Erotikus szalonok, luxusbordélyok – hogyan éltek Európa leghíresebb kurtizánjai?

Minden ismert, nagy kurtizán szalont vitt, ahol vérpezsdítően erotikus volt a légkör. Ezek a nők elképesztő gazdagságra tettek szert.

Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon - szmo.hu
2018. november 28.

A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

Egy király szexuális élete ritkán korlátozódott a feleségével való lepedőakrobatikára. Mivel a dinasztikus házasságokat politikai megfontolásokból kötötték, a dinasztia tagjai időről időre eleget tettek kötelességüknek, ám a férfiak nem igazán itt keresték az örömüket. Vagy állandó szeretőt tartottak, vagy pénzen vették a szerelmet a kurtizánoktól.

Párizs, a kurtizánok fellegvára

A forradalom előtti Versailles-ban a királyok hivatalos szeretői, a metreszek valóságos politikai tényezővé nőtték ki magukat: ők voltak a király ágyasai, legfőbb bizalmasai, tanácsadói. A metresz előtt még a legmagasabb tisztségviselők is térdet hajtottak. Rá volt utalva mindenki, aki címet, hivatalt akart a királytól. Sokszor beleszóltak a politikába is, mint például Madame Pompadour. A klasszikus metresz az előkelő udvari társaság tagja volt, többnyire főnemesi családból származott. Ám ahogy leáldozott az abszolút monarchiák kora, a metreszek sorsa is megpecsételődött.

Madame Pompadour

A kurtizánok ezzel szemben politikailag teljesen veszélytelenek voltak. Nem hatalomra és befolyásra vágytak, hanem pénzre és ékszerekre. A kurtizán immár nem az uralkodó hivatalos szeretője, inkább alkalmi játszópartnere, akit busásan meg kellett fizetni. Ugyanakkor egy kurtizán messze a közönséges utcalány fölött állt, bár a kurtizánt kizárólag támogatóinak magas rangja különböztette meg a hétköznapi prostituálttól. Minél magasabb rangú ügyfelei voltak, annál vonzóbbá vált a felsőbb osztályok férfiai számára. A gazdagabb, előkelőbb urak az ő társaságában akartak mutatkozni, hogy jelezzék, megengedhetik maguknak ezt a luxust.

Minden ismert, nagy kurtizán szalont vitt, ahol vérpezsdítően erotikus volt a légkör. Ide meghívást kizárólag az kapott, akinek volt pénze, vagy legalább szórakoztató volt. A szalonban nagy tétekben játszottak, abszintot ittak, féktelenül mulattak a gazdagok és híresek egymás között. A szabados mulatozás, a gyönyörű nők ellenállhatatlanul vonzották az uralkodókat is, akiknek az élete a protokoll, az etikett és a viktoriánus erkölcsök között zajlott. Mivel a kurtizánok fellegvára Párizs volt, így Európa királyai, hercegei seregestül tódultak a francia fővárosba, hogy belevessék magukat a fülledt erotikába.

Amélie Diéterle

A kurtizán a XIX. század celebje

A leghíresebb kurtizánok egészen elbűvölték a XIX. század emberét. Még komoly, konzervatív lapok is írtak a hódításaikról, drámai szerelmi életükről. A kurtizánok egyben koruk szépségideáljai is voltak: a divat hozzájuk alkalmazkodott, a róluk készült fényképek postai levelezőlapokként terjedtek. Még a finom, arisztokrata hölgyeket is izgalomba hozta, ha megleshettek egy ilyen nőt, amikor hintón megérkezett például egy lóversenyre. Próbálták ellesni a trükkjeiket, amivel ekkora hatást érnek el a férfiaknál. Nos, sok hasznát nem vették, ugyanis a kurtizánok bevethették a kor összes rendelkezésre álló szépítő trükkjét: sminkeltek, púdereztek, ami egy előkelő asszony számára tilos volt, mert az úri társaságban ez közönségesnek számított. Aki mégis festette magát, az bukott, félvilági nőnek számított. A kurtizánok viszont vagyonokat költöttek szépítőszerekre, és olyan sugárzóan széppé, vonzóvá varázsolták magukat, hogy hozzájuk képest a legcsinosabb hercegnő is sápadt kórónak tűnt.

Ráadásul ezek a nők – mivel a gazdag kitartóknak köszönhetően – anyagilag függetlenek voltak, szakíthattak a kor társadalmi konvencióival. Rebellis természetük tette őket olyan kívánatossá: harsányok, öntudatosak voltak, és nem féltek bevetni szexuális vonzerejüket. Ezek a gyönyörű nők kényük-kedvük szerint dönthették el, hogy kinek adják oda magukat. Ez a fajta viselkedés teljesen ismeretlen volt a dinasztiák és az arisztokrácia körében. A hajbókoláshoz szokott urak számára elképesztően vonzó volt a kurtizánok makrancoskodása.

Ezek a nők pályájuk során elképesztő gazdagságra tettek szert. Milliókat kaptak előkelő szeretőiktől. Caroline Otéro, a kor ünnepelt kurtizánja például begyűjtött egy párizsi palotát, volt egy villája a Côte d’Azurön és egy jachtja. Hódolói a legdrágább ajándékokkal versengtek a kegyeiért, és szinte könyörögtek, hogy bejussanak az ágyába. Ő viszont soha nem szeretett bele egyetlen rajongójába sem, de azt a tiszteletet sem adta meg nekik, amihez a magas rangú urak szokva voltak. Caroline bájos, temperamentumos és megközelíthetetlen volt, és éppen ettől lett ellenállhatatlanná királyi szeretői számára.

Caroline Otero

A híres luxusbordély: Le Chabanais

Párizsban, a nagy kurtizánok szalonjai mellett volt még egy hely, ahol egymásnak adták a kilincset a királyi házak tagjai: ez volt a Le Chabanais, a hírhedt luxusbordély, ami a legdrágább és legelőkelőbb efféle intézmény volt Európában. Ha egy királyi sarj vagy pénzmágnás Párizsba érkezett, egy látogatás Madame Kelly birodalmába, kihagyhatatlan program volt. Itt mindig legalább harminc hölgy állt a vendégek szolgálatára: rövid fűzőben, fedetlen keblekkel, kibontott hajjal. A bordély minden szobáját fényűző luxussal rendezték be – minden helyiséget más stílusban. Volt mór stílusú szoba, a másik az ókori Pompejit idézte, a harmadik XV. Lajos hálószobájának hű mása volt. A hindu szoba a brit trónörökös, a nőügyeiről hírhedt Bertie kedvence volt. Neki törzsvendégként saját sárgaréz fürdőkádja volt, amit pezsgővel töltöttek tele, és gyöngyöző fürdőhöz rendszerint két hölgyet is igénybe vett. Itt használta a híres – saját tervezésű – szerelemszékét is, ami leginkább egy nőgyógyász vizsgálószékéhez hasonlított számtalan szíjjal és kapaszkodóval.

Bécs diszkrét bájai

A konzervatív Bécsben sokkal tapintatosabban és diszkrétebben gondoskodtak a magas rangú urak szórakoztatásáról. Egy Johanna Wolf nevű madam előkelő örömlányhálózata szolgálta ki a Hofburg igényeit. Hivatalosan a madam egy fehérnemű-varrodát üzemeltetett. A lányai egytől egyig kivételes szépségek voltak. Frau Wolf kuncsaftjai közé tartozott az osztrák trónörökös, Rudolf, továbbá főhercegek, főnemesek, diplomaták és bankárok. A madam általában a bécsi belváros fényűző szállodáinak egyik szeparéjába szervezte a találkákat, ahol a kuncsaft és a lány megvacsorázott, majd felmentek a hotelszobába. II. Vilmos német császár szintén állandó kuncsaftja volt Frau Wolfnak, bár a hivatalos verzió szerint vadászni járt Ausztriába. Fizetni végül a madamnál kellett. Mellesleg az üzletasszony besúgóként a bécsi titkosrendőrségtől is rendszeresen szép summát kapott azért, mert továbbadta mindazt, amit a lányaitól a kuncsaftokról megtudott. Rendszeresen jelentett például Rudolf trónörökösről is.

Szentpétervár és az orosz balett

A cári család tagjai a balettben és a balettos lányokban lelték élvezetüket. A Romanov-ház legtöbb hercegének volt szeretője a balettben, az udvar pedig kifejezetten támogatta ezeket a viszonyokat, hiszen a lányok egészségesek voltak, és szigorúan ellenőrizték őket. A balettiskola záróvizsgája olyan volt mint egy lányvásár. Mielőtt a frissen végzett táncosnőket felvették volna a cári baletthez, be kellett mutatniuk a tudásukat a cári család előtt. Az előadás után a cári család vacsorát adott, amelyen a teljes társulat részt vett – csupa 17 éves lány. A nagyhercegek körbe jártak az asztalnál, hogy minél több ismeretséget kössenek. Amikor egy lány szeretője lett a család valamelyik tagjának, ettől kezdve biztosítva volt a karrierje, hiszen a protekciónak köszönhetően jobb szerepeket és különleges gázsit kapott.

Ahogy az első világháború elsöpörte, meggyengítette a dinasztiákat, úgy a kurtizánoknak, kokottoknak is is leáldozott. A régi idők fénykorával együtt ők is eltűntek a történelem süllyesztőjében.

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Videó: szelfizni akart a krokodillal, azt hitte, csak egy szobor – aztán 50 öltéssel kellett összevarrni a lábát

A 29 éves férfi átmászott a kerítésen, és belépett a kifutóba, mert fotót akart. A krokodil azonban megragadta a lábát, és percekig nem engedte el – csak egy betondarab mentette meg.

KÉK HÍREK

Meztelenül ugrott fel a rendőrautóra egy kutyájával fajtalankodó, őrjöngő férfi Budapesten

A férfi a rendőrök kiérkezésekor sem tudott magáról, felugrott a rendőrautóra és tovább őrjöngött. A mentők végül a pszichiátriára vitték. A kutya is orvoshoz került.

KÉK HÍREK

Közzétették a fotóját a magyar férfinek, aki a gyanú szerint lelőtte volt párját Ausztriában

A férfi a rendőrség szerint veszélyes lehet, és bujkál a hatóságok elől. A nyilvánosságra hozott képen ismerhetik fel.

Címlapról ajánljuk

MÚLT

„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg

1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Fartek Patrícia / Fotó: YouTube/Kommentár nélkül - szmo.hu
2024. december 02.

1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG

Szupercuki tigriscsaláddal köszöntötte az édesanyákat az Állatkert - videó

Megható vidóval köszöntötte az édesanyákat vasárnap a Fővárosi Állat- és Növénykert a Facebookon.

KÉK HÍREK

Meccs közben törték fel a debreceni sztárfocista luxus Mercedesét

Domingues az Instagramon mutatta meg, mivé lett a méregdrága autó. A belső térben üvegszilánkok hevertek.

KÉK HÍREK

Busztragédia Horvátországban: két ember meghalt, többen életveszélyben

Az autóbusz egy álló kocsinak csapódott az A3-as autópályán, majd felborult. A 31 sérült közül hárman kritikus állapotban vannak, kórházba szállították őket.

MÚLT

A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé

Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.

Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.

Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.

Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Kapcsolódó

„Pohárba töltetvén szüntelen szénsav buborékokat hány” – a szénsavas üdítőt és a fröccsöt is egy magyarnak köszönheted

Jedlik Ányos találta fel a szódavíz gyártásának módszerét a világon először – ahogyan a dinamóelvet és az elektromotort is. És azt tudtad, mikor jelent meg az első palackozott ásványvíz-márka Magyarországon?

Források: 1, 2, 3

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST

Még több kedves, régi járművel indult az idei nosztalgiaszezon Budapesten

Újra a tiéd a lehetőség, hogy kipróbáld a BKK nosztalgiajárműveinek széles kínálatát, ehhez pedig egyetlen missziót kell csak teljesítened: átadni magad a retró érzésnek, miután felszálltál rájuk.

KÉK HÍREK

Halálra gázolt egy embert a vonat Sárospataknál

A vonalon közlekedő vonatok utasait Sátoraljaújhely és Olaszliszka-Tolcsva között pótlóbuszok szállítják.

KULT

Több mint kétmillióan voltak Lady Gaga ingyenes koncertjén a Copacabanán - videón a végeláthatatlan tömeg

Az amerikai popsztár már a főpróbán is színpadra lépett, és különleges pillanatokkal lepte meg rajongóit Rióban.

MÚLT

Jeanne Calment hihetetlen története: 100 évesen még biciklizett, 114 évesen filmezett, 122 évesen halt meg

A francia Jeanne Louise Calment döntötte meg a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. 85 évesen kezdett el vívni, 117 évesen szokott le a dohányzásról, és amikor a 120. születésnapján megkérdezték tőle, milyen jövőre számít, azt felelte: „egy nagyon rövidre”.

Tóth Noémi, fotó: Instagram/Wikipédia - szmo.hu
2025. április 26.

Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy „az én koromban ezt már nem kéne”, gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le – igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.

Madame Calment izgalmas korban született Franciaországban, hiszen az Eiffel-tornyot 14 éves korában építették fel, és ezidőtájt találkozott – a nagybátyja boltjában festéket vásárló – Vincent van Gogh-gal, aki a megítélése szerint „koszos, rosszul öltözött és ellenszenves volt”.

A munkahelyi stressz nem rövidített az életén, hiszen 21 éves korában hozzáment másod-unokatestvéréhez (dédnagybátyja unokájához), a dúsgazdag üzlettulajdonos Fernand Calment-hoz, és sosem dolgozott egyetlen percet sem. Helyette leginkább teniszezett, kerékpározott, úszott, görkorcsolyázott, zongorázott és operába járt. Életfilozófiája az volt, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne stresszelj, és soha nem használt szempillaspirált, mert gyakran nevetett sírásig. Híres volt hatalmas életkedvéről, valamint nagy étvágyáról, különösen az édességek iránt.

Jeanne végig megőrizte éles szellemi képességeit, de közben tragikus dolgokat kellett megélnie: hosszú élete során a saját lánya, sőt, unokája is elhunyt. Pedig közeli hozzátartozói is rendkívül hosszú ideig éltek: idősebbik bátyja, François 97, édesapja 93, édesanyja pedig 86 évig.

Amikor Jeanne 90 éves lett, örökös híján leszerződött az akkor 47 éves, André-François Raffray nevű ügyvéddel, aki szerződésben vállalta, hogy havi 2500 frankot fizet az idős hölgynek azzal a feltétellel, hogy a halála után ő örökli a lakást. Raffray azonban a legrosszabb rémálmában sem gondolta, hogy végül nem csak 30 évig fizeti Jeanne-nak az ígért havidíjat, hanem a hölgy még túl is éli őt.

Miután az ügyvéd 77 éves korában meghalt, annak özvegye köteles volt tovább fizetni Calmentnek élete végéig a törvény értelmében.

Jeanne olyan legendás idézeteket hagyott az utókorra, mint például hogy „fiatalnak lenni lelkiállapot, nem a testtől függ. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az elmúlt 70 évben nem néztem ki olyan jól.” Vagy hogy „a mi jó Istenünk elfelejtett engem”. Az egyik interjúja végén az újságíró azt mondta: „Asszonyom, remélem, valamikor jövőre újra találkozunk”. Erre Jeanne azt válaszolta: „Miért ne? Annyira azért nem vagy öreg, még mindig itt leszel!”

Források: 1,2,3

Kapcsolódó

A magyar sztárorvos, aki Einsteint kezelte, és Jászai Marit szerette

Plesch János Európa egyik legmenőbb belgyógyásza volt a 20. század elején, ráadásul Jászai Marival folytatott románcának köszönhetően igencsak előkelő baráti körre tett szert, például Marlene Dietrich és Görgey Artúr személyében.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Tragédia Kaliforniában: lakóházak közé zuhant egy kisrepülő - egy ember meghalt, több ház megrongálódott

A lakók otthon voltak, amikor a gép becsapódott, de csodával határos módon senki sem sérült meg közülük. A pilóta viszont nem élte túl a szörnyű zuhanást.

KÉK HÍREK

Két nap után kiszabadítottak egy férfit, akit fényes nappal raboltak el Párizs közepén

A férfit négy csuklyás tuszkolta egy áruszállító furgonba még május 1-jén. A hírek szerint az elrabolt egy kriptovalutákból meggazdagodott férfi édesapja.

KULT

Temesi Berci Mama című dala az idősekről való gondoskodásra hívja fel a figyelmet

„Nem szomorú videót szerettem volna, inkább egy mosolygós idős emberekből álló játékos, táncos, sütős-főzős, kerékpáros, sétálós, kártyázós, bármilyen aktív képsort arról, hogy idősen is szép az élet” - vallja Berci.

MÚLT

Új részletek derültek ki a Titanic kapitányáról – annak is híre ment, hogy túlélte a katasztrófát

Egy friss könyv szembemegy a régóta terjedő pletykákkal Smith kapitánnyal kapcsolatban. Feltárult a Titanic első emberének igazi sorsa.

Szerző: GJ, A képen balról: William M. Murdoch, Joseph Evans, David Alexander és Edward Smith kapitány, de még nem a Titanic, hanem az Olympic fedélzetén. Fotó: Wikipedia - szmo.hu
2025. április 20.

Egy új könyv teljesen más képet fest a Titanic tragédiájának egyik legismertebb szereplőjéről, Edward John Smith kapitányról, mint amit a róla terjesztett szóbeszédek, cikkek, dokumentumfilmek vagy a sok esetben pontos mozifilm alapján sejtettünk.

Dan E. Parkes író A Titanic öröksége: A kapitány, a lánya és a kém című – magyar nyelven egyelőre kiadatlan – könyvében azt állítja, hogy Smith nem lőtte főbe magát, ahogy azt sok pletyka sugallta, és nem is a hajóhídon ölte meg a vezetőfülkébe betörő jeges ár, ahogyan azt James Cameron 1997-es sikerfilmjében láthattuk.

A könyv több korabeli pletykát is cáfol, például azt, hogy a kapitány ittasan vezette a hajót, figyelmen kívül hagyta a jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetéseket, vagy felelőtlenül siettette az utazást.

Parkes megemlíti a kötetben, hogy a Titanic elsüllyedése után három hónappal egy Baltimore-i férfi azt híresztelte, hogy Smith életben van és Maryland államban bujkál. Később a Life magazin írta meg, hogy egy ohiói hajléktalan férfi Smith kapitánynak vallotta magát. E történetek egyike sem nyert bizonyítást, és lássuk be, nem is valószínű, hogy bármelyik igaz lenne.

Forrás: Wikipedia

A könyv az Unilad szerint felidézi a tragédia utáni újságcikkeket is, amelyek a kapitány öngyilkosságáról számoltak be. A Los Angeles Express 1912. április 18-án például azt írta: „E.J. Smith kapitány főbe lőtte magát”, míg a Daily Mirror egy nappal később hasonló címmel adott ki szenzációnak szánt írást; azt írták, „Smith kapitány főbe lőtte magát a hídon.” Parkes viszont hangsúlyozza, hogy a szemtanúk ugyan hallottak lövéseket, de ezeket azóta sem sikerült a tiszthez kötni.

A könyv inkább a túlélők beszámolóira alapoz: egyikük, a tragédia idején 27 éves Robert Williams Daniel például azt vallotta, látta a kapitányt a hídon, amikor a hajó süllyedni kezdett, és szerinte „hősként halt meg.”

Frederick Hoyt, egy gazdag utas arról számolt be, hogy visszatért a fedélzetre, ahol találkozott Smith-szel, és megosztottak egy italt, mielőtt ő maga a vízbe ugrott.

Isaac Maynard, egy 31 éves szakács azt mondta, látta, „ahogy a kapitányt a hídon elragadja a víz”. Valószínűleg ezt a vallomást vette alapul Cameron is a film forgatókönyvénél, ám nem teljes egészében, mert a férfi később még úszni látta Smith-t, és biztos volt benne, hogy őt, mert felismerte az egyenruháját és a sapkáját. Ezt a verziót más túlélő is megerősítette, valószínűleg az a személy, aki utoljára látta élve.

Egy tutajhoz kapaszkodó férfi próbálta kimenteni a kapitányt: kezet nyújtott neki, de az nem hagyta, csak azt kiáltotta: „Vigyázzatok magatokra, fiúk”. A szemtanú hozzátette: nem tudja, ezután mi lett vele, mert többé nem került a szeme elé, és úgy gondolta, a vízbe fulladt.