A Rovatból

A magyarok, akik kitalálták Hollywoodot és a filmipart

Ügyes vállakozók, tehetséges rendezők és kiváló színészek tették naggyá az amerikai mozit.

Link másolása

Mennyi zsenit és tehetséget adtunk mi magyarok a világnak... És közülük mennyien váltak az amerikai mozi kiválóságaivá... Sőt, szigorúan véve magyarok találták ki Hollywoodot, a sztárkultuszt, a modern filmforgalmazást és a korszerű mozihálózatokat.

Erősen élt a huszadik századi amerikai filmiparban az a tény, hogy sok magyar szakembernek (is) köszönhető Hollywood és az amerikai mozi. Olyannyira, hogy tartotta magát az a mítosz, miszerint a movie szó a magyar moziból ered.

Az Egyesült Államok filmgyártása és a moziipara valóban sokat köszönhet a magyaroknak.

Különösen Adolph Zukornak és William Foxnak.

Mindketten olyan filmvállalatot alapítottak, amely később az USA legnagyobb, legjelentősebb filmgyárai lettek. Zukor a Paramount Pictures, Fox pedig a nevét viselő Fox (majd 20th Centuries Fox) atyja volt.

Zukor Adolf (Zukor, Adolph) (Ricse, 1873. január 7. – Los Angeles, 1976. június 10.) magyar származású producer, a Paramount Pictures filmvállalat alapítója, a hollywoodi filmgyártás egyik létrehozója. A falusi szatócs fia 4 polgári osztályt végzett, azután inas lett egy vegyeskereskedésben. Mivel szülei meghaltak. 1888-ban, 15 évesen kivándorolt Amerikába. Úgy vágott neki az útnak, hogy nem tudott angolul, és az összes vagyona 25 dollárnyi készpénz volt. Mivel senki sem támogatta, és senki nem áll mögötte, szorgalmasan dolgozott, minden munkát elvállalt. New Yorkban és Chicagóban szőrmekereskedők boltjában dolgozott, később a spórolt pénzéből saját műhelyt nyitott.

Amikor 20 éves korában először látott filmet, rögtön beleszeretett a műfajba, és azonnal kiszimatolta az üzleti lehetőséget. A következő évben betársult egy nickelodeonba - ezek olcsó, rövidfilmeket bemutató bódék voltak - és társával hálózatot épített ki.

Később muszáj volt magasabb szintre lépnie, hogy labdába rúghasson az erős versenyben, ezért a pénzét kockáztatva 1912-ben megvette az Erzsébet királynő című francia film amerikai jogait.

A film hatalmas siker lett, és mivel Zukor volt a kizárólagos forgalmazó, nagyot kaszált vele.

Még abban az évben megalapított a Paramount elődjét, a Famous Players in Famous Plays Company nevű vállalatot. Kiváló színészeket kértek fel klasszikus művek megfilmesítésére, és olyan mozikat készítettek, mint a Monte Cristo grófja. 1914-ben a vállalata már évente 30 filmet volt képes leforgatni, a New York-i Broadway-n pedig megnyitotta 3500 személyes mozipalotáját, a Standardot.

Los Angeles külvárosában, Hollywoodban kibérelte egy narancsfarm gazdasági épületét, ott rendezte be az első stúdiót. Olyan nagyszerű színészek dolgoztak Zukor cégének, mint Douglas Fairbanks, John Barrymore (Drew Barrymore nagyapja), Pola Negri, Gloria Swanson, Clara Bow, Adolphe Menjou, Rudolph Valentino, Gary Cooper.

Zukor kemény üzletember volt, a konkurenciát bedarálta, a színészeket pedig kizárólagos szerződés kötötte a filmvállalathoz. Azt hamar felismerte, hogy a közönséget sztárokkal lehet becsalogatni a moziba.

Zukor cége 1916-ban egyesült Jesse L. Lasky vállalatával, a Feature Film Company-val. Az elnök Adolph Zukor lett. A filmforgalmazást úgy szerezte meg, hogy amikor nem akart a vállalatával egyesülni a versenytárs, megbuktatta a céget. A Paramount szárnyalását a gazdasági világválság törte meg: 1932-ben veszteségessé váltak.

A nehéz időket túlélve a vállalat egyre meghatározóbbá vált, az 1940-es években az ABC-vel kötött szövetséget.

Adolph Zukor 1949-ben életművéért Oscar-díjat kapott.

1966-ban vállalata a Gulf and Western Industries konszernbe olvadt, Zukor pedig tiszteletbeli elnök lett.

103 évesen, 1976-ban halt meg. Emlékére egy független magyar stúdió készített filmet 25 dollár címmel.

VIDEÓ: 25 dollár

Kiknek köszönhet még sokat Hollywood és a filmipar?

Például Korda Sándornak, aki az 1920-as években a United Artists egyik rendezője lett. Később Londonba költözött, ám a II. világháború alatt Churchill kérésére visszatért az Egyesült Államokba és leforgatta a Lady Hamilton című nagy sikerű (bújtatott Hitler-ellenes propaganda-) filmet.

Vagy Kertész Mihály, azaz Michael Curtiz (eredetileg Kaminer Manó) filmrendezőnek, aki 1926-ban költözött az Egyesült Államokba, és Hollywoodban 100 film elkészítésében működött közre. 1942-ben Casablanca című filmje Oscar-díjat kapott. A film minden idők egyik legjobb mozija lett, számtalanszor idézett ikonikus darab.

A rendezőről CURTIZ címmel idén ősszel kezdenek el filmet forgatni.

De George Cukor filmrendezőnek is hálás lehet az amerikai álomgyár, akinek olyan alkotásokat köszönhetünk, mint az 1944-s Gázláng - Ingrid Bergman a női főszereplő Oscart kapott érte -, vagy a My Fair Lady, amelyért Cukor Oscar-díjat kapott. (A film összesen 8 aranyszobrot kapott 1965-ben.)

Meg kell említenünk Rózsa Miklós zeneszerző nevét is, aki 1940-ben ment az Egyesült Államokba. Három Oscar-díjat nyert, és termékeny karrierje alatt olyan filmek zenéjét írta meg, mint A bagdadi tolvaj, a Ben hur és az El Cid.

Nem maradhat ki Leslie Howard (Steiner László) színész sem, kora ünnepelt sztárja, aki az Elfújta a szélben Ashley-t alakította, és akit többször is Oscar-díjra jelöltek.

Peter Lorre (Löwenstein László) is nagy név a szakmában. Az 1940-es, 50-es évek sztárjaként olyan filmekben játszott, mint A máltai Sólyom, az M- egy város keresi a gyilkost, a Nemo kapitány és a Casablanca.

William Fox Tolcsván született, 1879. január elsején, Fried Vilmos néven. Csupán kilenc hónapos volt, amikor a szülei útra keltek vele, és kivándoroltak Amerikába. A New York-i Lower East Side-on laktak, ahová a 19. század végének, 20. század elejének hatalmas migrációs hullámaival érkezők nagy része költözött. Ez a negyed sokáig kifejezetten szegénynek számított.

A kis Wilhelm/William először újságos fiú volt, majd a szőrme- és ruhaiparban dolgozott. Tanulásra nem volt lehetősége. Később felvette a Fox nevet - ez édesanyja születési nevének, a Fuchsnak az angolosított változata.

1900-ban alapította az első cégét. Ezt néhány évvel később eladta, és megvásárolta az első filmszínházát, ahol rövid némafilmeket mutattak be.

Vállalkozóként a filmszínházak megszerzésére és építésére koncentrált, így az első mozi megvásárlása után néhány évvel már a legnagyobb filmforgalmazó hálózat tulajdonosa volt, 1908-ban már a Broadway-n is volt mozija.

William Fox peres úton elérte, hogy ne csak a Motion Pictures gyárthasson filmeket, hanem az ő cége is. 1914-ben megvásárolta a Balboa filmjeinek jogait, hogy a filmeket a saját hálózatában forgalmazza, és más moziknak kölcsönözze. 1915-ben pedig megalapította a Fox Film Corporationt, azt a vállalatot, amelynek jogutódja a mai Fox vállalat.

A folytatás is izgalmas!



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: