KULT
A Rovatból

Herceg helyett bandita, beszélő Kuka, üvegkoporsó sehol – Vajon megérdemli a Hófehérke a gyűlöletáradatot?

Szinte példa nélküli a Hófehérke esete, már hogy ennyivel a premierje előtt teljesen leírjon előre egy filmet a széles közönség. A végeredmény azonban sokakat meglephet.


Hófehérkét és az ő hét törpéjét rengeteg alkalommal feldolgozták már a nagyközönség számára a Grimm fivérek gyűjtése óta. Ezek közül mozgóképen az első és leghíresebb kétségkívül Walt Disney 1937-es átirata volt, amely nem mellesleg azzal vonult be a filmtörténelembe, hogy az volt az első egész estés animációs film. Azóta azonban eltelt majdnem 90 év, a mozgóképesek pedig dézsából öntötték ránk a különféle variációkat. Volt köztük többek között horror (1997: Hófehérke – A terror meséje), akció-fantasy (2012: Hófehér és a vadász), a Gonosz Királynőt középpontba állító kaland-komédia (2012: Tükröm, tükröm) és persze rengeteg-rengeteg rajzfilm.

Valamiért mégis a Disney saját, ’37-es animációján alapuló élőszereplős remake-je felé zúdult eddig a legnagyobb népharag szerte a világon.

Nyilván nem feltétlenül (vagy nem csak) amiatt, mert feldolgozni merészelték a kikezdhetetlen klasszikust, hiszen a stúdió immár minimum másfél évtizede csinálja ezt a korábbi rajzolt csodáival (sőt, igazából már a ’90-es években elkezdték ezt A dzsungel könyvével és a 101 kiskutyával). A 2010-es Alice Csodaországban gigantikus sikere után azonban nem maradhattak tétlenek, hatalmas dollárjelek jelentek meg a fejesek szemeiben (amolyan rajzfilmszerűen), és kaptuk sorra az időnként gyengébb, időnként jobb, de mindenképpen felesleges remake-eket: Hamupipőke (2015), A dzsungel könyve (2016) újra, A szépség és a szörnyeteg (2017), Dumbó (2019), Aladdin (2019), Az oroszlánkirály (2019), Susi és Tekergő (2019), Mulan (2020), Pinocchio (2022), Pán Péter és Wendy (2023), A kis hableány (2023). S akkor a más szemszögből feldolgozott meneteket még nem is említettük: A varázslótanonc (2010), Demóna (2014), Barátom, Róbert Gida (2018), Demóna: A sötétség úrnője (2019), Szörnyella (2021), Mufasa: Az oroszlánkirály (2024).

Van miből meríteni, az biztos, így talán még furának is tűnhet, hogy a Disney első animációjából miért csak most, 2025-ben érkezik a remake? Nos, jóval korábban érkezett volna, tekintve, hogy még 2016-ban jelentették be a projektet, 2020-ban kezdték volna a forgatást, de a Covid miatt végül csak 2021 nyarán csattant el az első csapó, az utolsó viszont 2022 júliusában. Vagyis majdnem három évig tartott az utómunkálati fázis. Tavaly márciusban tartották volna a premierjét, de végül egy egész évet csúsztattak, a stúdió szerint pedig a színészek 2023-as sztrájkja miatt volt erre szükség.

Sokak szerint azonban némi áttervezés állt a háttérben, mivel napvilágra került korábban egy forgatási fotó, amin Hófehérke alakítója, Rachel Zegler sétált különféle nemű, korú és magasságú emberek között. Ők lennének a hét törpe?

Vagyis nem csupán azzal szította a Disney a feszültséget a rajongók között, hogy Hófehérke szerepét az anyai ágon kolumbiai (apai ágon lengyel) származású Zeglerre osztották, hanem még a törpék sem törpék?

A dühös kommentáradat után pedig már egy olyan képet osztott meg a Disney, amin Hófehérke CGI-törpék társaságában látható. Aki pedig azt hitte, hogy a szedett-vedett embersereget így kukázták, annak eláruljuk, ők is benne vannak a filmben, ugyanis ők alakítják a fehér lovon érkező herceget helyettesítő jó szívű haramia, Jonathan tolvajbandáját. Hoppá, alapos félreértés? Lehetséges.

Az új Hófehérke persze nem csak ebben üt el a klasszikus és az eltelt 90 esztendő alatt sok mindenben elavult verziótól. Hófehérke nem a bőre színe miatt kapta a nevét, hanem mert nagy hóviharban született, ő nem csupán sodródik az eseményekkel, hanem tevékenyen részt vesz bennük, szóval szervez, lázad és küzd, a mindenek felett álló kedvessége azonban természetesen megmaradt. Ugyanakkor nem várja a herceget, inkább egy tolvajjal kerül közeli kapcsolatba. Vagyis épp azokat a taktusokat passzolták vagy változtatták meg az alkotók, amikre az eltelt idő okot adott.

A kis hableány is kapott hideget-meleget, amiért Ariel szerepét egy fekete színésznőre, Halle Bailey-re osztották, a Hófehérkét pedig valamiért még nagyobb savazás övezte emiatt, pedig ahogy Ariel személyiségét és tetteit sem határozza meg a bőrszíne, úgy Hófehérkéét sem (a nevét pedig, ahogy fentebb említettük, más okból is kaphatta).

Rachel Zegler természetesen tüneményes a címszereplőként, és bár gyönyörű énekhangjából nem sokat hallunk a mozikban, tekintve, hogy szinkronizált változatban kaptuk, majd a Disney+-on pár hónap múlva azt is megcsodálhatjuk.

A film maga egyébként egy abszolút ártalmatlan gyerekmese, amely nem is akar többnek látszani ennél. Kiszolgálja a célközönségét, és annyira nem piszkít bele az eredetibe, hogy azért pellengérre állíthassuk. Sőt, ami még ennél is fontosabb, A kis hableány vagy a Pinocchio remake-jeivel ellentétben még lelke is akad.

Talán feleslegesnek sem mondanánk, hiszen az eredeti valóban annyira régi már, hogy ideje volt egy kicsit leporolni azt, mindenesetre az is bizonyos, hogy ennél színvonalasabb próbálkozásai is voltak már a Disney-nek (pl. A dzsungel könyve, Aladdin, Hamupipőke).

A Hófehérke ugyanis, bár részleteiben szórakoztató, összességében eléggé felejthető. Igazán nagy és emlékezetes jelenet nem került a filmbe, bár már az is nagy szó, hogy a változtatások nagy része helyénvaló. Gal Gadot sajnos most sem lett jobb színésznő, mindenesetre a Gonosz Királynő szerepében egész szórakoztatóan ripacskodik, és láthatóan élvezte, hogy végre gonoszkodhatott egy kicsit.

Összességében tehát a Hófehérke egyáltalán nem nézhetetetlen, és egyáltalán nem érdemelte meg azt a gyűlöletcunamit, amivel elárasztották. A célját kétségkívül elérte, igaz, nem is lőtt túl magasra, márpedig nem ártana a Disney részéről, ha végre egyszer tényleg magasra lőnének.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk