X-Faktor: egyezzünk ki annyiban, hogy nyilván megöregedtem
Hú, hol is kezdjem. Emlékeztek, hogy Nagy Krisztián-Arany Timi döntőt vizionáltam? Nos, tévedtem...
A kritikáim alá rendszeresen kommentelőkhöz képest azt hiszem, azt mondhatom, szeretem az X-Faktort – Stockholm szindróma? –, de azért hét közben nem csüggök minden történésen. Így is sikerült valamelyik nap a Facebook gonosz algoritmusának köszönhetően belefutnom Taka kiszőkítésébe, ami önmagában több volt, mint amit szerettem volna tudni. Viszont ma már olyan világot élünk, hogy egy tévéműsor nem ér véget akkor, amikor a végén „lerántják” a stáblistát, hanem önálló életet él két adás között is. Szóval csak kapkodtam a fejem, amikor lement a kötelező körnek számító közös produkció, és Kiss Ramóna bekonferálta a 11 (!) döntőst. Azonnal elfogott korunk heurékája, a wtf. Mi van? Amikor legutóbb megszámoltam őket, 12-en voltak.
Az történt, hogy Nagy Krisztián, aki mint emlékezetes, tavaly Radics Gigi csapatában bejutott az élő showba, majd az utolsó pillanatban kiszállt, idén visszajött,
Puskás Peti csapatában bejutott az élő show-ba, majd az utolsó pillanatban újra kiszállt.
Azonnal felizzott persze a net, Krisztián kapott hideget-meleget, de mentora rendkívül intelligensen helyre tette a dolgokat:
„Krisztián nem hibás ezért, nem bűnös a dologban, nem magának okozta a bajt.
Olyan dolog van az életében, nevezzük betegségnek vagy zavarnak, amit mi nem érthetünk, mert szerencsére nem éljük át, nem tudjuk milyen együtt élni vele, nem tudjuk milyen nehéz lehet átélni, felfedezni és rájönni a megoldásra, mert nem elég a patikába bemenni és kérni egy gyulladáscsökkentőt.
Nem tartozik nekem Krisztián, senkinek sem tartozik, nem okozott csalódást nekem, nem vett el senkitől helyet, mert ő jobb volt mindenki másnál ismét és hitte most sikerül legyőzni a démonait.”
De volt másik balhé is. Bye Alex egyik csapata, a Ricky and the Drunken Sailors egy Zámbó Jimmy nótát akart előadni az első élő show-ban, de az utolsó pillanatban Jimmy jogörökösei letiltották, sőt, semmilyen Jimmy dal eléneklését nem engedélyezték. Amiért a magam részéről nem győzök elég hálás lenni nekik. Engem Zámbó Jimmy életművével ki lehet kergetni a világból, talán az egy Füstös kocsma bluest kivéve. (Hogy egy ilyen szintű műsorban miért nem a jogok tisztázásával kezdik, és hogy fordulhat elő, hogy több heti munka után, adás előtt derül ki ilyesmi, rejtély. Persze PR szempontból nagyon szerencsés fordulat.)
Szóval itt tartottam, és az adás még csak ezután jött! Ramónától megtudhattuk azt is, hogy idén új szabályok vannak. Először is, van négy szék, amelyre a mentorok leültethetik az arra érdemesnek vélt versenyzőket. Ez hasonlóan megy mint a válogatón: legalább 3 mentornak kell igennel szavazni, hogy valaki leülhessen. Aki az adás végén széken ül, az automatikusan továbbjut a következő adásba. Ha a négy hely betelt, és a mentorok újabb versenyzőt akarnak leültetni, akkor közönségszavazat dönt arról, hogy ki álljon fel. További újítás, hogy mindössze 5 élőadás lesz, és rögtön az első este elbúcsúztunk három versenyzőtől.
Matematikailag tehát meg volt az esélye, hogy valamelyik mentor akár a teljes csapatát elveszítheti rögtön az első adásban. Ami egyébként majdnem be is következett.
Mire ide eljutottunk, eltelt vagy fél óra az adásból, ezért szinte meglepetésként hatott, amikor jött egy énekes, Balog Janó személyében, aki nagyon szimpatikusan kifejtette, hogy jól akarja érezni magát, nem számít, kiesik vagy sem. Majd ezek után sikerült elvéreznie Robbie Williams Let Me Entertain You című számával, ami pedig azért laikus szemmel nem tűnik annyira bonyolult kihívásnak. Nem is kapott széket.
Ezen a ponton önkritikát kell gyakorolnom, kedves elvtársak. Alighanem egy műveletlen sudribunkó vagyok. Az X-Faktor első élő adásában ugyanis a zeneirodalom megannyi klasszikusa szerepelt, amelyek ismerete az alapműveltség része.
Ez az egyetlen elképzelhető magyarázat arra, hogy az RTL Klub miért nem érezte fontosnak – a korábbi gyakorlattal szemben – kiírni a dalok címét és eredeti előadóját.
Sajnálatos iskolázatlanságom folytán nem ismertem fel olyan örökbecsű darabokat, mint Ariane Grande Focusa, vagy az Altass el Mester Tamástól. Egyetlen szerencsém, hogy a hozzám hasonló gyengébbek kedvéért az X-Faktor honlapján már szerepelnek ezek az információk. Köszönöm, X-Faktor, hogy érdemtelenül is ilyen jó vagy hozzám.
Az Urbanovics Vivien által énekelt Havana sem tartozik azon nóták közé, amelyeket napi rendszerességgel hallgatnék. Vivien kétségtelenül sokkal jobban énekelt, mint Janó, de ezzel együtt számomra élettelen, unalmas produkció volt. Ennek ellenére Gáspár Laci odáig volt tőle, és fel is háborodott, amikor Peti megjegyezte, hogy nem volt elég vérbő. Laci szerint az éneklés tele volt olyan finomságokkal, amit egy zenész meghall. És igaza lehet, mert én sem vagyok zenész, és nem is hallottam. Bár az mindenképp pozitív, hogy olyan dalt énekel, amely távol áll megszokott stílusától. Minden esetre, mivel egyedül Peti szavazott nemmel, Vivien leülhetett.
Ölveti László következett, aki nagy kedvencem, de ezúttal nagyon biztonsági játékot játszottak Gigivel, mivel a Come Togethert énekelte. Alex jogosan állapította meg, hogy úgy érzi, Laci egy dalában hallotta mindet, pedig azt remélte, a Beatles dalból valami mást hoz majd ki. És talán valamelyik másik Beatles dallal így lett volna, de a Come Together azok közé tartozik, amelyeket Joe Cocker is elénekelt, tehát valójában nulla kockázatot vállaltak, a régebb óta fiatal rocker egy pillanatra sem lépett ki a komfortzónájából. Tulajdonképpen hozott egy Joe Cocker nótát, az már egyszer bevált. Ma nem, mert nem kapott széket.
Következett az első zenekar, a Stolen Beat. A szerkesztők semmit nem bíztak a véletlenre, hosszasan hallhattuk, hogy a két fiú milyen népszerű lett egy csapásra, hány követőjük van az Instán, és milyen leveleket kapnak a lányoktól. A „jó képűbb” Bencét a kettő közül még a zuhanyzóból kijőve is lekapták a szavazatmaximalizálás jegyében. Legyünk őszinték: az, hogy a Stolen Beat most az élő show-ban van, elsősorban Búzás Bencének köszönhető.
A másik Bence aranyos, szerethető karakter, de szólóban aligha jutott volna túl a válogatón (és ha jól láttam, a közös produkcióban is csak Búzás Bence énekelt kettejük közül).
A mentorok is így érezhetik, mert rendre belecsúsznak abba, hogy csak Búzás Bencéhez szólnak, és a duóról egyes számban beszélnek. Gigi – akit ma hippi Spéter Erzsébetnek öltöztettek – ugyan a produkció után közölte, hogy „egymás nélkül nem lennétek meg”, ami valószínűleg igaz, hisz barátok, de ha Búzás Bence egyedül állt volna ki a színpadra, az legfeljebb Alexnek volna rossz, mert mentoráltja átkerülne Puskás Peti csapatába. Körülbelül ugyanígy néztünk ki Máté haverommal, amikor a 90-es évek közepén, péntek esténként a szentendrei Öreg malomban játszottunk ingyen. Körülbelül ugyanazt az öt hangot ismertem a szintin, mint Latyák Bence. Jó, én lehet, hogy nem voltam ilyen „cuki”. És hát nem volt Instagram sem, így esélyünk sem volt.
A KFT Afrikáját dolgozták fel némileg a Mazsola zenéjének hangzására hajazva, szerintem kicsit laposan, a mentorok viszont nem győzték agyon dicsérni őket. Négy igennel ülhettek le Vivi mellé, ami azért is nagy szó, mert Puskás Peti ezt az estét vasszigorral kezdte, és egész addig senkinek nem adott széket.
Arany Timiről nehéz mit írni, a csaj az egyetlen – Krisztián kiesésével mindenképp –, aki az én szememben mindig rajt-cél győzelmet arat. Kijön, és elénekli a dalt úgy, ahogy kell. A bemutatkozó kisfilmjében példás szorgalommal elmondta, hogy ő sosem elégedett magával, és nem azért jött a műsorba, hogy jól érezze magát, hanem hogy dolgozzon, amiről nem tudtam eldönteni, hogy akkor most panaszkodik vagy dicsekszik, de mindegy, a produkciója ütős és hiteles volt.
Kovács Pali a Magashegyi Undergroundtól az Árnyékokat hozta. Pali jó jelenség, egyszerű, letisztult, és külön öröm számomra, hogy valaki képviseli a magyar undergroundot is a mezőnyben. Vannak még hiányosságai, de nagyon fiatal még, van ideje tanulni, fejlődni, viszont azt a hitelességet, amit a színpadon magából áraszt, nem lehet tanulni. Peti meg is könnyezte.
Végre eljött az a pillanat, amire a legjobban vártam. Következett az USNK (én csak usankának hívom, Alex magyarosan u es en kának, de Ramóna megkérdezte a fiúkat, akik az angolos ejtést preferálják: jú esz en kéj). És hogy mit csinál egy rapper duó az élő műsorban? Sosem fogjátok elhinni: rappel.
Ezen a ponton muszáj Bye Alexről szót ejtenem. A legtöbben az ő mentorságát szokták megkérdőjelezni, a mai napig nem tudják neki megbocsátani, hogy egy olyan alternatív, unortodox slágerrel mint a Kedvesem, az Eurovizió 10. helyéig menetelt.
Szerintem viszont Alex az egyetlen, aki profi mentorként, sőt producerként viselkedik.
A kezdet kezdetén meglátta az USNK-ban a lehetőséget – a villogó dollár jeleket, ahogy egy korábbi adásban igen őszintén fogalmazott –, és már az első élőadás előtt megkezdte a duó „megcsinálását”, ahogy mondani szokás. Írt nekik egy saját dalt, amivel két legyet ütött egy csapásra: a fiúknak ez nyilván óriás megtiszteltetés, ő pedig azonnal gondoskodott róla, hogy a fiúk vélhető sikere neki is hozzon valamit a konyhára.
Ráadásul az élő show estéjére időzítette a srácok első klip premierjét. Simon Cowell sem csinálhatná jobban, legfeljebb nagyobban. Egyébként is érezni mindhárom zenekarán, hogy foglalkozott velük, ami az eredményben is megmutatkozott: ő volt az egyetlen mentor, akinek nem kellett izgulnia az adás végén, mert a négy székből hármat az övéi foglaltak el. (Itt megjegyezném: tényleg nem lehet az óriás költségvetéssel és hiper-szuper színpadtechnikával megoldani, hogy az együttesek minden tagja leülhessen? )
Mivel a fiúkat mindegyik mentor szereti, természetesen leülhettek. Ekkor már az összes szék foglalt volt, tehát eljött az a pillanat, hogy valakinek fel kell állnia. Ilyenkor a nézőkön a döntés súlya. 90 másodpercük van, hogy az X-Faktor 24 appon keresztül szavazzanak a kedvencükre a négyesből. Aki a legkevesebb szavazatot kapja, annak kell felállnia. Ezúttal ez Vivien lett, aki így visszakerült a „veszélyzónába”.
Bye Alex rapp dalához sokat nem tudok hozzászólni, nekem nem igazán jött be, de ebből a műfajból kevés, ami bejön. Fiam szerint jó volt, pedig ő zenész. Kénytelen vagyok felidézni magamban, hogy nagymamám mennyire ki volt akadva a félmeztelenül éneklő Freddie Mercurytól, anyukám pedig Michael Jacksontól, szóval egyezzünk ki annyiban, hogy nyilván megöregedtem.
Ezt az érzést Taka is tovább erősítette bennem. Nekem már ez a kiszőkítés sem tetszett, ettől a „húzástól” számomra sokkal tucatabbá vált, mintha meghagyták volna olyannak, amilyen magától volt. Dj. Snake és Justin Bieber Let Me Love You című dala pedig végképp olyasmi, ami az én univerzumomon abszolút kívűl esik. Két dolog viszont feltűnt: Taka egész jól táncol, viszont nagyon sokat hibázott az énekben. Lehet, hogy Gáspár Lacinak igaza volt, és Taka valójában nem tud énekelni? (Hozzá tartozik, hogy Gáspár Lacit most megvette a japán fiú.)
Tamáska Gabriella még mindig küzd a komplexusaival, az egész kisfilmje arra volt felépítve, mennyire görcsöl. Pedig ő azok egyike a mezőnyből, aki nem egyszerűen nagyszerű énekes, hanem jelenség. Az egyedi, összetéveszthetetlen hangszíne és a karaktere együtt olyan, hogy akkor is figyelni kell rá, és akkor is a hatása alá kerülünk, ha éppen „megremeg a keze”, elront egy produkciót (mint ahogy most is belebakizott, és aranyosan – de nem túl profin – le is reagálta.) A Jég dupla whiskeyvelt adta elő. Nem tudom, kit dicsér a feldolgozás, Lacit vagy valamelyik segítőjét, de sikerült nagyon Gabisra szabni a dalt. Teljesen elfelejtették Charlie-t. A baki ellenére 3-1 arányban a mentorok leültették, ezúttal Pali állt fel.
Következett a Ricky and the Drunken Sailors, akik Jimmyt végül L.L. Juniorra cserélték, és jól tették. Akkora bulit csaptak, hogy nem lehetett kétséges sem az, hogy mindenki elől ellopták a showt, sem az, hogy le kell ülniük – a nézőktől bármily megdöbbentő, Arany Timi kapta a legkevesebb szavazatot.
Kis kitérő: egyik vesszőparipám, hogy az összes tehetségkutatóban mennyire függ az eredmény a mentorok (zsűri) összetételétől. Erre jó példa, hogy a Riciky and the Drunken Sailors bekerülhetett az élő műsorban – aminek a magam részéről örülök. Talán emlékeztek, hogy 2013-ban is volt egy rockabilly banda a műsorban. A Wild Rythm Smokers egészen a mentorházig jutott, ahol remekül szerepeltek, ráadásul Szikora Robi, a zenekarok akkori „gazdája” el is mondta, mennyire szereti ezt a műfajt. Mégsem vitte őket magával az élő showba, mert attól félt, túl egyhangú lesz, ha mindent rockabillyben játszanak el. Alxe ettől nem fél, és eddig úgy tűnik, neki van igaza.
A sikerüket jelzi, hogy Kiss Ramóna azonnal lefoglalta őket az esküvőjére, ami valamikor jövőre esedékes, Puskás Peti pedig amgából kivetkőzve kiabálta: „Valaki nem ad nektek dalt? Hányan vannak ebben az országban, akik arról álmodoznak, hogy a Ricky and the Drunken Sailors egyszer eljátssza a dalukat!”
Szekér Gergő maradt a végére, aki a nagymamájának énekelt. Ami szerencse, mert a nagyinak biztosan tetszett is az előadás. Gáspár Laci rögtön szóvá is tette, hogy nem sikerült a produkció. Szerinte nem volt jól kidolgozva. Amikor Peti tiltakozott, Laci ismét kijátszotta az aduászt a tarsolyából: „Aki zenész, hallotta”, amire Puskás Peti érthető módon felkapta a vizet.
Függetlenül attól, hogy ki mennyire tartja Petit zenésznek vagy nem zenésznek, egy mentor társtól azért ez elég tapló beszólás.
A csörtét itt meg is nézhetitek:
A műsor véget ért, hátra volt még a vendégprodukció, az AK26 rapperduó, akinek több millióan töltötték már le a klipjeiket, ennek ellenére bevallom, én most hallottam róluk először. De hát megmondtam, műveletlen vagyok és öreg. Valamiért szimfonikus kísérettel léptek színpadra, ami csak arra jó, hogy kiürítsék a crossover műfajt. Ehhez a produkcióhoz tök mindegy volt, hogy élőben húzzák a vonósok, vagy művi úton teszik alá.
Mindegy, ezt is túléltük, és már csak az eredményhirdetés volt hátra. Mint már utaltam rá, a legvégén székben maradt versenyzőknek nem kellett izgulni, ezért Bye Alex összes mentoráltja, és Gabi is hátradőlhetett – bár a zenekari tagok nagy része csak képletesen, hiszen ténylegesen leülni nem tudtak. Nem akarom sokáig húzni, valószínűleg úgy is ismeritek már a végeredményt: Vivien, Ölveti László és Balogh Janó távozott, ami egyben azt jelenti, hogy Giginek az első adásban sikerült elveszítenie a versenyzői 2/3-át. Kicsit sajnálom, mindhárom előadóban több van érzésem szerint, de hát ez a játék ilyen. Kíváncsian várom, mit hoz a jövő hét. Már csak 4 adás és megtudjuk, ki lesz a 2018-as X-Faktor győztese.
Direkt a végére hagytam a Ricky and the Drunken Sailors produkcióját, hogy „tapsra mehessek ki”.
