prcikk: Ahol a múlt rejtőzik: Magyarország legszebb skanzenjei | szmo.hu
MÚLT
A Rovatból

Ahol a múlt rejtőzik: Magyarország legszebb skanzenjei

Hogy tanultak, hol ettek és mivel tisztálkodtak az őseink? Itt mindenre választ kapsz!


Ugye, hányszor mondták nagyszüleink, nekik meg az ő nagyszüleik, hogy bezzeg az ő idejükben... itt az ideje, hogy megismerjétek, milyen is volt valójában az a bizonyos régi világ. Nem csak nézni lehet a már eltűnt korok építményeit, hanem ki is próbálhatjátok, milyen volt az élet néhány generációval ezelőtt.

opusztaszer201408 (69)

GocsejFalumuzeum (3)

Göcseji Falumúzeum

A Göcseji Falumúzeum 1968-ban nyílt meg az ország első szabadtéri gyűjteményeként. Mintegy 40 építményt és több száz tárgyat láthattok itt.

Különlegessége, hogy a kutatóknak a múlt század derekán még a műutak elterjedése, a szénhidrogén-bányászat kezdete előtt sikerült rögzíteni, konzerválni és fenntartani az akkor állapotokat.

A Zala holtága mellett létrehozott gyűjtemény valójában elképzelt falu, amely ebben a formában nem létezett, de úgy építették meg, hogy remekül bemutatja a hajdani egyutcás településtípust. Láthattok rozsszalmás zsúptetőket, boronafalú házakat, amelyekben nem ritkán több generáció nőtt fel és élt együtt.

Itt található 2000 óta a Finnugor Néprajzi Park, amely páratlan gyűjteménye nyelvrokon népeink építőkultúrájának és életmódjának.

Az elképzelés az volt, hogy finnugor nyelvrokonaink közül az önálló állammal, autonóm területtel vagy nemzetiségi körzettel rendelkező népcsoportoktól származó épületeket mutatták volna be Zalaegerszegen. A kiválasztott kilenc nép a karél, a komi, az udmurt, a mordvin, az észt, a mari, a finn, a hanti és a manysi. Ám ezek közöl ma még csak a hanti és manysi, mari és finn portákat láthatjátok, melyek tökéletes másai az eredetiknek. A házakat használati és gazdasági eszközökkel berendezve nézhetitek meg.

Infó: gocsejiskanzen

GocsejFalumuzeum (1)

GocsejMartonnap

Sóstói Múzeumfalu

A sóstói erdő szélén 1979-ben megnyitott 7 és fél hektáros területen közel száz népi épület alkotja a hamisítatlan, néprajzi falut. Nagyon izgalmas, hogy egy „múzeumi faluként” mutatja be ennek a területnek a változatos, sokszínű népi építészetét és lakáskultúráját.

Öt néprajzi tájegységet láthattok: Szatmár, Rétköz, Nyírség, Nyíri Mezőség és Bereg. Megnézhetitek a Nyíregyháza környéki bokortanyák hagyományos „tirpák portáját”, a fejfákkal „benépesített” temetőt vagy a falu végén meghúzódó cigány kunyhók együttesét. Az orsó formájú faluközpontban közösségi épületek is láthatók, a kézműves műhelyek, az iskola, a tűzoltószertár, a harangtorony, a templom, a szárazmalom közül némelyik alkalomszerűen, a szatócsbolt és a kocsma eredeti funkciójának megfelelően a múzeum nyitvatartási ideje alatt működik. A paplak és a magtár különböző rendezvények, fogadások helyszíne.

Minden évben újdonságokkal is találkozhattok, 2014-ben nyílt meg a 1,5 hektáros Árpád-kori Nyires falu, amelyben megismerhetitek milyen volt akkoriban az élet. Sőt, egy kurgán és a hagyományos élővilágot bemutató tavat is kialakítottak itt. 2015-ben a tervek szerint kisvárosi varrodával, szabósággal és tejcsarnokkal is kiegészül a falu.

Infó: muzeumfalu

sosto1

sosto3

sosto16

Szennai Skanzen

A Zselici Tájvédelmi Körzethez tartozó Szenna Kaposvártól 8 km-re található. A skanzen az országban egyedülálló módon egy élő falu közepén jött létre. Megismerhetitek a Belső-Somogy és Zselic sokszínű kultúráját, az itt élők szellemi és tárgyi örökségét.

A múzeumot 1978-ban nyitották meg. Az épületeket eredeti helyükön szétszedték és az épített örökségünk megóvása érdekében itt újra felépítették. A félkörívben elhelyezkedő lakóházak az egyutcás település szerkezetét mutatják be. Érkezett ide ház Rinyakovácsiból, Kisbajomból, Csökölyből, Nagykorpádról, Somogyszobról. Emellett több présház, a kopárpusztai harangláb és az egyedülálló balatonszentgyörgyi csengettyűs kereszt is látható. A múzeum dísze, a megye egyik legszebb műemléke, az 1785-ben épült református templom, ami a falu életében máig aktív szerepet tölt be.

Az itt élők díszes népviseletükre, a szennai kontyra, néptánc hagyományaikra, a nyolcas rétesre, a betyár gulyásra is büszkék lehetnek.

Hétvégeken és a fesztiválokon megismerhetitek a helyi konyha finomságait, táncolhattok, játszhattok, besegíthettek a házimunkákba, a szennai szakácskönyv és füves könyv elkészítésébe is.

Infó: skanzen

szenna (3)

szenna (7)

Vasi Skanzen

A vasi falvak legátfogóbb, legösszetettebb és legváltozatosabb bemutatását az itteni skanzenben mutatják meg. A Vasi Múzeumfalu Szombathely zöldövezetében 1973-ben nyílt meg, és fennállásának 40 jubileumára változott meg a neve Vasi Skanzenre.

A skanzenben megismerhetitek, milyen volt a vasi falvak élete a 18-20. században. A megye két nagy településszerkezeti típusából az utcás, soros elrendezésű és az Őrségre jellemző szeres település kettősségéből alakult ki a múzeumfalu alapszerkezete.

A vasi falvak mellett gyakran találunk szőlőhegyeket, melyekből a múltban még több volt. A szőlőhegyek gyepüvel – egyszerű karókerítéssel és gyakran csupán sűrű élő sövénnyel – körbezárt világa is megismerhető itt.

A közösségi építmények is fontos szerepet játszottak a falvak életében. A templomok, a kápolnák, a haraglábak, az útmenti szakrális emlékek, a hidak és a mérföldkövek mellett a malmok, a kovácsműhelyek, a fogadók, a kocsmák, a boltok, az iskolák is megismerhetők itt. Sőt a porták növény- és állatvilágát is láthatjátok.

Infó: vasimuzeumfalu

SzombathelySkanzen (5)

SzombathelySkanzen (14)

SzombathelySkanzen (15)

Ópusztaszeri Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény

A skanzenben 19 épületegyüttest és 3 szabadtéri kiállítást láthattok, benne a Dél-Alföld mezővárosi és tanyai portáit, népi építészetének jellegzetességeit a 19. század közepétől az 1930-as évek végéig.

Megismerhetitek a falvak és a tanyavilág életét, a különféle mesterségeket, benézhettek a korabeli iskolába, postára sőt egy működő szatócsboltba is. Érdekes még a szélmalom és a pékműhely is. Jó időben nagy élet zajlik itt, bemutatók, sütés-főzés, foglalkozások idézik meg a régi időket.

A gyűjtemény házai között járva részesei lehettek az egykori paraszti világnak. A népviseletbe öltözött tanyagazdák bemutatják őseink életmódját, találkozhattok a két világháború közötti időszak jellegzetes figuráival, a csendőrrel, a juhásszal. A tanyai iskolában előzetes bejelentkezéssel lehetőség van részt venni egy múltidéző tanórán, hétvégenként megkóstolhatjátok Piri néni kemencés finomságait, a Szatócsbolt egyedi kézműves termékekkel, korabeli édességekkel, finomságokkal vár benneteket.

Infó: opusztaszer

opusztaszer201408 (44)

opusztaszer201408 (65)

opusztaszer201408 (102)

Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum

Magyarország legnagyobb szabadtéri gyűjteményét 1967-ben alapították. Itt láthatjátok a Kárpát-medence jellegzetes tájegységeinek népi építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek lakáskultúráját, életmódját.

A múzeum természetvédelmi terület. A kiállítási épületek, berendezési tárgyak pótolhatatlan értéket képviselnek.

Hazánk települési, építkezési és gazdasági formáit 10 néprajzi tájegységben kb. 400 építmény segítségével mutatja be a skanzen nagyrészt eredeti épületekkel és tárgyakkal a 18. század végétől a 20. század közepéig.

A skanzen területén feltártak egy római villát, melynek konzervált falai szintén megtekinthetők.

A tájakat bemutató házakban kiállításokat, kézműves bemutatókat, folklórműsorokat, színházi előadásokat láthattok.

2009. áprilisától indult el a 2115 méter hosszú normál nyomtávú pályán a múzeumvasút. A 422-es pályaszámú BCmot motorkocsi jellegzetes vonat volt az 1920-as évek közepétől kezdve. Állomásépületnek a mezőhegyesi vasútállomás mását építették fel. A pálya a Szolnok–Hódmezővásárhely–Makó-vasútvonalból került ide.

Infó: skanzen

szentendre (1)

szentendre (4)

szentendre (12)

A világ első szabadtéri néprajzi múzeumát a stockholmi Skansent (ejtsd: szkanszen) a Djurgården (ejtsd kb.: jűrgórden) nevű stockholmi szigeten nyitották meg 1891-ben. A 20. század közepén a világ legtöbb országában ennek a múzeumnak a mintájára sorra nyíltak szabadtéri néprajzi és nem csak néprajzi múzeumok. Ezeket a szabadtéri múzeumokat napjainkban a svéd intézmény nevének átvételével skanzeneknek is nevezik. Mivel hozzánk a fogalom német közvetítéssel érkezett, kiejtése is németesre, skanzen-re módosult az eredeti szkanszen helyett.

szentendre (10)

Magyarországon található skanzenek:

Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum

Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény

Göcseji Falumúzeum – Zalaegerszeg

Őrségi Népi Műemlékegyüttes – Szalafő-(Pityerszer)

Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Ópusztaszer

Sóstói Múzeumfalu – Nyíregyháza

Vasi Múzeumfalu – Szombathely

Hollókői Falumúzeum – Hollókő

Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Nagyvázsony

Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Tihany

Ha te is szívesen ellátogatnál a skanzenekbe, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Az anyja lehetnék” – Edith Piaf 20 évvel fiatalabb szerelmét mindenki aranyásónak tartotta, amíg ki nem nyitották a végrendeletet
A francia sanzon királynőjének utolsó férje, Théo Sarapo pénz helyett hatalmas tartozást örökölt. Megtehette volna, hogy lemond mindenről, és éli világát tovább. Ő más utat választott.


Párizs, 1962 ősze. A vakufények és a tolakodó újságírók gyűrűjében egy törékeny nő kapaszkodik egy nála majdnem húsz évvel fiatalabb, feltűnően jóképű férfi karjába. A legendás Edith Piaf, a sanzon királynője ekkor már súlyos beteg. Az orvosok többször megműtötték,

a teste lassan felmondta a szolgálatot, a hangja, amely egykor milliókat babonázott meg, már csak foszlányokban emlékeztet régi önmagára.

Ebben a kétségbeejtő állapotban mutatja be a világnak új férjét, a görög származású párizsi fodrászfiút, Théo Sarapót, polgári nevén Théophanis Lamboukast. A közvélemény és a sajtó azonnal ítéletet mond. A lapok hasábjain és a kávéházak teraszain mindenki biztosra veszi, hogy a fiatalember kizárólag a világsztár hatalmas vagyonára és a busás örökségre pályázik. A kegyetlen pletykák futótűzként terjednek, miközben a valóság, amely a zárt ajtók mögött és a későbbi végrendelet soraiban lapul, egy egészen más, sokkal megrendítőbb történetet rejt.

A provokációnak tűnő kapcsolat 1962 januárjában kezdődik, amikor a zenei karrierről álmodó Sarapo megismerkedik az énekesnővel.

A viszony gyorsan komolyra fordul, és a pár 1962. október 9-én, napra pontosan egy évvel és egy nappal Piaf halála előtt, hivatalosan is összeköti az életét.

A házasulók a párizsi tizenhatodik kerületben tartják a polgári szertartást, majd a görög ortodox Szent István-székesegyházban tesznek fogadalmat Isten színe előtt. A frigy nem hoz békét, sőt, valóságos sajtócunamit indít el. A korabeli újságírók „a görög gigoló” névvel illetik a férfit, és a gúnyolódás még Piaf közvetlen környezetét is megmérgezi. A házasság előtti hezitálás egyik legmélyebb pillanatában maga az énekesnő is szinte visszakozik.

„Mindent törölj, nevetséges leszek, az anyja is lehetnék!”

– mondta Edith Piaf Danielle Bonel titkárnőnek és bizalmasnak a házasságkötés előtti feszült pillanatokban.

Csakhogy a reflektorok vakító fénye és a gúnyolódó címlapok mögött egy egészen más dinamika működik a mindennapokban. A színpadon még egy utolsó, hatalmas fellángolást élnek át együtt. Duóként állnak a közönség elé, és 1962-ben közösen veszik fel Michel Emer szerzeményét, az À quoi ça sert l'amour? című dalt. Szeptember 27-én a párizsi Olympia színpadán is együtt énekelnek, majd 1963-ban a Bobino színházban adnak közös estet. A zenei kémia működik, de a színpadi fények kialvása után Sarapóra egy sokkal nehezebb szerep vár. Piaf állapota drasztikusan romlik. Házaspárként Dél-Franciaországba, először Cap-Ferrat, majd Plascassier térségébe költöznek, ahol bérelt villákban próbálják átvészelni a legnehezebb hónapokat. Sarapo ekkor már nem csupán férj és duettpartner, hanem teljes munkaidős ápoló.

Ő viszi a karjában a feleségét, amikor az már képtelen lábra állni, ő eteti kanállal, ő viszi ki a friss levegőre, és egyetlen percre sem hagyja magára,

miközben azok a barátok és haszonlesők, akik évtizedekig a tehetségéből éltek, sorra elmaradnak mellőlük.

A végjáték 1963 októberében érkezik el. Edith Piaf október 10-én, a Grasse közelében fekvő Plascassier-ben örökre lehunyja a szemét. A halál pillanata után Sarapo és a legszűkebb baráti kör egy utolsó, kétségbeesett és törvénytelen lépésre szánja el magát. Mivel Piaf mindig is azt hajtogatta, hogy Párizsban szeretne meghalni és onnan akar végső útjára indulni,

a férj és a kísérők aznap este egy mentőautóval, a legnagyobb titokban a francia fővárosba viszik a holttestet.

A hivatalos bejelentést csak másnap, október 11-én teszik meg Párizsban. Az egész országot mélyen megrendíti a hír. A lemezboltok polcairól a hétvége folyamán a vásárlók az összes Piaf-lemezt elkapkodják.

„Edith Piaf reggel hétkor halt meg Párizsban, és néhány órával később barátja, Jean Cocteau… egy órakor maga is meghalt” – írta Janet Flanner újságíró a gyász napjainak krónikásaként.

A temetés a Père-Lachaise temetőben tízezreket vonz, a tömeg szinte áttöri a kordonokat. Amikor azonban a nemzeti gyász első hullámai elülnek, a család szembesül a hagyatékkal. A pletykák és a rosszindulatú várakozások szerint a fiatal özvegy most teszi rá a kezét a mesés vagyonra. A végrendelet felolvasásakor azonban mindenki elnémul.

A mítoszokkal ellentétben Edith Piaf nem hagy maga után milliókat. Sőt, egyetlen fillért sem hagy hátra.

Helyette egy gigantikus, felfoghatatlan méretű adóssághegy szakad a férj nyakába. A francia jogszabályok értelmében a házastársi öröklés során a tartozások is automatikusan az életben maradt félre szállnak. Piaf az élete során ugyan rengeteg pénzt keresett, de a bőkezűsége, a hatalmas háztartás fenntartása, a barátok folyamatos pénzelése, valamint az utolsó évek brutális orvosi és klinikai költségei teljesen felemésztették a bevételeit. A közkeletű adatok hétmillió francia franknyi azonnali tartozást említenek.

„A világ azt hitte, mérhetetlenül meggazdagodtam. Szeretném ezt egyszer s mindenkorra tisztázni. Edith halálakor nagyon kevés pénze maradt.

Nyilván sokat keresett, de mindent felemésztettek a háztartás fenntartásának költségei, a klinikák, a betegség, az orvosok – én pedig egy évvel később mintegy negyvenmillió frank adófizetési kötelezettséggel találtam szembe magam.

A lemezek után semmit sem kapok, mert a jogdíjakat bérként kezelik; márpedig örökösnek bért nem fizetnek. Így tehát kizárólag a szerzői jogok maradnak” – nyilatkozta Théo Sarapo énekes, Piaf özvegye.

Bár Sarapo megörökli a jogokat és dönthet az életmű felhasználásáról, ez azonnali készpénzt nem jelent az adóhatóság és a hitelezők felé. Ahelyett, hogy lemondott volna az örökségről és új életet kezdett volna, vállalta a teljes adósságállományt, és visszatért a színpadra. Éveken keresztül megállás nélkül koncertezett, turnézott és új dalokat vett fel, hogy minden megkeresett frankot a hitelezőknek és az adóhivatalnak utaljon át.

„Théo úgy döntött, hogy maradéktalanul visszafizeti ezeket az adósságokat. És ez sikerült neki”

– mondta Catherine Glavas Lamboukas, Piaf egyik örököse.

A sors azonban nem ad hosszú és békés életet a tartozásaitól végre megszabaduló férfinak. 1970. augusztus 28-án Sarapo a Limoges melletti Panazolnál, a D941-es úton haladt a Citroën autójával, amikor egy ittas sofőr letérítette az útról. A jármű egy fának csapódott. A mentők még élve emelték ki a roncsok közül, de a harmincnégy éves férfi három órával később a limoges-i kórházban belehalt a sérüléseibe. A család a legfőbb kívánságának megfelelően intézte a temetést.

A párizsi Père-Lachaise temetőben, Edith Piaf családi sírjában helyezték örök nyugalomra. Neve ott áll a fekete márványon, pontosan a felesége lábainál.

A férjtől aztán a családja örökölte Edith Piaf szerzői jogait. A testvérei ma Amerikában élnek és tovább ápolják az énekesnő emlékét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Először azt hitték, itt a világvége: a Niagara-vízesés vize többször is elapadt az évek során
Egyik alkalommal éppen 1848 tavaszán, amikor Európa szerte forradalmak robbantak ki.
Sz. E. Fotó: Fortepan - szmo.hu
2026. március 22.



Képzeld el, amint több száz ember égő fáklyákkal a kezében sétál a Niagara-vízesés peremén. Pontosabban a vízesés hűlt helyén, miközben lent a meder közelében, ahol percekkel korábban még tajtékzott a víz, lovas katonák ügetnek.

Ez nem egy filmjelenet, hanem maga a valóság.

Többször is megtörtént, hogy a világ egyik leghíresebb természeti csodája egyszerűen megszűnt létezni.

A Niagara valójában nem egy, hanem három vízesés összefoglaló neve. A legnagyobb, a Patkó-vízesés javarészt Kanadához tartozik, tőle a Kecske-sziget választja el az amerikai oldalon lévő két kisebb zuhatagot, a Menyasszonyfátyol-vízesést és az Amerikai-zuhatagot.

1848 tavaszán, egyébként akkor, amikor Európában pont fegyveres felkelések és forradalmak zajlottak, egy kivételesen hideg tél után a márciusi meleg és az erős keleti szél hatalmas jégtömeget tolt az Erie-tóból a Niagara folyó torkolatába.

A jég hatalmas gátat képzett, ami harminc-negyven órára teljesen elzárta a víz útját. A vízhiányt először a folyóparti malmok tulajdonosai vették észre, amikor a malomkerekek megálltak.

A hírre ezrek özönlöttek a helyszínre, és óvatosan bemerészkedtek a száraz mederbe. Az emberek olyan fegyvereket találtak a sárban, amiket feltehetően az amerikai csapatok hagytak ott egy 1814-es csata után. Március 29-én éjjel több százan fáklyákkal sétáltak a vízesések peremén, miközben az amerikai lovasság a mederben ügetett. A folyó másnap indult meg újra, amikor a szélirány megváltozott, és a jégdugó feloszlott.

1903. március 22-én az amerikai oldalon ismét elapadt a víz.

A látványosságnak pedig Kanadából és az Egyesült Államokból is a csodájára jártak. A szakértők szerint azonban az 1848-as volt az egyetlen teljes, természetes leállás, a későbbi esetek inkább rendkívül alacsony vízhozamot jelentettek.

1969-ben azonban már szándékosan szüntették meg a vízesést.

Egy 1965-ös helyi újságcikk ugyanis a zuhatag végét jósolta, mivel a korábbi, 1931-es és 1954-es sziklaomlások törmeléke már megfelezte a vízesés magasságát. A közösségi nyomásra egy amerikai-kanadai bizottság jött létre, hogy felmérjék a helyzetet.

1969. június 12-én egy 180 méter hosszú, 28 ezer tonna kőből és földből épített gáttal elzárták a vizet az amerikai oldalon. Mérnökök precízen felmérték a sziklafalat, 48 kőzetfuratot vettek, és érzékelőket telepítettek a kőzettömbök mozgásának figyelésére.

A munkálatok közel fél évig tartottak, majd november 25-én a gát elbontásával a víz újra a régi medrében zubogott. A vizsgálatok után úgy döntöttek, a leomlott törmeléket nem távolítják el.

A Niagara minimális vízhozamát egy 1950-es amerikai-kanadai egyezmény szabályozza, és egy 1954-ben épült gát segít a víz elosztásában a vízesések és az erőművek között.

Hogy az 1848-as esemény ne ismétlődhessen meg, 1964 óta minden télen úszó jégtörő gátat telepítenek a folyóra, ami megakadályozza a jégdugók kialakulását. A vízesés „kiszárításának” ötlete időnként felmerül egy-egy nagyobb felújítás, például hídcsere miatt, de ez ma már hatalmas turisztikai és környezetvédelmi kérdéseket vetne fel.

Via National Geographic, Pangea blog


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
583 áldozat a kifutón: 49 éve történt a tragikus baleset, amely örökre megváltoztatta a repülést
Két Boeing 747, - a KLM 4805 és a Pan Am 1736 - a tenerifei Los Rodeos futópályáján ütközött 1977. március 27-én. A Las Palmas-i bombariadó, a köd és a kommunikációs hibák együtt vezettek a katasztrófához.


Ma van a repüléstörténet legsúlyosabb katasztrófájának évfordulója:

1977. március 27-én a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife Los Rodeos repülőterén két Boeing 747-es, a holland KLM és az amerikai Pan Am gépe ütközött össze a futópályán. A két gépen összesen 583 ember vesztette életét, és mindössze 61-en élték túl a tragédiát, amely egy sor emberi és technikai hiba végzetes láncolatának következménye volt.

A katasztrófa napján egy bombamerénylet miatt lezárták a Las Palmas-i repteret, ezért az érkező járatokat, köztük a KLM és a Pan Am gépét is a jóval kisebb, felkészületlenebb tenerifei Los Rodeos repülőtérre irányították. A hirtelen megnövekedett forgalom miatt az előtér és a gurulóutak is megteltek, így a hatalmas Jumbo Jeteknek a futópályán kellett manőverezniük. A helyzetet tovább rontotta, hogy az időjárás egyre rosszabbra fordult, és sűrű köd ereszkedett a reptérre, a látótávolság helyenként 700 méter alá csökkent.

Nem sokkal 17 óra előtt a KLM gépe engedélyt kapott, hogy végigguruljon a futópályán, a végén egy 180 fokos fordulattal pozícióba álljon, és ott várjon a felszállási engedélyre. A Pan Am gépét arra utasították, hogy kövesse a hollandokat, de a C3-as gurulóúton hagyja el a pályát. A Pan Am pilótái azonban a ködben nem voltak biztosak a dolgukban, és mivel a C3-as kijáratnál egy rendkívül éles, 135 fokos fordulót kellett volna végrehajtaniuk, inkább tovább gurultak. Eközben a KLM befejezte a fordulót, és Jacob Veldhuyzen van Zanten kapitány gázt adott a felszálláshoz.

A másodpilóta ekkor közbeszólt: „Pillanat, még nincs felszállási engedélyünk!” Erre a kapitány visszahúzta a gázkarokat, majd azt mondta: „Tudom, gyerünk, kérdezz rá!”

A KLM személyzete rádión közölte, hogy felszállásra készen állnak, és várják az irányítási engedélyt. A torony válaszul a felszállás utáni útvonalat adta meg nekik: „KLM4805 felszállás után emelkedjen FL90-re, majd jobb forduló 40º és álljon rá a Las Palmasi VOR adóra a 325º-os irányon.” Van Zanten kapitány ezt tévesen felszállási engedélynek értelmezte, újra gázt adott, és hollandul közölte: „Megyünk.”

Ezzel egy időben a Pan Am pilótái jelezték a toronynak, hogy még a pályán vannak: „Még mindig gurulunk lefelé a kifutón, 1736-os.” Ez a rádióüzenet azonban a KLM pilótafülkéjében egy zavaró sípolásként jelent meg, mert a másodpilóta éppen az útvonalengedélyt olvasta vissza. A torony nyugtázta a Pan Am helyzetjelentését: „Rendben 1736-os jelentse, ha elhagyták a pályát.” Ezt hallva a KLM fedélzeti mérnöke megkérdezte a kapitánytól: „Még nem ment le a Pan Am?” A kapitány válasza egy félreérthető „Igen” volt.

Ez volt az utolsó lehetőség a katasztrófa elkerülésére. Pár másodperccel később a két gép személyzete a sűrű ködben megpillantotta egymást.

A Pan Am kapitánya a gázt tövig nyomva próbált balra, a fűre letérni a pályáról, a KLM pilótája pedig olyan erővel húzta fel a gépet, hogy annak farokrésze száz méteren keresztül szántotta a betont. A holland gép elemelkedett, de már nem tudta átugrani a Pan Am törzsét.

A KLM futóművei és hajtóművei letarolták az amerikai gép tetejét és vezérsíkját, majd a felszállás előtt teletankolt holland repülőgép 150 méterrel odébb a pályára zuhant és felrobbant. A Pan Am gépe szintén kigyulladt. A KLM fedélzetén tartózkodó 248 ember mind életét vesztette. A Pan Am gépéről 61-en menekültek ki, de 335-en a lángok között rekedtek.

A kivizsgálás egyértelműen megállapította, hogy a katasztrófa legfőbb oka az volt, hogy a KLM személyzete felszállási engedély nélkül kezdte meg a nekifutást. A spanyol hatóságok hivatalos jelentése szerint azonban több tényező is hozzájárult a tragédiához: a rossz időjárási körülmények, a földi gurítóradar hiánya, a rádió-kommunikációs félreértések, a reptér felkészületlensége, valamint a KLM személyzetére nehezedő időnyomás. A baleset nyomán a nemzetközi légi közlekedésben szigorították a rádiós frazeológiát, és bevezették a pilóták közti hatékonyabb együttműködést célzó képzési programokat. Egy évvel később megnyitották Tenerife déli, korszerűbb repülőterét is, amely átvette a nemzetközi forgalom nagy részét.

Via Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk