Vicces és érzelmes lett a kerekesszékes bérgyilkosról szóló film
Till Attila új mozifilmjét úgy harangozták be, mint az akcióvígjátékot, amelyben Thuróczy Szabolcs kerekesszékes bérgyilkost alakít. Azt hiszem abszolút nem lehet hibáztatni azokat mozinézőket, akik hidegrázást kapnak egy ilyen leírás alapján, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a hazai „gengszterfilmek” és „akcióvígjátékok” ígérete mögött rendre kifulladt trendeket meglovagoló, kínosan elpoénkodott fércművek rejlenek. Most szerencsére azonban a szkeptikusok is fellélegezhetnek, mivel a Tiszta szívvel sokkal eredetibb és szerethetőbb film lett, mint amire a szinopszis alapján számíthatnánk: izgalmas, vicces és még a szíve is a helyén van.
A film előzetese:
A történet középpontjában három szereplő áll. Zoli (Fenyvesi Zoltán) és Barba Papa (Fekete Ádám) két mozgássérült fiatal, akik szabadidejüket képregényrajzolással töltik. Zoli születése óta kerekesszékben ül, súlyosbodó gerincproblémái miatt azonban életmentő műtétre szorulna, ám túl büszke ahhoz, hogy külföldön élő apjától kérjen rá pénzt. A két fiatal élete fenekestül felfordul, amikor megismerik Rupaszovot (Thuróczy Szabolcs), a munka közben lebénult tűzoltót, aki bérgyilkosként kezdett új életet egy szerb maffiózó (Vitanovic Dusán) kötelékeiben. A két srác hamar összebarátkozik Rupaszovval, és nem telik el sok idő, mire a piszkos munkába is besegítenek. Ők hárman alkotják a tökéletes bérgyilkosbandát: elvégre ki gyanakodna három mozgássérült fazonra?
A Tiszta szívvel olyan film, aminek nem szabadna működnie, valami csoda folytán mégis legyűri az útjában álló akadályokat. Először is olyan műfajkevercs, ami még a legtapasztaltabb rendezőkön is kifoghatna: Till Attila filmje egyszerre szeretne akciódús gengszterfilmként, megkapó coming-of-age drámaként és nagyszájú vígjátékként is működőképes mozi lenni, miközben a mozgássérültek jogai mellett is állást foglalna. Persze, nem minden jelenet működik egyformán (legfőképp egy-egy keménykedősre vett gengszteres jelenet sikerült félre), a műfajelemekkel zsonglőrködő Till mégis képes rá, hogy az összes labdát a levegőben tartsa egészen a stáblistáig.
Ezt részben persze a Filmalapnál fejlesztett (saját) forgatókönyvnek is köszönheti, ami feszesnek talán nem igazán nevezhető, logikusnak annál inkább, pláne, hogy a gondosan előkészített (és nem izzadságszagú, hanem igenis indokolt) csavar minden kérdésünkre választ ad. Az igazi győztes mégsem Till, a forgatókönyvíró, hanem Till, a rendező, akinek köszönhetően a vásznon látott esendő, de sosem nevetséges szereplők élnek és lélegeznek, így az első perctől fogva izgulunk értük, átéljük vágyaikat és félelmeiket. Ennek köszönhető, hogy a párbeszédek is életszerűek, és ez az, ami igazán ritka egy magyar film esetében.
A vetítés utáni rövid sajtótájékoztató nagy része azzal telt el, hogy a színészek Till figyelmes, odaadó színészvezetését dicsérték, amit marketingfogásként is elkönyvelhetnénk, ha nem láttuk volna a filmet. A Tiszta szívvel nagyon karakterközpontú film, így sikerében létfontosságú volt, hogy olyasvalaki rendezze, aki ért a színészeihez, a főszereplők játékát látva pedig kétség sem maradhat afelől, hogy Till Attila ilyen rendező. Thuróczy Szabolcs – profiként – viszi a filmet, de a két fiatal (nem mellesleg valóban mozgássérült) srác, az amatőr Fenyvesi Zoltán és a vásznon most debütáló Fekete Ádám játéka is több, mint meggyőző; utóbbi improvizációs jelenetei a film legviccesebb pillanatait hozzák.
A Tiszta szívvel fontos film lehet, amennyiben elegendően jegyet váltanak rá, sikere azonban elbukhat, ha a nézők csak a szinposzist látják a filmből. Ne essünk ebbe a hibába, nemcsak a magyar filmek között ritka ugyanis az olyan film, ami egyszerre képes ennyire személyes és könnyen fogyasztható is lenni. Valódi meglepetésfilm, óriási szívvel: egy magyar film, aminek érdemes bizalmat szavazni.
Hegedüs Márk írása, képek: Tiszta Szívvel Facebook
Ha érdekes volt a cikk, oszd meg másokkal is!
