MÚLT
A Rovatból

Megfőzés, hamuba dobás, csonkítás – a legdurvább kínzási módszerek az ókortól napjainkig

Felfoghatatlan szenvedést kellett kiállniuk a megkínzottaknak annak idején.


A halálbüntetésnek az emberiség történetében jelentős szerepe van, ahogyan a kínzásnak is. Ám ez nem csupán a vádlottról szólt, hanem legalább annyira a közönség szórakoztatásáról is, elég csak a gladiátorokra vagy a nyilvános akasztásokra gondolni.

Aztán megjelent a filmipar, amelynek köszönhetően immár az otthoni kanapén borzonghatunk (ám ettől még az emberi természet sajnos nem változott meg). Tekintsünk végig a történelem közkedvelt kínzótárán!

Ókori sláger volt a megfőzés és a hamuba dobás is

A vallási szimbólummá vált kereszt, azaz Jézus halála is jól szimbolizálja, hogy az emberek kezdetektől fogva hajlamosak a kegyetlenségre. Babilon uralkodói úgy őrizték meg tekintélyüket, hogy a rendszer ellenségeinek levágták a lábait, az ajkaikat és az orrukat, de a megvakítás, kiherélés és szívkitépés is rajta volt a tennivalók listáján.

A római császárok hírhedtek voltak borzalmas tetteikről:

Tiberius fiatalemberek húgycsövét varratta össze, majd utána következett a kényszeritatás, Caligula pedig nemes egyszerűséggel kettévágatta az ellenlábasait.

Az ókori Görögországban született meg az egyik első kínzószerkezet, az – állítólag csecsemőket lakmározó – Phalarisz türannosz parancsára. Perillosz, kora legtehetségesebb szobrásza egy olyan üreges bronzbikát formázott meg, amelyben elfért egy ember.

Az áldozatot belehelyezték, majd alágyújtottak, ezáltal lassan főtt meg, mivel a lángok és a füst nem hozták meg számára a gyors kivégzést. Belül egy kürthöz hasonló kiegészítő is volt, hogy a fúvókáknak köszönhetően a bent égő sikolya minél több embert megrémítsen. A kegyetlen uralkodó a feltalálón tesztelte le a bikát, majd később maga is ebben végezte, amikor riválisa elorozta előle a trónt.

A karóba húzás legismertebb mestere a havasalföldi fejedelem, Vlad Tepes volt, de a kínaiak már ezer éve kitalálták ezt a módszert, méghozzá eggyel kegyetlenebb formában.

Az áldozatot a rendkívül gyorsan növő bambusz fölé kötözték, majd megvárták, míg az – akár naponta egy arasznyit is magasodó – nád belenő a hátsóján keresztül.

A történészek szerint a perzsák voltak a legkreatívabbak. Ők találták ki például a hamuba dobást: a büntetésre váró személyt betették egy hamuval félig töltött apró szobába, ahol előbb-utóbb lerogyott, és a tüdejébe szálló portól lassan megfulladt.

Az is perzsa találmány, hogy a

delikvenst egy fához vagy csónakhoz kötözték, tejjel-mézzel táplálták és kenték, hogy a hasmarsos és ragacsos emberből állandóan egy seregnyi bogár lakmározzon.

Az eretnekekre százféle kínhalál várt

A sötét középkorban az emberi lelemény számtalan eszközzel gyarapította a kínzások eszköztárát. Felsorolni is lehetetlen, hogy milyen változatos szörnyűségeket alkalmaztak a vélt vagy valós bűnösökön, például az eretneknek kikiáltott szerencsétleneken.

A legismertebb módok egyike a kerékbetörés, ami annyit jelent, hogy egy óriási kerék gerendáihoz kötözték a halálraítéltet, majd pöröllyel vagy botokkal halálra zúzták, ütötték-verték őt. A törések sokszor csak iszonyatos kínokat hoztak, de halált csak napokkal később, addig ott maradt sorsára hagyva az illető.

A máglyán elégetés szintén népszerű volt, de továbbfejlesztették a karóba húzást is a júdásszékkel, amelynek az volt a lényege, hogy egy piramis alakú tárgyra szíjazták a vádlottat, majd erőteljesen rásegítették.

Hatékony megoldás volt az elevenen rohasztás is, amely azon az elven működött, hogy egy hordóban tartották az elítéltet, amiből csak a feje lógott ki, és addig etették-itatták, ameddig bele nem halt a saját ürülékének kémiai hatásaiba. Vízzel is meg lehetett ölni bárkit, elég volt hozzá egy vödör, amibe mártogatták, majd fullasztották az áldozatot, vagy egy tölcsér, amin keresztül

addig itatták a célszemélyt, ameddig szét nem feszítette őt a hirtelen beletöltött 15 liter víz.

Az inkvizíciós tortúra része volt a leborotvált fejre csöpögtetett hideg víz alkalmazása is: elsőre nem tűnik durvának az eljárás, de ha pár másodpercenként ugyanarra az érzékeny területre érkezik a vízcsepp, eleinte egyre súlyosabb fájdalmat, majd konkrét elmeháborodottságot okoz.

Az egyik legbizarrabb eretnek-kínzási módszer egy végtelenül egyszerű ötleten alapult: az elkárhozott léleknek vélt emberekkel lenyelettek egy madzagot, amely előbb-utóbb megjelent a bélcsatorna végén. Ekkor fejjel lefelé, széttárt lábakkal fellógatták a plafonra. A többit nem is érdemes részleteznünk.

Néha mit sem sejtő állatokat is gyilkosságra késztettek az önbíráskodók. Előfordult, hogy patkányokkal teli ketrecet erősítettek valakinek a hasfalára, majd tűzzel riogatták a rágcsálókat,

amelyek ezért a gyomron keresztül rágták át magukat, hogy kiszabaduljanak.

Európán belül a spanyolok élen jártak a kegyetlenkedésben, hiszen a spanyolcsizma (amely a célszemély lábát két szorítófa közé fogva egyre jobban szétroncsolja, végül teljesen kilapítja) és a fejjel lefelé fűrészelés (a fordított vérellátásnak köszönhetően a fellógatott áldozat még megélte az alsóteste kettészelését) is nekik köszönhető.

A kínai kaszabolás mellett eltörpül a brit matrózbüntető korbács

Az igazi brutalitást azonban a kínaiak mutatták meg a világnak. A Ling Chi, azaz a ’halál ezer vágással’ egy olyan eljárás, amelynek során gyakorlatilag élve felszeletelik az áldozatokat.

Ilyen elrettentő büntetést arra róttak ki, aki elárulta a hazáját vagy családtagot ölt, ugyanis a konfuciánus filozófia szerint egy ilyen halálnem után a lélek soha nem tér nyugalomra. A kivégzéshez kellett némi gyomor, ugyanis először le kellett vágni a kikötözött füleit, szemhéjait, ujjait és orrát, majd a végtagok és a szív következett.

A Ming-dinasztiából fennmaradt egyik leírás szerint akadt, akin a halála előtt 3000 vágást ejtettek néhány nap alatt.

A levágott testrészek, különösen a nemi szervek később hatalmas pénzekért keltek el a piacon.

Egy másik távol-keleti kínzásról is érdemes szót ejteni, ez volt a kínai harang. Az elítéltet egy harangba helyezték, amit elkezdtek kívülről ütlegelni, amitől a vádlott idegrendszere és a hallása azonnal felmondta a szolgálatot. A végén általában lefejezték az addigra szétharapott nyelvű, tébolyult haranglakót.

Ugyan a középkorban találták fel a legtöbb kínzóeszközt, amelyek nagy részét a 19-20. századig használták is, azért a későbbi évszázadokban sem maradt az emberiség újdonságok nélkül. Amit kevesen tudnak, hogy a vasszűz (’iron maiden’) nem középkori találmány, sőt, a 18. században találták ki szemléltető szimbólumként, és sosem használták.

Viszont amit nagyon is használtak, méghozzá a 17. századi brit haditengerészetnél, az a kilencfarkú macska. Ez egy matrózbüntető korbács volt, amely a kilenc ágával cicakarmolásra emlékeztető sebeket ejtett, az ütések száma pedig 6-100 között változott. A szegecses változata azért eggyel súlyosabb marcangolást vitt végbe, de itt a cél nem az ölés, hanem a fegyelmezés volt.

Ennélfogva mindig új korbácsot készítettek, mert az előzőbe tapadt vér súlyos fertőzést okozhatott volna a soron következőnek.

Vallatás minden áron

Azt hinnénk, vagy legalábbis remélnénk, hogy a modern kori civilizáció korában már kevés hasonló szörnyűséggel találkozhatunk. Ugyanakkor a valóság ennél lesújtóbb. A bűnözők és maffiák hálózatában folyamatosak a megfélemlítések: a két legismertebb kivégzés a kolumbiai nyakkendő (ami az elvágott torkon keresztül kihúzott nyelvet jelenti) és a nyakláncozás (ami a gyakorlatban egy benzinnel töltött, majd meggyújtott autógumi a nyak körül).

A CIA mai napig alkalmazott módszerei is mindenkit megdöbbentettek, amikor a guantanamói táborokból kiszabadult rabok mesélték el a körülményeiket. Az amerikai hadsereg orvosai súlyosan megsértették a hadifoglyok kínzását tiltó genfi megállapodást azzal, hogy segédkeztek a titkosszolgálat vallatásai során.

Olyan sokkoló incidensekre derült fény, miszerint az általában megvert és meztelenre vetkőztetett foglyokat deszkára kötözték és arcukra rongyot tettek, majd vízzel locsolták, fulladásos érzést okozva ezzel. Gyakran hideg vízben hűtötték, koporsóba zárták és fejjel lefelé kikötözték a vádlottakat.

A repertoár része volt a 100 órás alvásmegvonás és a fülsiketítő zajzárka is.

Szomorú belegondolnunk, hogy ahogyan az eszközeink és technológiáink is fejlődnek, úgy a kegyetlenkedések is eggyel modernebb szintre léphetnek. Vajon mi jöhet még?

Felhasznált források:

http://kulturpara.blog.hu/2016/11/28/a_legkegyetlenebb_kivegzesi_modszerek

http://www.cinegore.net

http://listsick.blog.hu/2013/03/04/10_ismeretlenebb_de_elkepeszto_kinzasi_es_kivegzesi_technika_a_tortenelembol

https://mult-kor.hu/20090529_a_felbevagastol_a_hamuba_fullasztasig

http://www.delmagyar.hu/vilagvevo/5_verfagyaszto_kozepkori_kinzas/2118702/

https://index.hu/kulfold/2014/12/09/igy_kinoztak_az_amerikaiak/

https://mno.hu/migr_1834/guantanamo-orvosi-kinzasok-584977


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
1800 éves ábrázolás került elő Jézusról, amin teljesen máshogy nézett ki, mint eddig tudtuk
Egy oxigéntől elzárt föld alatti sírkamrának köszönhetően maradt fenn szinte tökéletes állapotban a 3. századi falfestmény. A felfedezés egy régészeti leletsorozat része, amely alapjaiban rengeti meg a vallás korai terjedéséről alkotott elképzeléseket.


Egy 3. századi, oxigéntől elzárt sírkamra falán találták meg a valaha volt egyik legjobb állapotban fennmaradt korai Jézus-ábrázolást, ami egy sor más, az elmúlt években előkerült lelettel együtt teljesen új megvilágításba helyezi a kereszténység korai történetét. Az izniki (ókori Nikaia) föld alatti családi sírban felfedezett, Jó Pásztorként ábrázolt Krisztus-freskó pigmentjei szinte tökéletesen megőrizték eredeti állapotukat – írta a The Independent.

A felfedezés egy nagyobb régészeti hullám része, amely az elmúlt két évben söpört végig Anatólián. Laodiceában egy ritka, 4. századi domus ecclesiae került elő: egy magánházból kialakított keresztény istentiszteleti hely. A mai İzmirben, az ókori Szmirna agoráján egy római kori bevásárlóközpont falán 2. századi, kódolt keresztény üzenetekre bukkantak: az egyik egy keresztrejtvényszerűen elrendezett „Logosz” — vagyis Ige — felirat, egy másik pedig a „800” számkód, amely a görög betűk számértéke alapján a „hit” és az „Úr” szavakra utal.

A képen egy szakáll nélküli, rövid hajú, előkelő római ruhát viselő fiatal férfi látható, akinek arcvonásai, ruhájának redői és a vállán cipelt kos is élesen kivehető.

Pergamonban a kutatók azonosították azt a 25 ezer fő befogadására is alkalmas amfiteátrumot, ahol a 2. században keresztényeket végezhettek ki, és itt találtak rá a Szent György-kultusz egyik legkorábbi tárgyi bizonyítékára, egy 5. századi zarándokkulacsra is.

Mindeközben Epheszoszban egy teljes, a 614-es évek körüli tűzvészben leégett, de a hamu alatt „Pompeji-szerűen” konzerválódott kora bizánci üzletnegyedet tártak fel, benne többek között egy zarándok-emléktárgyakat árusító bolttal.

A leletek sokasága segít megérteni, miért éppen Anatólia vált a korai kereszténység egyik központjává. A Római Birodalomban az élő császárok isteni tisztelete, a császárkultusz éppen Pergamonban vert gyökeret, ahol már időszámításunk előtt 29-ben templomot emeltek Augustus tiszteletére.

Nem véletlen, hogy a Jelenések könyve ezt a helyet „a Sátán trónjának” nevezi, a császárt pedig a „Fenevadnak”, akinek száma a 666.

A régészet legújabb eredményei, köztük a Sagalassosban talált hatalmas, 4,5 méteres császárszobrok is azt bizonyítják, hogy ez a kultusz rendkívül látványos és erőteljes volt, amellyel szemben a kereszténység egy markáns alternatívát kínált.

Az új felfedezések tudományos vitákat is lángra gyújtottak a kereszténység gyors terjedésének okairól. A legújabb elméletek szerint a – korábban hittnél valószínűleg kisebb léptékű – üldözések és a vértanúság kultusza paradox módon erősítette a közösségeket. Emellett a korai keresztények szociális hálója, a járványok idején nyújtott segítségük, valamint az újszülöttek kitételének és megölésének elutasítása is hozzájárulhatott a sikerükhöz: egyes elméletek szerint ez különösen a lánycsecsemők túlélési esélyeit javította, és hosszabb távon demográfiai előnyt adott a keresztény közösségeknek.

„Anatólia – a mai Törökország – sok tekintetben a korai kereszténység bölcsője volt.”

A korai kereszténység egyik vezető szaktekintélye, Candida Moss, a Birminghami Egyetem professzora szerint a leletek jelentősége vitathatatlan. A szakértő kifejtette, hogy a régió, amelyet Péter és Pál apostolok is bejártak, kulcsfontosságú a vallás korai történetében, és nem szabad elfelejteni, hogy

a birodalom központját is Konstantinápolyba, a mai Isztambulba helyezték át, amikor a kereszténység államvallássá vált.

A feltárások Törökország egész területén folytatódnak, és a kutatók szerint az izniki nekropolisz, a pergamoni amfiteátrum vagy az epheszoszi üzletnegyed további vizsgálata még számos titkot tárhat fel az emberiség történetének egyik legfontosabb korszakáról.

Via Independent


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Évtizedes hallgatás tört meg – Kovács Kati szerint őt és Cserháti Zsuzsát is zaklatták
Kovács Kati szerint a Kádár-korszak zeneiparát nem mindig szakemberek irányították, ami súlyos visszaélésekhez vezetett. Az énekesnő szerint az akkori hatalmasságok zaklatásai őt is elérték, de Cserháti Zsuzsa sorsát pecsételték meg igazán.


Az énekesnő arról beszélt, hogy a Kádár-korszak zeneiparában sem volt ismeretlen a hatalommal való visszaélés - írta a Blikk. Kovács Kati szerint korábban, amikor a visszaélésekről beszélt, „az időközben szentté avatott emberek nagyon megsértődtek”, és tagadták az állításait.

„Akkoriban is voltak munkahelyi zaklatások, amelyeken én könnyedén túlléptem, mert ilyen a természetem. Cserháti Zsuzsa viszont – aki ugyanúgy megszenvedte azt az időszakot – sokáig élete fő tragédiájaként emlegette, hogy mennyi abúzus érte.”

A kemény fellépés és a gyors döntések már a pályája legelején is jellemezték. Első Ki mit tud?-os szereplése után, 17 évesen a zsűri azzal küldte haza, hogy nem is énekel, hanem kiabál.

„Amikor azt mondták, kiabálok, lejöttem a színpadról, és elhatároztam, hogy akkor én ezt itt be is fejezem. Lezártam magamban azt a korszakot” – mondta. A karrierjét végül édesanyja mentette meg, aki a következő tehetségkutatóra újra benevezte. „Ha ezt nem teszi, biztos, hogy nem a zenei pá­lyán kötök ki, mert már volt egy ellenérzésem a zenével kapcsolatban” – tette hozzá.

Ez a határozottság mutatkozott meg akkor is, amikor egy komoly külföldi ajánlatot utasított vissza. Hamburgban a Led Zeppelin előtt lépett fel, és az Ein Tag im September című dala azonnal sláger lett.

„Szinte le sem jöttem a szín­padról, amikor a kezembe nyomtak egy lakáskulcsot, majd közölték: ha akarok, még ma odaköltözhetek.”

A szerződés öt évre szólt volna, ami alatt nem jöhetett volna haza. Bár édesanyja támogatta volna a döntésben – „Gyorsan eltelt volna az az öt év” –, Kovács Kati végül a családja, a barátai és a magyar közönség mellett döntött.

A visszavonuláson ma sem gondolkodik. „Csak egyvalami állíthat meg, az egészségem romlása” – szögezte le az énekesnő, akit harminc éve mindenben támogat informatikus férje, akivel elmondása szerint nagyon hasonló az értékítéletük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Megoldhatták a piramisok legnagyobb rejtélyét: egy új modell megmutatja, hogyan épültek
Vicente Luis Rosell Roig független kutató szerint nem egy, hanem négy rejtett, belső rámpán hordták fel a köveket a Nagy Piramishoz. Az elmélet konkrét javaslatot is tesz arra, hol keressék a fizikai bizonyítékokat a piramis sarkaiban.


Ahhoz, hogy Hufu fáraó 27 éves uralkodása alatt felépüljön a sírhelyéül szolgáló Nagy Piramis, a számítások szerint átlagosan hárompercenként kellett egy-egy, akár 15 tonnás kőtömböt a helyére tenni. A legtöbb eddigi elmélet, mint például egyetlen hatalmas külső vagy belső rámpa használata, elbukik ezen az időkorláton.

Egy friss, a Nature-portfólióhoz tartozó tudományos lapban megjelent tanulmány most egy olyan számítógépes modellel állt elő, amely megmutatja, hogyan oldhatták meg a feladatot.

A titok nyitja négy, a piramis peremébe integrált, spirálisan emelkedő rámpa lehetett, amelyek a fő szerkezet elkészülte után a visszatöltés miatt nem hagytak külső nyomot.

Vicente Luis Rosell Roig független kutató részletes modellje szerint az ókori építők nem egy, hanem négy, a piramis alapjának különböző pontjairól induló, spirális rámpát használtak párhuzamosan. A módszer lényege, hogy a rámpák a piramis szerkezetén belül, annak külső élei mentén haladtak felfelé, így nem kellett hozzájuk külön óriási anyagmennyiséget felhasználni. A fő szerkezet elkészülte után egyszerűen beépítették, feltöltötték őket, eltüntetve a nyomukat.

A szimuláció kimutatta, hogy míg egyetlen rámpával közel fél évszázadba telt volna a munka, a négypályás rendszer már képes volt biztosítani azt a folyamatos anyagáramlást, ami lehetővé tette a 27 éves építési idő tartását.

Az elmélet nemcsak egy légből kapott ötlet, hanem konkrét, ellenőrizhető állításokat is tesz.

A modell szerint a rámpák éles kanyarodása miatt a piramis sarkaiban a kőelemek illesztése vagy a szerkezeti egység eltérő lehet a többi részhez képest.

A tudományos közösség izgalommal fogadta a felvetést, bár a végső szót a jövőbeli terepi kutatások mondhatják ki. Roland Enmarch, a Liverpooli Egyetem egyiptológusa szerint a modell logikus magyarázatot kínál. „Ez egy nagyon érdekes magyarázat a piramis építésére” – nyilatkozta, de jelezte, hogy a bizonyításhoz fizikai adatokra van szükség.

A kutatónak „további bizonyítékokra lesz szükség – többek között olyan szerkezeti rendellenességek még pontosabb feltérképezésére a sarokpontoknál, ahol a rámpa hirtelen irányt váltott volna.”

A másik kulcskérdésre, a hatalmas kőtömegek helyszínre szállítására szintén nemrég érkezett válasz. Egy 2024-es tanulmány geológiai bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy az ókori Egyiptom idején a Nílus egyik mára kiszáradt ága, az úgynevezett Ahrámát-ág egészen a gízai plató lábáig folyt. Ez a vízi útvonal lehetővé tette, hogy a többtonnás kőtömböket hajókkal szállítsák a bányáktól szinte közvetlenül az építkezés helyszínére.

Via BBC Science Focus


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Farkas Bertalan: Az űrrepülés egy kétesélyes küldetés – 46 éve a hősünk volt, ma egy üres épület viseli a nevét
Az első magyar űrhajós küldetése hatalmas kockázatot rejtett, de sikere egy egész ország hősévé tette. Ennek ellenére a tiszteletére épült gyulaházi űrközpont évek óta kihasználatlanul áll, beváltatlan ígéretként.


Ma 46 éve, 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor egy egész ország tartotta vissza a lélegzetét. A kazahsztáni Bajkonurból elstartolt a Szojuz–36 űrhajó, fedélzetén Farkas Bertalan vadászpilótával, aki ezzel a hetedik nemzet képviselőjeként lépett ki a csillagok közé. A küldetés azonban jóval több volt, mint egy nyolcnapos utazás a Szaljut–6 űrállomásra; egy olyan tudományos és kulturális mérföldkő lett, amelynek hatása évtizedekkel később, egy teljesen új korszak hajnalán is érezhető.

Az első magyar űrhajós maga is tudatában volt a vállalkozás veszélyeinek, ahogy egy későbbi interjúban felidézte.

„Az űrrepülés, amíg földet nem érsz, kétesélyes küldetés, amelyből nem biztos, hogy visszatérsz”

A hetvenes évek végén a szocialista országok közös Interkozmosz programja nyitotta meg az utat a nem szovjet űrhajósok előtt. A magyar repülést egy évvel elhalasztották a Szojuz–33 korábbi dokkolási hibája miatt, ami csak tovább növelte a várakozást. A küldetés gerincét tizenhárom, magyar tudósok és mérnökök által kidolgozott kísérlet adta.

Ezek közül is kiemelkedett a Pille nevű, hordozható sugárdózismérő, amely a maga korában forradalmi újításnak számított, hiszen azonnali visszajelzést adott az űrhajósokat érő kozmikus sugárzásról. A Pille későbbi generációi a Nemzetközi Űrállomáson is bizonyítottak, igazolva a magyar mérnöki tudás időtállóságát. Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubaszov az űrállomáson töltött hét alatt anyagtudományi kísérleteket is végzett, valamint a Balaton műszerrel vizsgálták a szellemi munkavégző képesség változását a súlytalanságban.

Az utazás azonban nem csak a tudományról szólt. Amikor Farkas Bertalan az űrből olvasott esti mesét a magyar gyerekeknek, magával víve a tévémacit, egy egész nemzetet kapcsolt be a kalandba, emberközelivé téve a felfoghatatlan csúcstechnológiát.

„Láttam a Földet alattunk és büszke voltam, hogy az emberiség ezt tudta produkálni, a tudomány, a technika legyőzött mindent” – idézte fel a pillanatot, amely örökre megváltoztatta a perspektíváját.

Közel fél évszázad telt el, mire Magyarország újra embert küldhetett a világűrbe. A HUNOR Program keretében Kapu Tibor gépészmérnök kapta meg a lehetőséget, hogy Farkas Bertalan nyomdokaiba lépjen.

Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson töltött közel háromhetes küldetése során olyan kísérleteket végzett, amelyek részben az 1980-as misszió örökségére épültek. A fedélzetre vitte a Pille egy modern változatát, és a Semmelweis Egyetem bevonásával az emberi szervezet mikrogravitációra adott válaszait is vizsgálták.

Farkas Bertalan évtizedekig várt utódjára, és a HUNOR Program során aktív mentorként segítette a felkészülést. A két generációt képviselő űrhajós kapcsolata szimbolikussá vált.

Farkas személyes tanácsokkal látta el Kapu Tibort, ahogy egy interjúban fogalmazott: „Arról beszéltem Tibinek, hogy minden egyes másodpercet próbáljon rögzíteni magában”.

Farkas Bertalan örökségének ápolása kettős képet mutat. Míg a Budapesti Történeti Múzeumban kiállítás mutatta be a magyar űrkorszak relikviáit, addig szülőfalujában, Gyulaházán egy róla elnevezett látogatóközpont évek óta üresen áll, mert a megígért berendezések sosem érkeztek meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk