MÚLT
A Rovatból

Budapest, fürdőváros - rómaiak, vízilovak és titkos alagutak

A budapesti melegvizes források vizében pancsoltak már a rómaiak is, és napjainkban is ritka az olyan főváros, ahol ennyi helyen csobbanhatnánk termálvízben! Kiragadunk most öt érdekes történetet az elmúlt kétezer évből, amelyekben a víz az úr!


Bár Budapest csak 1934 óta viseli hivatalosan a fürdőváros címet, a föld alól feltörő forrásvizeket évezredek óta használják az emberek. A budapesti melegvizes források vizében pancsoltak már a rómaiak is, és napjainkban is ritka az olyan főváros, ahol ennyi helyen csobbanhatnánk termálvízben! Kiragadunk most öt érdekes történetet az elmúlt kétezer évből, amelyekben a víz az úr!

Aquapark kétezer éve

Közel kétezer évvel ezelőtt hazánk területén, azaz Pannonia provinciában Septimus Severus római császár már igencsak sokat tett a helyi fürdőkultúra fejlesztéséért. Aquincumban például számos fürdő működött az itt állomásozó katonák és a kialakult polgári település lakóinak legnagyobb örömére. De ne csak egy szabadtéri kőmedencét képzelj el egy forrás mellett: egy-egy ilyen római fürdőkomplexumban oszlopos csarnokokban kialakított úszómedencék, hideg fürdő (frigidarium), langyos fürdő (tepidarium), meleg fürdő (caldarium), izzasztókamrák, tornázó- és labdázóhelyiségek, de még könyvtárterem is várta a vendégeket!

Fotó: Fortepan / Fortepan

A vizet a várostól távolabb eső, mai Rómaifürdő területéről vezették be. Az ottani nagy hozamú források vizét használták Mátyás király idejében is: a forrástavak partján a 15. században ispotályt, azaz kórházat létesítettek. A 16. századtól nem csak gyógyulásra és felfrissülésre használták a feltörő meleg vizeket, hanem ipari célokra is: lőpormalom és őrlőmalom meghajtásáról is gondoskodtak a hévizek.

A 19. században is sokan látogatták a forrástavakat, főleg a köszvényes és csúzos betegek jártak ide gyógyulni. Ringer Jakab vendéglős felismerte az ebben rejlő üzleti lehetőséget és az egykori lőpormalom területén magánfürdőt létesített. Ez volt az első Római Fürdő, amelynek megnyitására 1889. május 25-én került sor: két uszoda, vendéglő, kabinok, valamint szép parkos környezet várta a vendégeket. A források hozama akkoriban elérte a 16 000 köbmétert, de még az elvezetett vizet is tudták hasznosítani! Ezek nagy vízkereket hajtottak, amely egy dinamó segítségével állította elő az elektromos energiát. Fenntarthatóság a javából! A leírások szerint „5000 normálgyertya erősségű villanyfény” gondoskodott az esti világításról a fürdő fénykorában.

A ma is ismert Római Strandfürdő először az 1930-as években nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, azonban az 1940-es években a vízszint és vízhozam csökkenése miatt több évre lezárták. A hatvanas években végül átépítették és azóta is többször felújították, így napjainkban is fürödhetünk ugyanazon források vizében, mint egykor a rómaiak.

Fortepan / Fortepan

Királyi spa a középkorban

Bár a középkori Európában a fürdés inkább hóbortnak számított királytól a koldusig, hazánkban ebben az időszakban is aktív fürdőélet folyt. Luxemburgi Zsigmondról, a középkori Európa egyik legkiemelkedőbb uralkodójáról például tudjuk, hogy előszeretettel időzött a budai fürdőkben, és visegrádi palotájában is komoly „királyi spat” alakíttatott ki.

A legenda szerint Mátyás király kedvenc mulatóhelye a Tabánban található Rácz fürdő helyén álló egykori fürdő volt: királyi lakaosztályával boltozatos folyosó kötötte össze, és palotájának kertjei leértek a fürdőig. De nem feltétlen kellett lesétálnia oda, mert budai palotáját bonyolult fából és ólomból készült csőrendszeren keresztül látták el vízzel. I. János királyról azt tudjuk, hogy szívesen fürdőzött a meleg felhévízi források vizében, amelyet úgy hordtak fel neki a palotába, és bár fürdőzése éppen annyiba került mint egy napszámos heti bére, mégsem kellett attól tartani, hogy csődbe megy, mert havonta csak egy alkalommal kerített rá sort. Zsigmond lengyel herceg fürdőzési szokásai is ismeretesek: a majdnem három év alatt, amelyet Budán töltött II. Ulászló udvarában, sokszor megfordult a budai fürdőkben. A fogmosópohár első említése is az ő nevéhez köthető. Talán azért is lejegyezték létezését a krónikások, mert a lengyel herceg szájöblögető ibrikje igazán különleges darab volt, aranyból készült. Zsigmond herceg a krónikák szerint gyakran hosszabban elidőzött a kényelmes budai fürdőkben és ilyenkor egész háznépét is megfürösztötte.

Fotó: Wikipedia

Volt-nincs Fürdő-sziget a Dunán

A Margit-sziget szomszédságában, a Rákos-patak torkolatánál egykor kisebb sziget húzódott. Ha ma is létezne, bizonyosan minden fővárosi kedvenc helye lenne, hiszen a területén egykor 50 - 60 különböző hozamú és hőmérsékletű melegvizes forrás tört a felszínre. Ezekben már a rómaiak is fürödtek, innen ered a sziget egykori neve: Fürdő-sziget. Méreteit tekintve még 1856-ban is 540 méter hosszú és 108 méter széles volt, legmelegebb forrása a kutatók mérései alapján közel 60°C fokos lehetett, de a leghidegebb forrásának vize is meghaladta a 23°C fokot. Nagyjából a Duna közepén helyezkedett el, úgyhogy a hajósok jobbról és balról is meg tudták kerülni.

Eltűnését egy dunai jégzajlás okozta. A jégtáblák egyszerűen ledarálták a felületét, ahol az 1811-es és 1813-as magas, jeges árvizek előtt még nyárfák és fűzfák is álltak. Ezután már csak alacsony vízállásnál bukkant fel a dunai zátony, amelyet az 1874-es folyószabályozás során végleg elkotortak a hajózási útvonalak biztosítása érdekében. Maga a sziget örökre eltűnt, de a források ma is ott vannak a Duna mélyén, sőt! Ezek a 41,5°C vizek táplálták a Szabadság Strandfürdőt, ahova egykor a dolgozó nép járt kikapcsolódni, ezért „népfürdő”-nek, a Kádár-korszakban tréfásan "Néplavór"-nak is nevezték. Ma már Dagály néven ismerjük, ami a pesti oldal legnagyobb területű strandfürdője, ahol egyszerre akár 35.000 ember is tudja élvezni a vizet, és 2017-ben itt rendezték a vizes világbajnokságot is. 1970 óta a Széchenyi fürdőből vezetik ide a termálvizet, és arról, hogy a közelben a Duna mélyén még mindig bugyognak az eltűnt sziget forrásai már csak kevesen tudnak.

Fotó: Fortepan / FŐMTERV

A világ legmélyebb artézi kútja 10 év alatt készült el

Bár a budai melegvizes források története a római korig nyúlik vissza, a pesti oldalon némileg más a helyzet. Mikor Zsigmondy Vilmos bányamérnök felvetette, hogy fúrással a pesti oldalon is felszínre hozhatók lennének a föld alatti hévizek, a kortársak kétkedve fogadták ötletét. Pest város közgyűlése 1868. március 4-én mégis elfogadta ambiciózus tervét egy artézi kút létesítésére a Városligetben. Tíz év munka után, 1878-ban 970 méter mélységből 74 fokos gyógyvizet sikerült a felszínre juttatni. A székesfőváros egy évtizednyi munka után fizette ki a szerződött munkadíjat.

Ez volt a világ legmélyebb artézi kútja a 19. század végén, amely fölé 1884-ben Ybl Miklós tervei alapján díszes ivókutat is emeltek. A Gloriette kútnak nevezett építményt sokan keresték fel, hogy megkóstolják a híres kút vizét, amely olyan meleg volt, hogy az emberek alig bírták megfogni a poharat. Ybl Miklós kútját a millenniumi emlékmű és a nemzeti panteon létesítése miatt lebontották, és a Széchenyi-hegy csúcsára került, ahol kilátóként funkcionál. Zsigmondy engedélyt kért a fővárostól a gyógyvíz egyéb hasznosítására is, amit meg is kapott: ekkor nyílt meg a mai Széchenyi fürdő helyén 1881-ben a ligeti artézi fürdő.

Fotó: Fortepan / Wittner Lucia

+1. Ahol a vízilovak is termálvízben fürdenek

A fővárosi termálvizeket a múlt század első felében kezdték el a fürdésen kívül egyéb célokra is használni. A margitszigeti Magda-kút vize például fűtésre és melegvíz előállításra szolgált a Szent István Park környékén, a Széchenyi fürdő forrásai pedig többek között a Kacsóh Pongrác úti lakótelep fűtését is ellátták.

A Fővárosi Állatkertben pedig a vízilovak tavát a mai napig a Széchenyi fürdő vizével töltik fel!

Fotó: Fortepan / Góg Emese

Az Állatkert első vízilova 1893-ban érkezett meg Budapestre. Jónást 11.500 márkáért, azaz 7500 forintért vásárolták meg a berlini állatkertből. A vízilovak tágas külső medencéjét 1932-ben építették, amibe bevezették az 1246 m mélyről termelt 76 °C-os a gyógyvizet. A vízilovak külső medencéit mostanában május elején szokták feltölteni, náluk ilyenkor kezdődik a strandszezon. A forróvíz nemcsak kellemes, de nagyon jót is tesz: egyesek szerint ennek köszönhető a budapesti vízilovak kimagaslóan magas szaporodási rátája is.

2012 óta nem csak a vízilovak profitálnak a melegvízből, hanem több mint 450 növényfaj és 350 állatfaj számára is ez biztosít megfelelő környezetet. A városligeti intézményben ugyanis azóta a fűtési hőigény mintegy 40%-át a Széchenyi termálvizének hőjével oldják meg: összesen 26 épületben 80.000 köbméter légteret látnak el ily módon termálhővel.

Bár a budapesti hévizek egy része ma is haszontalanul folyik el a Dunába, a főváros legfőbb természeti kincsét egyre több helyen használják a fürdésen kívül más célokra is!

Ismerd meg közelebbről a város titkait!

Ha imádod az ilyen történeteket, akkor az idén 15. éves Imagine sétáit neked találták ki! Különleges helyszínek, autentikus városélmény, kikapcsolódás és tanulás vár rád az izgalmas programokon. Budapest mellett több vidéki városban is csatlakozhatsz a számos tematika közül valamelyikhez, sőt, privát programként vagy csapatépítőként is kérdheted! Az Imagine városi sétáiról bővebben itt olvashatsz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg
1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.


1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé
Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.



Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.
Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Jeanne Calment hihetetlen története: 100 évesen még biciklizett, 114 évesen filmezett, 122 évesen halt meg
A francia Jeanne Louise Calment döntötte meg a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. 85 évesen kezdett el vívni, 117 évesen szokott le a dohányzásról, és amikor a 120. születésnapján megkérdezték tőle, milyen jövőre számít, azt felelte: „egy nagyon rövidre”.


Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy „az én koromban ezt már nem kéne”, gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le – igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.

Madame Calment izgalmas korban született Franciaországban, hiszen az Eiffel-tornyot 14 éves korában építették fel, és ezidőtájt találkozott – a nagybátyja boltjában festéket vásárló – Vincent van Gogh-gal, aki a megítélése szerint „koszos, rosszul öltözött és ellenszenves volt”.

A munkahelyi stressz nem rövidített az életén, hiszen 21 éves korában hozzáment másod-unokatestvéréhez (dédnagybátyja unokájához), a dúsgazdag üzlettulajdonos Fernand Calment-hoz, és sosem dolgozott egyetlen percet sem. Helyette leginkább teniszezett, kerékpározott, úszott, görkorcsolyázott, zongorázott és operába járt. Életfilozófiája az volt, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne stresszelj, és soha nem használt szempillaspirált, mert gyakran nevetett sírásig. Híres volt hatalmas életkedvéről, valamint nagy étvágyáról, különösen az édességek iránt.

Jeanne végig megőrizte éles szellemi képességeit, de közben tragikus dolgokat kellett megélnie: hosszú élete során a saját lánya, sőt, unokája is elhunyt. Pedig közeli hozzátartozói is rendkívül hosszú ideig éltek: idősebbik bátyja, François 97, édesapja 93, édesanyja pedig 86 évig.

Amikor Jeanne 90 éves lett, örökös híján leszerződött az akkor 47 éves, André-François Raffray nevű ügyvéddel, aki szerződésben vállalta, hogy havi 2500 frankot fizet az idős hölgynek azzal a feltétellel, hogy a halála után ő örökli a lakást. Raffray azonban a legrosszabb rémálmában sem gondolta, hogy végül nem csak 30 évig fizeti Jeanne-nak az ígért havidíjat, hanem a hölgy még túl is éli őt.
Miután az ügyvéd 77 éves korában meghalt, annak özvegye köteles volt tovább fizetni Calmentnek élete végéig a törvény értelmében.

Jeanne olyan legendás idézeteket hagyott az utókorra, mint például hogy „fiatalnak lenni lelkiállapot, nem a testtől függ. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az elmúlt 70 évben nem néztem ki olyan jól.” Vagy hogy „a mi jó Istenünk elfelejtett engem”. Az egyik interjúja végén az újságíró azt mondta: „Asszonyom, remélem, valamikor jövőre újra találkozunk”. Erre Jeanne azt válaszolta: „Miért ne? Annyira azért nem vagy öreg, még mindig itt leszel!”

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Új részletek derültek ki a Titanic kapitányáról – annak is híre ment, hogy túlélte a katasztrófát
Egy friss könyv szembemegy a régóta terjedő pletykákkal Smith kapitánnyal kapcsolatban. Feltárult a Titanic első emberének igazi sorsa.


Egy új könyv teljesen más képet fest a Titanic tragédiájának egyik legismertebb szereplőjéről, Edward John Smith kapitányról, mint amit a róla terjesztett szóbeszédek, cikkek, dokumentumfilmek vagy a sok esetben pontos mozifilm alapján sejtettünk.

Dan E. Parkes író A Titanic öröksége: A kapitány, a lánya és a kém című – magyar nyelven egyelőre kiadatlan – könyvében azt állítja, hogy Smith nem lőtte főbe magát, ahogy azt sok pletyka sugallta, és nem is a hajóhídon ölte meg a vezetőfülkébe betörő jeges ár, ahogyan azt James Cameron 1997-es sikerfilmjében láthattuk.

A könyv több korabeli pletykát is cáfol, például azt, hogy a kapitány ittasan vezette a hajót, figyelmen kívül hagyta a jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetéseket, vagy felelőtlenül siettette az utazást.

Parkes megemlíti a kötetben, hogy a Titanic elsüllyedése után három hónappal egy Baltimore-i férfi azt híresztelte, hogy Smith életben van és Maryland államban bujkál. Később a Life magazin írta meg, hogy egy ohiói hajléktalan férfi Smith kapitánynak vallotta magát. E történetek egyike sem nyert bizonyítást, és lássuk be, nem is valószínű, hogy bármelyik igaz lenne.

Forrás: Wikipedia

A könyv az Unilad szerint felidézi a tragédia utáni újságcikkeket is, amelyek a kapitány öngyilkosságáról számoltak be. A Los Angeles Express 1912. április 18-án például azt írta: „E.J. Smith kapitány főbe lőtte magát”, míg a Daily Mirror egy nappal később hasonló címmel adott ki szenzációnak szánt írást; azt írták, „Smith kapitány főbe lőtte magát a hídon.” Parkes viszont hangsúlyozza, hogy a szemtanúk ugyan hallottak lövéseket, de ezeket azóta sem sikerült a tiszthez kötni.

A könyv inkább a túlélők beszámolóira alapoz: egyikük, a tragédia idején 27 éves Robert Williams Daniel például azt vallotta, látta a kapitányt a hídon, amikor a hajó süllyedni kezdett, és szerinte „hősként halt meg.”

Frederick Hoyt, egy gazdag utas arról számolt be, hogy visszatért a fedélzetre, ahol találkozott Smith-szel, és megosztottak egy italt, mielőtt ő maga a vízbe ugrott.

Isaac Maynard, egy 31 éves szakács azt mondta, látta, „ahogy a kapitányt a hídon elragadja a víz”. Valószínűleg ezt a vallomást vette alapul Cameron is a film forgatókönyvénél, ám nem teljes egészében, mert a férfi később még úszni látta Smith-t, és biztos volt benne, hogy őt, mert felismerte az egyenruháját és a sapkáját. Ezt a verziót más túlélő is megerősítette, valószínűleg az a személy, aki utoljára látta élve.

Egy tutajhoz kapaszkodó férfi próbálta kimenteni a kapitányt: kezet nyújtott neki, de az nem hagyta, csak azt kiáltotta: „Vigyázzatok magatokra, fiúk”. A szemtanú hozzátette: nem tudja, ezután mi lett vele, mert többé nem került a szeme elé, és úgy gondolta, a vízbe fulladt.


Link másolása
KÖVESS MINKET: