MÚLT
A Rovatból

Ilyen volt a Budapest100

Kapupénzt fizettek az este későn hazaérkezők, párnázott ülőkés lift járt a luxusház lakóinak – ez is kiderült a Budapest100-on, ahol ismét 100 éves épületek történetét ismerhettük meg.


Hogy melyik ház ünnepli idén a 100. születésnapját, azt ezen az áprilisi hétvégén nem nehéz felismerni: egyrészt a kapukban egy méretes „Budapest100” molinó és színes lufik hívják fel a járókelők figyelmét, másrészt a jubiláló házak környékén a megszokottnál jóval nagyobb a forgalom, egymás kezébe adják a kilincset a főváros rejtett kincsei iránt érdeklődők.

Mert a „Budapest100” kezdeményezés egyik célja pont ez, hogy a város apró részletei előtérbe kerüljenek, hogy a műemlékek mellett a szürkének hitt lakóházak is színes tablóvá alakuljanak. Az akciónak van emellett egy további nagyon fontos hozadéka – el is áruljuk, mi az, de előbb lessünk be egy-két ünneplő házba.

Idén harmadik alkalommal ünnepelhettük a 100 éves budapesti házakat

Ez a harmadik év, amikor a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) egy tavaszi hétvégére kulturális, művészeti és civil közösségi program-kavalkádot szervez, amelynek középpontjában az adott évben 100 esztendős épületek állnak.

Nemcsak lakóházak, akár közintézményeknek, üzemeknek helyet adó épületek is szóba jöhetnek – ilyen volt idén például az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság főépülete a Fiumei úton vagy a Főtaxi garázsa a Kerepesi úton.

2013-ban 150 jubiláló házat kerestek meg a szervezők, amelyek közül végül közel 100 helyen vállalta a lakóközösség vagy az épület fenntartója, hogy a KÉK önkénteseinek segítségével programokat szerveznek április első hétvégéjére.

Mi lehet a program egy 100 éves lakóházban, ahol azért mégsem feltétlen muzeológusok vagy kulturális menedzserek élnek? A paletta meglehetősen színes, a házban tett, vezetéssel egybekötött sétáktól kezdve, a fotókiállításokon át, a házhoz kötődő művészek alkalmi produkciójáig.

A pincétől a padlásig bejárható volt a Belgrád rakpart egyik lakóháza

A Balassi Bálint utca 25. számú házban például fotókiállítás és a ház történetéről szóló tabló fogadta a látogatókat, akik bejárhatták a zeg-zugos lépcsőházat, szombaton pedig egy gitárkoncertet hallgathattak meg az udvarban.

A kiállítást a ház számára kijelölt önkéntesek – nem mellesleg lelkes bloggerek – állították össze, akik készséggel kiegészítik a látnivalókat. Hiába mentünk el már számtalanszor a Balassi utcai épület előtt, sosem gondoltuk volna, hogy a lépcsőház üvegajtói ilyen különlegesek.

De az is új információ, hogy az utcát csak 1954-ben nevezték el a reneszánsz kori költőről, előtte Személynök utcaként volt ismert. Száz évvel ezelőtt igazi luxuslakóháznak számított, 35 lakással, amelyek egyenként kb. 200 négyzetméteresek voltak, meleg vízzel, központi fűtéssel.

Két felvonó is volt a házban: egy párnás ülőkével felszerelt a lakóknak, és egy jóval egyszerűbb a személyzetnek. A ház kapuját este 10 és reggel 6 között zárva tartották; aki netán kapuzárás után érkezett haza, 20 fillér kapupénzt fizethetett. Kezdjük érteni a „kapuzárási pánik” fogalom eredetét…

Néhány utcával odébb Újlipótvárosban, a Hegedűs Gyula utca 43-ban a ház híres lakóira koncentrálva készítettek kiállítást. Lakott itt szobrász-keramikus és úszóbajnok, és még ma is a ház lakója egy televíziós műsorszerkesztő és egy olimpikon.

A 90 éves Csöpi néni felidézte a Nyáry Pál utcában töltött 75 évének emlékeit

A Belgrád rakpart 13-15.-tel kapcsolatosan azt ígéri a programfüzet, hogy a pincétől a padlásig megtekinthető – irány hát a legfelső szint, a mai kor modern, de egyhangú liftjeihez szokott látogatók számára máris rendkívülinek ható felvonóval.

Már az is élményt jelent, hogy a főgerendákon átlépdelve bejárhatjuk a padlásteret, de van még út tovább: a helyiek még egy kicsit magasabban rendezték be a ház múltjáról informáló kiállítást, de itt készíthető óriáskifestő, és akár a vendégkönyvbe is írhatunk. Persze csak miután odafértünk az ablakhoz, hogy megnézzük a dunai panorámát. Megértjük, hogy annak idején Bajor Gizi is ezt a házat választotta lakóhelyéül.

Híres lakója a Nyáry Pál utcában található Crouy-Chanel-Semsey-bérháznak is akadt. Az ünnepelt díva, Karády Katalin lakott az első emelet 2-es számú lakásában – bár mint ahogy a 90 éves Csöpi néni beszámolójából kiderült, a ház lakói jó ideig nem is tudtak róla, hogy milyen illusztris szomszédjuk van.

Csöpi néni két délután is mesélt korabeli emlékeiről, például arról, hogy 75 évvel ezelőtt az ő családja még lovas kocsival költözött a házba. Karády Katalint most nem csupán a bejárat mellett díszelgő emléktábla idézte fel, hanem a postaládákra applikált színes képek is.

A szürke hétköznapokon elmegyünk a rejtett kincsek mellett

Petrók György, a lakóközösség egyik tagja elmondja, hogy saját ötletük volt a dekoráció, mint ahogyan az udvarban megvalósított fotó- és gyerekrajz-tárlat is. Megtudjuk tőle, hogy Karády némileg összehozta a lakóközösséget, mert a színésznő születésének 100. évfordulóján, 2010-ben szerveztek először saját megemlékezést, azóta pedig már több önkéntes akciójuk akadt – erről tanúskodnak a lépcsőházban kiragasztott képek is.

Itt aztán egész hétvégén élettel telt meg a belső udvar: Zsigmond Róbert hegedűművész, a ház lakója adott koncertet, Karády koráról és művészetéről beszélgethettek a vendégek Sándor Pál filmrendezővel, de indult innen helytörténeti séta is. A legnagyobb sikere mégis talán a szombati babgulyás főzésnek volt. 60 adag készült, fél óra múlva el is fogyott. Vasárnap a zsíros kenyér lilahagymával volt a sláger.

Volt, hogy kétszázan is hallgatták a belső udvarban a hegedűszólót

Belevágna-e újra? – kérdezzük Petrók Györgyöt a tapasztalatokról. Rettentő fáradtnak érzi magát, a hétvége alatt alig aludt, óriási volt a forgalom, volt, hogy kétszázan is hallgatták a hegedűszólót vagy Csöpi nénit az udvarban.

De azért az élményért, hogy szombaton, míg a gulyást főzte, egy Reáltanoda utcai, addig ismeretlen szomszéd becsatlakozott hozzájuk, borral, kenyérrel, kolbásszal kínálta a lakókat és az érkező vendégeket egyaránt, háromszor hozva utánpótlást, azért megérte.

A titok ugyanis ez volna: a közösség ereje. Hogy együtt észrevesszük a környezetünk rejtett kincseit, de egymást is. És ha úgy is tűnik néha, hogy a budapestiek nem elég nyitottak és barátságosak, mindenki a saját problémájával van elfoglalva, a „Budapest100” programjai segítenek rácáfolni erre. Reméljük, jövőre is.

Ha érdekes volt az írás, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
583 áldozat a kifutón: 49 éve történt a tragikus baleset, amely örökre megváltoztatta a repülést
Két Boeing 747, - a KLM 4805 és a Pan Am 1736 - a tenerifei Los Rodeos futópályáján ütközött 1977. március 27-én. A Las Palmas-i bombariadó, a köd és a kommunikációs hibák együtt vezettek a katasztrófához.


Ma van a repüléstörténet legsúlyosabb katasztrófájának évfordulója:

1977. március 27-én a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife Los Rodeos repülőterén két Boeing 747-es, a holland KLM és az amerikai Pan Am gépe ütközött össze a futópályán. A két gépen összesen 583 ember vesztette életét, és mindössze 61-en élték túl a tragédiát, amely egy sor emberi és technikai hiba végzetes láncolatának következménye volt.

A katasztrófa napján egy bombamerénylet miatt lezárták a Las Palmas-i repteret, ezért az érkező járatokat, köztük a KLM és a Pan Am gépét is a jóval kisebb, felkészületlenebb tenerifei Los Rodeos repülőtérre irányították. A hirtelen megnövekedett forgalom miatt az előtér és a gurulóutak is megteltek, így a hatalmas Jumbo Jeteknek a futópályán kellett manőverezniük. A helyzetet tovább rontotta, hogy az időjárás egyre rosszabbra fordult, és sűrű köd ereszkedett a reptérre, a látótávolság helyenként 700 méter alá csökkent.

Nem sokkal 17 óra előtt a KLM gépe engedélyt kapott, hogy végigguruljon a futópályán, a végén egy 180 fokos fordulattal pozícióba álljon, és ott várjon a felszállási engedélyre. A Pan Am gépét arra utasították, hogy kövesse a hollandokat, de a C3-as gurulóúton hagyja el a pályát. A Pan Am pilótái azonban a ködben nem voltak biztosak a dolgukban, és mivel a C3-as kijáratnál egy rendkívül éles, 135 fokos fordulót kellett volna végrehajtaniuk, inkább tovább gurultak. Eközben a KLM befejezte a fordulót, és Jacob Veldhuyzen van Zanten kapitány gázt adott a felszálláshoz.

A másodpilóta ekkor közbeszólt: „Pillanat, még nincs felszállási engedélyünk!” Erre a kapitány visszahúzta a gázkarokat, majd azt mondta: „Tudom, gyerünk, kérdezz rá!”

A KLM személyzete rádión közölte, hogy felszállásra készen állnak, és várják az irányítási engedélyt. A torony válaszul a felszállás utáni útvonalat adta meg nekik: „KLM4805 felszállás után emelkedjen FL90-re, majd jobb forduló 40º és álljon rá a Las Palmasi VOR adóra a 325º-os irányon.” Van Zanten kapitány ezt tévesen felszállási engedélynek értelmezte, újra gázt adott, és hollandul közölte: „Megyünk.”

Ezzel egy időben a Pan Am pilótái jelezték a toronynak, hogy még a pályán vannak: „Még mindig gurulunk lefelé a kifutón, 1736-os.” Ez a rádióüzenet azonban a KLM pilótafülkéjében egy zavaró sípolásként jelent meg, mert a másodpilóta éppen az útvonalengedélyt olvasta vissza. A torony nyugtázta a Pan Am helyzetjelentését: „Rendben 1736-os jelentse, ha elhagyták a pályát.” Ezt hallva a KLM fedélzeti mérnöke megkérdezte a kapitánytól: „Még nem ment le a Pan Am?” A kapitány válasza egy félreérthető „Igen” volt.

Ez volt az utolsó lehetőség a katasztrófa elkerülésére. Pár másodperccel később a két gép személyzete a sűrű ködben megpillantotta egymást.

A Pan Am kapitánya a gázt tövig nyomva próbált balra, a fűre letérni a pályáról, a KLM pilótája pedig olyan erővel húzta fel a gépet, hogy annak farokrésze száz méteren keresztül szántotta a betont. A holland gép elemelkedett, de már nem tudta átugrani a Pan Am törzsét.

A KLM futóművei és hajtóművei letarolták az amerikai gép tetejét és vezérsíkját, majd a felszállás előtt teletankolt holland repülőgép 150 méterrel odébb a pályára zuhant és felrobbant. A Pan Am gépe szintén kigyulladt. A KLM fedélzetén tartózkodó 248 ember mind életét vesztette. A Pan Am gépéről 61-en menekültek ki, de 335-en a lángok között rekedtek.

A kivizsgálás egyértelműen megállapította, hogy a katasztrófa legfőbb oka az volt, hogy a KLM személyzete felszállási engedély nélkül kezdte meg a nekifutást. A spanyol hatóságok hivatalos jelentése szerint azonban több tényező is hozzájárult a tragédiához: a rossz időjárási körülmények, a földi gurítóradar hiánya, a rádió-kommunikációs félreértések, a reptér felkészületlensége, valamint a KLM személyzetére nehezedő időnyomás. A baleset nyomán a nemzetközi légi közlekedésben szigorították a rádiós frazeológiát, és bevezették a pilóták közti hatékonyabb együttműködést célzó képzési programokat. Egy évvel később megnyitották Tenerife déli, korszerűbb repülőterét is, amely átvette a nemzetközi forgalom nagy részét.

Via Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Mindenkit megölünk!” – 27 éve történt a Columbine középiskolai mészárlás, az Egyesült Államok történelmének egyik legvéresebb iskolai ámokfutása
A hatóságok két és fél évtizeddel később emberölésnek minősítették Anne Marie Hochhalter halálát, aki 26 évvel élte túl a columbine-i lövöldözést. Az elkövetők a támadás során a könyvtárban azt kiabálták: „Minden sportoló álljon fel!”


1999. április 20-án a Columbine Gimnázium neve örökre egyet jelentett a modern kori iskolai erőszakkal – két és fél évtizeddel később pedig egy újabb áldozat halálával hivatalosan is átíródott a mérleg.

Aznap hunyt el Anne Marie Hochhalter, aki a 27 évvel ezelőtti lövöldözésben súlyosan megsebesült és deréktól lefelé lebénult. A halottkém a halál okát emberölésnek minősítette, mivel a támadáskor szerzett sérülései közvetlenül hozzájárultak a halálához. Ezzel a columbine-i áldozatok hivatalos száma 14-re emelkedett – írta az Associated Press.

A két elkövető, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold eredetileg nem lövöldözést, hanem egy nagyszabású robbantást tervezett. Két, egyenként közel tíz kilós, PB-gázpalackból készült bombát helyeztek el az iskola menzáján, amelyeket helyi idő szerint 11:17-re időzítettek, amikor a legtöbb diák, nagyjából 500 fő tartózkodott ott.

A tervük az volt, hogy a robbanások után a menekülőket a parkolóból lövik le. A menzában elhelyezett bombák azonban a hibás vezetékezés miatt nem robbantak fel.

Miután a tervük kudarcot vallott, a két diák fegyverrel indult az iskola nyugati bejárata felé. Az első lövések 11:19-kor dördültek el, azonnal megölve egy diáklányt, Rachel Scottot. A helyszínen tartózkodó rendőr, Neil Gardner helyettes 11:22 körül kapott riasztást, és szinte azonnal tűzharcba keveredett az egyik támadóval.

Eközben a bent rekedt tanár, Dave Sanders diákok százait terelte biztonságba, amíg őt is halálos lövés nem érte.

A támadók 11:29-kor hatoltak be az iskola könyvtárába, ahol a legtöbb áldozatukkal végeztek. Szemtanúk szerint az egyik elkövető azt kiabálta:

„Minden sportoló álljon fel! Mindegyikőteket meg fogjuk ölni.”

A mészárlás a könyvtárban alig több mint hét percig tartott, ezalatt tíz diákot öltek meg. Az elkövetők 12:08-kor a könyvtárban öngyilkosságot követtek el.

A speciális egységek 12:06-kor hatoltak be az épületbe, kevesebb mint egy órával az első lövések után, a korabeli protokolloknak megfelelően azonban nem nyomultak be azonnal mélyebbre. A rendőrök nem voltak felkészülve egy ilyen szintű fegyveres támadásra.

A késlekedés miatt a súlyosan megsebesült Dave Sanders tanár délután három óra körül elvérzett, mielőtt a segítség elérhetett volna hozzá. Az eset alapjaiban változtatta meg az amerikai rendőrségi taktikát; ennek nyomán vezették be az azonnali behatolást előíró protokollt aktív lövöldöző esetén.

A tragédia után egy hónappal Bill Clinton akkori elnök és a first lady, Hillary Clinton a közösséghez szólt. „Amerika szívét átütötte” – mondta a first lady. Az elnök pedig a fegyvertartási és fegyvervásárlási rendszer hézagos szabályozására hívta fel a figyelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Így lett legenda Puskás Ferenc: mindenki tudta, mit fog csinálni, mégsem tudták megállítani
99 éve született Puskás Ferenc, aki arról lett híres, hogy a védők a befelé húzós csele ellenére sem tudták megállítani a bal lábát. Ennek legismertebb példája az 1953-as, Anglia elleni 6:3-as mérkőzésen lőtt ikonikus gólja.


Mindenki tudta, merre húz és melyik lábbal lő – mégsem tudták megállítani.

Puskás Ferenc, aki 99 éve, 1927. április 1-jén született Budapesten, áttörte kora korlátait.

Az egész világon népszerűvé vált, és máig ő az egyik legismertebb magyar híresség.

Gyerekkorában orvos szeretett volna lenni, de a futballpálya lett az otthona. A család 1937-ben magyarosította a nevét, de a legenda mégsem Puskás néven indult.

11 évesen a kispesti kölyökcsapatban még „Kovács Miklós” néven játszott.

A kivételes tehetség hamar utat tört magának.

Mindössze tizenhat és fél éves volt, amikor 1943. december 5-én bemutatkozott az NB I-ben, egy héttel később pedig már az első „felnőtt” gólját is belőtte.

Első szezonjában 18 meccsen hétszer talált be, utána pedig szinte minden második mérkőzésen lőtt egy gólt.

A klubszintű áttörést gyorsan követte a címeres mez. 1945. augusztus 20-án, az Ausztria ellen 5:2-re megnyert meccsen debütált a válogatottban, és rögtön az első gólt ő szerezte. Ekkor kezdett kiépülni a mítosz a nem tipikus atlétaalkatú zseniről, akit az ellenfelek hajlamosak voltak alábecsülni, amíg a bal lába el nem döntötte a meccset.

Ennek karriernek a csúcspontja az 1953-as, Anglia elleni 6:3-as diadal egyik gólja, amikor egy zseniális visszahúzással küldte el az angol védőt, majd a kapuba bombázott.

A történelem azonban közbeszólt. Az 1956-os forradalom után Puskás a Honvéd több játékosával együtt külföldön maradt.

A bizonytalanság és a FIFA-eltiltás időszaka után, 31 évesen, sokak meglepetésére a Real Madrid szerződtette. A legtöbben már leírták, ő azonban 18 kilót fogyott, és újra a világ elitjébe küzdötte magát.

Madridban rácáfolt a kétkedőkre: 262 tétmeccsen 242 gólt szerzett, és több Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK) nyert. Az 1960-as BEK-döntőben az Eintracht Frankfurt ellen négy gólt lőtt, az 1962-es fináléban pedig mesterhármast szerzett. Spanyolországban négyszer lett gólkirály.

Döntéseiben végig mellette állt a családja: 1950-ben vette feleségül a 18 éves Hunyadvári Erzsébetet, lányuk, Anikó 1952-ben született, és 1956-ban ők is elhagyták az országot.

Játékos-pályafutása után „Panchóként” járta a világot edzőként. Legnagyobb sikerét a görög Panathinaikosszal érte el, amellyel 1971-ben bejutott a BEK-döntőbe, ahol csak a korszakos Ajax tudta megállítani őket.

A rendszerváltás után hazatért Magyarországra. Négy mérkőzés erejéig szövetségi kapitány is volt, és képviselte az országot az MLSZ és a kormány delegációiban.

Egészsége azonban megromlott, az Alzheimer-kór egy speciális fajtája támadta meg, és 2000-től folyamatos kórházi kezelésre szorult. A Real Madrid egy budapesti gálameccsel tisztelgett előtte.

Puskás Ferenc 2006. november 17-én hunyt el. Örökségét ma a Puskás Aréna és a legszebb gólért járó, róla elnevezett FIFA Puskás-díj is őrzi, ahogy 85 válogatott meccsen lőtt 84 gólja is a magyar futballtörténelem csúcsa marad.

A „Puskás-legenda” azért működött, mert mindenki ismerte a fegyverét, de a technikai tudás, a játékintelligencia és a merészség olyan elegyet alkotott, ami ellen nem tudott védekezni az ellenfél.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk