VÁLASZOL: Szabó Győző
Szabó Győző eredetileg képzőművésznek indult, végül – micsoda szerencse – a színjátszásnál kötött ki. A Valami Amerikában vált kedvenccé, de amióta Beugróként is látjuk, egyenesen imádjuk. Azt mondja, filmezni mostanában nem fog, de ott a színház.
Benke Hunor interjúja a Kultusz.com oldalon
Szabó Győző sokoldalú színészi játékát mostanában főként a színpadon kamatoztatja. A Katona, Merlin, Örkény, Kolibri, Játékszín, Székesfehérvári Vörösmarty és a Szombathelyi Weöres Sándor színházban is játszott már. Díszlettervezőként a Túlélési gyakorlatok és A kékszakállú herceg csodálatos élete című előadásokban működött közre. Mostanában például a Jó zsaru - rossz zsaruban játszik, amit legközelebb április 26-án láthattok a Centrál Színházban.
- Miben látod a sikered titkát?
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Sok mindent kipróbáltam, belekóstoltam ebbe-abba, magát a színjátszást is autodidakta módon tanultam. Nem jártam a Színművészetire sem, lehet, hogy épp ez a fajta, úgymond „tisztaság” az oka – sokan azt mondják, hogy ott csak elrontottak volna. Mindenesetre kevés olyan alkotóember van, mint én. Jellemző, hogy igyekszem kreatívan hozzálátni a feladatokhoz, nem csak robotként játszom a szerepeket, magyarán ötletekkel, elképzelésekkel is segítem a rendezők munkáját. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy sikeres vagyok, de tényleg nem tudom.
[caption id="attachment_10551" align="alignnone" width="466" caption="Jó zsaru - rossz zsaru"][/caption]
- Ha jól számoltam, most egyszerre négy darabban is játszol: míg egyik nap Joey figuráját öltöd magadra a Centrál Színházban, másnap már a szombathelyi Weöres Sándor Színház Tragédia előadásán formálod meg Ádámot – hogy a többit ne is említsem. Mennyire nehéz váltogatni a szerepeket, egyáltalán, melyik áll közelebb hozzád?
- Ha két egymást követő nap más-más szerepbe kell bújni, az önmagában nem annyira megterhelő, hiszen a kettő közt azért akad idő a levezetésre, és fel lehet készülni másnap a következő szerepre. Sokkal nehezebb volt, amikor egy nap játszottam két különböző előadásban. Ezek a szerepek pedig mind olyanok, mint a gyerekek: nem lehet rangsorolni közöttük, hogy melyik kedvesebb, és melyik nem. Nagyon szeretek Stohl Andrással együtt játszani a Jó zsaru – rossz zsaruban, annál is inkább, mert évek óta szoros barátság köt össze minket. A Top Dogs-szal megkaptunk minden létező díjat, ma már túl vagyunk a 250. előadáson is, Ádám szerepe a komolyság miatt áll közel hozzám, meg egyébként is, az Ember Tragédiája mérföldkő egy színész életében.
- A színpadon kívül legutóbb a Casino című, tiszavirág életű sorozatban láthattak téged a nézők. Mi lehet az oka annak, hogy ez a sorozat végül megbukott?
- Manapság csak a reality show-kra, meg a napi szintű gagyi sorozatokra van igény, ezeket nézik az emberek. Az már nem fér bele, hogy esetleg hetente üljenek le egy széria elé, egyszerűen nem érdekli őket, a minőséget pedig pláne nehéz átvinni. Sajnos a mai magyar társadalomban ez a helyzet, ez a magyar tévénézők ízlésének keresztmetszete. Amikor a sorozat harmadik epizódja került adásba, a konkurens csatornán egy Z kategóriás film tudott nagyobb nézettséget produkálni. Amíg ez a borzalmas, kereskedelmi tévés kínálat megy, nem is látok sok esélyt arra, hogy javuljon a helyzet.
- Pedig a Beugró is, úgy tűnik, inkább a kereskedelmi tévék kínálatában találja meg a helyét…
- Annak a műsornak a sikeréhez, azon túl, hogy rendkívül egyszerű alapokon nyugszik, nagyban hozzájárul az is, hogy alázattal készül, a nézőkért, nem pedig a nézettségért. Ily módon pedig képes tanítani, művelni, értéket közvetíteni.
[caption id="attachment_10555" align="alignnone" width="466" caption="Ádám"][/caption]
- Várható, hogy a közeljövőben feltűnsz a filmvásznon is?
- Ami a mostani hazai filmgyártást illeti, nem hiszem. Nem rég leforgattuk Koltai Róbert új filmjét, de arról sem lehet tudni, hogy mikor kerül a mozikba. Nem lehet tudni semmit, emiatt nem is forog semmi. Lehet, hogy részemről egy darabig ennyi volt a filmezés. A színházban nagyon jól érzem magam, több mint tíz éve forgatok minden évben, talán ez így is van rendjén. Mindemellett pedig teret kell hagyni a fiataloknak is, ha egyszer újra megnyílik a tér.