Csodagyerekből polihisztor: a magyar tudós, aki mindenhez értett
Bolyai Farkas 1801-ben nősült először, miután kolozsvári nevelő állása sarán megismerte egy borbély-sebészmester leányát, Zsuzsannát. Ez a frigy nem sok boldogságot hozott az életébe, felesége ugyanis skizofréniás lett, de neki köszönheti egyetlen felnőttkort megélt gyermekét, Bolyai Jánost. Később született egy kislányuk is, de Anna kétévesen elhunyt. János későbbi feljegyzéseiből tudjuk, hogy Farkas nagy nőcsábász volt, „állhatatlanul szerte-széjjel repdesve” kergette a szoknyákat.
Az apa mindent elkövetett, hogy kielégítse János hihetetlen tudásszomját, rengeteget tanította az arra érdemes fiát, sajnos mégis eléggé viharos volt a viszonyuk.
Négy év betegeskedés után elhunyt Zsuzsanna, pár évvel később Farkas egy marosvásárhelyi vaskereskedő fiatal lányát, Terézt vette feleségül. Ő is két gyermeket ajándékozott a tudósnak, Gergelyt és Bertát (előbbi fiatalon, utóbbi még gyermekként hunyt el), majd végül a második asszonya is meghalt kilenc év házasság után. Bolyai szerencsétlen sorsa 1854-ben ismét megmutatkozott, hiszen egy éven belül vesztette el kisunokáját és barátját, Gauss-t.
Anyai örökségén, domáldi kisbirtokán gazdálkodott, és erdészeti kérdésekkel, gyümölcstermesztéssel, borászattal, valamint gyógyászati és gyógyszerészeti témákkal egyaránt foglalkozott. Recepteket dolgozott ki különféle emberi és állati betegségekre, és olyan meglepő dolgokat is tett, mint például kedélybetegeken ütött át szikrát, sőt, elhunyt feleségét a saját kertjében fölboncoltatta és leletet küldött róla a fiának. Gazdaként minta-gyümölcsöst telepített, birtokán keresztülvezetett egy patakot, és Gauss-szal arról levelezett, hogy milyen mechanikai szerkezettel létesítsen vízesést. 1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta Bolyait, méghozzá a természettudományi osztályban. Ezen felül érdekelte a filológia, a fordítás, a filozófia és leginkább a zene: felnőttként tanult meg csellózni és magas szinten ásta bele magát a zeneelméletbe is, még órákat is tartott a témában.
Ha ez még nem lenne elég, komoly műszaki érdeklődése találmányokban is kicsúcsosodott. Önhajtású gépeket szerelt össze és kocsira szerelhető nyaralót tervezett. 1839-ben pedig camera obscurával fekete-fehér képeket készített és rögzített, megelőzve a dagerrotípia (a fotográfiában az elsőként gyakorlati használatba került képrögzítési eljárás) módszerének hivatalos bejelentését. A legpraktikusabb munkája azonban egy takarékos főző- és fűtőkemence lett (Bolyai-kemenceként jegyzi a tudomány), amely annak idején Erdélyben széles körben el is terjedt.
Hét matematikai és hét irodalmi kötetet írt, de a nekrológokban volt a legjobb
Ami a matematikai munkásságát illeti, Bolyai Farkas elég termékenynek bizonyult. Számos tételt és igazságot fogalmazott meg, saját kötetekben is (nem untatnám az olvasót a közember számára érthetetlen részletekkel, de hozzá fűződik többek közt a sokszögdarabolási tétel, a permanenciaelv és Gaussal levelezett a párhuzamossági axiómáról, ezt a problémát később a fia oldotta meg). Hét matematikai kiadványa jelent meg élete során, legfontosabb a Tentamen, amely egyben egy tankönyv is. A középiskolai tananyagban a kerületi és középponti szögek témáját ma is Bolyai Farkas gondolatmenete alapján szokás bizonyítani.
Irodalmi téren is sokat alkotott – hét kötete jelent meg –, bár fiatalon rengeteg versét és írását elégette. Megmaradt azonban a Szívhangok című verseskötete, amelyet Ferenc József tiszteletére írt, illetve a kolozsvári színház megnyitására kiírt drámapályázatai is. Kissé morbid, de e téren a nekrológokban volt a legkiemelkedőbb: nem csak barátai (báró Kemény Simon és id. Szász Károly) halálára írt remek gyászbeszédeket, hanem a sajátjára is, miután elmúlt nyolcvan éves. Az előre kinyomtatott szöveg egyszerre volt búcsú és végrendelet, és többek között azt tartalmazta, hogy a temetésére nem kér sem papot, sem beszédet. Különös humorára jellemző, hogy beleírta azt is, hogy adományoz mindenkinek két órát, amit otthon hasznosan eltölthet, ahelyett, hogy az ő temetésével foglalkozna. Síremlék helyett csupán egy almafát kért, ennek pedig egy tanítványa eleget is tett, miután Bolyai Farkas nyolcvanegy évesen, agyvérzésben elhunyt.
Források:
Wikipedia, bethlen.hu, multkor.hu, rubicon.hu