prcikk: A delejes tekintetű családfő és vérszomjas lányai: 50 évvel a Manson-család rémtettei után | szmo.hu
MÚLT
A Rovatból

A delejes tekintetű családfő és vérszomjas lányai: 50 évvel a Manson-család rémtettei után

Még napjainkban is hallunk olyan eseteket, amikor gyilkosságokat, öngyilkosságokat, összefüggésbe hoznak a rockzenével, és a kettő között kapocs maga a sátán. Ez az agyrém Charles Manson szektájának fél évszázaddal ezelőtt elkövetett vérengzéseinek következménye.


Az ürügy erre a Beatles történetének legagresszívebb dala, az 1968-as Fehér Albumon hallható Helter Skelter.

Maga a kifejezés sokféleképpen értelmezhető. Jelenthet, zűrzavart, véletlent, sorsszerű döntést, a dolgok elsietését, pánikszerű menekülést, de egy Angliában divatos spirális csúszdát is. A szöveg viszont olyan kábítószeres utazásra utal, amelyben a fent és lent gyorsan váltakozik. De vérengzésre semmiképpen.

A Manson-féle „Helter Skelter”-ideológia szerint a végítélet egy fajok közötti háborúban jön el, amelyben a feketék megölik az összes fehér embert, kivéve egyetlen kiválasztott Családot, amely a háború idején egy feneketlen lyuk mélyén rejtőzik el. Csakhogy a feketék az évszázadok során mindig csak azt tették, amit a fehérek mondtak nekik és ezért a megszerzett világuralommal sem tudnak mit kezdeni. Így aztán elindulnak a föld alá, hogy megtalálják a „Családfőt”, és a világ királyává tegyék.

Ez a „Családfő” volt maga Charles Manson.

A szektavezér 1934. november 12-én jött a világra Cincinnatiben egy 16 éves leányanya, Kathleen Maddox gyermekeként. Az anya ezután ment férjhez egy William Manson nevű földmunkáshoz, aki nevét adta a gyermeknek, mást nem. Iszákos anyja sokszor napokra eltűnt, ezért Charlie-t inkább nagyanyja és nagynénje nevelte. Alig volt öt éves, amikor anyját és nagybátyját öt évi börtönre ítélték rablás miatt. Tízévesen visszakapta az anyját, aki két év múlva intézetbe adta. A fiú hamarosan a bűn útjára lépett, volt két fegyveres akciója is. A nevelőintézetekből 18-szor szökött meg, de mindig elkapták, végül 1954-ben feltételesen szabadult. Mindössze négy osztályt végzett el, gyakorlatilag analfabéta volt, kirendelt szociális gondozója „agresszívan antiszociálisként” jellemezte őt.

Manson a következő 13 évből és 9-et töltött börtönben. Amikor 1967. március 21-én kiszabadult a kaliforniai Terminal Island-beli börtönből, egy későbbi vallomása szerint elhatározta, hogy rock-zenész lesz és a Beatles ötödik tagja. Az ilyen fajta karrierre a nagy nyugati parti állam tökéletesen alkalmasnak látszott, hiszen virágzott a „Flower Power”, a hippivilág, amelynek elválaszthatatlan része volt a szabad zenélés és a kábítószeres tudattágítás egyaránt, a kommunák pedig a társadalommal szembefordulók vagy az abból kitaszítottak számára is új közösségi életformát jelentettek. Ugyanakkor mindenkinek jogában állt „csodabogárnak” lenni, külsejében, viselkedésében vagy gondolkodásában.

Manson végzetes útjában fontos szerepe volt a valláskeresésnek. Utolsó börtönbüntetése idején L. Ron Hubbard szcientológiáját tanulmányozta megszállottan, de legalább ennyire izgatta a Process Church világvége-váró szekta, amely szerint Jézus Krisztus és a Sátán békét kötnek és együtt ítélkeznek a világ felett.

Manson a börtönben egy bankrablótól tanult meg gitározni, de nem tudott belőle megélni. Ekkor ismerkedett meg egy Mary Brunner nevű 23 éves berkeley könyvtáros lánnyal, aki ideiglenesen eltartotta. Manson hamarosan azzal az ötlettel állt elő, hogy további nőket költöztessenek magukhoz. Ez lett a Család „magja”.

Még 1967 nyarán beköltöztek a San Franciscó-i Haight-Ashbury-be, a város hippi-központjába, ahol Manson mindenhonnan összeszedett, zavaros filozófiájával egyfajta „gurunak” adta ki magát. A Család egyre bővült, főleg nőkből, akik híveivé szegődtek.

Az események 1968 tavaszán gyorsultak fel, egy szerencsétlen véletlen során. Dennis Wilson, a Beach Boys dobosa felvett ugyanis két stoppos nőt, Patricia Krenwinkelt és Ella Jo Bailey-t, akik Manson gyülekezetéhez tartoztak. Wilson tehát hazavitte saját házába a két lányt, elment egy stúdiófelvételre, és mire visszatért, ott találta Mansont és további 12 nőt. A zenész megrémült az iszonyú tekintetű Mansontól, megkérdezte tőle, hogy bántani akarja-e őt, a guru azonban válasz helyett megcsókolta Dennis lábát. Wilson „hálából” bevezette Mansont a helyi zenei világba, stúdióidőt fizetett neki, hogy felvételeket készíthessen, összehozta a show-business néhány jeles személyiségével, Gregg Jacobson és Terry Melcher producerekkel, valamint Rudi Altobelli menedzserrel. Altobellinek Los Angeles egyik elit negyede, Bel-Air felett egy dombon egy zsákutcában volt egy háza, amelyet ekkoriban bérelt ki tőle az új amerikai szexbomba, Sharon Tate és férje, Roman Polanski…

Manson és lányai a westernekhez gyakran díszletként használt Spahn Ranchen rendezték be főhadiszállásukat, de időnként a Halál Völgye elhagyott farmjait is igénybe vették. Manson 1968 végén hallgatta meg először a Fehér Albumot, és valósággal megszállottja lett. Ekkor vette a fejébe, hogy a zenekar „a végtelen lelke”, amely meghirdette a végítéletet. A fajok háborújáról alkotott elméletében közrejátszott Martin Luther King 1968. április 4-i meggyilkolása is. A lyukat pedig, ahol a világmegváltó kivárja az utolsó háború végét, Manson éppen a Halál Völgyében vélte megtalálni. Lányai pedig vakon hittek neki, aki kételkedett szavaiban, vagy engedetlenséget tanúsított, annak a legkegyetlenebb büntetésekre kellett számítania.

A családba bekerült néhány férfi is, mint Tex Watson vagy Bobby Beausoleil, akik később a gyilkosságokból is alaposan kivették a részüket.

Ismét egy fatális véletlen sodorta az eseményeket a véres végkifejlet felé 1969 márciusában. Melcher megígérte Mansonnak, hogy meghallgatja a Család elkészült lemezét, amelyen az új világ eljövetelét hirdetik. Csakhogy a producer nem jelentkezett. Manson ezért felkereste a Cielo Drive 10050. számú házat, amelyről úgy tudta, hogy Melcheré. Manson és Sharon Tate ekkor találkoztak először és utoljára szemtől szembe.

A „Családfő” 1969 júniusában bejelentette: „itt az idő, hogy megmutassák a feketéknek, miként kell a Helter Skeltert végrehajtani.” Az öldöklés július 27-én kezdődött. Beausoleil, Brunner és egy másik lány, Susan Atkins foglyul ejtették Gary Hinman zenetanárt. Manson azt követelte tőle, hogy adja oda nekik örökölt 21 ezer dollárját. Beausoleil később azt vallotta, hogy csupán azt a pénzt követelték vissza, amit a Hinman által nekik szállított rossz minőségű kábítószerért fizettek. Hinman azonban nem állt kötélnek, ezért két napi fogság után halálra szurkálták, a ház falára pedig az áldozat vérével írták fel: „Politikai disznó”. (Political Pig) Biztos, ami biztos, még egy párducmancsot is festettek, a Fekete Párducok szimbólumát.

Beausoleilt augusztus 6-án letartóztatták, Hinman lopott kocsijában, és ott volt nála a gyilkos fegyver is. Két napra rá Manson kiadta a parancsot az újabb öldöklésre. Watsont bízta meg, hogy vigye Atkinst, Krenwinkelt és Linda Kasabiant a Cielo Drive 10050-hez és mészároljanak le mindenkit.

1969. augusztus 9 lett Hollywood történetének legvéresebb éjszakája. Az iszonyú mészárlás áldozatai a gyilkosok számára mind ismeretlenek voltak, nem úgy a film- és a művészvilág előtt.

A 26 éves, nyolc és fél hónapos várandós Sharon Tate brutális meggyilkolása tartósabb utóéletet biztosított neki, mint néhány éves filmes pályája. Legemlékezetesebb alakítását a Polanski rendezte Vámpírok báljában nyújtotta, amelyben férje egyben partnere is volt.

A gyilkosság idején Polanski Londonban volt. Azt ígérte, a szülésre otthon lesz, addig megkérte honfitársát, Wojciech Frykowski forgatókönyvírót és barátnőjét, Abigail Folgert, a Folger kávé-birodalom örökösét, hogy vigyázzanak feleségére a terhesség utolsó heteiben. A rendező helyett így Frykowskiék estek áldozatul a „rituális” mészárlásnak. A házban tartózkodott a sztárfodrász Jay Sebring, aki két évig Sharon Tate élettársa volt.

Az autóstop, mint végzet jelent meg a 18 éves Steven Parent sorsában: nem sokkal az események előtt felvette kocsijába a vele egykorú William Garretsont, akit Polanskiék alkalmaztak bérelt házuk gondnokaként. Parent egy különleges FM-rádiót szeretett volna eladni Garretsonnak, ezért hajtott oda a házhoz augusztus 8-án, nem sokkal éjfél előtt. Ő volt az első, akit Watson halálra szurkált.

Hogy mi történt a Cielo Drive 10050-ban, a gyilkosok későbbi vallomásaiból részletekbe menően kiderült.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Először azt hitték, itt a világvége: a Niagara-vízesés vize többször is elapadt az évek során
Egyik alkalommal éppen 1848 tavaszán, amikor Európa szerte forradalmak robbantak ki.
Sz. E. Fotó: Fortepan - szmo.hu
2026. március 22.



Képzeld el, amint több száz ember égő fáklyákkal a kezében sétál a Niagara-vízesés peremén. Pontosabban a vízesés hűlt helyén, miközben lent a meder közelében, ahol percekkel korábban még tajtékzott a víz, lovas katonák ügetnek.

Ez nem egy filmjelenet, hanem maga a valóság.

Többször is megtörtént, hogy a világ egyik leghíresebb természeti csodája egyszerűen megszűnt létezni.

A Niagara valójában nem egy, hanem három vízesés összefoglaló neve. A legnagyobb, a Patkó-vízesés javarészt Kanadához tartozik, tőle a Kecske-sziget választja el az amerikai oldalon lévő két kisebb zuhatagot, a Menyasszonyfátyol-vízesést és az Amerikai-zuhatagot.

1848 tavaszán, egyébként akkor, amikor Európában pont fegyveres felkelések és forradalmak zajlottak, egy kivételesen hideg tél után a márciusi meleg és az erős keleti szél hatalmas jégtömeget tolt az Erie-tóból a Niagara folyó torkolatába.

A jég hatalmas gátat képzett, ami harminc-negyven órára teljesen elzárta a víz útját. A vízhiányt először a folyóparti malmok tulajdonosai vették észre, amikor a malomkerekek megálltak.

A hírre ezrek özönlöttek a helyszínre, és óvatosan bemerészkedtek a száraz mederbe. Az emberek olyan fegyvereket találtak a sárban, amiket feltehetően az amerikai csapatok hagytak ott egy 1814-es csata után. Március 29-én éjjel több százan fáklyákkal sétáltak a vízesések peremén, miközben az amerikai lovasság a mederben ügetett. A folyó másnap indult meg újra, amikor a szélirány megváltozott, és a jégdugó feloszlott.

1903. március 22-én az amerikai oldalon ismét elapadt a víz.

A látványosságnak pedig Kanadából és az Egyesült Államokból is a csodájára jártak. A szakértők szerint azonban az 1848-as volt az egyetlen teljes, természetes leállás, a későbbi esetek inkább rendkívül alacsony vízhozamot jelentettek.

1969-ben azonban már szándékosan szüntették meg a vízesést.

Egy 1965-ös helyi újságcikk ugyanis a zuhatag végét jósolta, mivel a korábbi, 1931-es és 1954-es sziklaomlások törmeléke már megfelezte a vízesés magasságát. A közösségi nyomásra egy amerikai-kanadai bizottság jött létre, hogy felmérjék a helyzetet.

1969. június 12-én egy 180 méter hosszú, 28 ezer tonna kőből és földből épített gáttal elzárták a vizet az amerikai oldalon. Mérnökök precízen felmérték a sziklafalat, 48 kőzetfuratot vettek, és érzékelőket telepítettek a kőzettömbök mozgásának figyelésére.

A munkálatok közel fél évig tartottak, majd november 25-én a gát elbontásával a víz újra a régi medrében zubogott. A vizsgálatok után úgy döntöttek, a leomlott törmeléket nem távolítják el.

A Niagara minimális vízhozamát egy 1950-es amerikai-kanadai egyezmény szabályozza, és egy 1954-ben épült gát segít a víz elosztásában a vízesések és az erőművek között.

Hogy az 1848-as esemény ne ismétlődhessen meg, 1964 óta minden télen úszó jégtörő gátat telepítenek a folyóra, ami megakadályozza a jégdugók kialakulását. A vízesés „kiszárításának” ötlete időnként felmerül egy-egy nagyobb felújítás, például hídcsere miatt, de ez ma már hatalmas turisztikai és környezetvédelmi kérdéseket vetne fel.

Via National Geographic, Pangea blog


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
583 áldozat a kifutón: 49 éve történt a tragikus baleset, amely örökre megváltoztatta a repülést
Két Boeing 747, - a KLM 4805 és a Pan Am 1736 - a tenerifei Los Rodeos futópályáján ütközött 1977. március 27-én. A Las Palmas-i bombariadó, a köd és a kommunikációs hibák együtt vezettek a katasztrófához.


Ma van a repüléstörténet legsúlyosabb katasztrófájának évfordulója:

1977. március 27-én a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife Los Rodeos repülőterén két Boeing 747-es, a holland KLM és az amerikai Pan Am gépe ütközött össze a futópályán. A két gépen összesen 583 ember vesztette életét, és mindössze 61-en élték túl a tragédiát, amely egy sor emberi és technikai hiba végzetes láncolatának következménye volt.

A katasztrófa napján egy bombamerénylet miatt lezárták a Las Palmas-i repteret, ezért az érkező járatokat, köztük a KLM és a Pan Am gépét is a jóval kisebb, felkészületlenebb tenerifei Los Rodeos repülőtérre irányították. A hirtelen megnövekedett forgalom miatt az előtér és a gurulóutak is megteltek, így a hatalmas Jumbo Jeteknek a futópályán kellett manőverezniük. A helyzetet tovább rontotta, hogy az időjárás egyre rosszabbra fordult, és sűrű köd ereszkedett a reptérre, a látótávolság helyenként 700 méter alá csökkent.

Nem sokkal 17 óra előtt a KLM gépe engedélyt kapott, hogy végigguruljon a futópályán, a végén egy 180 fokos fordulattal pozícióba álljon, és ott várjon a felszállási engedélyre. A Pan Am gépét arra utasították, hogy kövesse a hollandokat, de a C3-as gurulóúton hagyja el a pályát. A Pan Am pilótái azonban a ködben nem voltak biztosak a dolgukban, és mivel a C3-as kijáratnál egy rendkívül éles, 135 fokos fordulót kellett volna végrehajtaniuk, inkább tovább gurultak. Eközben a KLM befejezte a fordulót, és Jacob Veldhuyzen van Zanten kapitány gázt adott a felszálláshoz.

A másodpilóta ekkor közbeszólt: „Pillanat, még nincs felszállási engedélyünk!” Erre a kapitány visszahúzta a gázkarokat, majd azt mondta: „Tudom, gyerünk, kérdezz rá!”

A KLM személyzete rádión közölte, hogy felszállásra készen állnak, és várják az irányítási engedélyt. A torony válaszul a felszállás utáni útvonalat adta meg nekik: „KLM4805 felszállás után emelkedjen FL90-re, majd jobb forduló 40º és álljon rá a Las Palmasi VOR adóra a 325º-os irányon.” Van Zanten kapitány ezt tévesen felszállási engedélynek értelmezte, újra gázt adott, és hollandul közölte: „Megyünk.”

Ezzel egy időben a Pan Am pilótái jelezték a toronynak, hogy még a pályán vannak: „Még mindig gurulunk lefelé a kifutón, 1736-os.” Ez a rádióüzenet azonban a KLM pilótafülkéjében egy zavaró sípolásként jelent meg, mert a másodpilóta éppen az útvonalengedélyt olvasta vissza. A torony nyugtázta a Pan Am helyzetjelentését: „Rendben 1736-os jelentse, ha elhagyták a pályát.” Ezt hallva a KLM fedélzeti mérnöke megkérdezte a kapitánytól: „Még nem ment le a Pan Am?” A kapitány válasza egy félreérthető „Igen” volt.

Ez volt az utolsó lehetőség a katasztrófa elkerülésére. Pár másodperccel később a két gép személyzete a sűrű ködben megpillantotta egymást.

A Pan Am kapitánya a gázt tövig nyomva próbált balra, a fűre letérni a pályáról, a KLM pilótája pedig olyan erővel húzta fel a gépet, hogy annak farokrésze száz méteren keresztül szántotta a betont. A holland gép elemelkedett, de már nem tudta átugrani a Pan Am törzsét.

A KLM futóművei és hajtóművei letarolták az amerikai gép tetejét és vezérsíkját, majd a felszállás előtt teletankolt holland repülőgép 150 méterrel odébb a pályára zuhant és felrobbant. A Pan Am gépe szintén kigyulladt. A KLM fedélzetén tartózkodó 248 ember mind életét vesztette. A Pan Am gépéről 61-en menekültek ki, de 335-en a lángok között rekedtek.

A kivizsgálás egyértelműen megállapította, hogy a katasztrófa legfőbb oka az volt, hogy a KLM személyzete felszállási engedély nélkül kezdte meg a nekifutást. A spanyol hatóságok hivatalos jelentése szerint azonban több tényező is hozzájárult a tragédiához: a rossz időjárási körülmények, a földi gurítóradar hiánya, a rádió-kommunikációs félreértések, a reptér felkészületlensége, valamint a KLM személyzetére nehezedő időnyomás. A baleset nyomán a nemzetközi légi közlekedésben szigorították a rádiós frazeológiát, és bevezették a pilóták közti hatékonyabb együttműködést célzó képzési programokat. Egy évvel később megnyitották Tenerife déli, korszerűbb repülőterét is, amely átvette a nemzetközi forgalom nagy részét.

Via Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Így lett legenda Puskás Ferenc: mindenki tudta, mit fog csinálni, mégsem tudták megállítani
99 éve született Puskás Ferenc, aki arról lett híres, hogy a védők a befelé húzós csele ellenére sem tudták megállítani a bal lábát. Ennek legismertebb példája az 1953-as, Anglia elleni 6:3-as mérkőzésen lőtt ikonikus gólja.


Mindenki tudta, merre húz és melyik lábbal lő – mégsem tudták megállítani.

Puskás Ferenc, aki 99 éve, 1927. április 1-jén született Budapesten, áttörte kora korlátait.

Az egész világon népszerűvé vált, és máig ő az egyik legismertebb magyar híresség.

Gyerekkorában orvos szeretett volna lenni, de a futballpálya lett az otthona. A család 1937-ben magyarosította a nevét, de a legenda mégsem Puskás néven indult.

11 évesen a kispesti kölyökcsapatban még „Kovács Miklós” néven játszott.

A kivételes tehetség hamar utat tört magának.

Mindössze tizenhat és fél éves volt, amikor 1943. december 5-én bemutatkozott az NB I-ben, egy héttel később pedig már az első „felnőtt” gólját is belőtte.

Első szezonjában 18 meccsen hétszer talált be, utána pedig szinte minden második mérkőzésen lőtt egy gólt.

A klubszintű áttörést gyorsan követte a címeres mez. 1945. augusztus 20-án, az Ausztria ellen 5:2-re megnyert meccsen debütált a válogatottban, és rögtön az első gólt ő szerezte. Ekkor kezdett kiépülni a mítosz a nem tipikus atlétaalkatú zseniről, akit az ellenfelek hajlamosak voltak alábecsülni, amíg a bal lába el nem döntötte a meccset.

Ennek karriernek a csúcspontja az 1953-as, Anglia elleni 6:3-as diadal egyik gólja, amikor egy zseniális visszahúzással küldte el az angol védőt, majd a kapuba bombázott.

A történelem azonban közbeszólt. Az 1956-os forradalom után Puskás a Honvéd több játékosával együtt külföldön maradt.

A bizonytalanság és a FIFA-eltiltás időszaka után, 31 évesen, sokak meglepetésére a Real Madrid szerződtette. A legtöbben már leírták, ő azonban 18 kilót fogyott, és újra a világ elitjébe küzdötte magát.

Madridban rácáfolt a kétkedőkre: 262 tétmeccsen 242 gólt szerzett, és több Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK) nyert. Az 1960-as BEK-döntőben az Eintracht Frankfurt ellen négy gólt lőtt, az 1962-es fináléban pedig mesterhármast szerzett. Spanyolországban négyszer lett gólkirály.

Döntéseiben végig mellette állt a családja: 1950-ben vette feleségül a 18 éves Hunyadvári Erzsébetet, lányuk, Anikó 1952-ben született, és 1956-ban ők is elhagyták az országot.

Játékos-pályafutása után „Panchóként” járta a világot edzőként. Legnagyobb sikerét a görög Panathinaikosszal érte el, amellyel 1971-ben bejutott a BEK-döntőbe, ahol csak a korszakos Ajax tudta megállítani őket.

A rendszerváltás után hazatért Magyarországra. Négy mérkőzés erejéig szövetségi kapitány is volt, és képviselte az országot az MLSZ és a kormány delegációiban.

Egészsége azonban megromlott, az Alzheimer-kór egy speciális fajtája támadta meg, és 2000-től folyamatos kórházi kezelésre szorult. A Real Madrid egy budapesti gálameccsel tisztelgett előtte.

Puskás Ferenc 2006. november 17-én hunyt el. Örökségét ma a Puskás Aréna és a legszebb gólért járó, róla elnevezett FIFA Puskás-díj is őrzi, ahogy 85 válogatott meccsen lőtt 84 gólja is a magyar futballtörténelem csúcsa marad.

A „Puskás-legenda” azért működött, mert mindenki ismerte a fegyverét, de a technikai tudás, a játékintelligencia és a merészség olyan elegyet alkotott, ami ellen nem tudott védekezni az ellenfél.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk