KULT
A Rovatból

Herendi Gábor: Látványos, közönségbarát filmet szerettünk volna csinálni

A Kincsem rendezőjével a film költségvetéséről, Nagy Ervin nyilatkozatairól és arról beszélgettünk, miért énekelnek Fluor Tomit egy 19. századi romantikus kalandfilmben.


Március 16-án csütörtökön mutatják be a mozik Herendi Gábor legújabb filmjét, a Kincsemet.

A rendezővel többek között a film rekordköltségvetéséről, a valódi Kincsem-történetről, és arról beszélgettünk, hogy miért énekelnek Fluor Tomit egy 19. századi romantikus kalandfilmben.

- Kilenc éve, a Valami Amerika folytatása óta nem jelentkezett új mozifilmmel. A Kincsem volt az első filmterve a Filmalap felállása óta, vagy volt más próbálkozása is?

- Próbálkozásom volt. Volt egy filmtervem Tízparancsolat címen, amit nagyon szerettem, és sokáig fejlesztettem. Ez gyakorlatilag az utolsó stádiumban, a gyártási pályázaton bukott el a Filmalapnál. Nem szerették eléggé. Ez egy fiatalokról szóló coming-of-age dráma lett volna. De még mindig nem adtam fel, mert egy nagyon jó forgatókönyvnek tartom a mai napig. Biztos, hogy a jövőben még meg fogok vele próbálkozni.

- A Kincsem forgatókönyvét Hegedűs Bálinttal közösen írta. Kié volt az ötlet? Hogyan merült fel egyáltalán, hogy film készüljön Kincsem történetéből?

- Még 2009-ben kezdődött el a forgatókönyv fejlesztése. Lajos Tamás és Mink Tamás voltak a producerek, ők kérték fel Hegedűs Bálintot arra, hogy írja meg a forgatókönyvet, és ők pályáztak a Filmalapnál is. Érdekesség, hogy ekkor két Kincsem-sztorit is fejlesztettek a Filmalapnál, a másik Bereményi Gézáé volt. Aztán a döntőbizottság választása Bálint könyvére esett.

Engem Lajos Tamásék kértek fel, amikor már a Filmalap is jelezte, hogy jó lenne egy rendezőt is bevonni a fejlesztésbe. Megkérdeztek, hogy lenne-e kedvem hozzá, én pedig elolvastam a forgatókönyvet, és mivel már akkor is nagyon jónak tartottam, igent mondtam rá. Innentől forgatókönyvíróként is részt vettem a fejlesztésben, és azt hiszem, nagyon sok dolgot hozzá tudtam tenni, legalábbis ami a film stílusát illeti. A kezdetektől szorgalmaztam például, hogy bátran legyen humora a filmnek, illetve hogy Blaskovich Ernőt ne féljünk részeges csavargóként bemutatni a film elején, mert neki megvolt az oka rá, hogy így éljen.

- Előtte a vígjátéki hangnem teljesen hiányzott a filmből?

- Már annyi változata volt a forgatókönyvnek, hogy nem is emlékszem pontosan, mi az, amit én tettem hozzá, és mi az, amit Bálint. (nevet) De azt tudom, hogy Bálint borzasztóan vevő volt az ötleteimre, és nagyon jól tudtunk együtt dolgozni.

Kincsem_2015 foto_szabo adrienn (148)

- Mi volt az, ami megfogta ebben a történetben?

- Bevallom, először szkeptikus voltam. Nem tudtam sokat Kincsemről, csak annyit, amennyit az átlagember is: hogy a világ legsikeresebb versenylova volt, aki minden versenyt megnyert, amin csak elindult.

"
Nem tudtam, mi lehet fordulatos és érdekes ebben a történetben. Bálint viszont nagyon jól tudta. Az ő valós szereplőket és valós történelmi hátteret felhasználó története fogott meg.kincsem01

- A filmbeli bosszútörténet teljesen fikciós. A történet egyik leginkább mesébe illőbb eleme, Csalogány, a macska és Kincsem barátsága azonban valódi.

- Igen, Bálinttal már korábban beszéltük, hogy biztosan fel fogják róni nekünk, hogyan tudtunk ilyen Walt Disney-s vonalat vinni a történetbe a macska-ló barátsággal. (nevet) Pedig ez az egyetlen eleme a történetnek, ami valóban igaz. Volt egy macska, akivel Kincsem olyan kivételes barátságot kötött, hogy nem is volt hajlandó futni, ha nem volt ott a közelében.

- A filmben rengeteg anakronisztikus poént és kikacsintást rejtettek el. Nem féltek tőle, hogy ezeket ledobja magáról a film?

