vízzel is meg lehetett ölni bárkit, elég volt hozzá egy vödör, amibe mártogatták, majd fullasztották az áldozatot, vagy egy tölcsér, amin keresztül

addig itatták a célszemélyt, ameddig szét nem feszítette őt a hirtelen beletöltött 15 liter víz.

Az inkvizíciós tortúra része volt a leborotvált fejre csöpögtetett hideg víz alkalmazása is: elsőre nem tűnik durvának az eljárás, de ha pár másodpercenként ugyanarra az érzékeny területre érkezik a vízcsepp, eleinte egyre súlyosabb fájdalmat, majd konkrét elmeháborodottságot okoz.

Az egyik legbizarrabb eretnek-kínzási módszer egy végtelenül egyszerű ötleten alapult: az elkárhozott léleknek vélt emberekkel lenyelettek egy madzagot, amely előbb-utóbb megjelent a bélcsatorna végén. Ekkor fejjel lefelé, széttárt lábakkal fellógatták a plafonra. A többit nem is érdemes részleteznünk.

Néha mit sem sejtő állatokat is gyilkosságra késztettek az önbíráskodók. Előfordult, hogy patkányokkal teli ketrecet erősítettek valakinek a hasfalára, majd tűzzel riogatták a rágcsálókat,

amelyek ezért a gyomron keresztül rágták át magukat, hogy kiszabaduljanak.

Európán belül a spanyolok élen jártak a kegyetlenkedésben, hiszen a spanyolcsizma (amely a célszemély lábát két szorítófa közé fogva egyre jobban szétroncsolja, végül teljesen kilapítja) és a fejjel lefelé fűrészelés (a fordított vérellátásnak köszönhetően a fellógatott áldozat még megélte az alsóteste kettészelését) is nekik köszönhető.

A kínai kaszabolás mellett eltörpül a brit matrózbüntető korbács

Az igazi brutalitást azonban a kínaiak mutatták meg a világnak. A Ling Chi, azaz a ’halál ezer vágással’ egy olyan eljárás, amelynek során gyakorlatilag élve felszeletelik az áldozatokat.

Ilyen elrettentő büntetést arra róttak ki, aki elárulta a hazáját vagy családtagot ölt, ugyanis a konfuciánus filozófia szerint egy ilyen halálnem után a lélek soha nem tér nyugalomra. A kivégzéshez kellett némi gyomor, ugyanis először le kellett vágni a kikötözött füleit, szemhéjait, ujjait és orrát, majd a végtagok és a szív következett.

A Ming-dinasztiából fennmaradt egyik leírás szerint akadt, akin a halála előtt 3000 vágást ejtettek néhány nap alatt.

A levágott testrészek, különösen a nemi szervek később hatalmas pénzekért keltek el a piacon.

Egy másik távol-keleti kínzásról is érdemes szót ejteni, ez volt a kínai harang. Az elítéltet egy harangba helyezték, amit elkezdtek kívülről ütlegelni, amitől a vádlott idegrendszere és a hallása azonnal felmondta a szolgálatot. A végén általában lefejezték az addigra szétharapott nyelvű, tébolyult haranglakót.

Ugyan a középkorban találták fel a legtöbb kínzóeszközt, amelyek nagy részét a 19-20. századig használták is, azért a későbbi évszázadokban sem maradt az emberiség újdonságok nélkül. Amit kevesen tudnak, hogy a vasszűz (’iron maiden’) nem középkori találmány, sőt, a 18. században találták ki szemléltető szimbólumként, és sosem használták.

Viszont amit nagyon is használtak, méghozzá a 17. századi brit haditengerészetnél, az a kilencfarkú macska. Ez egy matrózbüntető korbács volt, amely a kilenc ágával cicakarmolásra emlékeztető sebeket ejtett, az ütések száma pedig 6-100 között változott. A szegecses változata azért eggyel súlyosabb marcangolást vitt végbe, de itt a cél nem az ölés, hanem a fegyelmezés volt.

Ennélfogva mindig új korbácsot készítettek, mert az előzőbe tapadt vér súlyos fertőzést okozhatott volna a soron következőnek.

Vallatás minden áron

Azt hinnénk, vagy legalábbis remélnénk, hogy a modern kori civilizáció korában már kevés hasonló szörnyűséggel találkozhatunk. Ugyanakkor a valóság ennél lesújtóbb. A bűnözők és maffiák hálózatában folyamatosak a megfélemlítések: a két legismertebb kivégzés a kolumbiai nyakkendő (ami az elvágott torkon keresztül kihúzott nyelvet jelenti) és a nyakláncozás (ami a gyakorlatban egy benzinnel töltött, majd meggyújtott autógumi a nyak körül).

A CIA mai napig alkalmazott módszerei is mindenkit megdöbbentettek, amikor a guantanamói táborokból kiszabadult rabok mesélték el a körülményeiket. Az amerikai hadsereg orvosai súlyosan megsértették a hadifoglyok kínzását tiltó genfi megállapodást azzal, hogy segédkeztek a titkosszolgálat vallatásai során.

Olyan sokkoló incidensekre derült fény, miszerint az általában megvert és meztelenre vetkőztetett foglyokat deszkára kötözték és arcukra rongyot tettek, majd vízzel locsolták, fulladásos érzést okozva ezzel. Gyakran hideg vízben hűtötték, koporsóba zárták és fejjel lefelé kikötözték a vádlottakat.

A repertoár része volt a 100 órás alvásmegvonás és a fülsiketítő zajzárka is.

Szomorú belegondolnunk, hogy ahogyan az eszközeink és technológiáink is fejlődnek, úgy a kegyetlenkedések is eggyel modernebb szintre léphetnek. Vajon mi jöhet még?

Felhasznált források:

http://kulturpara.blog.hu/2016/11/28/a_legkegyetlenebb_kivegzesi_modszerek

http://www.cinegore.net

http://listsick.blog.hu/2013/03/04/10_ismeretlenebb_de_elkepeszto_kinzasi_es_kivegzesi_technika_a_tortenelembol

https://mult-kor.hu/20090529_a_felbevagastol_a_hamuba_fullasztasig

http://www.delmagyar.hu/vilagvevo/5_verfagyaszto_kozepkori_kinzas/2118702/

https://index.hu/kulfold/2014/12/09/igy_kinoztak_az_amerikaiak/

https://mno.hu/migr_1834/guantanamo-orvosi-kinzasok-584977

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: