4 kegyetlen, múlt századi magyar sorozatgyilkosság
Rengetegen olvastátok 2014-15 telén azt a cikkünket, amely az évfordulók apropóján öt magyarországi, a két világháború között történt bűnügyet ismertetett. Megírtuk a folytatását, amely a szocialista Magyarország legnagyobb port kavart, legtöbbeket felháborító gyilkosságaival foglalkozik.
A cikk tervezett megjelentetésének idején azonban egy szörnyű gyilkosságra derült fény. Sokakat megrázott Molnár Vivien értelmetlen halála. Kegyeleti okokból elhalasztottuk a cikk publikálását.
Az alábbi bűnügyek az 1950-es, 60-as, 70-es években történtek. Egy olyan korszakban, amikor sokak hite szerint egy "új társadalom" épült, ahol nem számít a származás, a vagyon, nem számítanak a kulturális különbségek, és amelyben a közösség érdekei, minden ember egyenlő esélyei, az építés, a haladás, a közjó a legfontosabb. Az élet és az emberi természet azonban rácáfolt ezekre az idealisztikus elképzelésekre. A gyilkosságok elkövetőit hidegen hagyta, hogy ha kiderülnek a bűntettek és bebizonyosodik, hogy ők követték el, nem kerülhetik el a halálbüntetést. Nem volt elrettentő ereje.
Lányok a kútban
1953 októberében eltűnt egy 11 éves kislány Törökszentmiklóson. Botos Marikát nem találták meg. A következő év nyarán még négyen tűntek el az alföldi városban: három 13 éves és egy 17 éves lány. A rendőrség tehetetlen volt, egészen addig, amíg 1954. szeptember másodikán egy 21 éves fiatalasszony feldúltan jelentette be, hogy az egyik helyi lakos, Jancsó Piroska meg akarta ölni - dróttal fojtogatta az udvaron.
Amikor Jancsóék házában a rendőrök házkutatást tartottak, gyerekruhák kerültek elő - olyanok, amilyeneket a lányok viseltek eltűnésük napján.
A nyomozást és Jancsó Piroska, illetve anyja, Jancsó Borbála ellentmondó vallomásait követően szörnyű dolgokra derült fény. Jancsó Piroska anyja cselédként dolgozott, prostitúcióval egészítette ki a keresetét. Öt gyermeke született, Piroska volt az első. Ezután négy gyermeknek adott életet, ám közülük három is pár héttel a születése után meghalt, egy egészen biztosan fulladás által.
A fotón a tornác kútja látható, ahol a holttesteket megtalálták.
Utólag valószínűnek látszik a feltételezés, hogy Piroska gyermekként többször is szemtanúja lehetett annak, hogy anyja gyilkosságot követ el, a bűntettek elkövetésének módja ugyanis erre utal. Jancsó Piroska anyjához hasonló életet élt, a városba érkezett szovjet katonáktól kezdve több férfival is létesített alkalmi kapcsolatot. Rájött, hogy a saját neméhez vonzódik.
A lányokat szexuális céllal magához csalta és megfojtotta őket,
a holttesteket a tornácon található, használaton kívüli kútba dobta.
Anyja, Jancsó Borbála segédkezett a gyilkosságokban.
A bűntettek egyes részletei meglehetősen sokkolóak, ezeket nem kívánjuk leírni. A gyilkosok először megpróbáltak "bűntársakat" belekeverni az ügybe, Piroska egy orosz tisztre fogta a gyilkosságot, majd új vallomást tett - a vallomásait egyébként többször megváltoztatta, először azt állította, hogy az anyjának tudomása sem volt a történtekről, új vallomásában az anyját vádolta a lányok megölésével. Jancsó Piroskát és Jancsó Borbálát 1954-ben a bíróság halálra ítélte. A lányon decemberben végre is hajtották az ítéletét, az anyja ítéletét pedig életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták.
Mivel utólag nehéz kideríteni, mi is történhetett valójában, az összeesküvés-elméletek hívei szeretik a szovjet katonák nyakába varrni a brutális gyilkosságokat. Ezt az elméletet erősíti az, hogy a holttestek megtalálásakor katonai nadrágszíj is volt a kútban. Többen is kutatták már a bűnügyet, volt, akinek gyanús lett egy tiszteket ábrázoló fotó, amit Piroskának dedikáltak, de hitelt érdemlően senkinek nem sikerült bebizonyítania, hogy nem Piroska és az anyja, hanem más követte el a bűntetteket.
A nikotinos gyilkos, aki először egy kisgyermeken próbálta ki a mérget
55 éve, 1961-ben ítélték halálra azt a fiatal gyilkost, akinek az első áldozata - mintegy próbaképp - egy ötéves kislány volt, utolsó áldozata pedig a saját várandós nővére.
Papp Erzsébet 1957-ben ment férjhez Rostár Istvánhoz. A házasság azonban nem bizonyult sikeresnek, Rostár ivott, állítólag bántalmazta is a feleségét. A nő haragudott rá, mert az ismerőseik, akiknél rövid ideig laktak, jobban éltek, mint ők, Fürtös József pedig többet keresett, mint Rostár. Ráadásul Fürtösnére is megharagudott egy beszólása miatt.
Papp Erzsébet elhatározta, hogy nikotinnal öli meg a férjét és Fürtösnét, de előbb ki akarta próbálni, hogyan hat a méreg, ezért kellett meghalnia az öt éves Tarnóczi Ilonának.
1957. augusztus elsején, amikor a szomszéd kislány átment hozzájuk játszani, étellel és itallal kínálta. Az italba nikotint kevert. A kislány rosszul lett, tántorogni kezdett, a nő kituszkolta az ajtón, hogy ne a házban haljon meg. A gyermek az udvaron összeesett, percek alatt végzett vele a méreg. Akkor még a halál okaként ételtől való fulladást állapítottak meg.
A fotó illusztráció - Forrás: Pixabay.com
A következő áldozat augusztus 7-én Fürtösné volt, majd az őt felelősségre vonó, a gyilkosságokra gyanakvó férje, 1957. augusztus 23-án. A nő 1958, januárjában adott életet Rostár Istvánnal közös gyermekének, de a kisbaba is meghalt pár hónaposan - máig tisztázatlan körülmények között.
Ezután Papp Erzsébet olyan kapcsolatra lépett, amit a családja nem nézett jó szemmel, aztán lopási ügybe keveredett. Mivel féltékeny lett a nővérére, illetve tartott is a véleményétől, a gyermeket váró Juhos Ferencnét 1959. április 23-án nikotinos itallal kínálta. A nő szinte azonnal meghalt.
Papp Erzsébet ismét férjhez ment, és 1960-ban gyermeke született Holhos Jánossal kötött házasságából. A baba három hónapot élt.
Már 1957-ben felmerült ellene a gyanú, de a nyomozás - és a későbbi nyomozások - során olyan hibákat követtek el, ami miatt őrizetbe vétele után nem sokkal el is bocsátották 1959. szeptemberében. 1960-ban az ügyészség a rendelkezésre álló adatok alapján úgy látta: előzetes letartóztatásba helyezhetik. Azonban a gyermek csak egy hónapos volt, és
meg akarták várni, amíg a kicsi hat hónapos lesz.
A gyermek akkor halt meg, amikor anyjával együtt leesett a szénásszekérről.
Képünk illusztráció - Forrás: Pixabay.com
A történtek után 1960 szeptemberében őrizetbe vették Holhos Jánosnét és 1961. november 29-én halálra ítélték.
A szegedi sorozatgyilkos 55 éve csapott le áldozataira
1961-ben nem csak Holhos Jánosné bűnügye és elítélése rázta meg az embereket, hanem egy szegedi gyilkosság is. 1961. május 2-án bejelentés érkezett a rendőrségre, hogy a Paprika utca 58. szám alatt álló ház lakóiról egy hete nem tudnak semmit.
A helyszínre érkező nyomozók behatoltak a kertbe, majd a házba, látták, hogy érintetlen a postaláda, nem ürítették ki az elmúlt napokban. Amikor a házba léptek, erős, holttestek bomlására emlékeztető szag csapta meg az orrukat. A padlót vér borította. Négy holttestet találtak, a szomszédok azonosították őket: a Rozsi-házaspár tagjai voltak, a velük egy háztartásban élő édesanya (Rozsi János anyja), és ifjú Rozsiné húga. Másnap a házaspár kétéves gyermekének holttestét is megtalálták a padláson.
A nyomozás során kiderült, hogy az édesanya, Forró Mária egyik régi ismerőse rendezett vérfürdőt, mert le akart feküdni a nővel.
Amikor az nem volt hajlandó erre, megölte. A hazaérő családtagokat egymás után mészárolta le, és a közben a kisgyermekkel is végzett.
Forrás: Temetőséta Alsóvárson - Szeged.hu
Az elkövetőt nem kellett sokáig keresni. Május közepén a rendőrségnél jelentkezett egy nő, hogy férfiismerősén, Vass Gyulán fejsérülést látott, és olyan órák voltak nála, amilyet a Délmagyarországban közzétett felhívásban látott. Ez a két óra a gyilkosság helyszínéről került elő.
Vass Gyula erőszakos, erős testalkatú visszaeső bűnöző volt, ugyanakkor labilis idegállapotú - sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg a bűntett előtt. 1956-ban elhagyta az országot, ám 1958-ban visszatért. Őrizetbe vételekor először azt állította, sérülését az okozta, hogy megtámadták. Felesége alibit biztosított számára és csak azután tett őszinte vallomást, amikor megmutatták neki a gyilkosság helyszínén készült fotókat.
A gyilkost halálra ítélték, kegyelmi kérvényét elutasították, az ítéletet végrehajtották és a a holttestét jeltelen sírba temették.
Soós, a gátlástalan, hidegvérű gyilkos
Egy évtizeden át gyilkolt Soós Lajos bűntársaival, mire elkapták őket. 1968-79 között Magyarország egyik legsúlyosabb és leghírhedtebb bűncselekmény-sorozatát követték el. Soós Lajos A szegedi rémhez hasonlóan visszaeső bűnöző volt, rajongott a fegyverekért és a pénzért. Emiatt kellett több embernek is meghalnia.
Feltételezések szerint már egy 1963-as eset is Soós nevéhez köthető: bűntársával, Varga Lászlóval a Duna partjára csalta egyik munkatársát, megölték és a vízbe dobták. Varga, a jó barátja egyébként tagja volt az angyalföldi galerinek. A két barát együtt is ült, Vácott tervelték ki a gyilkosság-sorozatot.
Képünk illusztráció - Forrás: Pixabay.com
Első áldozatuk a történet szerint Varga egyik ismerőse volt, aki pénzügyőr lett. Találkoztak vele, együtt ittak, a gyanútlan férfi a lakására hívta őket, ahol később megkérték, hogy mutassa meg, hol tartja a szolgálati fegyverét. Magukkal vitték Vecsésre, ahol tovább itatták, aztán az személetlen férfi kulcsaival bementek a lásba, elvitték a fegyverét (ezt később eldobták),
megölték, a fejét levágták, a holttestet elásták a kertben, a lakást kitakarították. Soós aztán csűrt épített a "sírra".
Soós a következő gyilkosságot egy másik, sopronkőhidai rabtársával hajtotta végre. Először Soós későbbi anyósát akarták kirabolni, ez nem jött össze, így a nővel egy házban lakó idős, özvegyasszonyhoz hatoltak be. A nőt Soós agyonverte egy piszkavassal, felvágta az ereit, elvitték azt a kevés pénzt, amit találtak nála és egy rádiót, amit végül eldobtak.
1979. június 23-án egy fiatalembert ölt meg Németh István nevű bűntársával. Az áldozatot egy kocsmában ismerték meg, a férfi harmadik gyermeke születését ünnepelte. Később elvették a 300 forintját, a karóráját, és megölték. Másnap egy mezőn elásták, iratait elégették.
Pár héttel később követték el az utolsó gyilkosságot, amely hónapokig a vezető hírek közé tartozott Magyarországon. Egy betöréshez fegyvert akart szerezni Soós Lajos. Ismerősét, egy rendőrt szemelt ki - aki egyébként többször is segített Soósnak. Köztiszteletben álló személy volt.
Az áldozatot leütötték, a csomagtartóba tuszkolták, amikor nyöszörgött, agyonverték, majd lefejezték. A szolgálati fegyvert végül egy kórház női mosdójában dugta el, mert azt hitte, ott senki nem találja meg. Néhány nappal később azonban egy beteg rálelt, szólt a rendőrségnek.
Miután a szálak Soóshoz vezettek, októberben előzetes letartóztatásba helyezték. Társait is elkapták. 1980 áprilisában bíróság elé állították őket. A korabeli sajtó sokat foglalkozott az üggyel. Soóst és Györgyöt kötél általi halálra ítélték, Némethet korára való tekintettel életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték azzal, hogy legkorábban húsz évvel később bocsátható szabadlábra. Németh Istvánt 2000 decemberében helyezték feltételesen szabadlábra, tíz év próbaidővel - 2006-ban arról számolt be egy bulvárlap, hogy a Vidámpark közelében árult édességeket, aztán az utcára került.
A fenti gyilkosságok elkövetőit halálra ítélték, a büntetéseket végrehajtották. Magyarországon az utolsó halálbüntetés végrehajtására 1988. július 14-én került sor. Az elítélt egy 28 éves férfi volt, Vadász Ernő különös kegyetlenséggel elkövetett bűncselekmény miatt került akasztófára.
"1988-ban még születtek halálos ítéletek, ám ekkor már egyre több szó esett a halálbüntetés eltörléséről. A kivégzéseket így nem hajtották végre, jó pár ítéletet életfogytiglanra változtattak. Ez akkor minimum húsz évet jelentett, jó magaviselettel pedig pár éve már ki is szabadulhattak ezek a bűnözők. Sőt, talán ti is sétáltatok már el olyan mellett az utcán, akit egykor halálra ítéltek" - írja Horváth Emese, aki lejegyezte az utolsó halálraítélt történetét.
Ma is megválaszolatlan a kérdés: elég elrettentő ereje van-e a halálbüntetésnek? Csupán ez az egy dolog megállíthatja-e azokat, akik kioltják egy másik ember életét?
