MÚLT

A világpolitika nem is oly szürke eminenciása – 100. születésnapját ünnepli Henry Kissinger

Mindent és mindenkit túlélt, tekintélyvesztés nélkül vonult vissza a nagypolitikától, de a szavára ma is odafigyelnek.

Szöveg: Göbölyös N. László – Címképfotó: Flickr - szmo.hu
2023. május 24.

A 20. századi diplomácia egyik legbefolyásosabb és legzseniálisabb alakja, és gátlástalan politikus, aki szó szerint vette példaképe, Niccoló Macchiavelli mondását, mely szerint „a cél szentesíti az eszközt”? A hidegháború enyhülésének fő kovácsa, véres puccsok bűnös háttérembere? Mindent és mindenkit túlélt, tekintélyvesztés nélkül vonult vissza a nagypolitikától, de a mai napig odafigyelnek írásaira, nyilatkozataira. Henry Kissinger egykori amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó és külügyminiszter, egyetemi tanár és üzletember május 27-én ünnepli 100. születésnapját.

A sors különleges kegye, hogy rövid időn belül ő a második vezető amerikai diplomata, aki megéri a centenáriumot. Három évvel ezelőtt George Schultz, Ronald Reagan elnök külügyminisztere töltötte be a százat, de ő e ritka jubileumot csak három hónappal élte túl.

A 70-es évek belpolitikai válsága közepette egy amerikai felmérés szerint sokan szívesen látták volna Kissingert az Egyesült Államok elnökeként, csakhogy ennek alkotmányos akadálya volt: a németországi Fürth-ben született, családja 1938-ban a nácizmus elől előbb Nagy-Britanniába, majd az Államokba menekült, és a leendő politikus 1943-ban kapta meg az amerikai állampolgárságot. Márpedig a Fehér Ház egyik feltétele, hogy az elnök amerikai földön lássa meg a napvilágot. Anvar Szadat egyiptomi elnök egyszerűen csak „My dear Henry”-ként emlegette, és még a magyar kabaréba is bekerült az elnyomott „krahácsiak” révén, akik szerint ő valójában „a kis Singer” volt, a helyi csapat balszélsője. Ebből annyi igaz, hogy Kissinger már gyerekkorában is nagy futballrajongó volt és a 30-as években gyakran a náci faji törvényekkel dacolva próbált bejutni a stadionokba, ahonnan szintén kitiltották a zsidókat. De a hitlerizmus száműzte őt a gimnáziumból és tanár édesapját is elbocsátották állásából.

„Gyerekkoromban nagy rendet és nagyon kevés igazságot láttam” – vallotta be egy későbbi interjújában és bár azt állította, hogy nem Németország volt az a hely, amely ihletett adott volna neki a politikai pályához, életrajzírói szerint ezek az ifjúkori tapasztalatok tették éleslátóvá a világhelyzet reális felméréséhez.

A fiatal Kissinger, bár német akcentusát soha nem vetette le, gyorsan beilleszkedett az amerikai életbe, és már középiskolásként is kiváló eredményeket ért el. 1943-ban azonban a friss állampolgárt besorozták és 1944 őszén a 84. gyalogsági hadosztállyal átvezényelték az európai hadszintérre, ahol önkéntes felderítőként vett részt az ardennek-i csatában. 1945 tavasza már az amerikai katonai elhárításban találta őt, külön egységet kapott, amelynek feladata a szövetségesek által megszállt német területek nácitalanítása volt. E tapasztalatai sokat jelentettek későbbi előmenetele szempontjából.

Útja a háború után egyenesen a Harvardra vezetett, először summa cum laude diplomázott a Harvard College-ben politika-tudományokból, majd a neves egyetemen szerzett előbb mester, majd doktori fokozatot. Doktori disszertációjának középpontjában Metternich államférfiúi tevékenysége és a Napóleon leverését követő 1815-ös bécsi kongresszus állt. Érdemes megemlíteni, hogy a leendő politikus miként vélekedett 1954-ben a legitimitás fogalmáról:

„A legitimitást nem szabad összekeverni az igazsággal. Nem jelent más, mint egy nemzetközi megállapodást a működőképes rendezések természetéről, valamint a külpolitika megengedhető céljairól és módszereiről.”

Közben Kissingerre rábízták még diákként az egyetem nyári nemzetközi szemináriumát, amelyet egészen 1971-ig vezetett, és olyan hallgatói voltak, mint Pierre Trudeau későbbi kanadai miniszterelnök vagy Valéry Giscard D’Estaing francia államfő és egy értelmiségi lapot alapított Confluence (Összejövetel) címen, amelynek szerzői között volt a filozófus-történész Hannah Arendt, Raymond Aron és Arthur Schlesinger jr. És mindemelett fenntartotta kapcsolatait a hadsereggel, a hírszerzéssel, sőt, az FBI-nak is jelentéseket küldött az egyetemen tapasztalt „Amerika-ellenes” jelenségekről.

Kissinger politikai karrierje 1955-ben kezdődött, amikor konzultánsa lett az amerikai nemzetbiztonsági tanács titkos hadműveleteket felügyelő testületének. 1957-ben nagy felzúdulást keltett Atomfegyverek és Külpolitika (Nuclear Weapons and Foreign Policy) című könyvével, amelyben, szemben Dwight Eisenhower elnök „tömeges megtorlás” doktrinájával felvette a taktikai atomfegyverek harctéri bevetését. Miközben egyre több kormányszervezet és agytröszt mellett lett tanácsadó, egyre erősödtek nagypolitikai ambíciói. Így lett az elnökségre pályázó milliárdos New York-i kormányzó, Nelson Rockefeller külpolitikai tanácsadója 1960-ban, 1964-ben és 1968-ban egyaránt.

Bár pártfogója egyszer sem jutott el még az elnökjelöltségig sem, rajta keresztül ismerte meg Richard Nixont, akit ugyan kezdetben kifejezetten utált, még azt is kijelentette, hogy „a legveszélyesebb ember, aki valaha az elnökségért indult”, amikor felmérte, hogy csak Nixon révén juthat magasabbra, azonnal melléje állt.

A következő években, előbb nemzetbiztonsági tanácsadóként, majd külügyminiszterként az Egyesült Államok külpolitikájának első számú kovácsa lett.

Henry Kissinger esetében felmerül az örök kérdés: a rendkívüli történelmi helyzet hozott-e felszínre egy ilyen képességű politikust, vagy pedig a személyes törekvések találkoztak szerencsés módon a világ dolgainak állásával? Tény, hogy Kissingernek elévülhetetlen érdemei vannak a vietnami háború lezárásában a Le Duc Tho észak-vietnami külügyminiszterrel folytatott párizsi tárgyalásokon – még ha sokan túlzásnak is tartották 1973-as megosztott béke Nobel-díjukat – és bár 1970-ben kezdetben ellenezte Kambodzsa bombázását, végül mégis engedett Nixonnak, 1972-ben sikerült lebeszélnie főnökét arról, hogy atombombát dobasson Hanoira. 1971-ben ő volt a kiagyalója a „pingpong-diplomáciával” kezdődő amerikai-kínai kapcsolatfelvételnek, amelyet a következő évben a pekingi Mao Ce-tung-Nixon csúcstalálkozó követett.

„Reálpolitikájára” jellemző, hogy míg a Kína felé való nyitást nem utolsósorban a Moszkva és Peking közötti, már-már háborúval fenyegető viszály motiválta, fontos szerepe volt az Egyesült Államok és a Szovjetunió között hidegháborús légkör enyhítésében, Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon csúcstalálkozóiban a két szuperhatalom között 1972-ben a stratégiai nukleáris fegyverkorlátozási egyezmény (SALT-1) megkötésében.

Innen már egyenes út vezetett a Washington részvételével zajló európai biztonsági és együttműködési folyamatnak, amelyet 1975. augusztus 1-én a Helsinki Záróokmány aláírásával pecsételtek meg. Közben Kissinger irányította az 1973-as Jom Kippur-i háború lezárását célzó amerikai ingadiplomáciát, egyaránt hiteles tárgyalópartnernek tartották Izraelben, az arab országokban és Moszkvában is. Akkoriban már körvonalazódott az 1978-as Camp David-i egyezményben kicsúcsosodott egyiptomi-izraeli különbéke, amelynek egyik célja az egyiptomi-szovjet stratégiai együttműködés végleges lezárása volt.

Golda Meir izraeli miniszterelnök, Nixon és Kissinger

Kissinger és Nixon viszonya korántsem volt feltőlen. Előfordult, hogy a főtanácsadó szándékosan késve tájékoztatta elnökét, hogy megakadályozzon egy esetleges hibás döntést. Kapcsolatukat még Kissingernek egy 1972-ben Oriana Fallacinak adott interjúja is beárnyékolta, amelyben magát a westernek magányos cowboy-ához hasonlította, aki saját belátása szerint cselekszik, de rendszerint jókor és jó helyen. Ezt az önállóságot különösen a Watergate-ügy kirobbanása után gyakorolta és az amerikai külpolitika eredményes volt az egyre szorultabb helyzetbe kerülő Nixon mellőzésével is. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a Nixon lemondása után elnökké előlépett Gerald Ford egészen 1975 novemberéig kettős funkcióban számított Kissingerre és akkor is csak a nemzetbiztonsági tanács éléről váltotta le, ráadásul alelnökének Nelson Rockefellert választotta. Külügyminiszteri tisztségét egészen Jimmy Carter 1977. januári beiktatásáig megtartotta.

E fényes és világpolitikai szempontból számos pozitív eredményt hozó karriert azért nem kevés sötét ügy árnyékolta be. Ezek közül az 1973-as, Salvador Allende elnök meggyilkolásával kezdődő chilei puccsban, Augusto Pinochet diktátor hatalomra jutásával és az ezzel kapcsolatos politikai gyilkosságokban való felelőssége kapta a legnagyobb nyilvánosságot.

Kissinger már 1970-ben, Allende választási győzelme után felhatalmazást adott a CIA-nek, hogy támogassák a chilei fegyveres erőket a baloldali elnök beiktatásának megakadályozásában. Ennek érdekében ölték meg René Schneider tábornokot, a chilei fegyveres erők főparancsnokát.

Végül az 1973. szeptemberi santiagói események megfeleltek az elvárásoknak Washingtonban, ahol szinte paranoiásan rettegtek egy „második Kubától” az amerikai földrészen. A következő években több politikai gyilkosságot is végrehajtottak a „Condor hadművelet” nevű titkos akcióterv keretében, amelyről a külügyminiszternek is tudomása volt. 2001-ben, miután Pinochetet hazájában vád alá helyezték, Schneider családja pert indított Kissinger ellen bűnrészesség címén a washingtoni kerületi bíróságnál, a törvényszék azonban nem adott helyt a keresetnek. Hasonló vádak merültek fel az Isabel Perón argentin elnök elleni 1976-os államcsíny és a Jorge Videla vezette katonai junta hatalomra kerülése, és véres diktatúrája kapcsán. Felelősségre vonására természetesen ez ügyben sem került soha sor, pedig egyes titkosság alól feloldott iratok szerint Kissinger ellenezte a Carter-kormányzat erőfeszítéseit a halálbrigádok általi gyilkosságok leállítására.

Egyes feltételezések szerint Kissinger kapcsolatban állt az olasz P2 szabadkőműves páholynak álcázott összeesküvő csoporttal is, amely a kommunistákkal kiegyező Aldo Moro volt kormányfő, kereszténydemokrata pártelnök elrablása és meggyilkolása mögött állt.

1977 után Kissinger visszatért az egyetemi katedrához, és széles körű nemzetközi kapcsolatait kamatoztatta az üzleti életben is. Amikor 2002-ben George W. Bush elnök felkérte a 2001. szeptember 11-i terrortámadások hátterét kivizsgáló bizottság vezetésére, egy hónap múlva lemondott, mert nem volt hajlandó üzleti partnereinek névsorát a testület elé bocsátani. Számos könyvet írt, köztük az 1995-ben megjelent, közel ezer oldalas Diplomácia nem csupán a szakma kézikönyvének tekinthető, hanem mindazok számára rendkívül érdekes, akik meg akarják érteni világunk hatalmi és geopolitikai viszonyait.

Henry Kissinger matuzsálemi kora ellenére ma is aktív, és véleményére odafigyelnek világszerte. 2016-ban, miután korábban ellenezte a Krím-félsziget orosz bekebelezését, azt tanácsolta Donald Trump elnöknek: ismerje el ezt a helyzetet, hogy javítsa ezzel az amerikai-orosz viszonyt.

2019-ben az Economistban megjelent cikkében például arra figyelmeztetett, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha a nukleáris fegyverrendszereket mesterséges intelligenciákra bízzák: nemcsak az emberi tényezőt iktatják ki, hanem annak az országnak biztosítanak előnyt, amely olyan hatékony AI-val rendelkezik, amely gyorsabban tud dönteni háború és béke kérdéséről, mint bármely ember.

A koronavírus-pandémiáról úgy vélekedett, hogy az a „liberális világrendet” fenyegeti és globális erőfeszítéseket sürgetett nemzeti megoldások helyett. Néhány héttel ezelőtt egy interjúban aggodalmának adott hangot, hogy az USA és Kína rivalizálásának fokozódása akár tíz éven belül fegyveres konfliktussá fajulhat. A volt külügyminiszter kezdettől fogva figyelemmel kísérte az orosz-ukrán háborút is, és bár máig kitart a felek közötti tűzszünet és a tárgyalásos rendezés mellett, legutóbbi nyilatkozataiban már arról beszélt, hogy Ukrajnát mielőbb fel kell venni a NATO-ba…

Kapcsolódó

A telefont feltaláló Bell anyja és felesége is nagyothalló volt, a feltaláló mégis be akarta tiltani a jelbeszédet és a siketek közti házasságot

Alexander Graham Bell meg akarta szüntetni a siketséget, amely szerinte az emberi faj egyik fertőzése, és ehhez drasztikus megoldásokhoz folyamodott oktatóként is.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Hozzatok valamit, mert nagyon sok vér van!” – két nőt is megszúrt nőnapon egy részeg férfi Nyíregyházán, videón az elfogás

A féltékeny, részeg férfi nőnapon, egy panelház előtt esett neki élettársának és annak barátnőjének. Mindketten súlyosan megsérültek, de stabil az állapotuk.

KULT

A Predator, a Terminátor és a Halálhágó keresztezése jöhet? Az Ismeretlen támadókban nem is olyan lágy a természet öle, ha egy gyilkos robot les ránk

A Netflix új akció-sci-fijében egy böhöm hadigép vadászik egy böhöm katonára (és társaira), és ennyi néha elég is. A film legfontosabb része, vagyis az akciók szerencsére működnek: látványosak, jók az effektek, pörgősek, eléggé véresek, és jól vannak vágva. A rendező pontosan tudta, milyen stílusú filmet készít, és milyen nézők szórakozási igényeit akarja kielégíteni.

KULT

„Közeledik a NER utolsó évadának fináléja” – új dallal előlegezi meg a Bankrupt a kormányváltást

A 30. születésnapját néhány hét múlva ünneplő zenekar azt is megjósolja, mi lesz a rendszer főszereplőinek sorsa. Premier!

Címlapról ajánljuk

MÚLT

„Anyám minden nap hazavárta”: 26 halott a császárfürdői HÉV-katasztrófában, a váltókezelőt 34 órával később már ki is végezték

A statáriális eljárásban elítélt Molnár Imre holttestét a család soha nem kapta meg, és évtizedekig a szégyen bélyegét viselték. A jogi rehabilitációra és az igazságtételre 43 évet kellett várniuk.

Hegedűs Noémi, Fotó: Fortepan / Chuckyeager tumblr - szmo.hu
2026. február 27.

1952. december 26-án, hajnali 6 óra 39 perckor a budai Császárfürdőnél a fagyos sötétségbe és a sűrű ködbe fülsiketítő csattanás hasított. A Szentendre felől érkező HÉV-szerelvény nem a neki szánt fővágányon haladt át, hanem egy hibásan álló váltó a mellékvágányra terelte, egyenesen az ott várakozó esztergomi személyvonat gőzmozdonyába. A frontális ütközés ereje szétzúzta a HÉV első, favázas kocsiját, a roncsokba szorult utasok sikolyai keveredtek a fém csikorgásával.

A helyszínre érkező Cservenkai János, a HÉV akkori forgalmi osztályvezető-helyettese később csak ennyit tudott mondani: „Szörnyű látvány fogadott.”

A tragédiában huszonhatan vesztették életüket és ötvenheten sérültek meg, de a politikai dráma csak ekkor kezdődött: egyetlen nap alatt kellett találni egy bűnbakot, akit a rendszer példás gyorsasággal küldhet a halálba.

A katasztrófa gyökerei évekkel korábbra nyúltak vissza. Az 1945-ben felrobbantott újpesti vasúti hidat még nem építették újjá, ezért az Esztergom felől érkező MÁV-szerelvények nem a Nyugati pályaudvarra, hanem a szentendrei HÉV budai végállomására, a Császárfürdőhöz futottak be.

Ez a kényszermegoldás azt jelentette, hogy a két, teljesen eltérő rendszerű vasút egy szűk, ideiglenes csomóponton osztozott,

ami folyamatos manőverezést és rendkívüli figyelmet követelt. A forgalmi iroda és a váróterem egy közeli sarokház földszintjén kapott helyet, a vágányokat az utasok az Árpád fejedelem útján átsétálva érték el. Ezen a szűk keresztmetszeten kellett a reggeli csúcsforgalmat lebonyolítani.

Azon a végzetes reggelen az esztergomi vonat 6:27-kor érkezett. A menetrend szerint tizenhárom perc volt arra, hogy a gőzmozdonyt „körbejárassák”, vagyis a szerelvény másik végére helyezzék, és a poggyászkocsit is a helyére tolják, mielőtt 6:40-kor befut a szentendrei HÉV. A feladat a váltókezelőre, Molnár Imrére hárult. A bejárati jelzést az állomáson egy egyszerű villanykapcsolóval adták, a váltó helyes állását pedig egy petróleumlámpának kellett volna jeleznie, ami azonban kiégett, nem világított. Ráadásul

a szabályzat szerint két váltóőrnek kellett volna szolgálatban lennie, de csak Molnár Imre volt egyedül a fagyos, ködös reggelen. A rohanásban a váltót rossz állásban hagyta, és a HÉV-nek szabad utat jelzett.

A mentés és a helyszínelés még javában tartott, amikor a rendőrség és a MÁV szakemberei mellett megjelentek az Államvédelmi Hatóság nyomozói. Az ügyet azonnal elvették a vasúti szervektől, és a politikai rendőrség Fő utcai központjába szállították Molnár Imrét.

A Rákosi-rendszernek, amely alig egy héttel korábban törölte el karácsony másnapját mint munkaszüneti napot, kapóra jött egy szabotázsügy, amivel példát statuálhatott a „munkafegyelem” megerősítésére.

A kihallgatás során a váltókezelő először még tagadott. „A szerencsétlenséget nem szándékosan idéztem elő” – rögzítették első vallomását a Magyar Narancs által később feltárt jegyzőkönyvekben. Tíz órával később, a kimerítő és vélhetően erőszakos kihallgatás után azonban megtört. Egy újabb jegyzőkönyvbe már azt diktálták bele: „Beismerem… mert a népi demokratikus rendszer ellensége vagyok.”

Másnap délelőtt a Budapesti Katonai Törvényszék statáriális tárgyalásra tűzte ki az ügyet. A közveszélyokozás vádját szándékos rongálásra, szabotázsra minősítették át. Az ügyész halálbüntetést kért, a kirendelt védő mindössze annyit tudott felhozni, hogy a bíróság „megfelelő büntetést” szabjon ki.

A bíróság halálra ítélte Molnár Imrét. Kegyelmi kérvényét délután 16:15-kor elutasították, és 17:10-kor, alig 34 órával a baleset után, a Kozma utcai börtön udvarán kivégezték.

A sajtó napokig hallgatott. A Szabad Nép csak december 30-án közölt egy szűkszavú hírt a „szabotőr” kivégzéséről, a vasúti katasztrófa részleteiről egyetlen szót sem írtak.

A tragédia áldozatainak családjai és a sérültek magukra maradtak. A kártérítés esetleges és megalázó volt. Egy dunabogdányi özvegy visszaemlékezése szerint 1500 forint egyszeri segélyt kapott, másoknak a kabátjukon esett lyuk befoltozására adtak 20-30 forintot. Molnár Imre családja soha nem kapta meg a holttestet, és évtizedekig a szégyen bélyegét viselték.

„Anyám… nem hitte el, hogy apukát kivégezték, mindennap hazavárta”

– mondta el évekkel később a Magyar Narancsnak Molnár lánya, Petrás Ernőné. A baleset után felgyorsították a HÉV-kocsik favázas szerkezetének acélvázasra cserélését, és létrehoztak egy önálló Forgalombiztonságot Ellenőrző Osztályt.

Sem a családtagok, sem a vasúttársaság nem kapott hivatalos értesítést arról, mi történt Molnár Imrével. Ezzel párhuzamosan azonban a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala végrehajtási eljárást kezdeményezett vele szemben.

Mivel nem találtak lefoglalható vagyont – az ítéletben szereplő vagyonelkobzás tehát nem volt végrehajtható –, az ügy súlypontja 419 forintnyi „bűnügyi költség” beszedésére helyeződött át.

A tétel pontos összetétele nehezen rekonstruálható. Az 1952. december 27-i, az ítélet végrehajtását követő elszámolás még 74,80 forint „orvosi”, 178,20 forint „ítélet-végrehajtói” és 60 forint „egyéb” költséget rögzített.

1955. december 9-én a hivatal – „Varga” aláírással – szigorúan bizalmas levelet küldött a Fővárosi Bíróságnak. A levélben ez szerepelt:

„Értesítem a Bíróságot, hogy a nevezett a fenti számú ügyben jogerős ítélet marasztaló részének felhívás ellenére sem tett eleget, (...) ezért szíveskedjék a 419 Ft bűnügyi költség behajtása végett végrehajtási lapot kiállítani, s azt hivatalom fenti számának feltüntetésével a nevezett ingó és ingatlan vagyonára és keresetére leendő foganatosítás végett a bírósági végrehajtónak kiadni.”

A dokumentumban említett „nevezett” ekkor már közel három éve halott volt. Valószínűsíthető, hogy a levelet az 1952-ben bejelentett budapesti címére, a XVI. kerületbe küldték, de az irat a hozzátartozókhoz nem jutott el.

Nem sokkal később egy Komjáti nevű végrehajtó kereste fel Molnár korábbi szállásadóját, Singhoffer Endrét. Őt 1952. december 29-én az ÁVH – feltehetően rutinszerűen – már őrizetbe vette,

miután a Molnárral kapcsolatos házkutatás során két „indexes könyvet” és egy Független Kisgazda Párt-tagsági igazolványt találtak nála.

A helyszíni intézkedés nem hozott eredményt. A végrehajtó jelentésében úgy fogalmazott: „Molnár állítólag elköltözött (!!!) Békésszentandrásra”.

Komjáti csak egy 1956. január 27-én kelt levélből értesült arról, hogy a 419 forint Molnár Imrétől nem hajtható be. Február 17-én ezért azt kérte a bíróságtól, közöljék vele az örökösök elérhetőségét.

Néhány héttel később utasítást kapott, hogy keresse fel az özvegyet, amire április 8-án azzal reagált: „a végrehajtó örökösök után nem nyomozhat”.

Az igazságtételre negyvenhárom évet kellett várni. A rendszerváltás után, a levéltárak megnyitásával lehetővé vált a perújrafelvétel. A Fővárosi Bíróság 1995. június 26-án, a bizonyítékok és szakértői vélemények alapján jogerősen felmentette Molnár Imrét a szándékos rongálás vádja alól. Az ítélet kimondta, hogy a statáriális bíróság által megállapított tényállás nem felelt meg a valóságnak, és a baleset szándékossága semmilyen módon nem volt bizonyítható.

Kapcsolódó

A sínek közé lökte a jegyellenőrt az egyik utas a szentendrei HÉV-en

Egy 34 éves férfi támadt a BKK-jegyellenőrre a budakalászi Szentistvántelep megállónál, miután az leszállította a háromfős társaságot vonatról. Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak miatt indult eljárás.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Élet és halál között találtak rá a nyolcéves gyerekre a Bükkben – anyja begyógyszerezte magát és őt is, majd a fagyban hagyta

A szentléleki parkolóban találták meg a nőt és gyermekét, mindketten a kihűlés miatt voltak életveszélyben. A gyanúsítottat tizennégy év alatti személy ellen elkövetett emberölés kísérletével gyanúsítják.

KÉK HÍREK

Csőtörés a XVI. kerületben: beszakadt az úttest egy autó alatt, amit aztán elnyelt a víz

A rendőrség lezárta a Thököly út és a Gárda utca közötti szakaszt. Arra kérik az autósokat, hogy aki teheti, kerülje el a környéket, mert a javítás idejére nagyobb torlódásokra kell számítani.

KULT

Évekkel a halála előtt megjósolta Bajor Imre, hogy fogytán az ideje: „Reálisan gondolkodom, tudom, hogy csak pár évem van”

A nemzet komikusa már 48 évesen érezte, hogy az őrült tempó végzetes lehet. A folyamatos munka és stressz végül felőrölte az egészségét.

MÚLT

Saját fia ölette meg Soproni Ágnest, majd könnyes szemmel kért segítséget „eltűnt” anyja felkutatásához

A fiú a vagyonért gyilkoltatta meg brutális kegyetlenséggel édesanyját. Azt hitte, tette után azonnal az övé lesz minden, de hatalmasat tévedett.

Fotó: Echo TV/Youtube - szmo.hu
2026. március 09.

Sokan emlékeznek még egy 2000-es, felkavaró bűncselekményre.

Ma, március 9-én, napra pontosan 26 éve történt.

A II. kerületi Üdülő utcai villa, amely egykor Soproni Ágnes otthona volt, ma szellemjárta romhalmaz, és szomorú mementója az egész országot megrázó anyagyilkosságnak.

Soproni Ágnes, született Schwartz Ágnes, az 1970-es és 80-as években filmekben, tévéjátékokban, színházban és szinkronban egyaránt foglalkoztatott színésznő volt. A sikeres pálya 2000 márciusában tragikus véget ért.

Négy nappal a gyilkosság után, 2000. március 13-án a színésznő fia, P. András jelentette be a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, hogy az édesanyja eltűnt.

Ezt követően a 21 éves fiatalember

egy televízió-műsorban könnyes szemmel kért segítséget édesanyja felkutatásához.

Fél éven át senki nem tudta, mi lehet a nővel, ám akkor az államigazgatási eljárásból gyilkossági nyomozás lett.

A rendőrség sajtótájékoztatón tette közzé, hogy a gyilkosság elkövetésével az áldozat fiát és annak barátját, a 26 éves L. Zsoltot gyanúsítják. Az ügy részletei szó szerint sokkolták a közvéleményt.

A vallomások szerint L. Zsolt egy kábeldarabbal fejbe verte az alvó asszonyt, aki erre felriadt. Dulakodni kezdtek, s eközben a fiatalember megfojtotta a nőt.

A gyilkosság után a holttest mellett néztek végig egy filmet, hogy miként tüntessék el a maradványokat. A két fiú ezután hajnalig kocsikázott, és 50 ezer forintot azonnal le is vettek az áldozat bankszámlájáról.

Az áldozat fia a Balatonra utazott, ahonnan anyja telefonjáról többször SMS-üzeneteket küldött a sajátjára, elterelő műveletként.

Az utolsó üzenet azt tartalmazta, hogy „etesd meg a kutyákat”. Barátja eközben feldarabolta a holttestet, nejlonzsákba csomagolta, majd a Solymár közeli erdőkben együtt ásták el.

A nyomozás során kiderült, hogy a motiváció a nyereségvágy volt. P. András és anyja kapcsolata évekkel azelőtt megromlott, egyrészt anyagi, másrészt generációs problémák miatt.

A fiút az anyagiasság állandóan feszítette, rendszeresen kért kölcsön, emellett mobiltelefonokkal üzletelt; hajléktalanokat vett rá, hogy a nevükre mobiltelefont vegyenek neki, amelyeket aztán ő pénzzé tett.

A barátjával ellopták Soproni Ágnes Fiat Seicentóját is, amit szétbontottak és az alkatrészeket értékesítették. A fiú úgy gondolta, akkor tud anyagiak terén új életet kezdeni, ha a számára "útban lévő" anyja meghal.

Mivel nem mert kezet emelni az anyjára, 8 millió forintot ígért barátjának a gyilkosságért, amiből végül 400 ezer forintot fizetett ki. Abban a tudatban élt, hogy a gyilkosság után azonnal hozzájut a vagyonhoz. „De magával a holttá nyilvánítási eljárással nem volt tisztában, nem tudta, hogy a vagyonhoz csak öt év múlva fér hozzá. Később ez komoly csalódást okozott neki” – jegyezte meg Petőfi Attila vezérőrnagy a Blikk cikke szerint.

Annak idején a bűnügy tárgyalásakor kiderült, hogy rendőri mulasztás is történhetett.

"A mindvégig zárt ajtók mögött folyt büntetőperről annyit közöltek a hatóságok, hogy a rendőrezredes 2000. február 14-én

olyan információ birtokába jutott, amely szerint egy "Pepó" gúnynevű személy meg akarja öletni az édesanyját.

A tiszt azonban erről csak Soproni Ágnes meggyilkolása után, március 30-án tájékoztatta elöljáróját" - írta az Index akkoriban.

Az ügy harmadrendű vádlottjának, D. Beátának pedig azért kellett a bíróság elé állnia, mert P. András neki is felajánlotta a 8 millió forintot a gyilkosságért. Ő sem tájékoztatta P. András terveiről a hatóságokat.

A Legfelsőbb Bíróság 2003-ban jogerősen életfogytig tartó fegyházra ítélte a tettest és a felbujtót; a döntés szerint L. Zsolt legkorábban 35, P. András 40 év elteltével bocsátható feltételesen szabadlábra.

A színésznő egykori budai villája a gyilkosság óta üresen áll. Mára nemcsak leromlott állapotú, hanem gyakorlatilag romhalmaz. Ami mozdítható és értékes volt, azt már elhordták a házból. A pusztuláshoz egy, az üres ingatlanba beköltözött hajléktalanok által okozott tűz is hozzájárult.

Már csak az urbexesek keresik fel, hogy évről évre bemutassák, hogyan néz ki a ház, mi maradt belőle.

Az ügy a magyar kriminalisztika egyik legbrutálisabb eseteként vonult be a történelembe.

Az alábbi videón az elhagyott villa látható:

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Terrortámadásra gyanakszanak az oslói amerikai nagykövetségnél történt robbanás után

A norvég rendőrség nyomozást indított az Egyesült Államok oslói nagykövetségének konzuli bejáratánál történt éjszakai robbanás ügyében. Az incidensben senki sem sérült meg, de a hatóságok nagy erőkkel vizsgálódnak.

KÉK HÍREK

Leállították az MH370-es kutatását, a 239 áldozat családja 12 év után is válaszokat követel

A maláj kormány bejelentette, hogy az Ocean Infinity kutatása eredménytelenül zárult. A több mint 7500 km²-es terület átvizsgálása után a gép sorsa továbbra is rejtély.

KÉK HÍREK

Tíz hónap után Kápolnásnyéken ért véget a top 50-es listás bűnöző bujkálása

A Fejér vármegyei nyomozók egy 48 éves, szexuális bűncselekményért elítélt férfit fogtak el. A férfi már megkezdte a rá kiszabott börtönbüntetés letöltését.

MÚLT

A 72-es szoba titka: Deák Ferenc húsz éven át élt feleség és saját otthon nélkül egy pesti hotelszobában

A haza bölcse élete utolsó évtizedeiben az Angol Királynő szállóban élt. Ez az életforma tudatos döntés volt, de nem két fillérbe került.

Fehér Adél, Fotó: Wikiforrás - szmo.hu
2026. március 02.

Képzeljünk el egy szobát a pesti belváros szívében. Nem egy palotát, nem is egy miniszteri dolgozót, hanem egy egybenyitott, kéthelyiséges szállodai szobát. Az egyik sarokban egy gyalupad áll, a levegőben „cabanos” szivar sűrű füstje terjeng. A falon költők arcképei lógnak, az asztalon pedig nem államiratok, hanem egy tölgyfa doboz. A díványon egy idősödő, köpcös úr ül, akihez reggeltől estig zarándokol a nemzet színe-java: arisztokraták, politikusok, újságírók. Ez a 72-es szoba az Angol Királynő szállóban, a lakója pedig Deák Ferenc, a haza bölcse. Itt, a forgács és a szivarfüst között születtek meg azok a gondolatok, amelyek elvezettek a kiegyezéshez és egy új korszakhoz.

Az ország legbefolyásosabb embere egy hotelszobából irányította a nemzet sorsát, miközben nem volt sem felesége, sem saját háztartása.

Deák Ferenc 1854. november 11-én, Szent Márton napján költözött végleg Pestre, hátat fordítva a zalai gazdálkodásnak. Pár nap után az Angol Királynőben telepedett le, amely a mai V. kerületben, a korabeli politikai és társasági élet epicentrumában állt, közel a mai Vigadóhoz. A döntés mögött egy tudatos stratégia húzódott: Deák felismerte, hogy a valódi befolyást csak a központból, a sűrűjéből lehet gyakorolni.

„Pest maga országunk fővárosa, s a míveltségnek, kereskedésnek és tudományoknak fészke…”

– írta már évekkel korábban. A hotel nem csupán lakhely volt, hanem egy nyitott ajtajú, informális politikai szalon, ahol a délelőtti órákban bárki felkereshette, aki az ország sorsát a szívén viselte. Amikor 1854-ben Pestre érkezett,

a Pesti Napló diadalmasan közölte: „Deák Ferencz megérkezett s ezentúl állandóul Pesten fog lakni.”

A kortársak szerint Deákot a „szinte megdöbbentő józansága” tartotta távol a házasságtól. Nem volt aszkéta, kedvelte a nők társaságát, de hiányzott belőle az a szenvedély, ami egy ilyen kötelékhez kell. Ezt a távolságtartást ő maga is finom öniróniával kezelte. Egy baráti beszélgetés során, amikor a nősülés került szóba, mosolyogva zárta le a témát. „No lásd, ha megházasodtam volna, most vén asszony várna rám a szobában s talán a nyoszolyában is” – rögzítette a pillanatot Eötvös Károly a Deák Ferencz és családja című művében.

A szállodai élet praktikus előnyökkel is járt: mentesítette a saját háztartás fenntartásának gondjaitól, így minden idejét és energiáját a közéletnek szentelhette.

A 72-es szoba világa a puritán egyszerűség és a szellemi pezsgés különös egyvelege volt. Nevelt gyámleánya, Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona visszaemlékezései szerint a nappali központi eleme az íróasztal volt, amely felett Vörösmarty, Kisfaludy, Kölcsey és Berzsenyi arcképe függött.

A másik meghatározó bútor a dívány volt, amelyen üldögélve fogadta vendégeit. A lakosztály hamarosan fogalommá vált. „Pesten, Deák Ferenc szobája az »Angol Királynő« szálló hetvenkettedik száma alatt, volt az a hely, hova az ország előkelői, a nemzet művelt köre elzarándokolt…” A napirend egyszerű volt: a délelőtt a nyitott fogadóóráké, a délután pedig a bizalmas megbeszéléseké, amikor például gróf Andrássy Gyula érkezett egyeztetni.

Ha Deák magányra vágyott, a jelzés egyértelmű volt: a folyosó felől a zárban hagyott kulcsot egyszerűen bevette a szobába.

Amikor nem dolgozott, a gyalupad mellett talált kikapcsolódást, fafaragással, pipafejek és sétapálcák készítésével foglalatoskodott.

Egy ilyen életforma fenntartása komoly anyagi hátteret igényelt. Deák pénzügyi modellje éppolyan letisztult és racionális volt, mint a politikai stratégiája. Amikor 1854-ben eladta Kehida körüli, ezer holdas birtokát gróf Széchenyi István feleségének 55 000 forintért, az ügylet nem egyszerű adásvétel volt. A vételár egy részéből rendezte adósságait, a fennmaradó tőkéből pedig

a Széchenyi család évi 600 körmöci arany, azaz körülbelül 2912 forint életjáradékot biztosított számára.

Ehhez jött még hozzá az országgyűlési tevékenysége idején kapott évi 2100–2200 forintos képviselői tiszteletdíj.

A korabeli összegek mai értékének meghatározása két eltérő módszerrel lehetséges. Ha a forint vásárlóerejét vesszük alapul, egy 1867-es forint ma körülbelül 4758 forintnak felel meg. Ezzel számolva Deák teljes éves jövedelme mai áron 24–32 millió forint között mozgott, a kétszobás szállodai lakrész becsült éves díja pedig 2–5 millió forint körül lehetett. Egy másik megközelítés az aranyfedezet:

a 600 aranydukát körülbelül 2,09 kilogramm színaranyat jelent, amelynek piaci értéke a mai árfolyamokon meghaladná a 110 millió forintot.

A 72-es szoba azonban több volt, mint egy kényelmes lakhely; a modern magyar politika egyik legfontosabb műhelyévé vált. Itt formálódtak az 1861-es felirati javaslat kulcsmondatai, itt született meg a híres „Húsvéti cikk” koncepciója 1865-ben, és itt zajlottak a kiegyezéshez vezető legfontosabb háttéregyeztetések. Deák a puritán környezetben, a ceremóniákat mellőzve teremtett olyan légkört, ahol a lényegről lehetett beszélni. Jellemző, hogy 1867-ben Ferenc József koronázásának pompáját betegségre hivatkozva kihagyta, és a szobájában maradt.

Élete utolsó szakaszában egészsége megromlott. 1875 közepén elhagyta az Angol Királynőt, és nevelt gyámleánya otthonába költözött. A 72-es szoba csendes lett, a politikai zarándokhely bezárta kapuit. Deák Ferenc 1876. január 28-án hunyt el.

Kapcsolódó

„Ő volt az egyetlen rend az életemben” – így szeretett bele gróf Széchenyi István egy elérhetetlen, többgyerekes asszonyba

Plátói szerelem, titkos levelek, évtizedes várakozás – így kezdődött minden, mielőtt a legnagyobb magyar feleségül vette volna Seilern Crescence-t. A szerelmük nemcsak Széchenyit változtatta meg, de talán a magyar történelmet is egy kicsit.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Ráléptek a gázra a Baranya megyei faluban: elképesztő összegbe került az eszeveszett száguldás

Egy autós a megengedett 50 km/h helyett száguldott a Baranya vármegyei településen. A pénzbírság mellett 8 közlekedési előéleti pontot is kiszabtak rá.

KÉK HÍREK

Eljárás az erkélyről kizuhant soproni kisfiú ügyében – A szülők akár öt év börtönt is kaphatnak

A hároméves gyermek egy társasház első emeletéről zuhant ki Sopronban, mentőhelikopter vitte kórházba. A rendőrség kiskorú gondatlan veszélyeztetése miatt indított hivatalból eljárást az ügyben.

KÉK HÍREK

Büntetőeljárást indított a rendőrség, miután rálőttek egy fideszes aktivistára Szentendrén

Egy fideszes aktivistára lőttek rá gázpisztollyal Szentendrén, miközben a közelgő választásra gyűjtött aláírásokat. A rendőrség fegyveresen elkövetett garázdaság miatt büntetőeljárást indított.

MÚLT

17 évesen ment férjhez és 27 évesen lett özvegy Zrínyi Ilona, akitől az osztrákok bíborosa elvette a gyermekeit

A Habsburg király megbízottja hazugsággal szakította el tőle Ferencet és Juliannát, akiket soha többé nem láthatott.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. március 01.

Pontosan 360 éve, március 1-jén fejedelmi esküvő pecsételte meg nemcsak két fiatal, hanem az egész ország sorsát.

A 21 éves I. Rákóczi Ferenc Zborón vette feleségül a mindössze 17 esztendős Zrínyi Ilonát.

Ezzel a korszak két legbefolyásosabb családja, az erdélyi Rákócziak és a horvát Zrínyiek kötöttek szövetséget.

A menyegzőt országos jelentőségű eseményként szervezték meg, mely a kereskedelem és a politika közös érdekei mellett az országegyesítés terveit is szolgálta - írja a Rubicon Online. A vőlegény anyja, Báthory Zsófia uralkodói családból származó feleségről álmodozott fia számára, a menyasszony pedig apjával, Zrínyi Péter horvát bánnal és Aurorika húgával érkezett a Sáros vármegyei esküvőre.

A házasságból három gyermek született. Elsőszülött fiuk, György 1667-ben jött világra, de kisgyermekként meghalt.

1672-ben született lányuk, Julianna Borbála, majd 1676. március 27-én a borsodi Borsi kastélyában a várva várt fiú örökös, a későbbi szabadságharcvezető, II. Rákóczi Ferenc. A családi boldogság azonban nem tartott sokáig.

A legkisebb fiú születése után alig több mint három hónappal, 1676. július 8-án I. Rákóczi Ferenc elhunyt. Az ekkor csupán 27 éves Zrínyi Ilona özvegyen maradt gyermekeivel.

A tragédia után az özvegy elérte, hogy a gyermekei gyámja maradhasson. 1682-ben feleségül ment Thököly Imréhez.

Második férje elfogása után egyedül védte Munkács várát a császári seregek ellen. Ám 1688-ban kénytelen volt feladni Munkácsot.

A Rákóczi-gyerekek az uralkodó gyámsága alá adattak, azon kikötéssel, hogy a fejedelemasszony velük együtt rangjához illő kísérettel Bécsben fog lakni.

I. Lipót a gyermekek neveltetésének felügyelőjévé Kollonics Lipót akkori németújhelyi püspököt jelölte ki.

Miután a család 1688. március 27-én Bécsbe érkezett, Zrínyi Ilona gyermekeit elszakította az anyjuktól. A 16 éves Juliannát személyesen vitte magával az orsolyák klastromába, Ferencet pedig jószágigazgatója lakására.

Négy nap múlva az ifjú II. Rákóczi Ferencnek búcsút kellett vennie édesanyjától, és elvitték a a csehországi Neuhausba, hogy a jezsuiták ottani kolostorában neveltessék.

Zrínyi Ilona soha többé nem látta a gyermekeit.

II. Rákóczi Ferenc Emlékirataiban így emlékezett vissza az utolsó találkozásra: „bárcsak Uram elibéd vittem volna könnyeimet, melyek anyám utolsó ölelésekor szemeimből ömlöttek. Utolsót mondok, mert többet nem engedték, hogy lássam őt… mert igen nagy volt köztem és néném közt a gyengéd érzelem, amely mindkettőnk részéről anyánkban egyesült, ő pedig viszonozta azt.”

Zrínyi Ilonát Bécsben tartották túszként. 1692-ben Thököly Imrének sikerült egy fogolycserével kiváltania, ekkor hagyta el végleg az országot.

Férjével az Oszmán Birodalomba, Nikomédiába (a mai İzmitbe) költözött, és 1703-ban bekövetkezett haláláig soha többé nem látta sem hazáját, sem a gyermekeit. Hamvait fiával együtt 1906-ban szállították Magyarországra, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra.

Via Rubicon, Szinnyei József