hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Ilyen volt az ideális háziasszony – sütés-főzés a 30-as években a városi középosztály konyháiban

A 30-as években sok nő már dolgozott. Egy sor modern vívmány segítette őket a házimunkában, de az a nő volt menő, aki képes volt a lakást egyedül is rendben tartani, vendégeire egyedül főzött, és mindeközben jókedvű, szórakoztató úrinő maradt.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, címkép: Fortepan/Varga László - szmo.hu
2019. július 17.

hirdetés
A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

Azt hihetnénk, hogy a száz évvel ezelőtti középosztálybeli asszonyok életét is szinte teljes egészében kitöltötte a háztartás. Valójában ezeknek a hölgyeknek egy jó része már állást vállalt, és emellett vezette a háztartást. Sőt, jutott ideje kikapcsolódásra, pihenésre is. Mindez azért vált lehetségessé, mert munkájukat már egy sor modern vívmány segítette.

Ki a jó háziasszony?

Az első világháború után a korábbi életforma egyre nehezebben volt fenntartható a középosztálybeli családok számára. Ez azt jelentette, hogy

egyre több asszony vállalt munkát, és egyre kevesebben vehették igénybe cseléd segítségét a háztartásban. Így aztán kénytelenek voltak átértelmezni azt, hogy mi számít jó háztartás-vezetésnek, és mást kezdett jelenteni a jó háziasszony fogalma is.

Míg a háború előtt az számított jó háziasszonynak, aki az egész napját a cseléddel együtt takarítással, sütéssel, főzéssel töltötte, a gyerekeit nevelte. A háború után az a nő volt menő, aki képes volt a lakást egyedül is rendben tartani, vendégeire egyedül főzött, és mindeközben jókedvű, szórakoztató úrinő maradt.

hirdetés

Fortepan/Négyesi Pál

Persze a polgári miliő legfőbb ismérve továbbra is a rend és a makulátlan tisztaság volt. Viszont már nem várták el a háziasszonytól, hogy a korszak szűkös anyagi viszonyai között hatalmas vendégségeket rendezzen sokfogásos menüvel. Bőven elég volt egy teadélután néhány süteménnyel.

A látványos és folyamatos munkavégzés helyett az észrevétlenül, gyorsan és a lehető legkisebb erőkifejtéssel elvégzett munka lett a legfőbb érték.

Mindebben egy sor modern háztartási gép, vegyi áru segítette az asszonyokat.

A modern konyha

A háború után épített kislakásokban jelentősen csökkent a konyha mérete, sok helyen megszűnt az önálló ebédlő, és az étkezőhely a nappaliba került át.

A modern konyha falait gyakran olajfestékkel festették le, amit könnyen lehetett tisztítani. A konyhaszekrény (kredenc) önálló, mozdítható darab volt rengeteg fiókkal, polccal, ajtóval, gyakran beépített jégszekrénnyel.

Sok helyen használtak kétmedencés, asztalba épített mosogatót, az asztalt hokedlik vették körül. A legtöbb budapesti lakásban ekkor már volt folyóvíz, és több mint ötven százalékukba a gázt is bevezették. Bár a fűtés még hagyományos tüzelésű kályhával történt, a konyhákba sok helyen egy sparherdet helyeztek el, amivel egyszerre meg lehetett oldani a főzést és a fűtést is.

De sok városi háztartásban működött a korszak újdonságának számító gáz- és villanytűzhely is.

A modern kislakásokban pedig tűzhely híján gáz-, petróleum- vagy spirituszfőzőket használtak. Hasznos újdonság volt a falra szerelt, vízvezetékkel ellátott mosogató.

Fortepan/Lissák Tivadar

A modern konyhában megjelent néhány új gép és konyhai eszköz is. Nagyon

népszerűek voltak a jénai edények, a a magas nyomású gőzfazék, a toronyedények. Sokan vásároltak házi használatra fagylaltgépet, különféle darálókat, kávépörkölőt, kenyérpirítót.

Nagyon népszerűek voltak a háziasszonyok körében az alumíniumedények. Persze azért az edények nagy része még mindig a hagyományos zománcozott falú vasedény volt, és a legtöbb városi háztartásban is megtalálható volt a zsírosbödön.

A mosogatás a korszakban még a városi háztartásokban is elég körülményes volt, ha nem állt rendelkezésre csapból folyó meleg víz. Sok helyen még fazekakban forralták a vizet, és vájdlingban mosogattak.

Alternatív megoldást jelentett a mosogatóasztal, ahol az asztalba volt süllyesztve egy vagy két lavór. A háziasszony ide öntötte a forró vizet, majd a mosogatás végeztével egy vödörbe le is tudta engedni a szennyes vizet.

Mosogatószerként szódát használtak, és fémből, cirokból készült csutakkal, nyeles kefével tisztították az edényeket. Kötelező munka volt a mosogatás után az edények eltörölgetése, ami egyben a fényesítést is szolgálta.

Egészséges és tápláló ételek

A háború után

átalakuláson ment keresztül a női szépségideál: a fűzővel biztosított karcsú derekat a test természetes karcsúsága váltotta fel, amit fogyókúrával, tudatos, kevés, de tápanyagban, vitaminban gazdag étkezéssel lehetett csak elérni.

Egy dolog azonban nem változott: az étkezés továbbra is a családi együttlét alapja volt - evidens volt, hogy este és ünnepnapokon együtt étkezik a család.

Fortepan/Wirthmann Julianna

A korszak háztartási tanácsadó könyvei komplett menüsorokkal segítették a háziasszonyokat, és még arra is figyelték, hogy külön menüt állítsanak össze a szerényebb és kicsit gazdagabb háztartások számára. A szerzők a háztartásra fordítható összeget a családi jövedelem harminc százalékában állapították meg, ami a kor szerényebb viszonyai között komoly kihívás elé állította a nőket. A menüsorok összeállítói figyeltek arra, hogy minden napra jusson valami húsféle, zöldség, gyümölcs, tejtermék, és számtalan ötletük volt arra, hogyan takarékoskodhat egy jó háziasszony.

Persze

a vasárnap továbbra is a bőségesebb étkezés napja volt. Az ebéd rendszerint háromfogásos volt: leves, húsétel körettel, az étkezést pedig sütemény zárta.

Elvárt volt a korszakban a meleg vacsora is, ezt gyakran úgy oldották meg, hogy az ebéd maradékát melegítették fel. Feltűnő, hogy az élvezeti cikkek a legtöbb háztartási könyvben említésre sem kerülnek, alkohol, feketekávé, tea nem vagy csak kivételes esetekben szerepeltek az általuk ajánlott menüsorokban.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Szenzáció: bejelentették, hogy megtalálták az „elveszett aranyvárost” Egyiptomban

A felkelő Aton (napisten) nevet viselő város III. Amenhotep fáraó korába nyúlik vissza, de még Tutanhamon korában is használatban volt Luxorban. Az elveszett aranyváros feltárása a második legjelentősebb felfedezés Tutanhamon sírjának megtalálása óta.
MTI, fotó: Egyiptomi Idegenforgalmi Minisztérium - szmo.hu
2021. április 08.

hirdetés

Egy egyiptomi régészeti misszió bejelentette csütörtökön, hogy megtalálta a 3000 éves "elveszett aranyvárost", amelyet a homok temetett maga alá az ókori emlékekben gazdag Luxorban.

Sok külföldi expedíció kereste ezt a várost, de mind kudarcot vallottak - idézte fel Záhi Havvász tekintélyes egyiptomi régész, egykori régiségügyi miniszter.

A felkelő Aton (napisten) nevet viselő város III. Amenhotep fáraó korába nyúlik vissza, de még Tutanhamon korában is használatban volt

- olvasható az al-Ahram egyiptomi napilap angol nyelvű hírportálján.

Záhi Havvász szerint ez az Egyiptom területén valaha talált legnagyobb ókori város. A egyik legnagyobb egyiptomi uralkodó, az i.e. 1391-től 1353-ig trónon ülő III. Amenhotep, a 18. dinasztia kilencedik királya alapította. A várost, amely korának legnagyobb közigazgatási és ipari települése volt, III. Amenhotep nyolc éven át együtt irányította fiával, a legendás IV. Amenhoteppel, későbbi nevén Ehnatonnal.

A misszió 2020 szeptembere óta végzett ásatásokat. A munka eredményeként egy jó állapotban fennmaradt város került elő, csaknem komplett falakkal és hétköznapi használati tárgyakkal teli termekkel. Sikerült kiásni a város több utcáját, ezek mentén házakat, amelyeknek falai elérik a három métert - számolt be a felfedezésről Záhi Havvász.

hirdetés
Az elveszett aranyváros feltárása a második legjelentősebb felfedezés Tutanhamon sírjának megtalálása óta

- jelentette ki Betsy Brian, az amerikai Johns Hopkins Egyetem egyiptológia professzora.

Az amerikai tudós szerint a felfedezés segíthet fényt deríteni a történelem egyik legnagyobb rejtélyére, arra, hogy Ehnaton fáraó és felesége, Nofertiti miért döntött az Ahet-Atonba - a mai Amarnába -, az Ehnaton által 1346-ban alapított új fővárosba költözés mellett.

A várost III. Ramszesz Medinet Habu-i temploma és III. Amenhotep memnóni temploma között találták meg. Az ásatás során feltárták III. Amenhotep három királyi palotáját valamint a birodalom közigazgatási és ipari központját.

A város korát gyűrűk, szkarabeuszok, festett cserépedények és III. Amenhotep kartusát viselő agyagtéglák erősítik meg. Találtak borosedényeket lezáró agyagkupakokat is. A város déli részén találtak egy pékséget, egy főzésre és étel-előkészítésre szolgáló területet kemencékkel és cserép tárolóedényekkel.

"Méretei alapján azt mondhatjuk, hogy a konyha nagyon nagy számú munkást és alkalmazottat szolgált ki" - közölte Havvász.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Magyar elhízástörténelem: Szent Margit anorexiás volt, Sissi falásrohamokkal küzdött

Mikszáth és Móricz pedig azért híztak el, mert pont melléjük épült a finomságoktól roskadozó Vásárcsarnok. Dr. Forgács Attila gasztropszichológussal annak jártunk utána, mitől váltunk Európa legkövérebb nemzetévé.
Tóth Noémi, fotók: Emil Rabending/Wikimedia Commons, Fortepan/Wikimedia Commons - szmo.hu
2021. március 31.

hirdetés

A magyarok sok területen az élen járnak, de sajnos az elhízásban is: a kontinensen az első, de világszinten is a negyedik helyet foglaljuk el a csúfos ranglétrán. Ennek okait kerestük Dr. Forgács Attila gasztropszichológussal, klinikai szakpszichológussal, Az evés lélektana című könyv szerzőjével, aki a hazai történelem legérdekesebb étkezési zavaros hírességeiről is mesélt.

Vajon miben gyökerezhet az a szomorú tény, hogy országunk bár földrajzilag kicsi, lakói egyre inkább kompenzálnak a saját növekvő terjedelmükkel? Milyen történelmi, gasztronómiai vagy szociális beidegződések vezethettek a népesség elhízásához?

A túlsúly több rétegben rakódott ránk. Először a 19. század második felében az áruszállítás fejlődése tette lehetővé a nagyvárosokban azt a korábban elképzelhetetlen árubőséget, amely feltétele a túlevésnek. Aztán a Horthy-korszakban 3 millió éhezőről olvashatunk.

A Rákosi-érában politikailag értelmezték a pocakot: „Vajon mit rejteget a padlásán, amitől ilyen szépen meghízott?” Aztán a Kádár-korszakot már gulyáskommunizmusnak is nevezték. Legalább volt mit enni.

A ’60-as években szép csendben egy sor változás történt, amely külön-külön is magyarázza a tömeges túlsúlyt. 1964-től vásárolhatott magánszemély autót, és vele együtt mozgásszegényebb életmódot. 1963-ra villamosították a legkisebb falut is. Mit vettek a háztartások? Televíziót és hűtőszekrényt. A hűtőt beállították az élettér közepébe, és vele együtt karnyújtásnyira került az étel, a tévé előtt múlatva a szabadidőt.

1968-ban a gazdasági nyitással megjelent Amerika íze, a kóla. 20 év múlva kétszer annyi cukros üdítőt fogyasztottunk, mint tejet. Aztán jött a rendszerváltás, a ledöntött Lenin-szobrok helyén gyorséttermek nyíltak, valamint a kertek alatt beszivárgott az elbizonytalanodás. Korábban büntethető volt, akinek nem volt munkája, míg '90 után tömegesen zártak be a munkahelyek, majd dőltek be a hitelek, és kerültek utcára az emberek. Ha nem is érintett ez mindenkit, de a fenyegetés mindenki feje felett ott lebegett.

hirdetés

Márpedig fajunk egyet nagyon megtanult az evolúcióban: a kríziseket éhínség követi, csak az éli túl, aki megevett mindent addig, amíg elérhető volt. A relatív bőségben eltöltött utóbbi 60 év nem volt elegendő, hogy felülírja az evolúció évmilliós tapasztalatait.

Mindenesetre mi magyarok rendesen feltöltöttük magunkat egy következő nagy globális krízisre. Engedtessék meg ennyi ironikus optimizmus: mi fogjuk túlélni. Mindent túlél a magyar!

Régen még nem voltak ismeretesek a testképzavarok, de a korabeli leírások alapján azért könnyen ráismerhetünk egy-egy kórképre. Milyen ismert magyar személyekről derült ki utólag, hogy valamilyen extrém étkezési problémával küzdöttek?

Margitszigetünk névadója, IV. Béla lánya olyan szent életet élt, hogy legyőzte a bestiális ösztönöket, nem paráználkodott, de nem is evett, majd 28 évesen meghalt. Ma anorexiásnak neveznék.

A magyarok kedvenc Sissi hercegnője pedig éjszakai falásrohamokkal küzdött, erre utal a gödöllői kastélyának szobájából a konyhába vezető, titkos lépcső is.

Emlékszem a Corvinuson tartott egyik előadására, amikor elmesélte Mikszáth Kálmánról és Móricz Zsigmondról, hogy az újonnan megépült Vásárcsarnok okozta a kikerekedésüket. Hogy is volt ez a história a falánk íróinkkal?

A kiegyezést követően jelentek meg a tokák, jelezve, hogy jobban élt a magyar a rövid békeidőben. Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond közös jellemzője nemcsak a túlsúly, hanem hogy mindketten az 1897-ben megnyitott fővámtéri Vásárcsarnok körül laktak. A folyamatos étel-ital illatoknak és látványoknak bizonyára nehezen tudott ellenállni az éhezéshez szokott lelkük.

A világ legismertebb nőalakja, a kb. 23 ezer éves Willendorfi Vénusz is árulkodik arról, hogy őseink korában nem a Palvin Barbi-féle típus számított szexszimbólumnak: a hangsúlyos idomok a jólétet és a termékenységet szimbolizálták. Manapság azonban, a fogyasztói társadalom korában már nem szükséges a tartalékolás, ezáltal megváltoztak az ideálok is. Magyarországon milyen tendenciák figyelhetőek meg ennek kapcsán?

A paleolit művészetnek kevés témája van, az ábrázolások főként az evés köré szerveződtek. A barlangrajzokon a prédaállatokat ábrázolták: az ősember a kor technikájának megfelelően posztolta, mi lesz a vacsorája. A másik visszatérő téma a kövér nőszobor. Több mint 200 olyan őskori szobrot találtak, mint a Willendorfi Vénusz. Téves lenne ebből arra következtetni, hogy az ősember kövér lett volna, hiszen a csontleletek éppen az ellenkezőjéről tanúskodnak. Ez inkább egy vágyteljesítő hazugság, mint amikor az árva gyermek azt állítja, hogy az ő anyukája a legszebb, pedig sosem látta. A kövér paleolit nőszobrok azt lódítják, hogy ilyen bőségben éltek, pedig a civilizációtörténetben visszatérő tapasztalat és fenyegetés volt az éhség, egészen a belátható ideig. Ezt törte meg a II. világháborút követő időszak, a fogyasztói társadalom, amelyben teljesen rendhagyó módon tartósan és tömegesen volt elérhető az élelembőség.

A willendorfi vágy itt él a mai emberben: „Csak egyszer jóllakni!” Erről tanúskodnak a régmúlt vágyálmait felidéző mesék terülj-terülj asztalkái, mindent őrlő malmai, mézeskalács házai, kolbászból font kerítései, és még valami, az elhízás gyorsuló terjedése: egyre többen, egyre inkább, és egyre fiatalabban híznak el.

Természetes a fogyásvágy egy elhízott társadalomban. 1200 magyar fogyókúra-hirdetést gyűjtöttem össze a rendszerváltást követően. Mind azt hirdeti, hogy képes lefogyasztani, csakhogy a mutatók éppen az ellenkezőjét jelzik. Szándékaink szerint szeretnénk fogyni, csak hát hízunk tovább. Valaki eszik bennünk! Ki ő? A willendorfi ősanyánk…


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

A Szovjetunió első „világsztárja” nem vezethetett még autót, és egyedül sem mehetett sehová

60 éve kerülte meg a Földet Jurij Gagarin. Nagyon vigyáztak rá utána még évekig. De nem eléggé.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2021. április 12.

hirdetés

Valóban ő volt-e az első ember, aki megpróbált kilépni a Föld vonzásköréből, vagy előtte mások is elindultak, csak belehaltak kísérletbe? Sosem tudjuk meg. A tudomány, a technika és az emberi teljesítőképesség fejlődésének szempontjából vitathatatlanul Jurij Alekszejevics Gagarin volt az, aki egyszer s mindenkorra áttörte ezt a korlátot.

1961. április 12-én közép-európai idő szerint reggel 8 órakor jelentette be a szovjet TASZSZ hírügynökség: ember a világűrben!

Gagarin, aki alig egy hónappal korábban töltötte be 27. életévét, akkor már 53 perce elindult a Vosztok-1 űrhajóval a kozmoszba, 1 óra 48 perc alatt 302 kilométeres magasságban megkerülte a Földet, előnyt szerezve ezzel a Szovjetuniónak a hidegháború ihlette szovjet-amerikai űrversenyben.

Az ő sikere késztette ugyanis 1961. John F. Kennedy amerikai elnököt, hogy 1961. május 25-én általános meglepetésére bejelentse a holdprogram elindítását, holott a nagy vetélytárs még csak az első „űrugráson” volt túl Alan Shepard révén, és John Glenn Föld körüli útjára 1962. február 20-ig kellett várni.

Gagarin elsőségéről állítólag a start napján döntöttek. Egy legenda szerint szerencséjét annak köszönhette, hogy Nyikita Hruscsov jobban kedvelte őt váltótársánál German Tyitovnál, akinek keresztneve a szovjet pártfőtitkár szerint „kellemetlen emlékeket” idéz fel honfitársaiban.

(Tyitov végül 1961. augusztus 6-án repülhetett, és több mint egy teljes napot tölthetett a kozmoszban.) Egy másik történet viszont apró, mindössze 157 cm-es magasságával magyarázza kiválasztását: ő volt az egyetlen, aki kényelmesen elfért az űrkabinban, amelynek R7 típusú hordozórakétáját eredetileg nem emberi űrutazáshoz, hanem termonukleáris bombához tervezték. A korabeli káderszabályok miatt az sem volt hátrány, hogy Gagarin egy Szmolenszk környéki kis faluban, egy parasztcsalád harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot.

„Amikor a horizontot néztem, megdöbbentő kontrasztot észleltem a Föld világos felszíne és a teljesen fekete ég között. A Föld nagyon szép a maga gazdag színpalettájával. Halványkék fénykoszorú övezi. Ha tekintetünket a Földről az ég felé csúsztatjuk, ez az övezet lassan sötétedik, előbb türkizkék lesz, majd sötétkék és lila. Végül elérkezik a fekete tinta színű égi mély éjszaka” – írta Gagarin önéletrajzában, A kozmosz útjában.

hirdetés

A „mosolygó hős”, ahogyan Nyugaton emlegették, lett a Szovjetunió első „világsztárja”. Űrutazása után egyfajta „békemisszió” keretében bejárta világot, csupán Egyesült Államokbeli útját akadályozták meg. Mindenütt magas rangú személyiségek fogadták, de rajongtak érte az egyszerű emberek is, nemcsak az emberiség úttörőjének kijáró tisztelet, hanem Gagarin egyszerű, közvetlen, szeretetre méltó egyénisége miatt is. 1961 augusztusában négy napot Magyarországon töltött. Budapest után a korabeli szocialista iparvárosokba, Komlóra, Salgótarjánba, Sztálinvárosba (Dunaújváros), valamint a sárbogárdi TSZ-be vitték el. A visszaemlékezések szerint különösen ízlett neki a magyar barackpálinka, a halászlé és a somlói galuska. Utcákat neveztek el róla, úttörőcsapatok, szocialista brigádok vették fel a nevét, tányérokat, csészéket készítettek arcképével. Komlón Gagarin megnézte a helyi bányászcsapat bravúros döntetlenjét a Fradi ellen, az egyik fogadáson pedig csárdásozott Kádár Jánosnéval is.

Csakhogy a hősi státusz, a világelsőség kellemetlen terheket rakott az első űrhajósra. Gagarint, aki imádott repülni, öt évre eltiltották minden veszélyes tevékenységtől, így nem vezethetett még autót sem és egyedül sem mehetett sehová. 1964-ben szovjet űrhajósok egységének parancsnoka, majd a később róla elnevezett kiképzőközpont parancsnok-helyettese lett. Még egyszer került az űrutazás közelébe: ő volt a tartaléka a Szojuz-1 űrhajóval az 1967. április 24-én szerencsétlenül járt Vlagyimir Komarovnak, és számoltak vele a tervezett, végül leállított szovjet holdmisszióban is.

Gagarin 1968 februárjában repülőmérnöki diplomát szerzett, és újra repülhetett, immár vadászgépen. Március 27-én rossz időjárási viszonyok közepette szállt fel első alkalommal a kiképzője, Vlagyimir Szerjogin társaságában. A MIG-15-ös géppel 12 perc után megszakadt a rádiókapcsolat, a fagyott földbe 5 méter mélyre fúródott roncsokat csak másnap reggel találták meg.

Jurij Gagarin halálának körülményeit soha nem tisztázták megnyugtató módon. A szovjet közlemények hagyományosan semmitmondó szűkszavúsága miatt számos összeesküvés-elmélet látott napvilágot. Egyesek szerint az "élő műemlék" szerepét nehezen viselő Gagarin depresszióba esett, inni kezdett és részegen szállt fel. Ehhez kötődött az az agyrém, mely szerint csupán a szovjet propaganda bábja volt, nem is járt az űrben, és amikor már nem tudta tovább játszani szerepét, eltüntették…

Mások szerint a KGB szervezte gyilkosság áldozata lett, amelyre Hruscsov féltékeny utóda, Leonyid Brezsnyev adott parancsot. De halálát összefüggésbe hozták Komarov szerencsétlenségével is. Gagarin ugyanis részt vett a Szojuz-1-gyel a felkészülésben és állítólag erős kételyeit hangoztatta az űrhajó biztonságát illetően. A tragédia őt igazolta.

A szerencsétlenséget akkor kivizsgáló kormánybizottság jelentése szerint a gép egy meteorológiai ballonnal ütközött a baleset előtt. Húsz évvel később egy újabb vizsgálat azt állapította meg, hogy a gép egy másik repülőgép okozta turbulencia miatt dugóhúzóba került és bár ebből még sikerült kijutnia, már olyan közel volt a földhöz, hogy a becsapódást nem lehetett elkerülni. Az azonban kérdés marad, hogy az a másik repülőgép hogy került oda, vagy ki küldte Gagarinék közelébe…

2007-ben Igor Kuznyecov, az 1968-as vizsgálatban is résztvevő repülőmérnök munkatársaival a legmodernebb módszerekkel elemezte a 39 évvel korábbi adatokat. A vizsgálat szerint a pilótafülke nem zárt hermetikusan, mivel kinyílt az egyik szellőztető panel fedlapja. Így a pilóták a vészhelyzetben szokásos magasságcsökkentésre kényszerültek. Arra azonban nem volt magyarázat, hogy a lejjebb vett sebességen miért nem katapultáltak.

Kuznyecovék Vlagyimir Putyin elnöknél is kérelmezték a Gagarin-baleset körülményeinek hivatalos felülvizsgálatát, a Kreml azonban nem látta indokoltnak az ügy felelevenítését.

Személyes élményem is fűződik Jurij Gagarinhoz. 1963 augusztusában szüleimmel Fekete-tengeri nyaralásra utaztuk Szocsiba. Vendéglátóink elvittek bennünket a közeli űrhajós-üdülőbe, ahol közelről láthattam a kozmosz első utasait: Gagarint, Tyitovot, Andrijan Nyikolajevet és Pavel Popovicsot. Egy családi filmünk megörökítette röplabda-mérkőzésüket is. Ekkor kaptam meg Gagarin önéletrajzának francia nyelvű kiadását, az első űrhajós dedikálásával. Máig őrzöm ezt a könyvet, azzal a poszterrel együtt, amely 1968-ban, halálakor egy olasz ifjúsági lap melléklete volt.

A VCIOM orosz állami közvélemény-kutató intézet 2010-ben készült felmérése szerint az oroszok Jurij Gagarint jelölték első számú példaképül a 20. század történelmi személyiségei közül. A második helyezett egy szintén tragikusan rövid életű ikon, Vlagyimir Viszockij lett…

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Disznócsont az orrban, gyűrű a péniszben – a piercing kultúrtörténete

A testmódosítás legősibb formája a rituális vérszerződés, de már Ötzi, a jégember is tágította a fülcimpáját.
Tóth Noémi írása, fotó: Engin Akyurt képe a Pixabayen - szmo.hu
2021. április 18.

hirdetés

Testünk felékszerezése szinte egyidős az emberiséggel, a különféle helyekre beszúrt díszek egyes ősi népeknél nem csupán esztétikai szerepet töltöttek be. Utaltak viselőjük rangjára, korára, foglalkozására, illetve a közösségben betöltött szerepére egyaránt.

A legelterjedtebb piercing a fülbevaló, felmenőink régen úgy vélték, hogy viselőjét megvédi a gonosztól. Buddhának és Tutanhamonnak is ki volt tágítva a fülcimpája, számos mumifikált testben találtak ilyesféle kiegészítőt a régészek, sőt, Ötzi, a jégember fülén egy centiméter átmérőjű díszt találtak.

Az orrpiercingnek sokkal komolyabb történelme van, mint azt elsőre hinnénk. A közel-keleti beduin törzsek férfi tagjai leendő feleségüknek ajándékoztak egy-egy orrdíszt, amely néha hatalmas méretű volt, és anyagi biztonságot, gazdagságot szimbolizált.

Az ausztrál őslakosoknál a férfiak fizikai erejét hivatott kihangsúlyozni az orrékszer, az azték kultúrkörben pedig az aranyból és jade kőből készült orrpiercingnek tulajdonítottak kiemelt jelentőséget. Nyugat-Új-Guinea egyik szigetén társadalmuk leginkább tiszteletre méltó tagjai viseltek orrba helyezett, óriási disznócsontokat.

Azonban az indiaiaknak köszönhetően terjedt el igazán ez a – ma már szinte hétköznapinak számító – viselet. Hozzájuk a 16. században a Mogul Birodalom, pontosabban Dzsingisz kán leszármazottja, Bábur hatására jutott el. Indiában máig rengeteg nő visel az orrcimpájában ékszert, főleg a bal oldalon, az ajurvédikus tanok szerint ugyanis ez a terület a női ivarszervekkel van összefüggésben. Hitük szerint az itt viselt piercing könnyebb szülést és kevésbé fájdalmas menstruációt eredményez.

Nepálban és Pakisztánban is elterjedt ez a divat, utána továbbgyűrűzött Európába. Feljegyzések szerint akkor láttak Amerikában először orrpiercinget, amikor egy francia énekesnő, a darázsderekáról és extravaganciájáról híres Polaire 1913-ban fellépett a tengerentúlon.

A többi testrész átszúrásának szintén akad kulturális múltja. A köldökpiercing az ókori Egyiptomban a királynők privilégiuma volt. A mellbimbó átszúrása az ókori Rómában a férfiasság jelképeként terjedt el, Caesarról és testőreiről is lejegyezték, hogy köpenyüket a mellbimbójukhoz tűzték. A 17. században, XIV. Lajos korában pedig a nemes hölgyek eleganciáját emelte ki a mellpiercing.

hirdetés

Az intim piercingek története ott kezdődött, hogy egyes borneói törzsek férfitagjai hímvesszőjük végébe ültettek be csontdarabokat. És ott folytatódott, hogy a 19. században állítólag Viktória királynő férje, Albert herceg egy fémgyűrűt hordott férfiasságán, hogy szűk nadrágjai ne láttassák a tekintélyes kidudorodást. Ennek nyomán máig Albert hercegnek hívják a péniszbe szúrt testékszert.

Később a piercingek tömeges elterjedéséhez a szubkultúrák, pontosabban a hippik és a punkok járultak hozzá. Előbbiek a ’60-as években jártak Indiába spirituális útmutatásért, és ott látták ezeket a testékszereket, utóbbiak pedig a ’70-es években akartak lázadni ezekkel az extravagáns kiegészítőkkel a konzervativizmus ellen. ​

Megkérdeztem erről a témakörről a testmódosítások egyik legismertebb hazai művészét, Zagyvai Gábort, aki emlékeztetett a testmódosítás legősibb formájára: a vérszerződésre.

„A vér, mint az életet adó folyékony energia, amely testünket járja át, szent dolognak számított. A bajtársiasságot vagy a szövetség örök kötelékét erősítve és rituális keretek közé terelve egymás véréből inni egyet jelentett a vértestvérré válással. Ezen kötelék erősebb volt bármilyen írott törvénynél, és akkoriban – amikor még a becsület nem pusztán egy szó volt – egymás vérének ontása és megivása felbonthatatlanná tett bármilyen megállapodást”

– elemezte a művész.

A fájdalom mint áldozat összekovácsoló erővel bír, és egy ilyen aprónak tűnő rituálé elvégzésénél is kiderül személyiségünk rejtett része ​

A kezdeti piercing-kultúráról Zagyvai Gábor elmesélte, hogy a férfiaknál a bal fülben viselt fülbevaló a kézművesekre volt jellemző, a jobb fülben pedig a homoszexualitást jelezte. A testmódosítás korai magyar úttörői közül pedig kiemelte a képzőművész-performer BMZ-t, aki „a ’90-es években arról volt ismert, hogy cérnára fűzött tűket szurkált a testébe az előadásai alatt, amelyeket a közönségnek kellett a testéből kihúznia. Valamint róla terjedt el az a legenda, hogy levágott fitymájával jegyezte el a barátnőjét” – idézte fel ezt a romantikusan bizarr históriát Gábor, a testmódosító-tetováló-piercer, akiről egy dolgot biztosan nem állíthatunk: hogy lövése sincs a témáról.

Források: Itt és itt és itt olvashattok bővebben a testékszerekről.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: