Az ő ötlete volt, hogy egyetlen óriási technológiai láncba fűzze a filmipart a forgatástól a vetítésig. Európában is filmstúdiókat alapított.
Fox nagysága többek közt abban rejlett, hogy Zukorhoz hasonlóan felismerte: a közönségnek sztárok kellenek, ezért promotálta a színészeket, filmcsillagokat teremtett.
A hangosfilmek feltalálásakor bátran lépett, és leváltotta az addigi némafilmeket, akkor, amikor a konkurencia még vacillált.
A válság William Fox vállalatát is megingatta, ő azonban nem tudott úgy kimászni belőle, mint Adolph Zukor. Ellene ugyanis a kormány trösztellenes eljárást indított, és szerencsétlenségére autóbalesetet szenvedett. Amikor a részvényeinek az árfolyama bezuhant, a bankok felvásárolták a részvényeket, és Fox elveszítette többségét a saját vállaltaiban.
A Fox 1935-ben egyesült a Twentieth Century Pictures-zel, Így született a 20th Century Fox. A magyar származású üzletember ezután hatalmas hibát követett el, amely megpecsételte további sorsát, és amellyel gyakorlatilag kiradírozta magát az amerikai filmiparból: 1936-ban cégének csődeljárása során a bírókat megpróbálta megvesztegetni. Emiatt 6 hónapra börtönbe került. A büntetés letöltése után visszavonult, szegényen élt.
1952-ben halt meg, és róla nem emlékeztek meg úgy, mint Adolph Zukorról.
Mennyi zsenit és tehetséget adtunk mi magyarok a világnak... És közülük mennyien váltak az amerikai mozi kiválóságaivá... Sőt, szigorúan véve magyarok találták ki Hollywoodot, a sztárkultuszt, a modern filmforgalmazást és a korszerű mozihálózatokat.
Erősen élt a huszadik századi amerikai filmiparban az a tény, hogy sok magyar szakembernek (is) köszönhető Hollywood és az amerikai mozi. Olyannyira, hogy tartotta magát az a mítosz, miszerint a movie szó a magyar moziból ered.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Évszázadokon át izgatta az emberek fantáziáját, hogyan kerültek kitömött állatok szúk nyakú üvegekbe az olaszországi Pármában.
A rejtély főszereplője egy 18. századi francia szerzetes, Jean-Baptiste Fourcault volt.
A minimita rendi szerzetes annak idején a pármai hercegi udvar ornitológusaként dolgozott. Egyébként munkássága a Pármai Egyetem természetrajzi gyűjteményének alapjait is segített lerakni.
A szerzetes különféle állatpreparátumokat helyezett el üvegekben, ám módszerét titokként őrizte.
A gyűjteményt kezelő múzeum pedig egészen a legutóbbi időkig úgy hivatkozott a technikára, mint „megfejthetetlen” rejtélyre.
A Parmai Egyetem kutatói most megfejtették a „szűk nyakú üvegbe zárt kitömött állatok” rejtélyét.
A megoldás nem varázslat, hanem egy rendkívül kifinomult optikai és preparátori trükk, amelyet modern képalkotó eljárások fedtek fel.
A kutatók kiderítették, hogy az üvegek száján eredetileg a bejárat nem akkora volt, mint amekkora most.
A szemlélőt először is az utólag ráillesztett üveg szűkítőgyűrű, egyfajta gallér (olaszul colletto) tévesztette meg, ami optikailag beleolvadt az üveg nyakába.
Ez keltette azt az illúziót, hogy az üvegnek csupán egy rendkívül kicsi nyílása van. A valóságban a nyílás nagyjából háromszor szélesebb volt, így a preparátumok keményebb része, például az állatok koponyája is átfért rajta.
De Jean-Baptiste Fourcault más módszert is alkalmazott a "kompozíciók" elkészítéséhez.
A másik trükkje az volt, hogy az állatok testét úgy preparálta, hogy a behelyezés során összenyomhatók legyen, majd az üveg belsejében visszanyerjék eredeti formájukat.
A kompozíciókban szereplő fa díszletelemeket pedig darabokra szedve juttatta be, és az üveg belsejében állította össze őket.
Az illúzió tökéletességéhez az aprólékos álcázás is hozzájárult.
A gallér és az üveg találkozási vonalát körbetekert zsinórokkal rejtette el, a faelemek illesztéseit pedig ragasztott papírcsíkokkal fedte le, hogy a szemlélő ne jöjjön rá a turpisságra.
Jean-Baptiste Fourcault annyira büszke volt a munkájára, hogy egy 1774-es cédulán egy madár nevében maga üzente meg a kétkedőknek, hogy valóban „az ampulla nyílásán” keresztül került a helyére.
Évszázadokon át izgatta az emberek fantáziáját, hogyan kerültek kitömött állatok szúk nyakú üvegekbe az olaszországi Pármában.
A rejtély főszereplője egy 18. századi francia szerzetes, Jean-Baptiste Fourcault volt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Pontosan 60 éve, 1966 január 24-én történt az egyik legsúlyosabb légikatasztrófa.
A Mont Blanc oldalának csapódott az Air India 101-es, Bombayból Genf felé tartó járata.
A fedélzeten lévő 117 ember – 106 utas és 11 fős személyzet – közül senki sem élte túl a katasztrófát.
Az áldozatok közt volt Homi J. Bhabha, az indiai atomprogram atyja is.
A hegy és az olvadó Bossons-gleccser azóta is folyamatosan felszínre hozza a tragédia nyomait: leveleket, újságokat, ékszereket és emberi maradványokat.
A Boeing 707-es, „Kanchenjunga” névre keresztelt gép Bombayból indult, majd Újdelhi és Bejrút érintésével közeledett Genf felé, ahol üzemanyagot kellett volna felvennie.
A genfi irányítótoronnyal folytatott utolsó beszélgetés során a pilóta azt hitte, már elrepült a Mont Blanc felett, ezért süllyedést kért és kezdett meg.
Az irányítás jelezte, hogy a gép még a hegygerinc felett van, de a kommunikáció félreérthető volt, és a gép egyik navigációs berendezése már Bejrút óta hibásan működött.
A francia balesetvizsgáló hivatal, a BEA hivatalos jelentése szerint a szerencsétlenséget kontrollált repülés közbeni földnek ütközés okozta, vagyis a működőképes repülőgép a pilóta téves helyzetértékelése miatt csapódott a hegynek. A becsapódás közép-európai idő szerint reggel 8 óra 2 perckor történt a Rocher de la Tournette gerinc közelében, mintegy 4750 méteres magasságban.
Az áldozatok között volt Homi Jehangir Bhabha, az Indiai Atomenergia-bizottság elnöke, akinek halála nemzeti gyászt okozott. Indira Gandhi, India akkori miniszterelnöke így emlékezett meg róla: „Dr. Homi Bhabha elvesztése… súlyos csapás a nemzet számára.”
Kísérteties módon már korábban is ezen a helyszínen történt végzetes repülőgép baleset.
1950. november 3-án szinte ugyanott zuhant le a „Malabar Princess” nevű Lockheed L-749-es gép, 48 ember halálát okozva.
A két roncs közelsége miatt a gleccserből előkerülő leletekről néha nehéz megállapítani, melyik tragédiából származnak.
Az elmúlt évtizedekben a klímaváltozás miatt gyorsuló olvadás egyre több tárgyat és emberi maradványt hozott a felszínre. 2012-ben egy indiai diplomáciai postazsák került elő, amelyet visszajuttattak az indiai hatóságoknak.
2013-ban egy francia hegymászó smaragdokkal, zafírokkal és rubinokkal teli fémdobozt talált.
Mivel az áldozatok örököseit nem sikerült felkutatni, a francia törvények értelmében 2021-ben a mintegy 150 ezer euró (mai árfolyamon körülbelül 57,8 millió forint) értékű kincset elosztották a megtaláló és Chamonix önkormányzata között.
2017-ben egy francia kutató, Daniel Roche emberi maradványokra, egy kézre és egy lábszárra bukkant. „Sohasem találtam még ekkora emberi maradványokat” – mondta a BFMTV-nek. Stéphane Bozon, a chamonix-i hegyi csendőrség parancsnoka hozzátette: „Ezek a maradványok nagy valószínűséggel nem ugyanahhoz a testhez tartoznak.”
2020-ban egy közeli hegyi kávézó üzemeltetője, Timothée Mottin 1966-ból származó, jó állapotú indiai újságokat talált a jégben. „Most száradnak, de nagyon jó állapotban vannak… olvashatók” – mondta a The Guardiannek.
A szerencsétlenség utáni napokban a szétszóródott levelek és könnyű tárgyak miatt felmerült a fedélzeti robbanás gyanúja, de a hivatalos vizsgálat ezt egyértelműen kizárta. A francia hatóságok végleges következtetése szerint a gépet nem szabotázs, hanem a pilóta hibája, a meghibásodott műszer és a félreértett kommunikáció együttesen vezette a hegynek.
Saját kezűleg épített szív alakú, rózsaszín medencét Hollywood egyik legfényűzőbb villájához, miközben a teste volt a fő tőkéje.
A kőbányai fiú, Hargitay Miklós a semmiből lett Mr. Universe.
Feleségül vette kora egyik sztárját és szexszimbólumát, Jayne Mansfieldet, majd neje halála után három gyermekét egyedül nevelő apa lett.
Hargitay Miklós, vagy ahogy a világ megismerte, Mickey Hargitay idén lenne száz éves.
Története 1926-ban kezdődött Budapesten.
Akrobata volt az apja, ezért a mozgás és a színpad közelsége természetes közeg volt Hargitay Miklós számára.
Mielőtt a testépítés felé fordult volna, gyorskorcsolyában ért el sikereket, 1946-ban közép-európai bajnoki címeket is szerzett.
Magyarországról 1947-ben, huszonegy évesen emigrált az Egyesült Államokba, ahol előbb vízvezeték-szerelőként és ácsként kereste a kenyerét.
A legenda szerint egy edzőterembe betérve, puszta kíváncsiságból, elsőre 215 fontot, vagyis közel 98 kilogrammot nyomott a feje fölé.
Ez a nyers erő és a tudatos edzés 1955-ben hozta meg a gyümölcsét, amikor Londonban elnyerte a Mr. Universe címet. „Amit Eisenhower elnök a golfért tett, azt Mickey Hargitay tette a testépítésért: előtérbe hozta” – értékelte a sportágra gyakorolt hatását Gene Mozee testépítéstörténész a Los Angeles Timesnak.
Diadala inspirációt adott a vasfüggönyön túlról érkező fiataloknak is. Arnold Schwarzenegger, Kalifornia későbbi kormányzója szerint Hargitay reményt adott neki és a hozzá hasonló közép-európaiaknak. „Azt tanácsolta, hogy ne azért menjek, hogy kérjek, hanem azt mondta, kemény munkával elérhetek dolgokat” – idézte fel Schwarzenegger.
A sportvilágból egyenes út vezetett a csillogásba, amikor Mae West, a kor ünnepelt dívája egy magazin címlapján kiszúrta Mickey Hargitayt, és leszerződtette izomemberekkel teletűzdelt revüjébe.
Itt, a New York-i Latin Quarterben látta meg őt 1956-ban Jayne Mansfield, a kor platina szőke szexszimbóluma. A híres történet szerint, amikor a pincér megkérdezte, mit kér vacsorára, a színésznő csak ennyit felelt: „Egy steaket kérek és azt a bal oldali férfit!”
1958-ban házasodtak össze. Közös otthonuk, a Holmby Hills-i Rózsaszín Palota a hollywoodi giccs és a féktelen életöröm szimbólumává vált. A birtokot 76 ezer dollárért vették meg, ami mai árfolyamon körülbelül 25,2 millió forintnak felel meg. A villa ékköve a negyven láb széles, szív alakú medence volt, amelyet a kétkezi munkától sosem idegenkedő Hargitay maga épített. A pár a magánélet mellett a filmvásznon is elválaszthatatlan volt, olyan filmekben szerepeltek együtt, mint a Will Success Spoil Rock Hunter?, a The Loves of Hercules vagy a Promises! Promises!.
1964-ben elváltak, három évvel később pedig Jayne Mansfield egy tragikus autóbalesetben életét vesztette. Gyermekeiket, Mickey Jr.-t, Zoltánt és Mariskát Hargitay és második felesége, Ellen Siano nevelte fel.
Lánya, a Különleges ügyosztály című sorozat sztárja, Mariska Hargitay sosem mulasztotta el hangsúlyozni apja rendkívüli hatását az életére. Amikor 2005-ben átvette a Golden Globe-díjat, könnyek között fordult apjához: „Te vagy a hősöm. Nemcsak a szavaiddal, hanem a példáddal is tanítottál, Apu, és szeretlek” – mondta a CBS News tudósítása szerint. Mickey Hargitay 2006. szeptember 14-én, nyolcvanévesen hunyt el többszörös mielóma következtében.
Tavaly a történet váratlan fordulatot vett, amikor Mariska Hargitay a My Mom Jayne című dokumentumfilmjében a világ elé tárta, hogy egy DNS-tesztből kiderült, biológiai apja valójában nem Mickey, hanem édesanyja egykori partnere, Nelson Sardelli. A felfedezés ellenére Mariska egyértelművé tette, kit tekint apjának. „Mickey Hargitay lánya vagyok – ez nem hazugság” – nyilatkozta a Vanity Fairnek.
Saját kezűleg épített szív alakú, rózsaszín medencét Hollywood egyik legfényűzőbb villájához, miközben a teste volt a fő tőkéje.
A kőbányai fiú, Hargitay Miklós a semmiből lett Mr. Universe.
Feleségül vette kora egyik sztárját és szexszimbólumát, Jayne Mansfieldet, majd neje halála után három gyermekét egyedül nevelő apa lett.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Jelentős, a magyarok európai pozícióját befolyásoló fiatal lányként érkezett.
Ám magányosan, egy kolostorban halt meg az a bajor hercegnő, akinek a házassága alapjaiban határozta meg a magyar állam sorsát.
Gizella élete a hatalom csúcsáról a politikai száműzetésbe vezetett.
Ráadásul története tele van bizonytalansággal, mert nem sok feljegyzés született róla, közben ránk hagyott a tárgyi öröksége ma is a magyar államiság egyik legfontosabb jelképe.
Gizella a bajor hercegi udvarból származott, apja a „Civakodó” melléknevű II. Henrik herceg, anyja Burgundi Gizella volt. Családja a Német–római Birodalom legfelsőbb köreihez tartozott, bátyja a későbbi császár, II. Henrik lett.
A hagyomány szerint az 980-as évek közepén, január 22-én született Regensburg környékén,
de a pontos adatok elvesztek a történelem homályában.
Házassága Istvánnal kőkemény politikai alku volt. A magyaroknak a nyugati beilleszkedést, a keresztény állam nemzetközi elismerését és egyházi hátteret jelentette, a bajoroknak az erős keleti-európai szövetséget.
Az esküvőt a legtöbben 996-ra teszik, de a helyszínre vonatkozó későbbi közlések ellentmondásosak, felbukkan Köln és a bajorországi Scheyern is.
Királynéként (1000/1001 és 1038 között) kulcsszerepet játszott a nyugati kultúra meghonosításában, udvari és egyházi kapcsolatai révén papok, lovagok és új trendek jelentek meg az országban.
A későbbi magyar hagyomány következetesen az egyházat bőkezűen támogató, templomokat és kolostorokat alapító királynéként emlékszik rá.
Ennek legfényesebb bizonyítéka a ma is létező koronázási palást, amelyet eredetileg miseruhának készítettek.
A felirata szerint István király és Gizella királyné 1031-ben adományozta a székesfehérvári bazilikának.
Az egyedülálló tárgyon Gizella alakja is látható, és a palást később a magyar királykoronázások elengedhetetlen kellékévé vált.
Gizellát házastársként a gyengéd megértés és az imádságos szentségi élet jellemezte. A krónikások kiemelik vallásosságát, szelídségét, bőkezűségét, jótékonyságát és vendégszeretetét.
Gizella magánélete nem volt könnyű.
Istvánnal közös gyermekei meghaltak. Imre herceg hiába érte meg a felnőttkort, 1031-ben, fiatalon elhunyt.
István 1038-as halála után Gizella élete még nehezebbé vált.
Az országban kitörő trónviszályok és hatalmi harcok közepette, Orseolo Péter és Aba Sámuel garázdálkodása alatt teljesen kiszorították átvitt és fizikai értelemben is a közéletből.
Fogságba vetették, a vagyonát pedig elvették tőle arra hivatkozva, hogy "beszámíthatatlan".
Végül a bajor lovagok kíséretében elhagyta Magyarországot, és a passaui Niedernburg kolostorába vonult vissza, ahol a helyi hagyomány szerint apátnőként tevékenykedett.
A legtöbb forrás 1065. május 7-re teszi halálának napját, bár a pontos évszám körül van némi bizonytalanság. Sírja a passaui Heiligkreuz-templomban ma is ismert zarándokhely, amelyet különösen sok magyar keres fel.
Gizella emlékezete két dologban testesül még ma is. Az egyik a koronázási palást, amely a magyar államiság egyik legfontosabb szimbóluma lett, és amely a nemzeti emlékezetben „alapító királyi párként” rögzítette István és Gizella képét. A másik alakjának tisztelete az utókor által.
A Szentszék 1975-ben engedélyezte a régóta élő helyi kultuszát és saját könyörgés használatát Gizella emléknapján. A házasságkötés ezredik évfordulóján, 1996-ban pedig Passauból Veszprémbe hozták Gizella jobb karcsontjának ereklyéjét, amelyet Szent István Szent Jobbjával együtt mutattak be ünnepélyes keretek között.
Jelentős, a magyarok európai pozícióját befolyásoló fiatal lányként érkezett.
Ám magányosan, egy kolostorban halt meg az a bajor hercegnő, akinek a házassága alapjaiban határozta meg a magyar állam sorsát.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
