hirdetés

Amikor arcon üt a valóság - megnyílt az idei World Press Photo kiállítás

Drámai erejű riportfotók a legdurvább háborús övezetekből, portré az öngyilkos merényletre küldött 14 éves lányról, nemváltó műtét és környezetvédelem - íme a kor, amiben élünk, fotókon dokumentálva.
Fotók: Mervai Márk - szmo.hu
2018. szeptember 20.

hirdetés

Szeptember 21-től látogatható az idei World Press Photo kiállítás, ami az elmúlt év eseményeiről készült legnagyobb hatású, szinte kivétel nélkül drámai erejű riportfotókat mutatja be - ezúttal új helyszínen, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A nagy múltú időszaki kiállítást ugyanis több mint húsz évig a Néprajzi Múzeumban rendezték, ezúttal a múzeum költözése miatt került át az egykori kúria épületéből a Múzeum körútra.

A kiállítás létrejötte előtt kiírt pályázatra 125 országból 4548 fotós több mint 73 ezer munkája érkezett be - el lehet képzelni, hogy a 21 tagú nemzetközi zsűrinek mennyire nem volt könnyű dolga, amikor leválogatták Amszterdamban azt a 134 képet, amit végül a nagyközönség is láthat.

A megnyitón készített élő-videónk:

Szeretlek Magyarország

ÉLŐ: World Press Photo kiállítás Budapesten

hirdetés

Az idei pályázat győztes fotója Ronaldo Schemidt képe lett, amely Venezuelában készült, a szabadságjogokat egyre súlyosabban korlátozó Maduro elnök elleni egyik caracasi demonstráción. A fotós azt a pillanatot kapta el, amikor az egyik tüntető teste lángba borult és gázmaszkban rohan. (Ugyanerről az eseménysorról egy másik fotós is készített felvételeket, amelyek a kiállításon a győztes fotó mellett szerepelnek, megdöbbentő pontossággal rekonstruálva a valószínűleg percek alatt lezajló történéseket. A képek főszereplője egyébként túlélte, első- és másodfokú égési sérüléseket szenvedett.)

Hasonlóan erős fotókat bőven találni a kiállításon, olyanokat, amelyek hosszú percekre magukhoz szegezik a nézőt, bizonyítva, hogy sokszor egy-egy tekintetnek is lehet brutális ereje. Remek példa erre Toby Melville fotója, amely egy földön fekvő, súlyosan sérült nőt ábrázol, amint a kamerába néz, miközben egy, a segítségére siető járókelő karját szorítja. Önmagában már a jelenet is sokkoló: a kép akkor készült, amikor Londonban, a Westminster hídon egy Khalid Masood nevű férfi kocsijával a gyalogosok közé hajtott, öt embert megölve és többeket megsebesítve. A képen látható nő amerikai turista volt, túlélte a támadást, a férje azonban nem.

Aishának, a 14 éves lánynak az arca nagy része nem is látszik (így a tekintete sem), hiszen csadort visel, a róla készült portrét kontextusba helyezve, a hozzá tartozó magyarázó szöveget olvasva azonban nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Az információk szerint Aishát, aki Nigériában állt modellt Adam Ferguson ausztrál fotósnak, elrabolta a Boko Haram és öngyilkos küldetést bíztak rá, de szerencsére sikerült elmenekülnie és segítséget kérnie ahelyett, hogy bombát robbantott volna.

A háborús övezetek rengeteg vért, könnyeket, szenvedést és ártatlan életet követelnek, és ez alól sajnos a legkisebbek sem kivételek. Az ember gyomra összeszorul az olyan képektől, amin az látszik, hogy egy négy-ötévesnél nem idősebb kisfiú teljesen meztelenül, teljesen sokkos állapotban, félig lehunyt szemmel fekszik egy férfi karjaiban, Moszulban, és csak reménykedni tudunk, hogy a túlélők táborát gyarapítja. Ugyanennyire sokkolóak a rohingyai menekültek csonttá fogyott, letakart holttestei, és tulajdonképpen minden felvétel, amely élet és halál pillanatnyi találkozását örökíti meg, jellemzően a háború és/vagy katasztrófa sújtotta helyszínekről.

Ugyanakkor legalább ennyire jellegzetes alkotása a kiállításnak a vörös kendővel letakart szemű, megjelölt orrszarvú, akit elkábítottak és fogságba ejtettek (a szarva ugyanis vagyonokat ér, főleg Kínában és Vietnámban) és vakon várja szabadulását. Kortárs jelenségként mutatja be a kiállítás többek között az orosz szexmunkásokról készült aktfotókat, a thai kórházban végrehajtott sikeres vaginaműtétet ellenőrző orvost és páciensét, egy nigériai szeméttelepet, ahol tonnákban állnak a PET-palackok, vagy az osztrák öko-faluban élő testvérpárt.

A tárlat, amelyet a világ 45 országában több négymillióan látogatnak évente, most új kategóriával egészült ki, ez elsősorban a természeti környezetet fenyegető veszélyeket mutatja be. A holland kurátor, Erik Jager a megnyitót megelőző sajtótájékoztatón azt mondta: az a cél, hogy a független újságírásra leselkedő veszélyek időszakában felhívja a figyelmet a világ különbözőségeire és sokszínűségére.

A World Press Photo idei magyarországi kísérőtárlata Az év természetfotósa pályázat elmúlt 25 évének összes díjazott munkáját foglalja egységbe. Ezeket a fotókat először állítják ki egy helyen.

Újdonság a magyar látogatók számára, hogy az országban most először mutatkoznak be a World Press Photo Digital Storytelling verseny győztesei. A bemutatott filmek folyamatos moziélményt nyújtanak majd, az érintőképernyővel irányítható multimédia pedig a látogatói aktivitást segíti az október 23-ig látogatható kiállításban.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

A Gyöngyhajú lány szól egy ausztrál bank reklámfilmjében

Az Omega slágere nem először hódít külföldön.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. március 07.

hirdetés

Egy ausztrál bank reklámjában az Omega Gyöngyhajú lány című slágerét használták háttérzeneként - írja a 24.hu.

A videó lényegében arról szól, hogy a bank az élet minden területén az emberek segítségére lehet, legyen szó egy új lakás vásárlásáról vagy a családalapításról. Mindezt az érzelmekre erősen ható formában láthatjuk.

A dal alapját korábban már Kanye West is felhasználta New Slaves című számában, ráadásul engedély nélkül, amiért a szerzők, Presser Gábor és Adamis Anna 2016-ban be is perelték őt.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Koronavírusban meghalt Koltai Lajos felesége

A világhírű operatőr-rendező és felesége nagyon fiatalon ismerték meg egymást, 52 évig voltak házasok.
Címkép: MTVA/Zih Zsolt - szmo.hu
2021. március 05.

hirdetés

Koronavírus-fertőzésben meghalt Koltai Lajos Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr, rendező felesége. A hírt a gyászoló férj mondta el a Blikknek

"Sajnos, elvesztettük őt...A kórházban kiderült, hogy elkapta a vírust is, és a vége felé már ez is közrejátszott abban, hogy nem bírta tovább a szervezete."

Bordás Katalin veseproblémák miatt került kórházba, de az állapota nem javult, aztán a koronavírus is megtámadta a szervezetét.

Az operatőr és felesége ritkán beszéltek magánéletükről a nyilvánosság előtt.

Közel hatvan évig alkottak egy párt, hiszen még tinédzser korukban, a középiskolában ismerkedtek meg. Bordás Katalin Koltai első amatőr filmjének főszereplője volt, így találkoztak.

Két lányuk van, Nóra Londonban tanul, Katalin pedig egy fotóügynökségnél dolgozik.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

A színházigazgató a Facebookról tudta meg, hogy 10 év után leváltották

A város fideszes polgármestere szerint a 9 tagú bizottság egyhangúlag támogatta az új igazgató kinevezését, és ő elfogadta a javaslatukat.
MTVA Fotó: Zih Zsolt - szmo.hu
2021. március 06.

hirdetés

Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója a Facebookról tudta meg, hogy mostantól más vezeti az intézményt.

"Úgy gondolom tizenkét évad igazgatása után, és a város kulturális életéért tett szolgálatom tükrében méltatlan ez az eljárásmód"
– fogalmazott közleményében Forgács Péter.

Megköszönte a nézők támogatását, és azt, hogy az elmúlt bő tíz évben látogatták az általa vezetett színházat.

Győr fideszes polgármestere, Dézsi Csaba András szintén a Facebookon gratulált Forgács utódjának, a színész és jogász végzettségű Dr. Bakos-Kiss Gábornak, akik július elsején veszi át a színház irányítását. Megbízatása 2023 június 30-ig tart.

A polgármester szerint a 9 tagú bizottság egyhangúlag támogatta az új igazgató kinevezését, és ő elfogadta a javaslatukat.

Az új igazgató kinevezésről szóló poszt végén megköszönte Forgács Péternek „az elmúlt évek magas szintű művészi munkáját”.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Csorba Lóci: Hiábavalónak érzed magad, ha olyan szakmád van, amit nem végezhetsz

A Lóci játszik frontembere az elmúlt egy év nehézségei mellett a zenekar új daláról is mesélt, amit a Hello Wooddal közös projektjük ihletett.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. március 05.

hirdetés

A határokon átnyúló összetartozásról szól a Lóci játszik legújabb dala, ami a Hello Wood online hangszerkészítő workshopjainak himnusza lett. Céljuk, hogy a zene erejével íveljék át a távolságokat, hozzák össze a közösséget és szólítsák meg az otthoni bezártságban unatkozó gyerekeket és tizenéveseket.

A Hiányzol, hiányzol, hiányzol című számot itt lehet először meghallgatni, ennek apropóján arról is kérdeztük a frontembert, hogyan élték meg a lezárásokat és változott-e a zenéléshez való hozzáállásuk az évek során.

Először is íme a dal, ami az interjúban kicsivel lejjebb kerül szóba:

– Négy éve beszélgettünk utoljára, miután megnyertétek a Nagy-Szín-Pad versenyt. Hogy foglalnád össze az azóta eltelt időszakot?

– 2017 elég erősre sikerült a Lóci játszik számára, hiszen a Fonogram gálán is mi lettünk az év felfedezettje. A Nagy-Szín-Padnak köszönhetően pedig a Sziget nagyszínpadára is eljutottunk, ez egy olyan különleges élmény volt, amiről tiniként álmodozik az ember, és sok olyan zenészkollégának sem adatik meg, akik talán még jobban megérdemelnék.

hirdetés

2018 is ebben a lendületben telt, rengeteg koncerttel, majd 2019-re éreztem azt, hogy normalizálódott a helyzet. Annyi fellépésünk volt, amennyit reálisan el is bírt a zenekar, de az anyagi fenntarthatóságot is biztosította. Mellette maradt elég időnk dalokat írni és a magánéletre is, tehát tényleg ideális állapot alakult ki. Ezután ütött be a 2020-as év, amit felesleges ragozni: márciusban adtuk az utolsó rendes koncertünket, azóta ülünk és várjuk, hogy végre történjen valami.

– Változott a hozzáállásotok a zenéléshez, rock n’ roll életformához az évek során?

– Ha csak azt nézzük, hogy négy évvel ezelőtt még egy gyerek se volt az együttes háza táján, most viszont már három is, magától értetődő, hogy már nem két kanállal faljuk az életet. A koncertjeink se a mértéktelen vadulásról szólnak, inkább kis iróniával a „visszafogott szórakoztatás” jelzővel illetném. Persze utána ugyanolyan buli van a backstage-ben, mint régebben, csak lehet, hogy már nem hajnalig maradunk, hanem 4-kor hazaindul mindenki. (nevet)

– Hogyan élitek meg a lezárásokat és ezt az egész időszakot?

– Lelkileg mindenképp nehéz, egyszerűen hiábavalónak érzed magad, ha olyan szakmád van, amit nem végezhetsz. A kreatív rész azért szerencsére megmaradt, épp a negyedik albumot rakjuk össze, szerintem nagyon szuper, kompromisszumoktól mentes anyag lesz. Amúgy viszont B tervek mennek nálunk is: futárkodás, pálmafa-pakolás, hangoskönyv-készítés, ilyesmi. Én ráfordultam a jogsi megszerzésére, hogy legalább valami hasznossal töltsem a felszabadult időt. Illetve annyiból szerencsém van, hogy valamivel több jogdíj jár nekem, mivel zeneszerző és szövegíró is vagyok minden dalban.

Volt egy reklámfelkésérem is, én lettem a Bosch háztartási gépek magyar hangja, szóval könnyen lehet, hogy hamarosan engem fog utálni mindenki, mert nem tudja átugrani a YouTube-on vagy a tévén a rapemet, amit századszorra hall... (nevet)

– Finomodott a zenekar stílusa a kezdetekhez képest, akár hangzásvilág, akár szövegek terén?

– Szerintem akkor hiteles egy előadó, ha olyan témákról beszél, amelyek személyesen érintik, vagy a barátaival, közvetlen környezetével történtek. Persze árnyalja a képet, hogy az első lemez dalai még egy tízéves periódust öleltek fel, a most készülő negyedik anyaga viszont az elmúlt másfél évben született. Ebből következően talán észrevehető, hogy ezúttal olyan témák kerültek terítékre, amelyek főként a 28-35 év közötti fiatal felnőttek életének nehézségeiről szólnak.

– Hatott a karantén az új dalok hangulatára?

– Szerintem bárki, bármilyen stílusban is írt dalokat az elmúlt évben, mindenképp jellemzőjük a befelé fordulás, hiszen nehéz másképp megélni ezt a szituációt. A mi esetünket árnyalja, hogy a lemez anyagának legalább fele még a járvány előtt íródott, de csak most jutott abba a fázisba, hogy kiadjuk. Onnantól, hogy megírom a hálószobámban egy szál gitáron, a közös kidolgozáson át a stúdiózásig, majd a keverésig hosszú folyamatról van szó.

– Ősszel te is átestél a koronavíruson. Mennyire betegedtél meg?

– Nálam szerencsére elég könnyű lefolyású volt, összesen három napot töltöttem ágyban.

Némi aggodalomra csak az ad okot, hogy a szaglásom azóta, tehát lassan öt hónap után se tért teljesen vissza. Az elmúlt két hétben annyi fejlemény történt, hogy állandóan könnyed fokhagymás pirítós szagot érzek, fogalmam sincs, hogy miért.

– A VAN Filmzenekarból miért szálltál ki?

– Amikor a VAN-t csináltuk, a Lóci játszik még épphogy csak megalakult, a premierrel nagyjából egy időben adtuk az első koncertünket, így bőven megfért egymás mellett a kettő. A Rossz versek munkálatai idején viszont már azt éreztem, hogy nem tudok annyi időt és energiát szánni rá, amennyit megkívánna. Nehéz szívvel hoztam meg ezt az áldozatot, mert nagyon szeretem őket, de muszáj volt annak érdekében, hogy a saját dalaimmal eleget foglalkozhassak. Azóta egyébként már jártam koncertjükön nézőként is, és kívülről is király. (nevet)

– Mesélj a Hello Woodal közös projektről, hogy jött a felkérés és milyen volt részt venni benne?

– Évekkel ezelőtt, amikor kijött a Nem táncolsz jobban, mint én című számunk, hirdettünk egy pályázatot, amire bárki beküldhette a saját koreográfiáját. A Hello Wood táborból is kaptunk egy videót, de akkor még nem tudtuk, mi ez pontosan, csak annyit, hogy hihetetlenül menő. Most azzal kerestek meg, hogy náluk még mindig tök nagy sláger a dal, és mit szólnánk hozzá, ha csinálnánk egy közös számot is, amiből kvázi az új táborhimnusz lehet.

A helyzetet bonyolította, hogy egy határon túli magyaroknak szóló hangszerkészítő táborról lett volna szó, ami az utazási korlátozások miatt nem valósulhat meg. Helyette online workshopok lesznek, amelyeken mi is részt veszünk. Úgy képzeld el, mint egy főzőműsort, csak nem bolognai spagettit készítünk, hanem mondjuk csörgőt meg ukulelét.

Ehhez írtunk egy dalt, ami lényegében a határokon átnyúló összetartozásról szól: azokról a közös élményekről, amiket minél hamarabb szeretnénk újra megélni erdélyi, felvidéki és vajdasági barátainkkal.

Klipet is készítünk majd hozzá, amihez szintén várjuk a saját kisvideókat, ahol mindenki megmutathatja, hogyan táncol, bulizik és zenél az elkészített hangszerekkel a dalra.

– Mennyire vagy bizakodó az idei évvel kapcsolatban, különös tekintettel a fesztiválszezonra?

– Erre csak szubjektív választ tudok adni, mivel nem vagyok járványügyi szakember. Igyekszem derűlátó lenni, az viszont biztos, hogy a 2019-es állapotok idén még nem fognak visszatérni. Persze mindenkit megvisel a bezártság, ennek ellenére megpróbáljuk kihozni a maximumot a lehetőségekből. Ráadásul elég valószínűnek tartom, hogy amennyire hiány van most vakcinából, egy idő után ugyanekkora túltengés lesz, hiszen egyre több gyártó kap engedélyt és a kapacitások is folyamatosan nőnek. Szerintem ha nyárra nem is, őszre már mindenki várólista nélkül be tudja majd oltatni magát, aki szeretné, így nem lesz akadálya a koncertek engedélyezésének.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: