Így szenvedett vereséget a „magyar Meki”, a City Grill
Franchise a 80-as években
A Tavernánál azonban igen okos emberek ültek, így idejekorán kitalálták és reklámozni kezdték a – főleg vidéki - állami szövetkezetek körében a franchise jogokat. Ők pedig az addigi adatok alapján kapkodtak a lehetőségért, annak ellenére, hogy a Taverna vérfagyasztó árakat állapított meg. A szerződés ellenértéke attól függött, hogy kiszolgálóvonalat létesítettek az étteremben. Ha csak egy helyen kaphatták meg a betérők az ételüket, akkor potom 250 millió forintot kellett a vállalatnak fizetni (összehasonlításként 1994-ben ennyi volt az összes nyeresége a teljes Taverna vállalatnak), míg az újabb vonalak 50-50 millióba kerültek. Ezen felül a Tavernát illette egy vonal esetén a bevétel 3, több vonalnál a 6 százaléka is. Bár ezek még ma is igen durva áraknak minősülnének, az üzleti ötlet bevált.
Mire 1988. április 29-én megnyílt az első McDonald’s a Régiposta utcában (látótávolságban a zászlóshajó Taverna City Grilltől), már több szerződés is tető alá került. A City Grill ügyesen vidékre menekült a frissen érkezett konkurencia elől.
Még 1988-ban üzletek nyíltak Kazincbarcikán Kaposvárott, Ózdon, Balatonszántódon és Sopronban, majd egy évvel később Egerben. Bár ez a taktika még sokáig bevált, valójában már itt elkezdődött a City Grill haláltusája. Egyre több minőségi kifogás érkezett, hiszen az emberek már szó szerint megízlelhették, hogy miként működik egy tökéletesen profi gyorsétteremlánc. Valójában teljesen egyoldalú és reménytelen küzdelem volt ez az első perctől, hiszen a City Grill csak a hazai, hiánygazdaság sújtotta beszállítókra támaszkodhatott, míg az amerikai lánc készlethiány esetén könnyedén beszerezhetett bármit a külföldi leányvállalatoktól, a pohártetőtől a sültkrumplinak valóig (volt is egy időszak, amikor egy teljes évig Törökországból szerezték be az előírt fajtájú burgonyát).
Fotó: muzeumantikvarium.hu
Bevégeztetett...
A City Grillnél egyre gyakrabban került szöges ellentétbe a reklámokban látott idealizált állapot és az éttermek rögvalósága. Az ételek íze és minősége folyamatosan hullámzott, állandósult az egyes fogások hiánya, és
gyakran műanyag tető nélkül kapta a vendég az italát, a csukható műanyagdobozokat pedig kettétépték, hogy spórolhassanak az akadozó készlettel.
Ennek ellenére a lánc még sokáig állta a sarat, sőt egy ideig még rendszerválltást követő piacnyitás után is, amikor sorra tűnt fel a többi híres lánc is Magyarországon. A vidékre menekülés taktikája még sokáig bevált, és 1993-ban 20 üzlettel elérte csúcspontját a hálózat. Innen azonban már gyorsan érkezett a vég: 1994-ben már csak négy étterem működött és ezeket is árulták, majd az év végén, novemberben az utolsó City Grill, a Taverna is lehúzta a redőnyt, és helyén a Zsolnay kávéház nyílt meg.