10 kegyetlen sorozatgyilkos a történelemből
Ha elképesztő kegyetlenséggel elkövetett, brutális gyilkosságokra kerül a szó, nem csak a filmekből is jól ismert klasszikusokat sorolhatjuk. Vannak ugyanis, akik sajnos ugyanolyan ismertek lehetnének, mint ők, csak valamiért kevésbé kapta fel történetüket a média vagy a művészet.
Ilyen példákkal is szolgál a listverse.com cikke, mely alapján mi is bemutatunk tíz hidegrázós gyilkossági történetet.
10. Ókori római méregkeverők
Miután egyre több vezető tisztségviselő halt meg rejtélyes betegségben az ókori Rómában Kr. e. 300 körül, egy rabszolga bevallotta, hogy cselédek mérgezik a gazdáikat. A nyomozás során kiderült, hogy húszan vettek részt a méreg előállításában. A cselédek megesküdtek rá, hogy a mérget gyógyszernek szánták. Hogy bebizonyítsák, maguk is ittak belőle – de nem a saját álláspontjukat sikerült alátámasztaniuk, ugyanis mind meghaltak tőle.
A későbbi nyomozások során további 170 cselédet találtak bűnösnek, de nekik már nem kellett az életükkel fizetniük.
9. Liu Peng-li, Kr.e. 144-116
Liu Peng-li kínai herceg Csing-ti császár uralma alatt volt hivatalban. Rabszolgái segítségével rablótámadásokat és több gyilkosságot hajtott végre.
Állítólag nem a javakra volt szüksége, pusztán élvezetből gyilkolt. Ámokfutásai közel 30 évig tartottak: annyira féltek tőle a környékbeli városlakók, hogy éjszaka nem merték elhagyni otthonaikat.
Végül az egyik áldozat fia gyanúsította meg a gyilkosságokkal. Több mint 100 ember haláláért találták felelősnek. A bírák halálra ítélték volna, de mivel unokaöccséről volt szó, ezt a császár nem hagyta.
Minden hatalmától, rangjától és tulajdonától megfosztották, élete hátralevő részét közemberként élte le.
8. Peter Stumpp, 1564-1589
A francia férfi bevallottan 12 éves kora óta foglalkozott fekete mágiával, megölt 14 gyereket (beleértve a saját fiát is) és két terhes nőt. Szavai megkérdőjelezhetők, ugyanis a boszorkányüldözések korában vagyunk – még azt is állította, hogy volt egy öve, ami farkassá változtatta.
Hiányzott a bal keze, amit akkoriban különleges jelként értelmeztek. Egész családját azzal gyanúsították, hogy kapcsolatban álltak a sátánnal.
Kivégzése brutálisan zajlott: tíz darabban húzták szét a testét, fejszével törték el a lábait, levágták a fejét, majd elégették a testét.
Mindent elkövettek azért, hogy elrettentsék a polgárokat a Stumppéhoz hasonló bűnöktől: lányát ugyanabban a tűzben égették el, megnyúzva.
7. Darya Nikolayevna Saltykova, 1762
Báthory Erzsébethez hasonlóan brutális nő volt. Annyiban talán még félelmetesebb is, hogy állítólag gyakran voltak dühkitörései. Haragja onnan eredhetett, hogy a szeretőjének egy fiatal lánnyal nyílt viszonya.
Összesen 139 ember halálra kínzását kötik hozzá, köztük gyerekeket, terhes nőket és fiatal lányokat is, akikre riválisként tekintett.
Eltörte a csontjaikat, meztelenül dobta ki őket a fagyos orosz mezőkre, de forró vizes égetéssel is kínozta áldozatait. Férfiakat sosem ölt, de a feljegyzések szerint örömmel nézte, ahogy áldozatainak férfi hozzátartozói gyászolják a nőket és lányokat. Miután letartóztatták, nyilvánosan megverték és élete végéig egy monostor cellájába zárták.
6. Gesche Gottfried, 1813-1827
A német Gottfried 15 év alatt 15 embert mérgezett meg. Indítékai évszázadok után is kérdésesek maradtak. Mentális betegsége volt, a legvalószínűbb magyarázat szerint azzal legitimálta magának a kegyetlenségeit, hogy „ápolta” áldozatait azután, hogy mérget juttatott a szervezetükbe.
Önzetlen és törődő emberként ismerték, még a brémai angyal becenevet is ráaggatták. 43. születésnapján tartóztatták le, ő volt az utolsó ember Brémában, akit nyilvánosan végeztek ki.
5. John Lynch, 1835-1841
Lynch szerencsés bűnöző és gyilkos volt – egy ideig. New South Walesből Sydney-be küldték a büntetésére, miután rábizonyítottak egy gyilkosságot. Mielőtt útnak indult, ellopott egy ökörhordát otthonában, New South Walesben. Úton Sydney felé találkozott más farmerekkel, akiktől szintén lopott és meg is ölte őket. Ugyanezen az úton el is adta az áldozataitól lopott javakat. Ezek után megölt egy családot, akiknek tartozott pénzzel, és beköltözött a birtokukra.
Akkor bukott le véglegesen, amikor egy férfi megtalálta az egyik holttestet a birtokon. Dunleavy álnéven élt ekkoriban, és csak azután vallotta be a bűnét, hogy cáfolhatatlan bizonyítékokat mutattak be ellene. Több mint tíz embert ölhetett meg összesen, de csak egy gyilkosságot tudtak rábizonyítani.
4. Manuel Blanco Romasanta, 1844-1852
Több pszichiáter szerint Romasanta esete egy elmulasztott lehetőség volt arra, hogy legitim alapokat fektessenek le a pszichiátria tudományának Spanyolországban. Manuel Portugáliából érkezett ide, idegenvezetőként dolgozott. Több ügyfele családtagjainak írt levelet arról: a rokonaiknak annyira megtetszett a kirándulás, hogy letelepedtek és boldogan élnek új otthonukban.
Akkor kezdtek el először gyanakodni rá, amikor – ahogy később kiderült – áldozatai ruháit kezdte árulni, valamint vélhetően emberi zsírból készített házi szappanokat.
Amikor letartóztatták, azt állította, hogy likantrópiában (egy mentális diszfunkció, mely során a beteg farkasnak vagy más állatnak képzeli magát) szenved. Az orvosok a korabeli technikákkal (és a gyógyítási paradigmának köszönhetően) megállapították, hogy beszámítható volt a gyilkosságok idején, nincs mentális betegsége.
Több modern pszichiáter állítja azonban, hogy Romasanta antiszociális személyiségzavarban szenvedett, és a korabeli orvosok hibáztak azzal, hogy nem voltak hajlandók elfogadni, hogy mentálisan nem ép. 14 gyilkosságot vallott be, de csak kilenc esetben találták bűnösnek.
3. Catherine Wilson, 1855-1861
Wilson haszonszerzésből gyilkolt: közel férkőzött áldozataihoz, és beleíratta magát a végrendeleteikbe. Ápolónőként dolgozott, több mint 30 betegét ölhette meg, de közülük csak egy miatt ítélték el, valamint férje meggyilkolásáért. Volt, hogy 50 halálos adagnak megfelelő kénsavval akart végezni egy áldozatával.
Jó ideig nem tudták rábizonyítani a gyilkosságokat, és amikor sikerült, akkor is csak egyet. Ő volt az utolsó nő, akit nyilvánosan akasztottak fel Londonban.
2. Juan Diaz de Garayo, 1870-1879
De Garayo öt nőt és egy 13 éves lányt fojtott halálra, emellett négy másik nőt is súlyosan bántalmazott. Áldozatai javarészt prostituáltak voltak, akik visszautasították, mivel nem volt elég pénze. Ezt megelégelve döntött úgy, hogy megöli őket és a holttestükkel közösül.
Egy időre leállt a gyilkolással, de közben folytak a nyomozások, ezért amikor visszatért szülővárosába, letartóztatták és be is bizonyították a bűnösségét. 1881-ben nyilvánosan végezték ki, tíz óráig közszemlén tartották a holttestét, majd egy jelzés nélküli sírba temették el.
1. A bochumi szexgyilkosok, 1878-1882
Nyolc nőt erőszakoltak és öltek meg a németországi Bochumban 1878 és 1882 között. Mezők mellett találták meg a holttesteiket a városon kívül. Egy férfit végeztek ki az eset kapcsán, de az erőszakolásos gyilkosságok ezután négy hónapig folytatódtak.
Ez az ügy számos változást hozott a német igazságszolgáltatásban.
Eltörlése után 15 évvel újra bevezették a büntetést, hogy Bochum lakói biztonságban érezhessék magukat. Új fényt vetett az eset a gyilkosságok osztályozására is: ekkor vezették be a Lustmord (élvezetből való gyilkolás) fogalmát.
