"Na, ne akard nekem bemesélni, hogy 200 éve már volt fagyizó Pesten"
"De már azt, hogy Deák Ferencz ezt a czukorból csinált jeget szopogassa, ugyan el nem hiteted velem" – így évődik Mindenváró Ádám Jókai Mór Jocus és Momus című 1888-as anekdotagyűjteményében, amikor Jóska öccse elviszi Deák Ferenc kedvenc fagylaltozójába.
Igen, volt, aki sokáig idegenkedett a hideg édességtől. Pedig a fagylalt népszerű lett.
Bár volt olyan kávézó, ahol már a 18. században kínáltak fagyit, az első pesti fagyizó Peter Fischer kioszkja volt, a Szervita téren és a mai Vörösmarty (az egykori Színház téren) árusított. Deák Ferenc nagyon szerette Fischer fagylaltját, ez volt a fenti Jókai-anekdotában szereplő kedvenc. Deák a legenda szerint általában gránátalmásat kért.
1820-as évektől egymás után nyíltak meg a "jegeczedett tejhabot" vagy "hideg nyalatot" kínáló helyek. "Feljegyzések szerint 1848 nyarán a pesti cukrászdák, köztük Fischerék is, nemzeti színű kelyheket is készítettek. A Városligetben ugyan nem piros-fehér-zöldben, viszont sokáig kistányéron, kanál nélkül fogyaszthatták el a hűs édességet a vendégek, és a tányért utána szigorúan vissza kellett szolgáltatni" - írja az Imaginebp.hu
Magyarországra osztrák közvetítéssel jutott el a fagylalt a 18. században. Simai Kristóf drámaíró (!) korabeli szakácskönyvében már többféle fagylalt receptjét leírta: néhány közülük "aludt" gyümölcsként szerelep, mint az "aludt meggy", mások fagylalt néven, például "fagylalt kajszibarack" vagy "fagylalt csukoládé"), a piros gyümölcsökből (meggy, földieper) vörösborral, a világos húsúakból (citrom, barack) "jó fejér borral" készítették a hideg desszertet.
A 19. század második felében Kugler Henrik, az újító szellemű cukrász fagylaltja volt népszerű. A soproni cukrászdinasztia második tagja, Kugler Antal 1847-ben Pesten nyitott cukrászdát. Fiát, Henriket a kor szokásának megfelelően külföldre küldte, hogy ott gyarapítsa szakmai tudását. Az ifjú cukrász bejárta Európa városait. Többek között Párizsba is eljutott, ami már akkor is a cukrászdák fővárosának számított.
Kugler Henrik hazatérve előbb a József nádor téren nyitott cukrászdát (1858), majd átköltöztette a Gizella térre (a mai Vörösmarty térre). Lelkesen fogott a munkához, hamarosan híresek lettek teasüteményei - amelyekből mindig több tucatnyi fajtát tartott -, csokoládés kávéja, cukorkái, bonbonjai, fagylaltjai és nem utolsó sorban az apró, papírtálcára helyezett kis torta, a mai mignon. Ez utóbbi készítését ő honosította meg Magyarországon.