Jászai Mari titkos élete: a csatatéren ápolt sebesülteket, mielőtt a nemzet legnagyobb színésznője lett
„Évtizedek küzdelmébe került, míg kikutattam magamban az embert” – írta magáról a nő, akinek születésének 176. évfordulójára emlékezünk ma, február 24-én. Ez a mondat saját, 1927-ben kiadott Emlékirataiból származik, és egy kíméletlen önéletrajzi projektet zár le.
Pályájának csúcspontjai mögött egy olyan dráma húzódik, amely Ászáron, mélyszegénységben kezdődött.
Tízévesen már cselédként dolgozott, az olvasás volt az egyetlen menekülőútja. A sorsfordító pillanat tizenhat évesen jött el, amikor megszökött és egy vándortársulathoz csatlakozott, majd a történelem vihara is elérte: a königgrätzi csatateret markotányosnőként, a sebesülteket ápoló hadtáposként élte át.
Az önteremtés leglátványosabb aktusa a nevéhez fűződik. A Krippel Mária néven született lány a legenda szerint annyira gyűlölte a német „nyomorék” szóra emlékeztető családnevét, hogy egy gyertyalánggal egyszerűen kiégette azt az anyakönyvi kivonatából. Bár a történetre nincs levéltári bizonyíték, a gesztus ereje tökéletesen szimbolizálja azt a radikális akaratot, amellyel új identitást épített magának.
A mozgókép új médiumát is meghódította, amikor 1914-ben elvállalta Gertrudis szerepét a Bánk bán és Ördög Sáráét A tolonc című filmekben; utóbbi, Kertész Mihály rendezése az egyetlen fennmaradt mozgóképes alkotás, amely megőrizte játékát.
Alakításai – Gertrudis, Lady Macbeth, Phaedra, Antigoné, Stuart Mária – a női sors legmélyebb tragédiáinak intellektuális és érzelmi analízisei voltak. A színpadi jelenléte megkérdőjelezhetetlen volt, ahogy Schöpflin Aladár kritikus megfogalmazta: „Ő volt a mindenek fölött való színész” – idézte a Nemzeti Színház. Herczeg Ferenc író egy alkalommal telefonon kért tőle tanácsot egy fiatal színésznőnek Petőfi-vers előadásához.
Jászai válasza a művészi hitvallásának sűrítménye volt: „Egyáltalában nem szabad szavalni, csak egyszerűen mondani”. Janovics Jenő, a korabeli filmgyártás egyik atyja így emlékezett rá: „A természet megadott neki mindent: hangja a legtökéletesebb, minden érzést kifejező zene volt.”
A sírfelirat maga a művészi végrendelet: „Ti ittátok be lelkem lángját – régi színházunk kedves kövei.” A főváros a korábbi Rudolf teret 1950-ben Jászai Mari térre nevezte át. Nevét viseli a tatabányai színház, és 1953 óta a legkiválóbb színművészeknek odaítélt állami kitüntetés, a Jászai Mari-díj.
Magánéletét szintén legendák övezték. A Kassai Vidor színésszel 1869-ben kötött házassága rövid és viharos volt, a válás pontos dátumát a források eltérően jelölik.
Az utókor gyakran a „férfifaló” leegyszerűsítő címkéjével illette, de írásai és a komolyabb életrajzok egy sokkal bonyolultabb, gyakran magányos, de rendkívüli intenzitással élő nő képét rajzolják ki.
