A kampós gyilkos visszatér 28 évvel később… Az új Tudom, mit tettél tavaly nyáron nem kíméli a fiatalokat (sem), és felidéz egy régi érzést
Az 1997-ben mozikba küldött Tudom, mit tettél tavaly nyáron az egy évvel korábbi Sikoly sikerét próbálta meglovagolni, amely parádésan és iróniagazdagon röffentette be újra a horror műfajának egyik szubzsánerét, a slashert (Halloween-filmek, Péntek 13-filmek, Rémálom az Elm utcában-filmek stb.), sőt azon belül is a tinislashert, amelyekben egy könyörtelen gyilkos a főszereplő tinédzserektől vonja meg egyenként válogatott gyilokmódszerek során a nagybetűs életet.
Ebben négy tinédzser (két pár: Jennifer Love Hewitt, Freddie Prinze Jr., Sarah Michelle Gellar és Ryan Phillippe) véletlenül az éjszaka közepén elütnek a kocsijukkal egy embert, akiről azt hiszik, meghalt, s hogy ne kerüljenek bajba, a tengerbe dobják a testet. A kapcsolatukra persze rányomja a bélyegét az eset, s pontosan egy évvel később egy rövidke üzenet tereli őket össze újra Southport kis kikötői városában: „Tudom, mit tettél tavaly nyáron!” – áll a papírkán, amit mindannyian megkapnak, ezért összedugják a fejüket, hogy kinyomozzák, ki tudhatja azt, ami akkor történt, ki vadászik rájuk. Jim Gillespie filmje nem hozott akkora őrületet, mint a Sikoly, de így is szép sikert ért el, a 17 millió dolláros költségeire világszerte 125,5 milliót hozott.
Egy évvel később pedig már mozikban is volt a folytatás, a Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron, ami viszont sokkal gyengébb lett az elsőnél a minőség és az anyagiak szempontjából is, viszont még így is többszörösen kifizetődőnek bizonyult (24 milliós büdzsé, 84 milliós összbevétel). A franchise ezután még bővült egy a házimozis piacra szánt harmadik résszel (Örökké tudom, mit tettél tavaly nyáron) 2006-ban, illetve 2021-ben egy egy évadot megélt sorozatverzióval (azonos címen), de ezekre nem érdemes szót vesztegetni.
A mostanában divatos egykori horrorszenzációk újragondolásának sorába pedig idén a TMTTNy (rövidítünk, bocsi) is „áldozatául esett”, avagy folytatás készült az első két filmhez 28 évvel később… (Hoppá, érdekes szám, de persze a zombis franchise-hoz semmi köze.)
Olyannyira, hogy most is az észak-karolinai Southportban járunk, és ezúttal is fiatal felnőttek kerülnek bajba, szintén egy tragikus autóbaleset okán. Most azonban öten vannak, nem négyen, és nem ők ütnek el valakit, hanem a felelőtlenségük (az úttest közepén hülyéskednek) miatt sodródik ki és zuhan le a szakadékba egy másik kocsi, a volánnál egy emberrel… S bár lehet, hogy az illető még él, nem hívják a rendőröket, hanem elsunnyognak a helyszínről, egyikük, Teddy (Tyriq Withers) gazdag apja (Billy Campbell) pedig elsimítja a dolgokat a városban, hogy egyáltalán ne terelődjön a fiára és a barátaira a gyanú.
pl. a díva Danicának (Madelyn Cline) már nem Teddy a vőlegénye, hanem egy Wyatt nevű srác (Joshua Orpin), aki ott sem volt a balesetkor, szóval nem is tud semmit a sötét titokról. A többiek, a főszereplő Ava (Chase Sui Wonders az Apple TV+-os The Studio című sorozatból lehet ismerős például), a vele régóta kokettáló Milo (Jonah Hauer-King, azaz a 2023-as A kis hableány Eric hercege), valamint a társaságtól némileg elütő, kissé különc Stevie (Sarah Pidgeon) is odakerülnek Danica menyasszonyi bulijára, ahol az ifjú ara megkapja azt a bizonyos üzenetet: „Tudom, mit tettél tavaly nyáron!”
A srácok összefognak, hogy kiderítsék, ki szórakozik velük, s miközben elkezdenek hullani a helyi lakosok, felkeresik az 1997-es hasonló mészárlás két túlélőjét, egyben szerelmespárját, Julie Jamest (Jennifer Love Hewitt) és Ray Bronsont (Freddie Prinze Jr.) is, akik amúgy már egyáltalán nincsenek jóban… Így kerülnek képbe az egykori tinisztárok, akik mára a negyvenes éveik végén járnak, és próbálják becsalogatni az új filmre az X- és Y-generáció tagjait is, akik anno a mozikban izgulták végig az anorákos, kampós gyilkos ámokfutását.
Az új film persze, ahol tudott, modernizált, és próbálta összehozni a különböző korosztályokat is, bár persze nyilván a fiatalokon van a hangsúly, Hewitt és Prinze Jr. csak kb. 45 perc után tűnnek fel először, s noha nem csak egy rövidke cameót kaptak, főszereplővé onnantól sem avanzsálnak.
Ám azért annyira nem erőltették meg magukat ötletelés terén a forgatókönyvíró-rendező Jennifer Kaytin Robinson (Egy remek valaki, Bosszúra készen, Nemterhes, Thor: Szerelem és mennydörgés) és szerzőtársa, Sam Lansky. Talán csak egyetlen emlékezetesebb halálnemet kapunk, amúgy a szokásos slashermederben folynak az események: az áldozatok sokáig rohangálnak a gyilkos elől, mire jobb létre szenderülnek, vagy az utolsó pillanatban megmenti őket valami/valaki.
Az kétségtelen, hogy íróink megléptek egy igen merész fordulatot is, ami azonban sokaknál kiveri majd a biztosítékot, és rossz szájízt hagy maga után. Ennél többet azonban nem árulunk el a sztoriról, hátha meglep egyeseket Robinson újragondolása, ami, bár részleteiben kellemes menekülőt jelenthet a kinti nyári hőség elől a hűs mozitermekben, összességében egy felejthető, maximum egyszer nézhető, időnként kínoska, máskor jóleső horrornosztalgia – semmi több.