- A bátraké a szerencse! (nevet) Nem tudtam másra támaszkodni, csak a saját ízlésemre, de nagyon átgondoltam minden egyes viccet, hogy mi az, ami még belefér, és mi az, ami már nem. Volt, amit kidobtam, mert azt gondoltam, már túlzás lenne. Próbáltam feszegetni a határokat, de az elsődleges szempont mindig az volt, hogy ne zökkentsük ki a nézőket a történetből. Azt gondolom, hogy ami benne maradt a filmben, az mind ízléses, és ad egyfajta nézőbarát frissességet a filmnek.

- Olvastam olyan beszámolót az interneten, ami éppen ezt rótta fel a filmnek.

- Olyat nem fogunk tudni csinálni, ami mindenkinek tetszik. Biztos, hogy lesznek olyanok, akiket ez sért, de szerintünk ez még belefér.

- Mi a helyzet azzal a jelenettel, amelyikben Petrik Andrea a Mizut dúdolja Fluor Tomitól? Rögtönzött pillanat volt?

- Annak a jelenetnek a forgatásakor csak az volt a fejemben, hogy a szereplő hogyan viselkedne ebben a szituációban. Az, hogy éppen ezt a dalt énekelje, valóban rögtönzött ötlet volt.

"
Azért jutott eszünkbe, mert a dal szövege nagyon jól passzolt a filmen látott szituációhoz. A jelenetben Andrea egy ráerőltetett lánykérés előtt áll, a Mizu szövege pedig tök jól ironizálta ezt a helyzetet.

Persze a „LEGO” szót lecsippentettük a végéről. Valószínűleg ez a poén fogja a leginkább meghökkenteni az embereket, de én még mindig azt gondolom, hogy ez még egy bizonyos határon belül van.

A kérdéses jelenetet a werfilmben is megnézhetitek:

- Felmerült a fejlesztés során, hogy a Kincsemből „nemzeti film” legyen?

- Nem kifejezetten, de több dolog adott volt. Kincsem a nemzeti büszkeségünk. A kor, a kiegyezés utáni Osztrák-Magyar Monarchia pedig békeidő volt, de meghatározóak voltak a nemzeti függetlenségi törekvések. Adta magát, hogy egy ilyen történelmi háttérrel politikai áthallása is lesz a bosszútörténetnek, amelyben a császárságot megtestesítő von Oettingen család versenylovát kell legyőznie a magyar lónak.

- A sajtó hónapok óta azt hangsúlyozza, hogy csaknem 3 milliárd forintos költségvetésével a Kincsemnek nem csak önálló filmként kell megállnia a helyét, hanem azt is bizonyítania kell, hogy érdemes lehet ennyi pénzt fektetni egy magyar filmbe. Éreztette ezt önökkel a Filmalap?

- A Filmalap semmit nem éreztetett velünk. Egyszerűen szerették ezt a történetet. Ők csak abból tudnak dolgozni, amivel az írók pályáznak náluk. A Kincsem forgatókönyvét nem ők kérték, csak megtetszett nekik. De ezen felül teljesen szabad kezet adtak nekünk, semmilyen nyomást nem gyakoroltak ránk.

"
Egyedül arra volt igény, hogy egy látványos, közönségbarát film legyen a végeredmény. Én bízom benne, hogy ez sikerült.Kincsem_2015 foto_szabo adrienn (258)

- Ha már a Filmalap: milyen élmény volt velük dolgozni?

- Nekem abszolút jó tapasztalat volt az egész. A rendszer nagyon szigorú, de nagyon átlátható. Tökéletesen kidolgozott a workflow, és sohasem akadtunk el azért, mert nem volt pénz. Ez már önmagában Vajna rendszere mellett szól, ahogyan az is, hogy teljes tiszteletben tartják a művészi szabadságot.

"
A Filmalap felállásakor sokan „megijedtek” az új rendszertől, illetve Vajna személyétől, de azt hiszem, most már bebizonyosodott, hogy ez egy működő struktúra, és felesleges volt az aggodalom.

- Mi a véleménye azokról a javaslatokról, amelyek szerint a magyar filmeknek jegyártámogatást kellene kapniuk, hogy versenyre kelhessenek a hollywoodi filmekkel?

- Nagyon egyetértenék vele, mert a mozijegyár is komolyan hozzájárult az utóbbi évek nézőszám-csökkenéséhez. Nagyon díjaznám, ha a magyar filmeket egy kicsit előnyben részesítenék az amerikaiakkal szemben. Franciaországban például minden mozinak törvényileg kötelező legalább egy hazai filmet vetítenie. Már ez hatalmas segítség lenne nálunk.

- Igaz, hogy ez az első filmalapos film, ami a marketing-költségvetésre is kapott támogatást?

- Igen, ez egy új rendszere a Filmalapnak, most már marketingköltségre is lehet pályázni. Egyébként teljesen véletlen, hogy a mi filmünk volt az első, amelyik „állatorvosi lóként” végigment ezen az úton. De nagyon fontos a kezdeményezés.

- Milyen érzés volt ilyen nagyszabású filmet forgatni a vígjátékai után?

- Új terep volt, de igazából nem sok mindenben volt más. Én a vígjátékaimnál is szeretem a maximumot kihozni a filmből, és ez itt sem volt másként. A felkészítő szakasz jóval hosszabb és nehezebb volt a megszokottnál, de a forgatás már problémák nélkül zajlott. A terv szerinti 75 napos forgatást is gond nélkül teljesítettük, semmiféle csúszásunk nem volt, pedig az állatok nagyon megnehezítették a munkát, iszonyúan nehéz velük tervezni. Messze a lovas jelenetek voltak a legnehezebbek. A telivér versenylovak ugyanis eléggé őrültek. Rengeteget forgattunk, hogy összejöjjenek a jelenetek.

kincsem02

- Nagyságrendileg hány lóval dolgoztak?

- Mivel egy versenyló maximum kettőt tud futni egy nap alatt, és nekünk 12 órás munkarendünk volt, gyakran hatszor is le kellett cserélni a lovakat. Azt hiszem, közel 100 ló is megfordult a forgatáson.

- A színészek is azt nyilatkozták, hogy nagyon rástresszeltek a szerepre, miután a média elkezdett cikkezni arról, mennyibe is kerül majd a film. Érezhető volt ez a forgatáson?

- Nem igazán, ezt megtartották maguknak. Egy forgatáson mindig csak az első néhány nap a nehéz, most sem volt ez másként. Az első két-három napon túllendülve szerintem mindenki érezte, hogy ebből valami nagyszerű is kisülhet, ez pedig mindannyiunkat lelkessé tett. A vásznon is az látszik, hogy a színészek nagyon jól érezték magukat a szerepben.

Kincsem_2015_ Herendi_ foto_szabo adrienn (11)

- Ha jól tudom, a közel 3 milliárd forintos költségvetéssel valójában esély sincs rá, hogy akár a gyártási költségét visszahozná a film. Mit gondol, mivel lehet akkor meggyőzni egy magyar nézőt arról, hogy érdemes ennyi pénzt fektetni egy hazai filmbe?

- Azt hiszem, ha a film jó, senki nem fog panaszkodni, mert nem érzik kidobott pénznek a ráfordított támogatást. Én azt gondolom, hogy a kis országoknak csak úgy lehet filmművészete, ha a mindenkori kormányzat akarja, hogy legyen. Ha ennyire kicsi a piac, csak közpénzből készülhetnek filmek. A magyar film szerintem mindig is nívós volt, nem véletlenül döntött úgy minden kormányzat, hogy kell a magyar film. Csak remélni tudjuk, hogy a Kincsemet látva senki nem fogja azt érezni, hogy kár volt ráfordítani ezt az összeget.

- Van olyan nézőszám, aminek már határozottan örülnének?

- Van, de ezt most nem szeretném elárulni. (nevet)

- Milyenek voltak a reakciók az első vetítések után?

- Nagyon jók. A sajtóvetítésen megtapsolták, ami nagyon ritkának számít, velem nem is fordult még elő hasonló. Ezen kívül csak egy stábvetítésünk volt, ami nyilván nem annyira mérvadó, de ott is imádták.

- Elégedett a végeredménnyel?

- Igen.

"
Ritkán tudom így kijelenteni, de én ilyen filmet szerettem volna csinálni.

Az elejétől a végéig szerettem, és remélem, hogy a közönségét is megtalálja a film.

kincsem13

- Nagy Ervinnek nagyjából egy héttel ezelőtt volt egy nagy port kavart nyilatkozata. Mit gondol, hatni fog ez a film megítélésére?

- (nevet) Az a baj, hogy a média nagyon felfújta ezt a dolgot. Annyi történt, hogy nem értettünk egyet Andy Vajnával a főszereplő személyét illetően. Ez egy belső vita volt, amiből több száz volt ezen kívül. Ervin kissé szangvinikus ember, ezért reagált így. Egyébként nem volt komoly a vita, a döntőbizottság nagyon hamar arra jutott, hogy a rendező felelőssége a főszereplő kiválasztása.

- Még ki sem jött a Kincsem, de az interneten már a Valami Amerika 3-ról hallani.

- Még nincs fent a honlapon, de éppen tegnap döntött úgy a bizottság, hogy megkapja a gyártási támogatást a film. Úgy néz ki, hogy már nyáron, júliusban elkezdhetjük a forgatást. Nagyon örülök, mert olyan forgatókönyv született, ami biztosan nem hoz szégyent az előző két részre.

A filmről írt kritikánkat ITT tudod elolvasni!

Képek: Fórum Hungary


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„A toi toi vécék tetejéről játszottunk az utcán rekedt közönségnek” – Besh o droM-interjú
A több mint 25 éve aktívan koncertező zenekar két tagja, Barcza Gergő és Pettik Ádám elsősorban a Művészetek Völgyéhez kapcsolódó emlékeiről mesélt nekünk.


A Besh o droM története szorosan összefonódik a Művészetek Völgyével: 1999-es megalakulásuk óta visszatérő fellépők a kapolcsi központú fesztiválon. Az utóbbi időben több alkalommal is szabályos tömegjelenetek alakultak ki a koncertjeiken, mivel sokkal többen voltak kíváncsiak rájuk, mint a helyszín befogadóképessége, ahol játszottak. Idén azonban biztosan nem fenyeget ez a veszély, ugyanis most először a Panoráma Színpadon kaptak helyet. Ebből az alkalomból kérdeztük a zenekar két alapítóját.

– Mi az első emléketek a Művészetek Völgyéről, akár látogatóként, akár fellépőként?

Pettik Ádám: Ando Drom koncert a romok között 30 éve, iszonyat katartikus volt, ott dőlt el véglegesen, hogy világzenével fogok leginkább foglalkozni.

Barcza Gergő: Nekem is ugyanebből az évből van a legelső emlékem, nagyon élveztem a kellemesen kaotikus, teljesen újszerű falusi fesztiválhangulatot. Emlékszem, reggelente lehetetlen volt péksüteményhez jutni, a kisboltokból már hajnalban elfogyott a kifli, zsömle. A piaci résbe azonnal meg is érkezett a házi palacsinta...

– Itthon és világszerte is rengeteg fesztiválon játszottatok az elmúlt 26 évben. Van-e bármi, ami miatt a Völgy kiemelkedik ebből a mezőnyből?

Ádám: A legtöbb helyszínen ezen a fesztiválon játszottunk, és magasan kiemelkedik a tavalyelőtti, toi-toi vécék tetejéről az utcán ragadt közönségnek adott koncertünk.

Kicsit többen ragadtak kint, mint ahányan befértek a Kocsor udvarba, de a technikusok kegyetlen, buligyilkos főnöke nem engedte elhúzni a hátsó függönyt, pedig akkor legalább hátulról láthatta volna a koncertet szegény hoppon maradt közönségünk. Ezért akinek a zenekarban zsinór nélküli mikrofonja volt, az időnként a színpad háta mögé ment és a támfal tetejéről játszott a kint rekedt tömegnek.

A fal alatt az utcán, kissé jobb oldalt volt három mobil wc, aminek a tetejére viszonylag könnyen át lehetett lépni az alacsony kerítésen keresztül, és Légrádi úr óriási sikert aratott, amikor úgy döntött, hogy az egyik szólóját onnan fogja celebrálni. Nem szakadt be.

Gergő: Nagy lendülettel én is fel akartam ugrani az egyikre, de rögtön elképzeltem, ahogy szomorúan kászálódok ki a szörpből, így inkább kihagytam. Légrádi Gábor, fiatalabb és könnyebb kollégánk viszont valóban nem tétovázott, felpattant az egyik tetejére, onnan fújta. Remekül szórakozott mindenki.

– Az olvasztótégely elég jó kifejezés a zenétekre. Mennyi mindent szívtatok magatokba a kezdetekhez képest ebben a bő két és fél évtizedben?

Ádám: Az operetten és k-popon kívül mindent.

Gergő: Az én fejemben folyton megy a zene, csak akkor áll meg egy-egy pillanatra, ha meghallok valami más zenét egy külső hangforrásból. Akkor betárazom azt az agyam megfelelő polcára. Zeneírás közben aztán onnan dől ki a megfelelő zenei anyag, gondolkozni nem is nagyon kell.

– Mindketten nagyobbrészt külföldön éltek. Egy átlagos évben hányszor ingáztok Budapest, Bristol és Jeruzsálem között, és hány koncertfelkérésre kell nemet mondanotok logisztikai okokból?

Ádám: Nem túl sok buli marad el ilyen okból, 15-20 alkalommal biztos megfordulok, és jóformán az egész nyarat itt töltöm.

Gergő: én is igyekszem minél gyakrabban jönni, de a Közel-Keleten nem mindíg úgy történnek a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi.

– Mi a fő tevékenységetek, amikor nem vagytok Magyarországon és nem a zenekarral foglalkoztok?

Ádám: Szervezem a további bulikat, intézem a zenekar és a saját ügyeimet, tagja vagyok a Bujdosó oktettnek és kvartettnek, valamint van egy új kvartettünk Babindák-Juhász-Papesch-Pettik néven. Zajlik az élet.

Gergő: Írom, gyártom a többiek segítségével a Besh o droM zenéjét, nálam állnak össze a három országban felvett zenei anyagok, intézem a zenekar külföldi útjait.

Amikor épp nincs háború, és általában nincs, akkor a legkülönbözőbb helyeken, stadionoktól az utcazene-fesztiválokig minden lehetséges helyszínen fellépek, gyakran szinte éjjel-nappal. Most épp leggyakrabban az óvóhelyen ülök, de a zene ott is megy a fejemben.

– Ádám többször is fellépett már a Duckshell vendégeként, és elmondta, hogy ők a kedvenc fiatal zenekara. Kiket követtek/kedveltek még a jelenlegi hazai színtérről?

Ádám: Sickratmen, cserihanna, Zsiványjazz és még sokan mások.

– Egyike vagytok annak a nem túl sok zenekarnak, akik saját Patreon-oldalt üzemeltetnek, a legutóbbi lemezetek költségeit is közösségi finanszírozással igyekeztetek előteremteni. Mennyire jelentős ez a láb a bevételeitekben?

Ádám: Reméljük, lesz még sokkal jobb is.

Gergő: Első körben összegyűlt egy kicsi, de annál kitartóbb támogatói kör. Hálásak vagyunk nekik, mindenkit bíztatunk, hogy nézzen el hozzánk, legyen a támogatónk egy kávé árával, vagy akár többel.

– Idén első alkalommal játszotok a Völgyben a Panoráma Színpadon. Mekkora szintlépés ez számotokra?

Ádám: Játszottunk már a Völgyben nagyszínpadon többször is, bár akkor nem ott volt még és nem így hívták, csak aztán a Bárka színpadhoz és később a Kocsor Házhoz való hűségünk ezt a dolgot felülírta.

Ez a helyzet tavalyelőtt tarthatatlanná vált és azóta akkora színpadon játszunk, hogy végre odafér az egész közönségünk. Nem hiszem, hogy zavarba jönnénk, ha már a montreali jazz fesztiválon nem jöttünk 25 ezer ember előtt 4 alkalommal.

– Lesz-e a alkalmatok több időt is a fesztiválon tölteni a koncerten túl? Ha igen, mit szeretnétek még mindenképp megnézni?

Ádám: Tervezem, tervezzük, de ameddig nem sikerül megfejteni, hogy melyik napokon tudok maradni, addig nem fájdítom a szívem. Mókus udvarába biztos elnézek, mert ott valahogy mindig valami izgalmas történik.

Gergő: Minden évben körbejárjuk a helyszíneket, idén sem lesz másképp.

Jegyvásárlás a fesztiválra EZEN A LINKEN lehetséges, a részletes programot ITT találod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Túl gyorsan lopott, imád hokizni, és nem volt hajlandó levetkőzni a Playboynak – 35 dolog, amit nem tudtál a 35 éves Margot Robbie-ról
Ő játszotta az első biszexuális karaktert az ausztrál tévében, és egy partin összetévesztette Harry herceget Ed Sheerannel – ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel ünnepeljük a színésznőt.


1. 1990. július 2-án, hétfőn, reggel 7:45-kor született Ausztráliában, a queenslandi Dalbyban Margot Elise Robbie néven.

2. A Focus – A látszat csal című filmben játszott szerepéhez trükköket tanult a tanácsadó Apollo Robbinstól, aki „úri tolvajnak” nevezi magát. Robbins olyan jól tanította őt, hogy a produkció azt kérte Margot-tól, hogy lassabban csinálja, mert a kamerák nem csípik el, ahogy más szereplőktől lop.

3. Szeret leveleket és képeslapokat küldeni a barátainak és a családtagjainak a világ minden tájáról, ahol épp forgat, mert úgy gondolja, hogy az emberek nem kapnak elég levelet, vagy legalábbis olyat, ami nem számla.

4. A Wall Street farkasa (2013) című filmért kapott gázsijának (347 ezer dollár) egy részét az anyja házán lévő jelzálogkölcsön törlesztésére fordította.

5. Tíz évvel később, a 2023-as Barbie-ért már 50 millió dollárt kapott az alapgázsival és a bevételi bónuszokkal együtt.

6. A hatalmas vagyona ellenére Robbie állítólag nem költ sokat, és míg nem volt férjnél, inkább szobatársakkal élt, hogy ezzel is pénzt takarítson meg. Azt állítja, hogy gyerekkori élményei, amikor nem volt mindenhez hozzáférése, örök életére alázatossá tették.

7. Nem volt hajlandó lefogyni Jane Porter szerepéért a Tarzan legendája (2016) című filmben, és azt mondta, hogy inkább az egészségére koncentrál, mint a karcsúságra.

8. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag (2016) című filmben a kaszkadőrmunkák nagy részét ő maga végezte. A rendező, David Ayer elmondta, hogy a dublőre több időt töltött a lakókocsiban, mint a forgatáson, mert Robbie mindent maga akart csinálni.

9. Londonban részt vett egy partin jó barátnője, Cara Delevingne társaságában, és közös képeket készített egy fotóautomatában Harry herceggel. Csak Margot nem tudta, hogy az Harry volt, ugyanis összetévesztette őt a brit énekes-dalszerző Ed Sheerannel.

10. 8 éves korában Ausztráliában cirkuszórákat vett, és trapézoklevelet szerzett. A Suicide Squad – Öngyilkos osztagban Harley Quinn szerepéhez újra elővehette ezt a tudását.

11. Miután otthagyta a Neighbours, azaz a Szomszédok című ausztrál szappanoperát (2008 és 2011 között szerepelt benne), azt akarta, hogy a karakterét drámai módon megöljék. A sorozat írói azonban úgy döntöttek, csak főiskolára küldik, így lehetőséget adva Robbie-nak, hogy visszatérjen a sorozatba, ha nem jön össze a hollywoodi karrierje.

12. Mint tudjuk, nagyon is összejött a karrier Margot-nak, aki ettől függetlenül 2022-ben egy epizód (a 8903.) erejéig mégis visszatért a Neighboursbe Donna Freedmanként, aki egyébként az első biszexuális karakter volt az ausztrál tévézés történelmében.

13. Lehúzott egymás után három tequilát, mielőtt leforgatta a szexjeleneteit Leonardo DiCaprióval A Wall Street farkasában.

14. Elutasította a Playboy magazin ajánlatát, hogy pózoljon nekik, mondván, ő csak művészi célból vetkőzik meztelenre (erre egyébként eddig csak A Wall Street farkasa kedvéért volt hajlandó).

15. Három hónapig tanult korcsolyázni, hogy eljátszhassa Tonya Hardingot az Én, Tonya (2017) című filmben. Mivel dublőrökre sem lehetett számítani, hiszen a történelem során csupán 8 nőnek sikerült versenyen tripla axel ugrást végrehajtania, CGI-t, azaz számítógépes animációt használtak a jelenet megalkotásához.

16. A természetes hajszíne a barna, de szőkére festette azt a karrierje elején, miután rájött, hogy a filmipar a szőke színésznőket részesíti előnyben.

17. Robbie épp egy hátizsákos utazáson volt Európában, amikor jött a hívás, hogy részt vehet egy Will Smith-szel közös utolsó meghallgatáson a Focus – A látszat csalhoz. 48 óra alatt ért át a horvátországi Hvar szigetéről Párizsba, majd onnan New Yorkba, és alig pár órával a meghallgatás kezdete előtt ért oda. A légitársaság útközben elvesztette a poggyászát, így új ruhákat kellett vásárolnia a castingra.

18. Allergiás a csirke tojásának fehérjére. A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) (2020) című filmben, ahol Harley Quinn tojásos szendvicset eszik, a produkciónak kacsatojást kellett biztosítania neki, hogy elkerüljék az allergiás reakciót.

19. 2013-ban a Francia szvit (2014) című háborús dráma forgatásán ismerkedett meg Tom Ackerley-vel, aki harmadik asszisztens rendezőként dolgozott a filmen. 2016. december 19-én házasodtak össze az ausztráliai Byron Bayben.

20. Imádja a hokit, az Egyesült Államokba való költözése után csatlakozott is egy amatőr jégkorongligához. Gyerekkora óta rajong e sportért, amióta látta a Kerge kacsák (1992) című filmet, de Ausztráliában, a lakóhelye környékén nem volt jégpálya, ahol gyakorolhatott volna.

21. A queenslandi Somerset College-ban tanult, miközben három állásban is dolgozott: titkárnő volt, szörfdeszkákat árult, és szendvicseket készített a Subwayben. 17 évesen, miután leérettségizett, Melbourne-be költözött, hogy teljes munkaidőben színészkedjen.

22. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag forgatása alatt kezdett el érdeklődni a tetoválások iránt. A felvételek közben megnyitotta a Harley's Tattoo Parlour nevű tetoválószalont, ahol a többi színésznek, a stáb tagjainak és a rendezőnek, David Ayernek is csinált tetoválást, illetve egyet magának is. Will Smith-nek és Jared Letónak nem.

23. A rajongótáborát „Robbersnek” (rablóknak) nevezi.

24. Az Édesanyja, Sarie kísérte őt az oltár elé, mivel az apjától, Dougtól régen elhidegült a család. A nővére, Anya volt a koszorúslánya.

25. Az öccse, Cameron a nővére sikereit látva úgy döntött, hogy ő is színész lesz. A bátyja, Lachlan pedig szintén a filmiparban dolgozik, ő kaszkadőrként.

26. Elutasította Sam Thomson szerepét a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014) című, később a legjobb film Oscar-díját is elnyerő filmben. A szerepet végül Emma Stone kapta, aki ezzel kiérdemelte az első Oscar-jelölését.

27. Mindig magával hordja az anyjától kapott kvarcot, mert szerinte szerencsét hoz neki, és állítása szerint még mindig a gyerekkori játék nyuszijával alszik.

28. Sokan fiús lányként hivatkoznak rá, mert szeret szörfözni, motorozni és barkácsolni.

29. A filmek közül az egyik legnagyobb kedvence a Tony Scott által rendezett 1993-as Tiszta románc. Jó választás.

30. A saját nevét „furcsa, formális, öregasszonyos névnek” tartja.

31. Már a 30. születésnapja előtt két színészi Oscar-jelölése volt: az Én, Tonyáért és a Botrányért (2020). Azóta begyűjtött még egyet, csak produceri minőségében a Barbie-ért.

32. Skót és német származású.

33. Margot ADHD-s, ezért 6 éves kora óta Ritalint szed. A hiperaktív-impulzív típusú rendellenességben szenved.

34. Josh Trank rendező első választása volt Sue Storm szerepére a Fantasztikus négyes (2015) című filmben, de a stúdió végül Kate Marát választotta. Utólag már tudjuk, hogy Robbie járt jól.

35. 2024. október 17-én lett először anya, egy kisfiút hozott a világra. Az apa a férje, Tom Ackerley.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ezt még Scarlett Johansson sem menthette meg: miért bukik el a Jurassic World: Újjászületés?
A Jurassic World: Újjászületés nem megújulás, hanem egy kaotikus, ötlettelen lehúzás, amelyből hiányzik minden kreativitás. Ez a film nem megidézi az eredeti Jurassic Park varázsát, hanem fájdalmasan emlékeztet arra, milyen mélyre süllyedt a franchise.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. július 02.



A Jurassic World: Újjászületés pontosan az a film, amely után az ember elgondolkodik, vajon miért is ülte végig ezt a több mint kétórás mozgóképes szenvedést.

Ez nem újrafelfedezés, nem tisztelgés az eredeti előtt, hanem az egyik legnagyobb összevisszaság, színtelen-szagtalan lehúzás a franchise történetében.

Érezni a stúdió kézlenyomatát az egész projekten, látni minden jegyzetet, amit a producerek rákényszerítettek a rendezőre: ide kell egy gyerekkarakter, itt muszáj egy Jeep-es rész, ha már itt vagyunk, hol vannak a raptorok? T-Rex is van, Űber Homlok Rex is van, mi kell még?

A történet akár egy közepesen érdektelen videojáték küldetéslistája is lehetne. Egy gyógyszergyártó cég titkos megbízással küldi ki a „teljesen megbízható” reprezentánsát (Rupert Friend), hogy három DNS-mintát szerezzen nekik. Erre egy korszakalkotó gyógyszer miatt van szükség, mellyel megelőzik a szívbetegségeket. A halott dinoszauruszvér már „nem jó” a film saját lehetetlen, körmönfont logikája szerint.

Kapunk egy nagy adag tudományos blablát, magyarázatnak álcázott hülyeséget, ami egy pillanatig sem hihető, hogy miért kell élő dinókból vér.

Az eredeti Jurassic Park történet azért is volt félelmetes, mert meglepően reálisnak tűnt. Nem volt az, csak annak tűnt. Itt semmi ilyet nem érzünk, ez gyakorlatilag videojáték története. Felbérelnek tehát egy zsoldost, Zorát (ténylegen egy órával a vetítés után rá kellett keresnem a neten, mi volt a főszereplő neve, annyira jellegtelen volt – Scarlett Johansson), hogy szervezzen meg egy elit alakulatot, akivel nekivághat a feladatnak. Persze nem lehet egyszerű a küldetés: a legnagyobb szárazföldi, vízi és repülő dinoszaurusz élő példányából kell kinyerni az említett mintát.

A nagy tervhez csatlakozik Dr. Loomis (igen, szerintem is egy Halloween utalás a neve - Jonathan Bailey), aki megalkot egy csodamódszert a vérlecsapolásra.

Mellette Duncan (Mahershala Ali), a vén tengeri róka is elkíséri a csapatot, aki eljuttat mindenkit a tiltott, ki tudja hányadik „új” dinószigetre, ahol persze mindent ellepnek a mutáns szörnydinók.

Mert ezek már nem egyszerű őshüllők, hanem genetikai förmedvények: potrohos-tokanyakú repülőszatyor raptorivadékok, vagy éppen a Bucihomlokú MegaRex, amelyek látványterve ugyan érdekes, akár egy újabb Godzilla-filmből is szabadulhattak volna, de ez nem dícséret, az összkép így is kiábrándító.

A készítők egyszerre akarták folytatni az eredeti Jurassic Park örökségét, és közben minden egyes sikeres klisét felhasználni, amit csak engedett a költségvetés. Ez látszik a mellékküldetésen (mert ilyen is van): egy apuka két lányával, valamint a nagyobb lány együgyű fiújával (nem orvosi diagnózis, csak szimplán rendkívül idegesítően buta) sodródtak bele a történetbe, miután vízi dinoszauruszok támadják meg vitorlásukat.

Az alkotók döntéshelyzet elé állítják a „szupercsapatot”: vagy hagyják meghalni a családot, ezzel tovább növelve nézői ellenszenvet, vagy – és itt jön a „briliáns” dramaturgiai húzás – megmentik a családot a biztos haláltól, hogy legalább legyen valakikért szorítani a film alatt.

Mintha kötelező lenne gyereket írni egy Jurassic-sztoriba, mert az első Jurassic Parkban is volt, tehát a produceri logika szerint itt is kell. Minden filmben volt, itt is kell, ennyi a magyarázat.

A film egyszerűen sértő a közönség intelligenciájára nézve. David Koepp forgatókönyvíró karrierjében voltak zseniális szövegkönyvei, de ezúttal az Indiana Jones és a sors tárcsája szintjén alkotott: ötlettelenül, rutinból, legnagyobb alkotói eszköze a káosz volt.

Újra felhasznált jelenetekkel próbál a nézőre hatni, például a konyhás raptoros rész a Jurassic Parkból CTRL+C, CTRL+V módszerrel került át csak a helyszín és a szörnyek mások picit.

Nincs nosztalgiaértéke, csak üres másolat. Az akciójelenetek sokszor követhetetlenek, a CGI olcsó hatású, mosott textúrák, vértelen leszámolások, nincs valódi tét, nem is értem a 16-os besorolást.

Pedig Gareth Edwards rendező elvileg a hatalmas szörnyek bemutatásának specialistája. A 2014-es Godzilla és a Zsivány egyes után azt hihetnénk, ha valaki, akkor ő majd képes feledhetetlenné tenni a dinoszauruszok látványát. Ehelyett egy alultervezett és rendezetlen látványkavalkádot kapunk, amelyből hiányzik a grandiózusság és a földhözragadtság.

Az olcsóság ott is észrevehető, hogy nincs IMAX-verzió, nem invesztált bele a stúdió. Olyan, mintha a stúdió pénzt akart volna spórolni a konverzión és a felvételi technikán.

Bár azt hozzá kell tenni, hogy Edwards forgatási szokásaihoz nem illik egy batár nagy IMAX kamera. Ő tényleg megmutatta már, hogy képes minimál költségvetésből is maximális képi világot bemutatni, mint például a 2023-as Az alkotóban. Hát itt ez nagyon nem sikerült.

A film legnagyobb hibája mégsem a látvány vagy a rendezés, hanem a karakterek és a történet. Egyszerűen nincs kiért izgulni. A zsoldosok sablonfigurák, a család idegesítő, a Don Juan comic relief srácot pedig a néző már az első veszélyes jelenetnél sorsára hagyta volna.

Vannak feszült jelenetek a filmben, például a gumicsónakos rész, amelyet Michael Crichton eredeti Jurassic Park regényéből emeltek át.

Ez a szcéna képes hozni az igazi klasszikus hangulatot, de ez is csak emlékeztet, hogy milyen minőségű lehetne az egész film, ha van mögötte valódi vízió, és tartják a forgatókönyvi fegyelmet. Érdekesség, hogy amikor nem akciójelenet van, hanem a feszültség dominál, akkor tényleg működik Edwards-mozija – lehet, hogy tényleg kéne már egy 18+-os Jurassic-horror.

A zene szintén csalódás: legalább John Williams klasszikus témái megmentik, amikor felcsendülnek, de az új dallamok teljesen feledhetők. A film egészét áthatja a kapkodás, a kreatív döntések hiánya, a sablonos dramaturgia és a stúdiókapzsiság fojtogató szaga. Ez a Jurassic World-rész nem újjászületés, hanem egy kétségbeesett pénzlehúzási kísérlet. Az eredeti 1993-as Jurassic Park óta egyetlen folytatás sem tudott valódi, méltó utódja lenni Spielberg klasszikusának, és ez a film sem fogja megváltoztatni ezt a tényt.

Az első Jurassic World legalább a klasszikus nosztalgiát visszaadta a nézőnek, de ezen kívül tényleg semmit sem tudok mondani a franchise mellett.

Scarlett Johansson kedves mosolya nem éri meg a mozijegy borsos árát. A Jurassic World: Újjászületés túl hosszú, kaotikus, felesleges alkotás, amelyből hiányzik a lélek. A legnagyobb bűne azonban nem az, hogy rossz – hanem az, hogy unalmas és kiszámítható, igazi elvesztegetett potenciál.


Link másolása
KÖVESS MINKET: