4 dolog, amit nem biztos, hogy tudtál a malenkij robotra elhurcoltakról
4. A foglyok többsége nem a GULAGRA került
A magyar köztudatban úgy él, hogy az elhurcoltak a GULAG-táborok süllyesztőjébe kerültek. Ez nem egészen így történt. A malenkij robotosok - akár hadifogolyként, akár internáltként hurcolták el őket, nem a GULAGRA, hanem a GUPVI lágereibe kerültek, vagyis a Hadifogoly- és Internáltügyi Főparancsnokság felügyelete alatt működő táborokba. Persze mindkét táborrendszer az NKVD, vagyis a Belügyi Népbiztosság alá tartozott, mégis különbség volt a két lágerrendszer között.
Fortepan/Vörös Hadsereg
A GUPVI-lágerek lakóit tömegesen hurcolták el, lényegtelen volt a foglyok személye. Csak egy dolog számított: a tervezett fogolylétszám meglegyen. A GULAG-lágerek lakóit viszont egyenként, személyre szóló, általában koholt vádak alapján ítélték és hurcolták el.
Míg a GUPVI-lágerek általában a Szovjetunió európai részén helyezkedtek el, főként Dél-Ukrajnában, a Donyec-medencében, addig a GULAG-táborok inkább az Urálon túli, ázsiai területeken voltak találhatók.
A helyi lakosság fogadtatása
A több hetes utazás után a hadifoglyok többsége megdöbbenéssel észlelte a helyi lakosok viselkedését. Egyrészt a helyiek megrohanták a hadifoglyok által éppen elhagyott vagonokat, és még ehető élelmiszer után kutattak.
Azokat a vagonokat rohamozták meg, amelyekben hetekig szinte étlen-szomjan utaztak a foglyok, és csak nagy ritkán dobtak be hozzájuk valami ehetőt... Ahogy hajtották a foglyokat az utcán, a helyiek cipőért, ruháért, élelemért könyörögtek. A foglyok elképedve vették tudomásul, hogy milyen cudar világba érkeztek, és hogy több hetes nélkülözés és kifosztás után még mindig vannak olyan ruhadarabjaik, tárgyaik, amelyek értéket jelentenek a helyiek számára.
Fortepan/Konok Tamás ID
Mások arról számoltak be, hogy a vánszorgó, menetben hajtott foglyokra a helyi lakosság köveket dobált, megverték, leköpködték őket, mert
úgy tudták, hogy a "hadifoglyok" mind háborús bűnösök, és ők felelősek az országuk nyomoráért.
Sok helyen azt kiabálták nekik, hogy menjenek haza, mert nekik is alig van mit enniük, és a jövevények még azt a keveset is elveszeik tőlük, ami maradt.
Rákosinak és a kommunistáknak köszönhetjük a hazatérésüket
A háborút követő időszak egyik legégetőbb társadalmi kérdése a foglyok hazahozatala volt. A koalíciós időszakban a különböző kormányzati szervek és a Vöröskereszt mellett sorra alakultak a különböző társadalmi szervezetek, amelyek sürgették a foglyok szabadon bocsátását. Ugyanakkor a kommunista párt elérte, hogy a szovjet hadifogsággal kapcsolatos ügyek intézése az irányításuk alatt álló Népjóléti Minisztérium hatáskörébe kerüljön.
Az 1945-ös nemzetgyűlési választások előtt a magyar kommunisták presztízsét növelendő a szovjetek az év végéig 150 ezer foglyot hazaengedtek.
A kérdés végleges megoldása azonban csak a békeszerződéstől volt várható, amit 1947. február 10-én írtak alá, ám ebben nem volt határidő a foglyok hazaengedésére vonatkozóan. Ekkor még mintegy 450 ezer magyar embert vártak haza a hozzátartozói.
VIDEÓ: ceglédberceli túlélők...
Bár a hazai politikusok mindent elkövettek a foglyok hazahozatala érdekében,
a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége által Rákosinak írt levél járt végül sikerrel. A nők sürgették Rákosit, hogy járjon közben Sztálinnál. És a szovjet diktátor "azonnal" teljesítette egy legyőzött ország kommunista pártvezérének kérését.
Az eset a kommunista propaganda kiváló példája. A társadalom számára világos az üzenet: míg a kisgazda vezetésű kormány semmire nem képes, addig a kommunisták szavára megnyílnak a táborok kapui. Ha valóban ekkora hatalma volt Rákosinak, akkor miért nem kérte korábban a foglyok szabadon bocsátását? A válasz, hogy nem volt ekkora hatalma. A Szovjetuniónak a lehető legtovább kellett a több százezernyi ingyen munkás, és 1947-ben is csak azért engedték el őket, mert a szabadon engedésük az MKP propagandájához volt szükséges.
Valójában tehát Rákosinak semmi köze nem volt a foglyok szabadon bocsátásához, a tömeges hazaszállítás megindulása csak egy jól koreografált színjáték része volt, hogy növeljék a kommunista pártra szavazók számát.
A tényekhez tartozik az is, hogy Rákosi ígéreteivel ellentétben sem 1947, de még 1948-ra sem ért haza az összes fogoly. Ugyanakkor a kommunista párt a hadifogoly kérdést megoldottnak tekintette, és Rákosi kijelentette, hogy már csak a háborús bűnösök maradtak kint, rájuk pedig "az épülő magyar demokráciának" nincs szüksége.
