Főszerepben: szovjet laktanya
1996-ban elsőként forgatott itt a délszláv háborús film, a ”Szívlövés” stábja, aminek keretében kifúrták az épületek falait, valóságos háborús övezetet imitálva az egykori szovjet városban. A panelépületeket leamortizálták, sőt, több lakást is felgyújtottak a film kedvéért. A többmilliós károkat természetesen megtérítették. 2011-ben Angelina Jolie rendezésében itt készült a ”Vér és méz földjén” című, szintén délszláv háborús film.
2012-ben pedig Bruce Willis főszereplésével forgatták itt a Die Hard ötödik részének jó pár jelenetét, dollármilliók beruházásának keretében. A hírhedt pripjatyi Azúr uszodát 1:1-es nagyságban megépítették a panelházak közvetlen közelében, továbbá több épülettel is kibővítették a helyszínt. A Die Hard5 kiskunlacházi forgatásáról még több fotót és részleteket ITT TALÁLTOK.
A laktanyát a jövőben is tervezik hasonló célokra kiadni, ezért éjjel-nappal szigorúan őrzik!
A lemásolt prjipatyi uszoda
Részlet Angelina Jolie filmjéből
Az Ideglelés Csernobilban című filmben utólag tették a házak falára az effekteket
A repülőtér története:
A repülőtér az 1940-es években jött létre, majd 1944-ben egy betonos pályát építettek. A háború utolsó évében számos szovjet alakulat megfordult itt. A háború után magyar repülőtérként üzemelt, 1950-1951 között egy új, 2500 méteres pályát és guruló utakat építettek az új sugármeghajtású MiG-15-ös gépek fogadására.
1956. november 3-án szovjet tankok foglalták el a felszállópályát, s a magyar gépeket pár nap múlva átrepülték Sármellékre. A repülőtér a továbbiakban 1991-ig szovjet repülőtérként üzemelt. 1973-ban hosszú karavánok szállították a fegyvereket az arab országoknak, s az An-22 óriásgépek Tökölön és Kunmadarason kívül Kiskunlacházát is használták közbeiktatott leszállóhelyként.
A 70-es évektől beton fedezékeket építettek a gépeknek, összesen 44-et, bár 4db-ot már nem sikerült befejezniük. A 70-es évek eleje és vége közt létrehoztak egy ideiglenes atomfegyver tárolót a bázison belül, 2 db Gránit típusú raktárral. A raktárt működtető kiszolgáló alakulat 1991-ben távozott. A repülőtéren a 14. gárdaezred mellett ide települt a tököli hadosztály javító műhelye, oxigéntöltő állomása és a szolnoki légvédelmi rakétaezred egy osztálya is, amely a repteret védte volna légitámadások esetén.
1988 februárja és októbere között a helyi ezred Tökölön és Mezőkövesden települt, míg itt is el nem készült a beton teljes újjáépítése. A bázist 1991. május elején adták át a magyar félnek.
A laktanya és a lakótelep története:
A laktanya első építményeit feltehetőleg az 1940-es években, a repülőtér építésekor építették. A repülőtér 1950-51-es fejlesztésekor újabb épületeket húztak fel, ezt a homlokzatokon található évszámokból és a címerekből tudhatjuk. Miután átkerült a szovjetekhez a repülőtér, fokozatosan bővítették.
1957-ben a laktanya épületeken kívül már állt a posta épület, a mozi, a színház, a kultúrház, az étkezde és a konyha. Ezeket már szovjet mintára építették fel. 1967-ben felépült a tornaterem és a melléképülete, melyet összekötöttek a parancsnoki épülettel.
A 70-es években építették fel az első lakótelepi házakat téglából (összesen 6 darabot), olyan típusúakat, amelyek szinte mindegyik nagyobb hazai városban megtalálhatók. Az utolsó nagyobb építkezések 1980 után, a panelházak építésekor voltak. Valószínűleg ekkortájt alakítottak át egy épületet iskolává és bölcsödévé, és ekkor épülhetett meg a kávézó, a víztorony, és az újságos kisbolt a tornateremmel szemben.
Összesen 4 db panelház épült. Három darab un. kijevi vagy mozaikos panel, (melyek megtalálhatóak még más, nagyobb szovjet laktanyában, vagy repülőtéren is) és egy „tipikus” panelház, melyhez hasonlók Budapesten, a nagy lakótelepeken vannak. Egy kijevi panelház 5 lépcsőházas, 4 emeletes, emeletenként 3 db összkomfortos lakással, tehát kb. 70 lakás van egy ilyen épületben.
A „tipikus” panelház, hasonló elrendezésű, de 6 lépcsőházas és kb. 84 lakás van benne. Ezek a lakások 1-2,5 szobásak, pilóták, és a tisztek lakhattak benne a családjukkal. A legénység barakkokban került elszállásolásra. A kivonuláskor kiürítették az épületeket, majd lezárták. Ezek a rendszerváltás óta üresen állnak, azóta új épületeket nem építettek a laktanya területén (csak a repülőtér déli részén).
Élet a repülőtéren:
A mindennapokban a szovjet hadsereg majdhogynem hermetikusan el volt zárva a polgári lakosságtól, bár dolgoztak magyar állampolgárok a repülőtéren, és a laktanyákban kertészként, fűtőként, építészként valamint más beosztásokban. Az alakulatok a magyar hadsereggel érintkezhettek, baráti alakulatokat jelöltek ki számukra. A tisztek kisebb csoportokban tehettek bevásárló körutakat, többnyire civilben.
A szovjetek részben önellátóak voltak, részben Magyarország állta az itteni állomásoztatás költségeit. A szovjetek kedvezményes díjazásért vehették igénybe az alábbi szolgáltatásokat: szállítás, közművek, egészségügyi és szociális ellátás. Mindez akkor derült ki, amikor a kormány által meghatalmazott bizottság a kivonulás időszakában próbálta számszerűsíteni a szovjet és a magyar oldal követeléseit.
Az 1990. március 10-én Moszkvában aláírt csapatkivonási egyezmény értelmében 1991. június 30-ig kellett kivonni a teljes személyi állományt, beleértve a szovjet állampolgárságú polgári személyeket, valamint a fegyverzetet, a harci technikát és az anyagi eszközöket. A felek megegyeztek abban, hogy kivonás idején korlátozzák a szovjet csapatok kiképzési-harci tevékenységével kapcsolatos mozgásokat, repüléseket, s a kivonás ütemtervét az egyezmény mellékletében rögzítették.
A Déli Hadseregcsoport egységeinek valamennyi tisztje és sorkatonája visszatért a Szovjetunióba, néhány katonafeleség és nagykorú gyermek viszont Magyarországon maradt, s letelepedési engedélykérelmet adott be az illetékes szervekhez.
Kivonuláskor az itt élő szovjeteknek csak pár bőröndnyi holmit volt szabad magukkal vinniük, és sietősen távozniuk kellett, ezért nem volt idő eladni a bútorokat, televíziókat, egyéb berendezési tárgyakat, de nyilvánvalóan folyt csencselés az apróbb holmikkal. Bár az értékesebb holmikat mára ellopták, a bútorok, sütők, polcok, ajtók ablakok, a helyükön vannak és vannak még lezárt lakások is.
Sajnos balesetek is előfordultak a reptéren:
- 1973-ban egy kétüléses Mig-21-es leszállás közben kicsúszott a betonról és átfordult. A szemtanúk betörték a kabin üvegét, a pilótákat élve kihúzták a gépből. Az egyik pilóta (Szaranyin) előtte MiG-21-esen repült izraeli gépek ellen egyiptomi bázisokról.
- 1986. május 6-án Pronyin V. V. alezredes (ezredparancsnok) gépének felszállás közben leállt a hajtóműve, így katapultált. A gép továbbcsúszott a földön, átpattant az 51-es út fölött. Egy darabja az áporkai templomkertbe esett, míg a másik, nagyobb darab pedig lerombolta az áporkai iskola egy részét. Mivel az eset délután történt, senki sem volt már ott és senki sem sérült meg.
A bázis manapság:
A kivonást követő 10 évben a magyar állam igazgatta és felügyelte a bázist. Számos tanulmányt készítettek, hogy alátámasszák a koncepciót, miszerint a reptér Budapest 3. számú légikikötője is lehetne, de konkrét lépéseket nem tettek ennek megvalósulása érdekében. Ez az idő alatt évente pár rendezvényt tartottak a területen, és egy vállalat helikopterei használták a repteret. Azonban semmilyen állagmegőrzési vagy felújítási tevékenység nem történt.
Ma a repülőtér reptéri része a Bárdi autó Zrt. tulajdonában van. A kifutópálya és a guruló utak tökéletes állapotban vannak, a guruló utak egy részét újrabetonozták. A reptér déli részét átépítették, új hangárok és kiszolgáló épületek épültek, viszont a szovjet épületek üresen, felújítatlanul várakoznak jobb sorsa. A reptéren havonta egyszer-kétszer gyorsulási futamokat tartanak.
A lakótelep nagy része önkormányzati tulajdonban van, csak egy kis rész van magántulajdonban, ezt airsoft játszmákra szokták bérelni. A lakótelep kármentesítését már elvégezték, de az épületeken állagmegóvás nem történt, ezért az épületek siralmas állapotban vannak. A laktanyát szigorúan őrzik, nem látogatható!
A sorozat első részéért KATTINTSATOK IDE!
A második részt ITT TALÁLJÁTOK!
Aki pedig lemaradt a harmadik részről, ITT TALÁLJA!
Ha nem láttátok a negyedik részt, KATTINTSATOK IDE!
Az ötödik, legutóbbi részt ITT TALÁLJÁTOK!
Múlt héten egy szellemkórházat mutattunk be, amit ITT TALÁLTOK!
A szellemjárta Postapalotáról ITT OLVASHATTOK!
A Szellemek strandját ITT NÉZHETITEK MEG!
A nemlétező szellemfalu fotóiért KATTINTSATOK IDE!
A vérben fürdött szellemfalut ITT TALÁLJÁTOK!
Még több szellemvárost pedig itt találtok:
Daczi Péter és Hajner Gyula cikke a Szellemvárosok Blogon
Fotók: Andrási László és Daczi Péter
Forrás: Vándor Károly: Légierő társbérletben I-II és www.mult-kor.hu