TUDOMÁNY
A Rovatból

Három csillag is nyomtalanul eltűnt az égboltról 1952-ben, a tudósok ma sem értik, hogy mi történhetett

A Palomar Obszervatórium megfigyelése szerint a három csillag kevesebb, mint egy órán belül teljesen eltűnt. Helytálló tudományos magyarázat továbbra sincsen, találgatás annál több.


A csillagok halála lassú dolog, de a csillagászok fogalomtárában a „gyors” is adott esetben évmilliókat jelenthet. Persze van néhány valóban radikálisan gyors változásra, de ezek nemcsak ritkák, de általában olyan energiakidobódással is járnak, melyek megfigyelhetőek.

A nagy tömegű csillagok a látványos megsemmisülése a nóva vagy a szupernóva, amely rövid (pár hónapos, esetleg éves) felfényesedéssel jár, mielőtt az így életét befejező csillag eltűnik az égboltról. Persze műszerekkel ilyenkor is megmarad a helyükön egy fénylő gáz- és anyagfelhő, melynek tágulása világosan megmutatja a korábbi robbanás középpontját.

A kisebb csillagok életük legvégső fázisában összeroskadnak, és helyükön az esetek többségében egy fehér törpe marad, rendkívül kisméretű, és sűrá izzó objektum, amely további évmilliárdokig megfigyelhető.

Az azonban, amit a kaliforniai San Diego közelében figyeltek mega Palomar Obszervatóriumban, nem magyarázható a fenti teóriákkal.

Mi is történt azon az éjszakán? Az égbolt egy adott részét fényképezték, ismétlődően, ami a csillagászoknál bevett gyakorlat (unalmas dolog a megfigyelő csillagászat, felvételek ezreit készítik el ugyanarról a területről és azokon egyenként vizsgálják át az esetleges változásokat. A számítástechnika előtti világban valóságosan idegőrlő volt az ilyen tevékenység).

Arra azonban senki sem számított, hogy az ötvenhat perc különbséggel elkészített két felvétel között ilyen kirívó lesz a különbség.

A később készült képről három közeli csillag egyszerűen hiányzott. Eltűnt.

Csillagok nem tűnhetnek el nyomtalanul. Így hát egy új kutatás indult, kideríteni, mi is történt azon az éjszakán? Először is megnézték, hogy azóta látták-e a tárgyakat.

Azt írták: „Kihasználtuk a Virtuális Obszervatórium képességeit, hogy megkeressük a hármas tranzienst az újabb képekben és katalógusokban. Ennek a kutatásnak az eredménye arra a következtetésre jutott, hogy a tranziens nem jelenik meg a régió későbbi képein a következő 69 évben."

Ezután a csapat megpróbálta kizárni a korabeli fényképészeti technika hibáit is. Amennyiben jelentős különbségek lennének, különösen a tárgyak szélei felé, az például a fényképészeti lemezek hibáira utalhat, vagy akár feltételezhetünk elemi részecskéket is, amelyek a a korábban készült lemezekbe ütköztek. Azonban úgy találták, hogy a formák hasonlóak, annak ellenére, hogy különböző méretűek.

Tanulmányukban úgy összegzik, hogy a jelenség máig megoldatlan, ugyanis

„a profilok nem mutatnak bizonyítékot mozgó forrásra, például repülőgépre, aszteroidára vagy elemi részecskére, sem a fényképészeti lemez hibájára.”

A csapat azt is kizárta, hogy a csillagok egymástól függetlenül elhalványuljanak. Először is, a csillagok egyáltalán nem tűnnek el így. Ráadásul, ha az objektum valóban három különálló objektum a térben, ez azt jelenti, hogy közel kell lenniük egymáshoz ahhoz, hogy a fény (majd annak hiánya) megérkezzen az adott óra időkeretén belül. Tehát ezek az objektumok sokkal közelebb kell(ett) legyenek Naprendszerünkhöz, mint azt más magyarázatok sugallták, 6 csillagászati egyság (Nap-Föld távolság) és két fényév közötti távolság az a reális távolság, a mi még szóba jöhet.

Tehát a jelenség a Naprendszeren belül keresendő, még ha annak távolabbi vidékein is.

Eszerint a megközelítés szerint az objektumok aszteroidák vagy más objektumok voltak a Naprendszerünkben, talán az Oort-felhőben valahol, ami megmagyarázhatja, hogy miért nem látták őket a későbbi mérések során.

Van egy másik, kicsit bonyolultabb magyarázat is: eszerint egy mégis távoli objektumról volt szó, amelyet háromszorosan egy gravitációs lencsehatás miatt láthattunk, amely azt jelenti, hogy egy előtérben levő rendkívül nehéz tárgy (mondjuk egy fekete lyuk), tömegénél fogva eltéríti a mögötte lévő tárgyról a szemünkbe jutó fényt, adott esetben több irányba is, így egy objektum helyett többszörözve észlelhetjük távoli tárgyat.

Ez azonban nemcsak a jelenség rendkívül gyors változása miatt nehezen elképzelhető. A kutatók ezt így fogalmazták meg: ha (mégis így történt) akkor

nagy tömegű objektumok jelentős populációjára van szükség, amelyek szerkezete lencseként szolgál, hogy a tér három helyén jelenítsék meg ugyanazt az objektumot, és megmagyarázzák az egy órán belüli változást.

Aki ért angolul, az eredeti tanulmányt itt olvashatja el.

(Az Iflscience.com nyomán)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Összeomolhat Európa éghajlata egy kritikus óceáni áramlat gyengülése miatt
A kutatók megállapították, hogy az észak-atlanti lehűlés nemcsak a felszínen, hanem a mélyben is zajlik, ami az Atlanti meridionális áramlási rendszer (AMOC) lassulására utal.


Miközben a világtengerek rekordszinten melegszenek, az Észak-Atlanti-óceánon, Grönlandtól délre egy makacsul hűlő „hideg folt” jelzi, hogy valami nincs rendben a bolygó éghajlati rendszerében. Egy új kutatás szerint a jelenség nem a szelek szeszélyes játéka, hanem a Föld egyik létfontosságú óceáni szállítószalagjának, az Atlanti meridionális áramlási rendszernek (AMOC) a gyengülése áll a háttérben.

A május végén publikált, nagy visszhangot kiváltó tanulmány szerint a hűlés nemcsak a felszínen, hanem a mélyóceánban is kimutatható, ahol a légköri hatások jóval gyengébbek, ez pedig erős érv a rendszer lassulása mellett. A friss kutatás eredményeiről a CNN is beszámolt.

A tudósok régóta vitatkoznak arról, mi okozza a „felmelegedési lyuknak” is nevezett anomáliát, amely 1900 óta közel egy Celsius-fokkal lett hidegebb. A mostani kutatás azonban az óceáni hőszállítás megváltozását nevezi meg fő okként. Stefan Rahmstorf, a tanulmány egyik szerzője, a Potsdami Egyetem professzora szerint a bizonyítékok egyértelműek. Azt mondta, a jelenség hajtóereje, hogy „az óceán hőszállítása változik”.

Hozzátette, a hideg folttól függetlenül is számos jel utal arra, hogy az áramlási rendszer több mint ezer éve nem volt ilyen gyenge.

A kutatás következtetéseit külső szakértők is erősnek tartják, bár a kérdést nem tekintik lezártnak. David Thornalley, a University College London professzora szerint a tanulmány erősíti a bizonyítékokat, de óvatosságra intett, mivel a valós megfigyelési adatok esetenkéntiek.

Szerinte a rendelkezésre álló adathalmazokat „inkább jó közelítéseknek, semmint a valóság tökéletes leképezésének” kell tekinteni.

Thornalley hozzáfűzte: „nem hiszem, hogy ez a tanulmány lesz a végső szó az ügyben.” Jonathan Baker, a brit Met Office vezető klímatudósa is úgy látja, a munka további bizonyítékot ad az AMOC hozzájárulására, de nem dönti el végérvényesen a kérdést.

Az AMOC egy hatalmas óceáni szállítószalagként működik: meleg, sós vizet szállít a trópusokról észak felé, ahol a víz lehűl, lesüllyed, majd a mélyben dél felé áramlik vissza. Ez a rendszer felelős nagyrészt Európa viszonylag enyhe éghajlatáért. A globális klímaváltozás miatt olvadó sarki gleccserek azonban hatalmas mennyiségű édesvizet juttatnak az óceánba, ami felborítja a rendszer kényes só- és hőmérsékleti egyensúlyát, és lassítja az áramlást.

Egy esetleges AMOC-leállás következményei katasztrofálisak lennének. A modellek szerint felgyorsulna a tengerszint-emelkedés az Egyesült Államok keleti partvidékén, Európa telei pedig a mostaninál jóval hidegebbé és viharosabbá válnának. A változás az egész bolygóra kihatna, eltolva az afrikai és ázsiai monszunrendszereket, ami hosszan tartó aszályokhoz vezethetne. A folyamatok összetettségét jelzi, hogy a rendszer megbillenése egybeeshet olyan más éghajlati jelenségekkel, mint a Csendes-óceán térségét befolyásoló El Niño.

Egyes tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a rendszer már ebben a században elérhet egy olyan billenőpontot, ahonnan már nincs visszaút.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
Matematikusok kiszámolták, mikor halhat ki az emberiség
A végítélet-érv legújabb verziója szerint a valaha élt emberek maximális száma 2,34 billió lehet. Ez azt jelenti, hogy ha a jelenlegi születési ráta állandó marad, nagyjából 17 ezer év múlva érjük el a fajunk statisztikai végpontját.


Egy friss matematikai számítás szerint 95 százalékos bizonyossággal legfeljebb 17 100 évünk maradt a Földön. Az állítás a „végítélet-érv” egy modern számításon alapul, amely kizárólag statisztikai alapon próbál következtetni az emberi faj hátralévő idejére. A gondolatmenetet nemrég a Scientific American tudományos lap elevenítette fel, konkrét számokkal alátámasztva az eredményt.

Az elmélet a kopernikuszi elvből indul ki, vagyis abból, hogy megfigyelőként nem foglalunk el kivételezett, hanem egy teljesen véletlenszerű helyet az emberiség teljes idővonalán. Ha elfogadjuk, hogy eddig nagyjából 117 milliárd ember született, és 95 százalékos eséllyel nem az emberiség legelső 5 százalékában élünk, akkor ebből kikövetkeztethető a valaha élt emberek maximális száma.

A számítás szerint ez a felső korlát 2,34 billió (vagyis 2340 milliárd) fő.

Ha az elmúlt évtizedekre jellemző, nagyjából évi 130 milliós születési rátával számolunk, akkor ez a létszám körülbelül 17 100 év alatt telik be.

A gondolatkísérletet egy egyszerű példával lehet szemléltetni. Képzeljünk el két dobozt: az egyikben 10, a másikban 100 000 számozott pingponglabda van. Ha véletlenszerűen kihúzunk egyet, és a 4-es számút kapjuk, jóval valószínűbb, hogy a kevesebb labdát tartalmazó dobozból húztuk. A végítélet-érv szerint hasonló a helyzet az emberiséggel is: az, hogy a már 117 milliárd embert számláló történelemben élünk, valószínűbbé teszi azt a forgatókönyvet, hogy az emberiség teljes létszáma nem lesz csillagászatilag magas.

Az ötlet nem új, gyökerei Brandon Carter asztrofizikus 1980-as évekbeli munkájáig nyúlnak vissza, de széles körben J. Richard Gott tette ismertté egy 1993-as cikkében. Gott akkor jóval tágabb, 5100 és 7,8 millió év közötti időt jósolt az emberiség jövőbeli fennmaradására, ami jól mutatja, mennyire érzékeny a modell a kezdeti feltételezésekre.

A Scientific American cikkének szerzője így összegzi a statisztikai modell egyik lehetséges kimenetelét:

„Az egyik becslés – amelyet részletesen bemutatok – 95 százalékos bizonyossággal arra jut, hogy mi, emberek legfeljebb további 17 100 évig fogjuk lakni a bolygót.”

Fontos hangsúlyozni, hogy a végítélet-érv erősen vitatott, és a legtöbb tudós nem tekinti tudományos előrejelzésnek. A kritikusok szerint az alapfeltevés – hogy véletlenszerűen helyezkedünk el az idővonalon – megkérdőjelezhető, hiszen maga a tény, hogy képesek vagyunk ilyen elméleteket gyártani, egy viszonylag fejlett, tehát talán nem annyira „átlagos” korra utal.

A módszer ráadásul semmit nem mond a kihalás lehetséges okairól. Míg a statisztikai érvelés egy elvont gondolatkísérlet, más tudományos forgatókönyvek az emberiség kihalása kapcsán konkrét fizikai folyamatokra, például a klímaváltozás láncreakciószerű hatásaira építenek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Végre kiderült, miért vonzza valaki jobban a szúnyogokat, mint mások, és nem a vércsoport az oka
Egy új tanulmány szerint az egyéni „szagprofil”, vagyis közel 30 különböző vegyület keveréke dönti el, ki a szúnyogok kedvence. A folyamat már messziről, a szén-dioxid érzékelésével indul.


A tudósok szerint nem tévhit, hogy a szúnyogok egyes embereket jobban vonzanak, mint másokat, de a közhiedelemmel ellentétben ennek semmi köze a vércsoporthoz. A legfrissebb kutatások szerint a döntő tényező a testünk által kibocsátott kémiai koktél: a bőrünkön élő mikrobák által termelt illatmolekulák egyedi keveréke, amelyben már egyetlen vegyület, az úgynevezett „gombaalkohol” szintjének apró emelkedése is elég ahhoz, hogy valaki „szúnyogmágnessé” váljon.

A nőstény szúnyogok – csak ők csípnek – több lépcsőben választják ki áldozatukat. Rickard Ignell svéd kutató szerint a folyamatot a kilélegzett szén-dioxid indítja be.

„Már több mint 100 éve tudjuk, hogy a szúnyogokat vonzza a kilélegzett szén-dioxid – ez az első jel, amely viselkedésüket kiváltja” – magyarázta a szakértő.

Körülbelül tízméteres távolságon belül már az emberi szag is szerepet játszik, ami a szén-dioxiddal kombinálva még erősebb vonzerőt jelent, írja a ScienceAlert. Közelről a testhőmérséklet és a páratartalom teszi fel a pontot az i-re.

Frédéric Simard, a francia Fejlesztési Kutatóintézet orvosi entomológusa szerint a vércsoport-elmélet téves, annak „nincs tudományos alapja”, és a bőr-, szem- vagy hajszín sem számít.

A kulcs a személyes testszag, vagyis az a több száz illékony vegyületből álló „leves”, amit a bőrünkön élő mikrobióta termel.

Egy friss vizsgálatban a kutatók 42 nő bevonásával legalább 27 olyan vegyületet azonosítottak, amelyeket az egyiptomi csípőszúnyog (Aedes aegypti) érzékel. A legvonzóbbnak talált alanyok – köztük a második trimeszterben járó kismamák – szervezetében magasabb volt egy 1-oktén-3-ol nevű vegyület szintje.

A tudomány jelenlegi állása szerint tehát ez a bonyolult „szagkód” magyarázza, miért csípnek egyeseket gyakrabban.

Az életmódbeli tényezők is befolyásolhatják a vonzerőt. Több tanulmány, köztük egy Burkina Fasóban végzett kísérlet is igazolta, hogy a sörfogyasztás vonzóbbá tesz a szúnyogok számára.

Ennek oka, hogy az alkohol megemeli a testhőmérsékletet, növeli a kilélegzett szén-dioxid mennyiségét és megváltoztatja a bőr illatát.

A kérdés azért is egyre sürgetőbb, mert a klímaváltozás miatt a veszélyesebb, invazív szúnyogfajok, mint a tigrisszúnyog, egyre északabbra terjednek Európában. Míg tavaly már Franciaország Elzász régiójában is azonosítottak helyben szerzett chikungunya-fertőzést, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) idei adatai szerint a tigrisszúnyog már Magyarország 20-ból 17 megyéjében meghonosodottnak számít. Ez azt jelenti, hogy a súlyosabb betegségeket terjesztő szúnyogcsípés kockázata itthon is valós.

A szakértők szerint a védekezéshez érdemes bő, a testet fedő ruházatot viselni, szúnyoghálót és hatékony riasztószert használni. Simard azt is hozzátette: „Próbálj könnyű ételeket enni – és bánj csínján az alkohollal.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Elindult a kísérlet az emberen: beadták az első adagot a sejtek öregedésének visszafordítására - A kockázat óriási
Egy bostoni biotechnológiai cég a látóideg sejtjeinek megfiatalításával kísérletezik. A beavatkozás biztonságát egy speciális kapcsolóval, egy antibiotikummal próbálják garantálni.


Megkezdődtek az emberen végzett tesztek egy olyan génterápiával, amely a sejtszintű öregedés visszafordítását ígéri. A bostoni Life Biosciences kedden bejelentette, hogy beadták az első adagot annak a páciensnek, aki részt vesz az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) által engedélyezett klinikai vizsgálatban. A cég célja, hogy regenerálja a glaukóma miatt károsodott látóideg-sejteket – írta a Gizmodo.

A kezelés lényege egy módosított vírus, amely célzottan megtervezett géneket juttat a szem sejtjeibe.

Ezek a gének képesek a sejtek „életkorral összefüggő epigenetikai változásait” visszafordítani, lényegében egy fiatalosabb állapotba programozva vissza azokat.

A terápia biztonságát egy "kapcsolóval" igyekeznek garantálni: a befecskendezett gének csak akkor aktiválódnak, ha a páciens a doxiciklin nevű antibiotikumot is szedi. Enélkül a rendszer kikapcsolt állapotban marad. Sharon Rosenzweig-Lipson, a cég tudományos vezetője szerint a géneket egy nyolchetes perióduson át folyamatosan aktívan tartják a jobb eredmény érdekében.

„Folyamatosabb expressziós rendszerrel jó átprogramozást és jó biztonságot tudunk elérni” – mondta Rosenzweig-Lipson.

A kezelés tudományos alapját a Nobel-díjas Sir Shinya Yamanaka felfedezései adják, aki elsőként azonosította azokat a géneket – az úgynevezett Yamanaka-faktorokat –, amelyekkel a felnőtt sejtek őssejtszerű állapotba programozhatók vissza. Erre építve David Sinclair, a Harvard genetikusának laboratóriuma mutatta ki egérkísérletekben, hogy három specifikus gén aktiválásával visszafordítható a látásvesztés. A Life Biosciences – amelyet Sinclair társalapított – ezt a módszert fejlesztette tovább.

Az eljárás azonban komoly kockázatokat is rejt. Egyes kutatók attól tartanak, hogy az „átprogramozás” elszabaduló sejtnövekedéshez, akár daganatok kialakulásához vezethet. Korábbi kísérletekben a Yamanaka-faktorok bizarr daganatokat, úgynevezett teratomákat hoztak létre, amelyekben akár fog, haj és szem is kifejlődhetett.

A cég éppen ezért választotta a szemet a kísérlethez, mert az egy viszonylag elzárt szerv, ahol a nem várt következmények kevésbé tudnak elterjedni a szervezetben. Pete Williams neurobiológus mégis óvatosságra intett a nagy figyelemmel kísért eljárás kapcsán.

„Rengeteg felhajtás övezi. Ha ez katasztrofálisan félremegy, később mindannyiunknak problémát okozhat” – nyilatkozta.

Bár a mostani klinikai vizsgálat még messze van a halhatatlanságról szőtt álmoktól, fontos első lépésnek számít. Karl Pfleger, egy versenytárs cég befektetője szerint az eljárásnak inkább a jövőbeli kutatásokra lehet ösztönző hatása.

„Az optimista forgatókönyv az, hogy ez néhány embernél megoldja a látásvesztést, és katalizálja a jövőbeli munkát. Nem arról van szó, hogy az orvos felír majd önnek egy pirulát, amely megfiatalítja” – tette hozzá.

Magyarországon a génterápia neve leginkább a ritka genetikai betegségekkel, például a Duchenne-féle izomsorvadással vagy az SMA-val küzdő gyermekek számára indított, több százmilliós gyűjtések kapcsán vált ismertté. Ugyanakkor a technológia már itthon is bizonyított: a közelmúltban egy új eljárásnak köszönhetően egy születésétől fogva siket kislány kapta vissza a hallását, ami jól mutatja a célzott kezelésekben rejlő potenciált.

Via Gizmodo


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk