hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Több mint 100 éves a Dianás cukorka – ezek voltak a szocializmus gyógyító édességei

Többen közülük eltűntek, de most ismét reneszánszukat élik, ezért érdemes lehet róluk megemlékezni.
Geiger Bianka írása HYPEANDHYPER oldalon, Fotók: Sebestyén László - szmo.hu
2021. február 20.

hirdetés

A HYPEANDHYPER egy kelet- és közép-európai dizájn- és életmódmagazin, amely az innovációról, a városi életről és a kreatív ökoszisztémáról szól.

Céljuk, hogy összegyűjtsék és bemutassák azokat az egyedi történeteket, karaktereket, különleges tárgyakat és tájakat, amelyek a világ ezen részét alakítják.

Csatlakozz hozzájuk, legyél te is részese a közös jövők alakításának!

Májkrém, krumplicukor, téli fagyi – ételek, amelyek több generáció szekrényében, táskájában, zsebében lapultak. Olyan termékek ezek, amelyek miközben kellemes vagy éppen kellemetlen élményeket idéznek, felébresztik bennünk a nosztalgia érzését. Többen közülük eltűntek, de most ismét reneszánszukat élik, ezért érdemes lehet róluk megemlékezni. Idén januárban induló cikksorozatunkban egy éven át minden hónapban más és más ikonikus ételtípust mutatunk be. Lépj be velünk a Büfébe!

Amikor gyerek voltam, anyukám sokat mesélt a krumplicukorról, és mindig csillogó szemmel kóstolta, ha talált valahol. Őszintén szólva én sosem értettem a rajongását – a burgonyakeményítő táblákba préselt változata engem inkább a krétára, mint édességre emlékeztetett. A nagymamám zsebében ugyanakkor mindig lapult cukorka, amiből általában kaptam is. Vagy Negro volt, vagy Dianás – utóbbit különösen szerettem, pedig tudom, hogy megosztó darab, valaki vagy imádja, vagy a világból ki lehet kergetni vele. A Dianás aztán jópár évre eltűnt, ám egy ideje újra kapható: a „gyógycukorkák” piaca pedig bár jelentősen bővült azóta, a nagy kedvencnek örök helye van.

hirdetés
Ha a Dianás cukrot említjük, mindenki rávágja, hogy „sósborszesz”.

Én ezt egyébként egészen a közelmúltig következetesen „sóbors-szesznek” hívtam, mert valahogy értelmesebbnek tűnt, de lássuk, honnan is ered ez az alapanyag. A történet szerint Erényi Béla gyógyszerész 1907-ben hozta forgalomba a mentolos sósborszeszt – pálya- és vetélytársát, Brázay Kálmánt próbálta legyőzni, aki különféle gyógynövényeket oldott fel alkoholban, melyet sós vízzel hígított és üvegbe töltve külsőleg és belsőleg is használható gyógyszerként árusított. A sósborszesz épp az, ami a neve: víz, alkohol, só, etil-acetát és mentol. Használták mindenre fájdalomcsillapítástól kezdve a reumatikus panaszok enyhítésén át a fertőtlenítésig, de naggyá végül Erényi tette.

Olyan marketingkampányt indított ugyanis a Diana égisze alatt, ami a mai napig kőbe véste a nevet.

A cukorka formája néhány évvel később született meg, amikor rájöttek, hogy az oldat formába öntve hűtés közben kikristályosodik, így a látszat ellenére nem a folyadékot kell a burokba önteni, mert az anyag maga alkotja meg burkát.

Erre kerül aztán a csokimáz és a selyempapír, utóbbi minden darab esetén kézzel tekerve.

A Dianás mellett más gyógycukrok is népszerűek voltak.

Talán még megosztóbb az 1884-ben született orvosi pemetefű cukorka, amely Réthy Béla gyógyszerész nevéhez fűződik.

Az orvosi pemetefüvet, kamillát, lándzsás útifüvet, kőhársot és szagosmügét tartalmazó bonbon semmihez sem fogható, zöldesszürke színe és illata azóta sem változott

– a kereslet a világháborúk alatt nem csökkent, ám Réthy vállalata nem tudta elkerülni az államosítást, bár a pontos receptet sosem adta át. A kilencvenes években aztán Rezsu János, az érdi Microse Kft. ügyvezetője felkereste a még élő, egykori alkalmazottakat, és a segítségükkel új életet lehelt a márkába: a cukorka már több változatban, de a megszokott ízekben érhető el az ikonikus fémdobozban, valamint papírcsomagolásban egyaránt.

A torokcukorkák jelenlegi zászlóshajója természetesen a Negro.

A közel száz éves márka Kőbányán indult, a sörgyár mellett – a legenda szerint egy olasz vendégmunkás, Pietro Negro a keménycukorka-gyártás melléktermékeiből mintegy véletlenül találta ki a receptjét. A kizárólagosság vitatott, hiszen Szerbiában szintén a XX. század elején született egy Negro márka, amely hasonló típusokkal rukkolt elő, mint a miénk.

A hagyományos, fekete változat a gyulladáscsökkentő és köhögéscsillapító édesgyökér-ánizs-mentol hármasával felejthetetlen ízeket teremtett, amely egyeduralkodó volt a kilencvenes évekig, Karády Katalin is örömmel fogyasztotta.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT

Szenzáció: bejelentették, hogy megtalálták az „elveszett aranyvárost” Egyiptomban

A felkelő Aton (napisten) nevet viselő város III. Amenhotep fáraó korába nyúlik vissza, de még Tutanhamon korában is használatban volt Luxorban. Az elveszett aranyváros feltárása a második legjelentősebb felfedezés Tutanhamon sírjának megtalálása óta.
MTI, fotó: Egyiptomi Idegenforgalmi Minisztérium - szmo.hu
2021. április 08.

hirdetés

Egy egyiptomi régészeti misszió bejelentette csütörtökön, hogy megtalálta a 3000 éves "elveszett aranyvárost", amelyet a homok temetett maga alá az ókori emlékekben gazdag Luxorban.

Sok külföldi expedíció kereste ezt a várost, de mind kudarcot vallottak - idézte fel Záhi Havvász tekintélyes egyiptomi régész, egykori régiségügyi miniszter.

A felkelő Aton (napisten) nevet viselő város III. Amenhotep fáraó korába nyúlik vissza, de még Tutanhamon korában is használatban volt

- olvasható az al-Ahram egyiptomi napilap angol nyelvű hírportálján.

Záhi Havvász szerint ez az Egyiptom területén valaha talált legnagyobb ókori város. A egyik legnagyobb egyiptomi uralkodó, az i.e. 1391-től 1353-ig trónon ülő III. Amenhotep, a 18. dinasztia kilencedik királya alapította. A várost, amely korának legnagyobb közigazgatási és ipari települése volt, III. Amenhotep nyolc éven át együtt irányította fiával, a legendás IV. Amenhoteppel, későbbi nevén Ehnatonnal.

A misszió 2020 szeptembere óta végzett ásatásokat. A munka eredményeként egy jó állapotban fennmaradt város került elő, csaknem komplett falakkal és hétköznapi használati tárgyakkal teli termekkel. Sikerült kiásni a város több utcáját, ezek mentén házakat, amelyeknek falai elérik a három métert - számolt be a felfedezésről Záhi Havvász.

hirdetés
Az elveszett aranyváros feltárása a második legjelentősebb felfedezés Tutanhamon sírjának megtalálása óta

- jelentette ki Betsy Brian, az amerikai Johns Hopkins Egyetem egyiptológia professzora.

Az amerikai tudós szerint a felfedezés segíthet fényt deríteni a történelem egyik legnagyobb rejtélyére, arra, hogy Ehnaton fáraó és felesége, Nofertiti miért döntött az Ahet-Atonba - a mai Amarnába -, az Ehnaton által 1346-ban alapított új fővárosba költözés mellett.

A várost III. Ramszesz Medinet Habu-i temploma és III. Amenhotep memnóni temploma között találták meg. Az ásatás során feltárták III. Amenhotep három királyi palotáját valamint a birodalom közigazgatási és ipari központját.

A város korát gyűrűk, szkarabeuszok, festett cserépedények és III. Amenhotep kartusát viselő agyagtéglák erősítik meg. Találtak borosedényeket lezáró agyagkupakokat is. A város déli részén találtak egy pékséget, egy főzésre és étel-előkészítésre szolgáló területet kemencékkel és cserép tárolóedényekkel.

"Méretei alapján azt mondhatjuk, hogy a konyha nagyon nagy számú munkást és alkalmazottat szolgált ki" - közölte Havvász.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

A leghisztérikusabb magyar boltnyitások – Adidas, McDonald's, Elektro World

Kígyózó sorok a Váci utcában hónapokig, sátorban alvás és pofoncsata Budaörsön. A „hisztériamarketing” a gyakorlatban.
Forrás: Tó-retró blog Címkép: Budapest V. a Régi posta utca Aranykéz utca - Váci utca közötti szakasza. 1988. Fortepan/Gábor Viktor - szmo.hu
2021. március 21.

hirdetés
A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A magyar ember szeret vásárolni. Így volt ez már a rendszerváltás előtt is, noha akkoriban a mai „plázázás” még ismeretlen fogalomnak számított. Valójában az előző korszakban jobbára azt vettük meg a boltokban, amit egyáltalán kapni lehetett, és a vadászat sem az akciók, inkább a fellelhető készletek után folyt.

Mai szemmel szinte már elképzelhetetlen, hogy akkoriban nem az volt a kérdés, milyen kávéfőzőt vásárol valaki, hanem kap-e valamilyen kávéfőzőt.

Ráadásul a „milyen márkájú” felvetésnek sem volt túl sok értelme, hiszen A KÁVÉFŐZŐT gyártotta a Fém Tömegcikk ipari szövetkezettől a Tűzoltókészülékgyárig mindenki, akinek éppen volt rá kapacitása.

Adidas - Váci utca

A fiatalabb olvasók a fentiek alapján próbálják meg elképzelni, mekkora hír lehetett az Adidas bolt megnyitása Magyarországon. Ez a márka az előző rendszerben, és különösen a nyolcvanas években, a menőség fokmérője volt, és maga a nyugat ópiuma. A háromcsíkos pólókhoz, melegítőkhöz, cipőkhöz csak egy nyugati rokon, kamionos ismerős vagy dollárbolti kapcsolat révén lehetett hozzájutni, így az ilyen ruhadarabokat jobbára vallásos áhítat övezte.

Távolban a vágyott "háromcsíkos" pólók... Hónapokig ez a kép fogadta a Váci utcába látogatókat.

Ennek megfelelően elképesztő izgalom cirkulált a magyar emberek között a hírre, hogy tényleg ilyen bolt nyílik Budapesten. A hír az újságokban már egy évvel korábban felbukkant, és az újságírók – a biztos olvasottság reményében – szinte hetente jelentkeztek valamilyen újabb információmorzsával.

hirdetés
Azután elérkezett végre 1987. február 17-e, reggel tíz óra, amikor az ígéret földjének 300 négyzetmétere megnyílt a vásárlók előtt.

Igaz, legtöbbjüknek – a hideg ellenére – ez a nap inkább hajnali 4 körül vette kezdetét. A nyitásra a sor már a Felszabadulás (mai Ferenciek) térig ért. A roham még a gyakorlott magyar kereskedőket is meglepte, hiszen az első napon 400-an vásároltak a boltban, 1 millió forint értékben (a havi átlagkereset abban az évben 6900 forint körül alakult).

Már aznap be kellett vezetni, hogy egyszerre csak tízen mehetnek be a boltba, mert a nyitás után kezdett káoszba fulladni a dolog.

Ezt az intézkedést egyébként még közel három héttel(!) a nyitás után, március első felében is fenn kellett tartani. Ekkor még mindig 1 órás sorbanállás volt a jellemző a bolt előtt...

McDonald's - Régi posta utca

A magyar ember szeret enni. Különösen akkor, ha a vasfüggöny mögé megérkezik Amerika esszenciája, a McDonald’s!

Az a tapasztalatunk, hogy Magyarországon mások a fogyasztási szokások, mint másutt. Nálunk a fasírtos zsömle többet ér, mint a marhahúsból készült, s a magyar gyomornak szokatlan ízesítésű hamburger.

Ezt Sebestyén Miklós, a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátó főosztályának helyettes vezetője nyilatkozta 1983-ban arra a kérdésre, hogy nálunk miért nincs még McDonald's. Ő ekkor talán még nem is tudta, hogy 3 évvel később, 1986. novemberében megtörik a jég, és a Bábolnai Húsfeldolgozó Kombinát leszerződik az amerikai gyorsétteremlánccal. Elég beszédes, hogy a hazai – szovjetbarát – sajtó csupán egy parányi, MTI által kiadott hírrel számolt be a kapitalizmus eme fellegvárának megnyitásáról, 1988. április 29-én.

Budapest V. a Régi posta utca Aranykéz utca - Váci utca közötti szakasza. 1988. Fortepan/Chuckyeager tumblr

Az akkor megjelent képeken többnyire nem is látszanak a bolt előtt kígyózó sorok, pedig itt talán még az Adidas boltnál is tovább fennmaradt a hisztéria. Ez az étteremnyitás talán már előre jelezte az akkori rezsim végnapjait, melyet legyőzött az egyperces kiszolgálás, a 43 Ft-os Big Mac, a 25 Ft-ért mért hamburger és a 19 Ft-os szalmakrumpli.

Elektro World - Budaörs

A magyar ember pedig csak igazán a rendszerváltás után szeretett meg vásárolni. Különösen, amikor

az Electro World féláron ígérte a mikrót és a porszívót.

Erre az esetre valószínűleg már a fiatalabbak is emlékeznek, hiszen szinte napra pontosan 19 éve, 2002. február 20-án nyílt meg a lánc első boltja Budaörsön. Noha ekkor már a Media Markt évek óta az országban volt (1997-ben érkeztek), mi magyarok csak ekkor ismerkedtünk meg az agresszív ármarketing, és az általa kiváltott, elsöprő hisztéria képeivel. Mert ami akkor délelőtt történt, arra nincsen jobb szó, mint a tömeghisztéria.

Mintha feltámadt volna a Bécsből kanyargó, hűtőládákkal megrakott Trabant-karavánok szelleme a rendszerváltás előttről.

Az olcsón mért technológia igézetében sokan már előző este az áruház előtt aludtak, és reggel hétre az összes környékbeli parkoló megtelt. Ekkorra már többezres tömeg várakozott a nyitásra, meglepő rendben. Ez azonban csak a vihar előtti csend volt.

Népszabadság, 2002. február 21.

Nagyjából hét óra körül, egy későn érkező, de annál sietősebb vásárlójelölt úgy döntött, hogy kicselezi a sort, és a nyitást már a bejáratnál várja majd be, akciója azonban nem aratott osztatlan sikert. Az addigi rend felbomlott és a helyszínen lévő tíz rendőrnek komolyabb, harminc fős erősítést kellett hívnia.

Az M1-M7 közös szakaszán már 8 óra körül megállt a sor, így az autóval érkező leendő vásárlók már az autópályák leállósávjában hagyták gépkocsijaikat. Ekkor a boltnál már szinte lehetetlen volt féken tartani a 15 ezer feldühödött, kimerült embert.

A tömegben ekkor és a (45 percet csúszó) nyitás után is több tucat pofon csattant el, és olyan is volt, akit kis híján agyonnyomott a tömeg. Nem csoda, hogy az akciós termékekből felhalmozott készlet már dél előtt elfogyott. Hiába jelentették be ekkorra a konkurenciánál, hogy 99 forintért adják aznap a kávéfőzőket (ezt egyébként a sorban osztogatott szórólapon is hirdették), a tömegpszichózis erősebbnek bizonyult. Azon a délelőttön a fél ország újra ősemberré változott egy (az új lánc szempontjából) jól sikerült reklámkampány nyomán. Ki gondolta volna, hogy a hiánygazdaság eltűnése után 13 évvel ez még lehetséges lesz...

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni vagy szeretnéd tudni, hogyan nyaraltak a szüleid, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnél visszaemlékezni a 70-es és 80-as évekre és vannak fotóid, amiket szívesen megosztanál, csatlakozz a Retró Insta csoporthoz!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Magyar elhízástörténelem: Szent Margit anorexiás volt, Sissi falásrohamokkal küzdött

Mikszáth és Móricz pedig azért híztak el, mert pont melléjük épült a finomságoktól roskadozó Vásárcsarnok. Dr. Forgács Attila gasztropszichológussal annak jártunk utána, mitől váltunk Európa legkövérebb nemzetévé.
Tóth Noémi, fotók: Emil Rabending/Wikimedia Commons, Fortepan/Wikimedia Commons - szmo.hu
2021. március 31.

hirdetés

A magyarok sok területen az élen járnak, de sajnos az elhízásban is: a kontinensen az első, de világszinten is a negyedik helyet foglaljuk el a csúfos ranglétrán. Ennek okait kerestük Dr. Forgács Attila gasztropszichológussal, klinikai szakpszichológussal, Az evés lélektana című könyv szerzőjével, aki a hazai történelem legérdekesebb étkezési zavaros hírességeiről is mesélt.

Vajon miben gyökerezhet az a szomorú tény, hogy országunk bár földrajzilag kicsi, lakói egyre inkább kompenzálnak a saját növekvő terjedelmükkel? Milyen történelmi, gasztronómiai vagy szociális beidegződések vezethettek a népesség elhízásához?

A túlsúly több rétegben rakódott ránk. Először a 19. század második felében az áruszállítás fejlődése tette lehetővé a nagyvárosokban azt a korábban elképzelhetetlen árubőséget, amely feltétele a túlevésnek. Aztán a Horthy-korszakban 3 millió éhezőről olvashatunk.

A Rákosi-érában politikailag értelmezték a pocakot: „Vajon mit rejteget a padlásán, amitől ilyen szépen meghízott?” Aztán a Kádár-korszakot már gulyáskommunizmusnak is nevezték. Legalább volt mit enni.

A ’60-as években szép csendben egy sor változás történt, amely külön-külön is magyarázza a tömeges túlsúlyt. 1964-től vásárolhatott magánszemély autót, és vele együtt mozgásszegényebb életmódot. 1963-ra villamosították a legkisebb falut is. Mit vettek a háztartások? Televíziót és hűtőszekrényt. A hűtőt beállították az élettér közepébe, és vele együtt karnyújtásnyira került az étel, a tévé előtt múlatva a szabadidőt.

1968-ban a gazdasági nyitással megjelent Amerika íze, a kóla. 20 év múlva kétszer annyi cukros üdítőt fogyasztottunk, mint tejet. Aztán jött a rendszerváltás, a ledöntött Lenin-szobrok helyén gyorséttermek nyíltak, valamint a kertek alatt beszivárgott az elbizonytalanodás. Korábban büntethető volt, akinek nem volt munkája, míg '90 után tömegesen zártak be a munkahelyek, majd dőltek be a hitelek, és kerültek utcára az emberek. Ha nem is érintett ez mindenkit, de a fenyegetés mindenki feje felett ott lebegett.

hirdetés

Márpedig fajunk egyet nagyon megtanult az evolúcióban: a kríziseket éhínség követi, csak az éli túl, aki megevett mindent addig, amíg elérhető volt. A relatív bőségben eltöltött utóbbi 60 év nem volt elegendő, hogy felülírja az evolúció évmilliós tapasztalatait.

Mindenesetre mi magyarok rendesen feltöltöttük magunkat egy következő nagy globális krízisre. Engedtessék meg ennyi ironikus optimizmus: mi fogjuk túlélni. Mindent túlél a magyar!

Régen még nem voltak ismeretesek a testképzavarok, de a korabeli leírások alapján azért könnyen ráismerhetünk egy-egy kórképre. Milyen ismert magyar személyekről derült ki utólag, hogy valamilyen extrém étkezési problémával küzdöttek?

Margitszigetünk névadója, IV. Béla lánya olyan szent életet élt, hogy legyőzte a bestiális ösztönöket, nem paráználkodott, de nem is evett, majd 28 évesen meghalt. Ma anorexiásnak neveznék.

A magyarok kedvenc Sissi hercegnője pedig éjszakai falásrohamokkal küzdött, erre utal a gödöllői kastélyának szobájából a konyhába vezető, titkos lépcső is.

Emlékszem a Corvinuson tartott egyik előadására, amikor elmesélte Mikszáth Kálmánról és Móricz Zsigmondról, hogy az újonnan megépült Vásárcsarnok okozta a kikerekedésüket. Hogy is volt ez a história a falánk íróinkkal?

A kiegyezést követően jelentek meg a tokák, jelezve, hogy jobban élt a magyar a rövid békeidőben. Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond közös jellemzője nemcsak a túlsúly, hanem hogy mindketten az 1897-ben megnyitott fővámtéri Vásárcsarnok körül laktak. A folyamatos étel-ital illatoknak és látványoknak bizonyára nehezen tudott ellenállni az éhezéshez szokott lelkük.

A világ legismertebb nőalakja, a kb. 23 ezer éves Willendorfi Vénusz is árulkodik arról, hogy őseink korában nem a Palvin Barbi-féle típus számított szexszimbólumnak: a hangsúlyos idomok a jólétet és a termékenységet szimbolizálták. Manapság azonban, a fogyasztói társadalom korában már nem szükséges a tartalékolás, ezáltal megváltoztak az ideálok is. Magyarországon milyen tendenciák figyelhetőek meg ennek kapcsán?

A paleolit művészetnek kevés témája van, az ábrázolások főként az evés köré szerveződtek. A barlangrajzokon a prédaállatokat ábrázolták: az ősember a kor technikájának megfelelően posztolta, mi lesz a vacsorája. A másik visszatérő téma a kövér nőszobor. Több mint 200 olyan őskori szobrot találtak, mint a Willendorfi Vénusz. Téves lenne ebből arra következtetni, hogy az ősember kövér lett volna, hiszen a csontleletek éppen az ellenkezőjéről tanúskodnak. Ez inkább egy vágyteljesítő hazugság, mint amikor az árva gyermek azt állítja, hogy az ő anyukája a legszebb, pedig sosem látta. A kövér paleolit nőszobrok azt lódítják, hogy ilyen bőségben éltek, pedig a civilizációtörténetben visszatérő tapasztalat és fenyegetés volt az éhség, egészen a belátható ideig. Ezt törte meg a II. világháborút követő időszak, a fogyasztói társadalom, amelyben teljesen rendhagyó módon tartósan és tömegesen volt elérhető az élelembőség.

A willendorfi vágy itt él a mai emberben: „Csak egyszer jóllakni!” Erről tanúskodnak a régmúlt vágyálmait felidéző mesék terülj-terülj asztalkái, mindent őrlő malmai, mézeskalács házai, kolbászból font kerítései, és még valami, az elhízás gyorsuló terjedése: egyre többen, egyre inkább, és egyre fiatalabban híznak el.

Természetes a fogyásvágy egy elhízott társadalomban. 1200 magyar fogyókúra-hirdetést gyűjtöttem össze a rendszerváltást követően. Mind azt hirdeti, hogy képes lefogyasztani, csakhogy a mutatók éppen az ellenkezőjét jelzik. Szándékaink szerint szeretnénk fogyni, csak hát hízunk tovább. Valaki eszik bennünk! Ki ő? A willendorfi ősanyánk…


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

A Szovjetunió első „világsztárja” nem vezethetett még autót, és egyedül sem mehetett sehová

60 éve kerülte meg a Földet Jurij Gagarin. Nagyon vigyáztak rá utána még évekig. De nem eléggé.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2021. április 12.

hirdetés

Valóban ő volt-e az első ember, aki megpróbált kilépni a Föld vonzásköréből, vagy előtte mások is elindultak, csak belehaltak kísérletbe? Sosem tudjuk meg. A tudomány, a technika és az emberi teljesítőképesség fejlődésének szempontjából vitathatatlanul Jurij Alekszejevics Gagarin volt az, aki egyszer s mindenkorra áttörte ezt a korlátot.

1961. április 12-én közép-európai idő szerint reggel 8 órakor jelentette be a szovjet TASZSZ hírügynökség: ember a világűrben!

Gagarin, aki alig egy hónappal korábban töltötte be 27. életévét, akkor már 53 perce elindult a Vosztok-1 űrhajóval a kozmoszba, 1 óra 48 perc alatt 302 kilométeres magasságban megkerülte a Földet, előnyt szerezve ezzel a Szovjetuniónak a hidegháború ihlette szovjet-amerikai űrversenyben.

Az ő sikere késztette ugyanis 1961. John F. Kennedy amerikai elnököt, hogy 1961. május 25-én általános meglepetésére bejelentse a holdprogram elindítását, holott a nagy vetélytárs még csak az első „űrugráson” volt túl Alan Shepard révén, és John Glenn Föld körüli útjára 1962. február 20-ig kellett várni.

Gagarin elsőségéről állítólag a start napján döntöttek. Egy legenda szerint szerencséjét annak köszönhette, hogy Nyikita Hruscsov jobban kedvelte őt váltótársánál German Tyitovnál, akinek keresztneve a szovjet pártfőtitkár szerint „kellemetlen emlékeket” idéz fel honfitársaiban.

(Tyitov végül 1961. augusztus 6-án repülhetett, és több mint egy teljes napot tölthetett a kozmoszban.) Egy másik történet viszont apró, mindössze 157 cm-es magasságával magyarázza kiválasztását: ő volt az egyetlen, aki kényelmesen elfért az űrkabinban, amelynek R7 típusú hordozórakétáját eredetileg nem emberi űrutazáshoz, hanem termonukleáris bombához tervezték. A korabeli káderszabályok miatt az sem volt hátrány, hogy Gagarin egy Szmolenszk környéki kis faluban, egy parasztcsalád harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot.

„Amikor a horizontot néztem, megdöbbentő kontrasztot észleltem a Föld világos felszíne és a teljesen fekete ég között. A Föld nagyon szép a maga gazdag színpalettájával. Halványkék fénykoszorú övezi. Ha tekintetünket a Földről az ég felé csúsztatjuk, ez az övezet lassan sötétedik, előbb türkizkék lesz, majd sötétkék és lila. Végül elérkezik a fekete tinta színű égi mély éjszaka” – írta Gagarin önéletrajzában, A kozmosz útjában.

hirdetés

A „mosolygó hős”, ahogyan Nyugaton emlegették, lett a Szovjetunió első „világsztárja”. Űrutazása után egyfajta „békemisszió” keretében bejárta világot, csupán Egyesült Államokbeli útját akadályozták meg. Mindenütt magas rangú személyiségek fogadták, de rajongtak érte az egyszerű emberek is, nemcsak az emberiség úttörőjének kijáró tisztelet, hanem Gagarin egyszerű, közvetlen, szeretetre méltó egyénisége miatt is. 1961 augusztusában négy napot Magyarországon töltött. Budapest után a korabeli szocialista iparvárosokba, Komlóra, Salgótarjánba, Sztálinvárosba (Dunaújváros), valamint a sárbogárdi TSZ-be vitték el. A visszaemlékezések szerint különösen ízlett neki a magyar barackpálinka, a halászlé és a somlói galuska. Utcákat neveztek el róla, úttörőcsapatok, szocialista brigádok vették fel a nevét, tányérokat, csészéket készítettek arcképével. Komlón Gagarin megnézte a helyi bányászcsapat bravúros döntetlenjét a Fradi ellen, az egyik fogadáson pedig csárdásozott Kádár Jánosnéval is.

Csakhogy a hősi státusz, a világelsőség kellemetlen terheket rakott az első űrhajósra. Gagarint, aki imádott repülni, öt évre eltiltották minden veszélyes tevékenységtől, így nem vezethetett még autót sem és egyedül sem mehetett sehová. 1964-ben szovjet űrhajósok egységének parancsnoka, majd a később róla elnevezett kiképzőközpont parancsnok-helyettese lett. Még egyszer került az űrutazás közelébe: ő volt a tartaléka a Szojuz-1 űrhajóval az 1967. április 24-én szerencsétlenül járt Vlagyimir Komarovnak, és számoltak vele a tervezett, végül leállított szovjet holdmisszióban is.

Gagarin 1968 februárjában repülőmérnöki diplomát szerzett, és újra repülhetett, immár vadászgépen. Március 27-én rossz időjárási viszonyok közepette szállt fel első alkalommal a kiképzője, Vlagyimir Szerjogin társaságában. A MIG-15-ös géppel 12 perc után megszakadt a rádiókapcsolat, a fagyott földbe 5 méter mélyre fúródott roncsokat csak másnap reggel találták meg.

Jurij Gagarin halálának körülményeit soha nem tisztázták megnyugtató módon. A szovjet közlemények hagyományosan semmitmondó szűkszavúsága miatt számos összeesküvés-elmélet látott napvilágot. Egyesek szerint az "élő műemlék" szerepét nehezen viselő Gagarin depresszióba esett, inni kezdett és részegen szállt fel. Ehhez kötődött az az agyrém, mely szerint csupán a szovjet propaganda bábja volt, nem is járt az űrben, és amikor már nem tudta tovább játszani szerepét, eltüntették…

Mások szerint a KGB szervezte gyilkosság áldozata lett, amelyre Hruscsov féltékeny utóda, Leonyid Brezsnyev adott parancsot. De halálát összefüggésbe hozták Komarov szerencsétlenségével is. Gagarin ugyanis részt vett a Szojuz-1-gyel a felkészülésben és állítólag erős kételyeit hangoztatta az űrhajó biztonságát illetően. A tragédia őt igazolta.

A szerencsétlenséget akkor kivizsgáló kormánybizottság jelentése szerint a gép egy meteorológiai ballonnal ütközött a baleset előtt. Húsz évvel később egy újabb vizsgálat azt állapította meg, hogy a gép egy másik repülőgép okozta turbulencia miatt dugóhúzóba került és bár ebből még sikerült kijutnia, már olyan közel volt a földhöz, hogy a becsapódást nem lehetett elkerülni. Az azonban kérdés marad, hogy az a másik repülőgép hogy került oda, vagy ki küldte Gagarinék közelébe…

2007-ben Igor Kuznyecov, az 1968-as vizsgálatban is résztvevő repülőmérnök munkatársaival a legmodernebb módszerekkel elemezte a 39 évvel korábbi adatokat. A vizsgálat szerint a pilótafülke nem zárt hermetikusan, mivel kinyílt az egyik szellőztető panel fedlapja. Így a pilóták a vészhelyzetben szokásos magasságcsökkentésre kényszerültek. Arra azonban nem volt magyarázat, hogy a lejjebb vett sebességen miért nem katapultáltak.

Kuznyecovék Vlagyimir Putyin elnöknél is kérelmezték a Gagarin-baleset körülményeinek hivatalos felülvizsgálatát, a Kreml azonban nem látta indokoltnak az ügy felelevenítését.

Személyes élményem is fűződik Jurij Gagarinhoz. 1963 augusztusában szüleimmel Fekete-tengeri nyaralásra utaztuk Szocsiba. Vendéglátóink elvittek bennünket a közeli űrhajós-üdülőbe, ahol közelről láthattam a kozmosz első utasait: Gagarint, Tyitovot, Andrijan Nyikolajevet és Pavel Popovicsot. Egy családi filmünk megörökítette röplabda-mérkőzésüket is. Ekkor kaptam meg Gagarin önéletrajzának francia nyelvű kiadását, az első űrhajós dedikálásával. Máig őrzöm ezt a könyvet, azzal a poszterrel együtt, amely 1968-ban, halálakor egy olasz ifjúsági lap melléklete volt.

A VCIOM orosz állami közvélemény-kutató intézet 2010-ben készült felmérése szerint az oroszok Jurij Gagarint jelölték első számú példaképül a 20. század történelmi személyiségei közül. A második helyezett egy szintén tragikusan rövid életű ikon, Vlagyimir Viszockij lett…

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: