MÚLT
A Rovatból

A szappan, ami a feketepiacon aranyat ért

Így lett a Baeder-féle bébiszappanból előbb háborús csereáru, majd a szocialista nők kedvenc piperecikke, a Baba szappan.
Forrás: Tó-retró blog - szmo.hu
2020. december 30.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.
Megálmodta, a legjobb magyar orr

Az idén 100 éves Baba története nem is Magyarországon, hanem a tengerentúlon, Amerikában kezdődött valamikor a XX. század legelején, ahol Baeder Hermann kitanulta a vegyi- és szappanfőző mesterséget. Ezt a tudását kamatoztatva tért vissza hazánkba, ahol 1912-ben saját szappanfőző műhelyt nyitott, amelyre 1913-ban az Illatszertár újság már Baeder és Társaként hivatkozik, ugyanis a tehetséges vegyész felesége, Bródy Róza is betársult időközben a jól menő üzletbe. A műhelyben kozmetikai cikkeket és pipereszappant gyártottak, s a forgalom bővülését 1918-ban egy vadonatúj, modernül berendezett gyár üzembehelyezésével igyekeztek kiszolgálni.

Baba szappan

Az I. Világháborút követően évről-évre sorra dobták piacra a különböző termékeket és márkákat, így 1920-ban a Baba szappant (akkor még Baby-soap felirattal), majd a Chypre-szappant, az Origanát, Velmetinát és a gyermekszobák nélkülözhetetlen cikkét, a Baeder-féle hintőport. A szájápoló szerek közül az Оvenal fogport, fogkrémet és szájvizet érdemes megemlíteni, de a kor asszonyai imádták a gyár rúzsait és parfümjeit is. Állítólag Baeder Hermannak volt a legjobb orra Magyarországon, így nem csoda, hogy illatos cikkei igen népszerűvé váltak. 1923-ban a Baby márka alá már egy teljes gyermekápoló termékpaletta tartozott: egy lanolinos Baby Cream, gyermekhintőpor, Baby púder és szappan.
A két háború között kezdődött a profi babaápolás

A két világháború között a Baeder társaság módszeresen építette versenytársaival közösen a gyermekápoló termékek piacát, így a korabeli sajtóban tömegesen jelentek meg a különböző okító cikkek az újdonsült kismamáknak. Ezekben részletesen elemezték a babaápolási tudnivalókat, azaz, hogy

36 fokos vízben, zsíros Baby szappannal érdemes a kicsit mosdatni, majd bőrápoló olajjal és hintőporral kell kezelni érzékeny bőrét.

A cikkek tudományos hátterét a Baeder partnereként a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Gyermekklinikája és a Stefánia Gyermekkórház biztosította, akik folyamatosan ellenőrizték a Baba termékek minőségét és összetételét. A Baeder féle Baba szappan pedig valóban nagyon népszerű lett, szinte nem volt olyan kisgyermekes háztartás, ahol ne tartottak volna belőle. A nagy szappanbiznisznek azonban a II. Világháború véget vetett.

Háborús zugbiznisz, avagy amikor a Baba aranyat ért

A harcok következtében ugyanis a mezőgazdaság és az állattenyésztés még az élelmezés célú zsiradékellátást sem tudta biztosítani, így egyszerűen

nem volt elég alapanyag a szappankészítéshez.

A Baeder gyár is folyamatosan zsiradékhiánnyal küzdött, ami a boltokban és a gyógyszertárakban állandó szappanhiányhoz vezetett. Ezt a helyzetet tetézte az is, hogy a vidéki háziasszonyok sem főztek szappant otthon, mivel lúgból (ez a szappankészítéshez szükséges) is igen kevés volt. Végül a lakosság ellátását felügyelő bizottságok fejkvótákat állapítottak meg a szappanokból is, az élelmiszerekhez hasonlóan.

A gyermekes családok havonta 1-2 Baba szappant kaphattak, persze, ha a Baeder-gyárnak sikerült teljesítenie a tervet, és el tudta azokat készíteni. Mivel a zsiradékhiány miatt az általános szappanok zsírtartalma már alig-alig érte el a 20-30%-ot, így a fekete-piacon kurrens cserecikk lett a jóval jobb minőségű, minimum 80%-os zsiradéktartalommal bíró Baba szappan.

A gyermekápolásra szolgáló szappanoknak ugyanis rendeletben határozták meg az összetételét, és a termék minősége nem romolhatott egy bizonyos szint alá. Ez a szappanínség még a háborút követő évben, 1946-ban is tartott, s csak a mezőgazdasági termelés és a megfelelő mennyiségű zsiradék szüntette csak meg.

A Kádár-korban a kék-fehér Baba volt a legnépszerűbb

Bár 1949-ben a Baeder Rt-t még az eredeti nevén említik, természetesen a szocialista rendszerben ezt az üzemet is államosították. A márkák, termékek, azok receptúrái, a gyártósorok és az ingatlan is mind köztulajdonba került, és megalapozta Magyarország pipere-hírnevét a KGST piacokon. A szappangyártást központosították, a háború előtt létező csaknem 30 féle, különböző cégektől származó márkát megszüntették, és az ország átállt a tömegtermelésre. 1979-ben a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat és a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat égisze alatt, évente összesen mintegy 14 000 tonna pipereszappant gyártottak. Ennek kisebb részét exportálták: a Szovjetuniótól Kanadáig, Etiópiától az NSZK-ig számos országba eljutottak a KHV szappanjai.

A legtöbbet azonban itthon értékesítették, hiszen mi magyarok akkoriban átlagosan 1 kg 25 dkg-ot fogyasztottunk el szappanból évente fejenként, míg például a svájciak 92 dekát, a nyugatnémetek pedig alig egy kilót. Az előkelő hely azonban korántsem csak a magyarok tisztaságszeretetére utalt, hanem inkább arra, hogy a viszonylag olcsó szappanárak miatt sok háziasszony pipereszappant használt a mosáshoz is.

A legolcsóbb Baba szappanból fogyott akkoriban a legtöbb, ezt követte a Caola, a Kék Vörös és a Camea. A vidékiek különösen szerették a kék-fehér csomagolású Babát, amelyet nemcsak a kisgyermekes családok fürdőszobáiban lehetett megtalálni.

A Baba már nem csak a babáké

A Baba szappant ugyanis már a Kádár-korban sem csak a pici babák fürdetésére használták, hanem ezzel tisztálkodott a család minden tagja. A szappan széles körű felhasználását népszerűsítették a különböző szakértői cikkek is. A Dolgozó Nőben, az Ifjúsági Magazinban és még a Népszabadságban is a Baba szappant ajánlották arcmosáshoz normál bőrre, smink-lemosáshoz a hölgyeknek és a problémás tinédzser-bőrre is ezt javasolták.

Többször is hangsúlyozták, hogy a Baba szappan használata azért hatékony, mivel ez több zsiradékot tartalmaz, és nincs benne allergizáló hatású illat- és fertőtlenítő anyag.

A rendszerváltás környékén hozzánk is megérkeztek a nagy nemzetközi babaápoló márkák, és a szappanos bébifürdetés nimbusza is leáldozott. A márka mai tulajdonosa, az Unilever 1991-ben jött vissza Magyarországra, és globális márkái mellé - stratégiájához híven - egy erős helyi márkát is keresett. Ez lett a Baba! Akkor még a gyártást továbbra is a Caola végezte az előző rendszer örökségeként, de az Unilevernél ezzel párhuzamosan elindult a saját márkafejlesztés is. Ebben a folyamatban az a vonal – miszerint a Baba az egész családnak szóljon - tovább erősödött. A kétezres évek elején a férfiak számára is elkezdett külön termékeket kínálni a márka, így még jobban eleget tett az ’egész család számára’ kijelentésnek. Az egykori babaszappanból így piacvezető kozmetikai márka lett, az egész ország ismeri a Baba márkát és pöttyös dizájnját, valamint szinte minden háztartásban megtalálható egy Baba termék.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni vagy szeretnéd tudni, hogyan nyaraltak a szüleid, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnél visszaemlékezni a 70-es és 80-as évekre és vannak fotóid, amiket szívesen megosztanál, csatlakozz a Retró Insta csoporthoz!
Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Először azt hitték, itt a világvége: a Niagara-vízesés vize többször is elapadt az évek során
Egyik alkalommal éppen 1848 tavaszán, amikor Európa szerte forradalmak robbantak ki.
Sz. E. Fotó: Fortepan - szmo.hu
2026. március 22.



Képzeld el, amint több száz ember égő fáklyákkal a kezében sétál a Niagara-vízesés peremén. Pontosabban a vízesés hűlt helyén, miközben lent a meder közelében, ahol percekkel korábban még tajtékzott a víz, lovas katonák ügetnek.

Ez nem egy filmjelenet, hanem maga a valóság.

Többször is megtörtént, hogy a világ egyik leghíresebb természeti csodája egyszerűen megszűnt létezni.

A Niagara valójában nem egy, hanem három vízesés összefoglaló neve. A legnagyobb, a Patkó-vízesés javarészt Kanadához tartozik, tőle a Kecske-sziget választja el az amerikai oldalon lévő két kisebb zuhatagot, a Menyasszonyfátyol-vízesést és az Amerikai-zuhatagot.

1848 tavaszán, egyébként akkor, amikor Európában pont fegyveres felkelések és forradalmak zajlottak, egy kivételesen hideg tél után a márciusi meleg és az erős keleti szél hatalmas jégtömeget tolt az Erie-tóból a Niagara folyó torkolatába.

A jég hatalmas gátat képzett, ami harminc-negyven órára teljesen elzárta a víz útját. A vízhiányt először a folyóparti malmok tulajdonosai vették észre, amikor a malomkerekek megálltak.

A hírre ezrek özönlöttek a helyszínre, és óvatosan bemerészkedtek a száraz mederbe. Az emberek olyan fegyvereket találtak a sárban, amiket feltehetően az amerikai csapatok hagytak ott egy 1814-es csata után. Március 29-én éjjel több százan fáklyákkal sétáltak a vízesések peremén, miközben az amerikai lovasság a mederben ügetett. A folyó másnap indult meg újra, amikor a szélirány megváltozott, és a jégdugó feloszlott.

1903. március 22-én az amerikai oldalon ismét elapadt a víz.

A látványosságnak pedig Kanadából és az Egyesült Államokból is a csodájára jártak. A szakértők szerint azonban az 1848-as volt az egyetlen teljes, természetes leállás, a későbbi esetek inkább rendkívül alacsony vízhozamot jelentettek.

1969-ben azonban már szándékosan szüntették meg a vízesést.

Egy 1965-ös helyi újságcikk ugyanis a zuhatag végét jósolta, mivel a korábbi, 1931-es és 1954-es sziklaomlások törmeléke már megfelezte a vízesés magasságát. A közösségi nyomásra egy amerikai-kanadai bizottság jött létre, hogy felmérjék a helyzetet.

1969. június 12-én egy 180 méter hosszú, 28 ezer tonna kőből és földből épített gáttal elzárták a vizet az amerikai oldalon. Mérnökök precízen felmérték a sziklafalat, 48 kőzetfuratot vettek, és érzékelőket telepítettek a kőzettömbök mozgásának figyelésére.

A munkálatok közel fél évig tartottak, majd november 25-én a gát elbontásával a víz újra a régi medrében zubogott. A vizsgálatok után úgy döntöttek, a leomlott törmeléket nem távolítják el.

A Niagara minimális vízhozamát egy 1950-es amerikai-kanadai egyezmény szabályozza, és egy 1954-ben épült gát segít a víz elosztásában a vízesések és az erőművek között.

Hogy az 1848-as esemény ne ismétlődhessen meg, 1964 óta minden télen úszó jégtörő gátat telepítenek a folyóra, ami megakadályozza a jégdugók kialakulását. A vízesés „kiszárításának” ötlete időnként felmerül egy-egy nagyobb felújítás, például hídcsere miatt, de ez ma már hatalmas turisztikai és környezetvédelmi kérdéseket vetne fel.

Via National Geographic, Pangea blog


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
583 áldozat a kifutón: 49 éve történt a tragikus baleset, amely örökre megváltoztatta a repülést
Két Boeing 747, - a KLM 4805 és a Pan Am 1736 - a tenerifei Los Rodeos futópályáján ütközött 1977. március 27-én. A Las Palmas-i bombariadó, a köd és a kommunikációs hibák együtt vezettek a katasztrófához.


Ma van a repüléstörténet legsúlyosabb katasztrófájának évfordulója:

1977. március 27-én a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife Los Rodeos repülőterén két Boeing 747-es, a holland KLM és az amerikai Pan Am gépe ütközött össze a futópályán. A két gépen összesen 583 ember vesztette életét, és mindössze 61-en élték túl a tragédiát, amely egy sor emberi és technikai hiba végzetes láncolatának következménye volt.

A katasztrófa napján egy bombamerénylet miatt lezárták a Las Palmas-i repteret, ezért az érkező járatokat, köztük a KLM és a Pan Am gépét is a jóval kisebb, felkészületlenebb tenerifei Los Rodeos repülőtérre irányították. A hirtelen megnövekedett forgalom miatt az előtér és a gurulóutak is megteltek, így a hatalmas Jumbo Jeteknek a futópályán kellett manőverezniük. A helyzetet tovább rontotta, hogy az időjárás egyre rosszabbra fordult, és sűrű köd ereszkedett a reptérre, a látótávolság helyenként 700 méter alá csökkent.

Nem sokkal 17 óra előtt a KLM gépe engedélyt kapott, hogy végigguruljon a futópályán, a végén egy 180 fokos fordulattal pozícióba álljon, és ott várjon a felszállási engedélyre. A Pan Am gépét arra utasították, hogy kövesse a hollandokat, de a C3-as gurulóúton hagyja el a pályát. A Pan Am pilótái azonban a ködben nem voltak biztosak a dolgukban, és mivel a C3-as kijáratnál egy rendkívül éles, 135 fokos fordulót kellett volna végrehajtaniuk, inkább tovább gurultak. Eközben a KLM befejezte a fordulót, és Jacob Veldhuyzen van Zanten kapitány gázt adott a felszálláshoz.

A másodpilóta ekkor közbeszólt: „Pillanat, még nincs felszállási engedélyünk!” Erre a kapitány visszahúzta a gázkarokat, majd azt mondta: „Tudom, gyerünk, kérdezz rá!”

A KLM személyzete rádión közölte, hogy felszállásra készen állnak, és várják az irányítási engedélyt. A torony válaszul a felszállás utáni útvonalat adta meg nekik: „KLM4805 felszállás után emelkedjen FL90-re, majd jobb forduló 40º és álljon rá a Las Palmasi VOR adóra a 325º-os irányon.” Van Zanten kapitány ezt tévesen felszállási engedélynek értelmezte, újra gázt adott, és hollandul közölte: „Megyünk.”

Ezzel egy időben a Pan Am pilótái jelezték a toronynak, hogy még a pályán vannak: „Még mindig gurulunk lefelé a kifutón, 1736-os.” Ez a rádióüzenet azonban a KLM pilótafülkéjében egy zavaró sípolásként jelent meg, mert a másodpilóta éppen az útvonalengedélyt olvasta vissza. A torony nyugtázta a Pan Am helyzetjelentését: „Rendben 1736-os jelentse, ha elhagyták a pályát.” Ezt hallva a KLM fedélzeti mérnöke megkérdezte a kapitánytól: „Még nem ment le a Pan Am?” A kapitány válasza egy félreérthető „Igen” volt.

Ez volt az utolsó lehetőség a katasztrófa elkerülésére. Pár másodperccel később a két gép személyzete a sűrű ködben megpillantotta egymást.

A Pan Am kapitánya a gázt tövig nyomva próbált balra, a fűre letérni a pályáról, a KLM pilótája pedig olyan erővel húzta fel a gépet, hogy annak farokrésze száz méteren keresztül szántotta a betont. A holland gép elemelkedett, de már nem tudta átugrani a Pan Am törzsét.

A KLM futóművei és hajtóművei letarolták az amerikai gép tetejét és vezérsíkját, majd a felszállás előtt teletankolt holland repülőgép 150 méterrel odébb a pályára zuhant és felrobbant. A Pan Am gépe szintén kigyulladt. A KLM fedélzetén tartózkodó 248 ember mind életét vesztette. A Pan Am gépéről 61-en menekültek ki, de 335-en a lángok között rekedtek.

A kivizsgálás egyértelműen megállapította, hogy a katasztrófa legfőbb oka az volt, hogy a KLM személyzete felszállási engedély nélkül kezdte meg a nekifutást. A spanyol hatóságok hivatalos jelentése szerint azonban több tényező is hozzájárult a tragédiához: a rossz időjárási körülmények, a földi gurítóradar hiánya, a rádió-kommunikációs félreértések, a reptér felkészületlensége, valamint a KLM személyzetére nehezedő időnyomás. A baleset nyomán a nemzetközi légi közlekedésben szigorították a rádiós frazeológiát, és bevezették a pilóták közti hatékonyabb együttműködést célzó képzési programokat. Egy évvel később megnyitották Tenerife déli, korszerűbb repülőterét is, amely átvette a nemzetközi forgalom nagy részét.

Via Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Így lett legenda Puskás Ferenc: mindenki tudta, mit fog csinálni, mégsem tudták megállítani
99 éve született Puskás Ferenc, aki arról lett híres, hogy a védők a befelé húzós csele ellenére sem tudták megállítani a bal lábát. Ennek legismertebb példája az 1953-as, Anglia elleni 6:3-as mérkőzésen lőtt ikonikus gólja.


Mindenki tudta, merre húz és melyik lábbal lő – mégsem tudták megállítani.

Puskás Ferenc, aki 99 éve, 1927. április 1-jén született Budapesten, áttörte kora korlátait.

Az egész világon népszerűvé vált, és máig ő az egyik legismertebb magyar híresség.

Gyerekkorában orvos szeretett volna lenni, de a futballpálya lett az otthona. A család 1937-ben magyarosította a nevét, de a legenda mégsem Puskás néven indult.

11 évesen a kispesti kölyökcsapatban még „Kovács Miklós” néven játszott.

A kivételes tehetség hamar utat tört magának.

Mindössze tizenhat és fél éves volt, amikor 1943. december 5-én bemutatkozott az NB I-ben, egy héttel később pedig már az első „felnőtt” gólját is belőtte.

Első szezonjában 18 meccsen hétszer talált be, utána pedig szinte minden második mérkőzésen lőtt egy gólt.

A klubszintű áttörést gyorsan követte a címeres mez. 1945. augusztus 20-án, az Ausztria ellen 5:2-re megnyert meccsen debütált a válogatottban, és rögtön az első gólt ő szerezte. Ekkor kezdett kiépülni a mítosz a nem tipikus atlétaalkatú zseniről, akit az ellenfelek hajlamosak voltak alábecsülni, amíg a bal lába el nem döntötte a meccset.

Ennek karriernek a csúcspontja az 1953-as, Anglia elleni 6:3-as diadal egyik gólja, amikor egy zseniális visszahúzással küldte el az angol védőt, majd a kapuba bombázott.

A történelem azonban közbeszólt. Az 1956-os forradalom után Puskás a Honvéd több játékosával együtt külföldön maradt.

A bizonytalanság és a FIFA-eltiltás időszaka után, 31 évesen, sokak meglepetésére a Real Madrid szerződtette. A legtöbben már leírták, ő azonban 18 kilót fogyott, és újra a világ elitjébe küzdötte magát.

Madridban rácáfolt a kétkedőkre: 262 tétmeccsen 242 gólt szerzett, és több Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK) nyert. Az 1960-as BEK-döntőben az Eintracht Frankfurt ellen négy gólt lőtt, az 1962-es fináléban pedig mesterhármast szerzett. Spanyolországban négyszer lett gólkirály.

Döntéseiben végig mellette állt a családja: 1950-ben vette feleségül a 18 éves Hunyadvári Erzsébetet, lányuk, Anikó 1952-ben született, és 1956-ban ők is elhagyták az országot.

Játékos-pályafutása után „Panchóként” járta a világot edzőként. Legnagyobb sikerét a görög Panathinaikosszal érte el, amellyel 1971-ben bejutott a BEK-döntőbe, ahol csak a korszakos Ajax tudta megállítani őket.

A rendszerváltás után hazatért Magyarországra. Négy mérkőzés erejéig szövetségi kapitány is volt, és képviselte az országot az MLSZ és a kormány delegációiban.

Egészsége azonban megromlott, az Alzheimer-kór egy speciális fajtája támadta meg, és 2000-től folyamatos kórházi kezelésre szorult. A Real Madrid egy budapesti gálameccsel tisztelgett előtte.

Puskás Ferenc 2006. november 17-én hunyt el. Örökségét ma a Puskás Aréna és a legszebb gólért járó, róla elnevezett FIFA Puskás-díj is őrzi, ahogy 85 válogatott meccsen lőtt 84 gólja is a magyar futballtörténelem csúcsa marad.

A „Puskás-legenda” azért működött, mert mindenki ismerte a fegyverét, de a technikai tudás, a játékintelligencia és a merészség olyan elegyet alkotott, ami ellen nem tudott védekezni az ellenfél.


Link másolása
KÖVESS MINKET: