KULT
A Rovatból

Felesleges? Lehet. Imádnivaló? De még mennyire! Az élőszereplős Így neveld a sárkányodat éppoly varázslatos, mint az eredeti animáció

Talán túlságosan is hű az eredetihez, mégis van saját lelke. Kedves Disney-fejesek: ha már mindenképp adaptálni kell korábbi rajzfilmeket, akkor azt legalább így, ha kérhetnénk.


A Disney immár több mint 10 éve tartó, az animációikat élőszereplős filmekké adaptáló mániája olyan eszméletlen kasszasikereket hozott eddig, mint az egymilliárd dollárnál is többet kereső Alice Csodaországban (2010), A szépség és a szörnyeteg (2017), az Aladdin (2019) vagy Az oroszlánkirály (2019), de rendesen tejelt a Demóna (2014), a Hamupipőke (2015), A dzsungel könyve (2016), A kis hableány (2023) és a Mufasa: Az oroszlánkirály (2024) is. Idén a Hófehérkével mondjuk begyűjtöttek egy kellemes buktát is, de nem tartott sokáig a lejtmenet, hiszen a Lilo és Stitch: A csillagkutya feldolgozása megint ízzé-porrá szedi a mozikat jelenleg, és lehet, egy újabb tag csatlakozik a milliárdosok klubjához.

Szóval, úgy tűnik, a közönség továbbra is vevő erre a trendre, valamiért szeretjük újranézni régi, animált kedvenceinket igazi emberekkel, vagy igazinak tűnő CGI-állatokkal. Pedig általában nemhogy nem adnak hozzá semmit az eredetihez, az esetek nagy többségében még annak a színvonalát is messze alulmúlják.

Se lélek, se báj, se varázs, csak vizuális effekt vizuális effekt hátán, tisztelet a kivételnek. A fent felsoroltakból is nehéz olyat említeni, amit amúgy a nyilvánvaló mozis bevételhegyeket leszámítva lett volna értelme elkészíteni. Persze ez is elég nyomós ok a Disney-nek, mindenesetre nagyítóval kell keresni közülük olyat, amelyiket jobban szeretnénk, vagy legalább ugyanannyira, mint az eredeti rajzfilmet (talán A dzsungel könyve az egyetlen, ami felér az alapjához).

Furcsa is, hogy a Disney melletti másik legnagyobb animációs vállalat, a DreamWorks, látva a riválisa óriási sikereit, csak most vágott bele az első élőszereplős adaptációjába. Igaz, a legjobbat választották. Ugyanis Shrek ide, Kung Fu Panda oda, a 2010-es Így neveld a sárkányodat talán a valaha készült legjobb animációjuk. Amelynek amúgy óriási peche volt a bemutatása éve, ugyanakkor került ugyanis a mozikba a Toy Story 3, így esélye sem volt a legjobb animációs filmnek járó Oscar-díj bezsebelésére. Bármely más évben minden bizonnyal nem akadt volna kihívóra. Ráadásul a 2014-es folytatás (Így neveld a sárkányodat 2), valamint a 2019-es harmadik rész (Így neveld a sárkányodat 3) sem rondítottak bele a franchise-ba, így együtt egy megható, vicces, akciódus, látványos, bizonyos szegmenseiben pedig meglepően drámai trilógiát alkotnak. Épp ezért volt bátor dolog a DreamWorks és a Universal részéről, hogy Hablattyal és Fogatlannal kezdjék el az élőszereplős feldolgozásaik sorát.

Meghoztak azonban egy olyan merész és rendkívül okos döntést, amit a Disney-nél sosem mertek: felkérték rendezőnek az animációs trilógia direktorát, Dean DeBlois-t. Nyilván ez a legtöbb esetben nehéz lett volna a Disney-rajzfilmek esetében, hiszen azok többsége a ’40-es, ’50-es, ’60-as években készült, a legfrissebb feldolgozott anyag épp a 2002-es Lilo és Stitch volt, és azt pont Dean DeBlois társrendezte, szóval itt is érthető, hogy mást ültettek a rendezői székbe.

Mindenesetre az Így neveld a sárkányodatnak kifejezetten jót tett, hogy DeBlois volt a karmester, hiszen a saját gyermekével kétségtelenül másképp bánik az ember: az nem egy bérmunka, fontos a számára, hogy meglegyen benne minden, ami miatt működött anno az animáció. És lám!

Változásból nincs sok: ezúttal is a Hibbant-szigeten járunk, a Pléhpofa (Gerard Butler) által vezetett vikingfaluban, ahol a helyieknek meggyűlik a baja a kártevő, birkalopó sárkányokkal. Évszázadok óta harcolnak velük, Pléhpofa fia, Hablaty (Mason Thames) azonban nem egy gyilkos típus. Ő inkább összebarátkozik a legádázabb, még ismeretlen sárkánnyal, egy éjfúriával, akit elnevez Fogatlannak, és együtt megmutatják mind az embereknek, mind a sárkányoknak, hogy értelmetlen a háború, éljünk békében egymás mellett, szeressük egymást, gyerekek! Nyilván nem ilyen egyszerűen, szájbarágósan és giccsesen, ahogy ez hangzik, hanem rendkívül kifinomult eszközökkel.

Elég nehéz külön kezelni a mostani élőszereplős változatot és a 2010-es animációt, tekintve, hogy ugyanolyanok, ám ez már önmagában is egy hatalmas dicséret. Bizony, az idei Így neveld a sárkányodat épp annyira szerethető, épp annyira bájos, és épp annyira varázslatos, mint az alapanyag.

Amennyiben ezt a verziót mutatták volna be 2010-ben, biztosan azonnal bevonult volna a családi fantasy műfajának nagyjai közé. Így persze nem sok esélye van erre, hiszen 15 éve ismert minden karaktere, mozzanata és tanulsága, ám hogy ez a film is meghökkenti, megnevetteti és megríkatja majd a nézőket, az is biztos.

A színészeket gyorsan meg lehet kedvelni és beazonosítani a karakterével: Nick Frost különösképp kiváló választás volt Bélhangos szerepére, az eredetiben is Pléhpofát szinkronizáló Gerard Butler pedig élőben is tökéletes erre a karakterre. A gyerekek is szuperek, a Fekete telefonból ismert Mason Thamesszel gyorsan lehet azonosulni, Nico Parker (Dumbó, The Last of Us, Bridget Jones: Bolondulásig) is tokkal-vonóval hozza (az ezúttal nem szőke, de annyi baj legyen) Astridot, és a többiek (Takonypóc: Gabriel Howell, Halvér: Julian Dennison, Fafej: Harry Trevaldwyn, Kőfej: Bronwyn James) is épp idevalók!

Nyilván azért is esett a DreamWorks választása az Így neveld a sárkányodatra, mivel az egy extralátványos kalandfilmet ígér, ezt pedig ki is használták rendesen.

Fantasztikusan néz ki minden, a sárkányok eregetése, a repkedések, a harcok, a helyszínek, a díszletek, egy pillanat alatt magába szippant a Hibbant-sziget és ez a világ úgy, ahogy van.

A 2025-ös Így neveld a sárkányodat létjogosultságán lehet vitatkozni, sőt, akár feleslegesnek is tekinthető, hiszen ott van a 2010-es film, ami ugyanezt megadja, ám aki ódzkodik az animációtól, nem látta még az eredetit, avagy csak simán szeretné újraélni mindazt az élményt, amit az adott anno, annak tökéletes választás az új verzió is! Ennélfogva inkább örülünk, hogy elkészült.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk