KULT
A Rovatból

Valentin-napi mozizás: Jennifer Lopez mindent bedob, hogy romantikus esténk legyen

A Vegyél el nem lépi át a Valentin-napi biztonsági sávot, de két főszereplője között annyira működik a kémia, hogy megbocsátjuk neki a kliséket.


Vannak világsztárok, akiket valami miatt kedvelek. Általában azokat, akik néha megengedik maguknak, hogy sebezhetőnek és esendőnek lássuk őket, még ha az eszemmel tudom is, hogy az ilyen személyesnek tűnő akciókon sokszor egy egész stáb dolgozik. Aztán vannak azok a sztárok, akik kifejezetten idegesítenek, akiknél nem látom a teljesítményt, akiknek az allűrjeik irritálóak, persze ettől ők még valószínűleg jól alszanak és remekül élnek a dollármillióikból.

És legvégül vannak azok, akiket se nem kedvelek, se nem utálok, akikkel kapcsolatban teljesen semlegesek az érzéseim. Jennifer Lopez nálam ebbe a kategóriába tartozik már több mint húsz éve. Elismerem, hogy jó a hangja, vannak erős, fülbemászó slágerei, bitangjó színésznőnek soha nem tartottam, de jól mutat a vásznon, és mindig tökéletesen néz ki. A magánéletéről rendszeresen cikkeznek a bulvárlapok, de soha nem voltak komolyabb botrányai.

Amúgy meg le a kalappal, hogy latino nőként az elsők között csinált magából brandet, ráadásul teljesen egyedül. Egy olyan nő, aki rezzenéstelen arccal hordozza a kőkemény munkával elért sztárságát, de nem tudni, hogy a tökéletes mosoly mögött egy elpusztíthatatlan robot vagy egy magányos kislány lakik, esetleg mindkettő.

A Vegyél el sztorija lényegében főszereplőnője személyiségének erre a kettősségére épül. A történet szerint Kat Valdez (Jennifer Lopez), a világhírű latino díva és vőlegénye, a szintén világsztár Bastian (akit a szintén világsztár Maluma játszik) egy ötezer fős koncerten, húszmillió követő előtt, élőben készül kimondani a boldogító igent és elénekelni közös slágerüket, a Merry Me-t. Az egész világ lázban ég, hatalmas csapat dolgozik hónapok óta azon, hogy minden tökéletes legyen a nagy napon. A koncert elkezdődik, a közönség tombol, minden a terv szerint halad. De éppen akkor, amikor az énekesnő elindul gyémántokkal kirakott menyasszonyi ruhájában a színpad/oltár felé, az egyik bulvároldal bombát robbant egy felvétellel, amin Maluma éppen megcsalja Katet az asszisztensével.

A videó futótűzként terjed a közösségi oldalakon, és közvetlenül azelőtt, hogy Valdez felérne a színpadra, ő is tudomást szerez róla.

Az álomesküvő helyett élete legkínosabb pillanatai várnak rá, élő adásban, a fél világ előtt törnek darabokra az álmai, és zúzzák porig az önbecsülését.

Valdez a sokk hatása alatt egy hosszú és kínos monológba kezd a szerelemről és a beteljesületlen ígéretekről, majd találomra rámutat egy férfira a közönség soraiban azzal a felkiáltással, hogy hozzá megy feleségül.

A férfi Charlie Gilbert (Owen Wilson), egy gimnáziumi matektanár, akit elhagyott a felesége. És akinek gőze sincs arról, mekkora sztár Valdez, mert csak a kiskamasz lánya miatt van ott a koncerten. Ennek ellenére Kat és Charlie igent mondanak egymásnak a színpadon, és itt kezdődnek a bonyodalmak. Nagyjából sejteni lehet, hogy mi minden következhet abból, ha egy csalódott, dollármilliárdos díva folyamatos közösségi média jelenléttel, nyomában a lesifotósokkal és az állandó stábjával (színleg) összeköti az életét egy teljesen hétköznapi matektanárral. Akinek sem okostelefonja, sem instagram-fiókja nincs, aki nevetségesnek tartja a sztárok körüli felhajtást, a szelfiket értelmetlennek, a reklámokat pedig ordas kamunak.

A teljes képtelensége ellenére tökéletesen működik az alaphelyzet, mert nagyon is életszerű és átélhető a nyilvánosság előtt átvert nő fájdalma. Innen nézve a hirtelen férjválasztás is abszolút logikus döntés következménye, a „random albínó” pedig szórakoztató ellenpontja a felszínes latin szeretőnek. Ráadásul Lopez és Wilson kettőse nagyon rendben van, az első pillanattól az utolsóig megvan köztük a kémia, átjön, hogy élvezik a közös játékot.

És bár a cselekményben akadnak klisészerű megoldások és elég kiszámítható az egész történet, a Vegyél el összességében egy kellemes, szórakoztató Valentin-napi romantikus mozi. Leszámítva azt, hogy a legtöbb jól induló párbeszédet elrontották azzal, hogy mindig egy mondattal többet mondanak a szereplők a kelleténél, vagy olyan dolgokat is kimondanak, amiket nem kellene. Na meg hogy zenés film ide vagy oda, nincsenek benne igazán emlékezetes dalok, a fő sláger, a címadó Merry me pedig kifejezetten gyenge.

Ahogy az is kizökkent újra meg újra, hogy a főszereplők mellett folyamatosan ott nyüzsgő mellékkaraktereket túljátsszák. A Sztárom a páromon nagyon sokat dobtak a szerethetően kettyós haverok és kollégák, itt viszont szinte az összes mellékszereplő a paródia határát súrolja.

És ha már szerepek, bármennyire szeretném, nem tudom elhinni Jennifer Lopeznek, aki egyébként a film producere is volt, hogy szerepet játszik, nem saját magát. Végig ott motoszkál a fejemben, hogy ez az egész hajcihő igazából az ő egójáról szól. Hogy a szerep van érte és nem fordítva, talán mert túl közel van egymáshoz a kettő. Ennek ellenére vagy ezzel együtt a film mégis magával visz, és ez elsősorban a másik főszereplő, Owen Wilson érdeme.

Wilsonnak, aki hol bugyuta vígjátékokban égeti magát, hol Wes Anderson filmjeiben remekel (szám szerint eddig összesen hétben), nagyon jól áll a magányos apuka és boomer matektanár, Charlie Gilbert karaktere.

Az első pillanatban elhisszük neki, hogy hidegen hagyja a sztárok világa, a közösségi média baromságai, hogy nincsenek illúziói, de elvei nagyon is, és hogy a matematika mellett a kiskamasz lánya a legfontosabb neki.

Amikor azt kérdezi Valdeztől, nem furcsa-e, hogy a világon mindenki ismeri őt, komolyan is gondolja a kérdést. Valdez válasza pedig („csak azt hiszik, hogy ismernek”) tulajdonképpen a film központi üzenete.

Mert lényegében erről szól a Vegyél el. Hogy élhet-e még valódi életet egy világsztár, lehet-e privát szférája vagy fel kell áldoznia mindent a sikerért. Szerelmet, családot, barátokat, mindent, ami emberi. És ez pláne így van azóta, amióta közösségi felületeken éljük az életünket, a sztárság pedig tényleg állandó jelenlétet követel. Hashtag igaz szerelem, hashtag boldogság.

Vegyél el

Amerikai romantikus vígjáték, 113 perc, 2021.

Rendezte: Kat Coiro

Főszereplők: Jennifer Lopez, Owen Wilson, Maluma, John Bradley, Sarah Silverman

Hazai bemutató: 2022. február 10.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Nem egy árváról, hanem az egész elárvult országról szól Nemes Jeles László új filmje
Az Oscar-díjas rendező (ezúttal Nemes László néven) új filmjében saját családja történetén keresztül mutatja be, hogy próbált magára találni az ország 56' után. Az Árvában a nagyszerű főszereplők mellett Iványi Gábor is feltűnik egy kameo erejéig.


(A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZHAT)

Rögtön az elején szeretném tisztázni a film címét, mert már látni, hogy rengeteg helyen rosszul szerepel.

Tehát helyesen: Árva – így, névelő nélkül.

Nemes Jeles László életművében kiemelt szerepe van a most bemutatott Andornak, hiszen saját családja, egészen pontosan édesapja történetét vitte filmvászonra. Jeles Andrást is foglalkoztatta a megfilmesítés lehetősége, de ő végül nem tudta elkészíteni a saját változatát. Fia szerint kellett az egy generációnyi távolság a történtektől ahhoz, hogy fel lehessen dolgozni.

A film története szerint Andor (Barabás Bojtorján) a második világháború urán négy éves koráig egy árvaházban élt, amit azonban az államosítások során bezárnak. Andornak szerencséje van társaihoz képest, akik állami otthonokba kerülnek át: ő csak félárva, és édesanyja, Klára (Waskovics Andrea) eljön érte, hogy magához vegye. Andor úgy tudja, apja egy Hirsch nevű zsidó jegyügynök volt, de koncentrációs táborba hurcolták. Miután a férfi haláláról nem győződhettek meg minden kétséget kizáróan, Andor egyre csak várja édesapja visszatérését.

Klára és Andor kapcsolata nem szokványos anya-fia viszony. A háború árnyékában annyira nem egyedi eset, hogy egy nő árvaházba adja gyermekét, de érezzük, hogy itt nem a nélkülözés az elsődleges ok. Klára próbál helytállni anyaként, rendesen bánni Andorral, de kettejük interakcióiból hiányzik az igazi anyai gyöngédség.

Csak lassan értjük meg ennek vérfagyasztó okait…

Közben telik az idő. Az 56'-os forradalom utáni hónapokban járunk. Rendkívül feszült a légkör, a város romokban, a hatóságok bárkit, bármiért vegzálhatnak. Akárki lehet besúgó, az emberek kétszer is meggondolják, kinyissák-e a szájukat.

Andornak csupán két igazán közeli barátja van. Iskolatársa, Sári (Szabó Elíz), akinek a bátyja, Tamás (Soma Sándor) részt vett a forradalomban és most egy pincében bujkál a hatóságok elől, illetve a pantomimes Géza (a Nemes-Jeles mindhárom filmjében szereplő Marcin Czarnik), aki Hirsch legjobb barátjaként szárnya alá veszi a félárvát.

Andor élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik Klára múltjából Berend, a hentes (Grégory Gadebois egészen hihetetlen alakítása), akiről az anyja sokáig nem mondja meg az igazat. A könnyen dühbe guruló férfi egyre nagyobb részt követel magának Klára és Andor életéből. Bár Berend tud kedves és figyelmes lenni, de ha elönti a düh, senki és semmi nincs biztonságban tőle. Andor fél tőle, és elhatározza, hogy bármi áron megszabadítja tőle a családját. Miközben kamaszos dühe egye szélsőségesebb tettekre viszi, apránként fény derül a múlt nyomasztó titkaira, amiben az a legfélelmetesebb, hogy teljesen átírja Andor identitását és jövőjét.

A film tulajdonképpen Andor személyes forradalmát mutatja be 56' árnyékában, és ily módon a forradalom metaforájává válik. Elgondolkoztatja az embert, mit is jelent pontosan a bukás és a győzelem.

Talán ezért is lett a film címe Árva, névelő nélkül, mert nem egy árváról szól, hanem az egész elárvult országról.

A filmet Nemes Lászlóként jegyző rendező mesterien bánik a fényekkel és a plánokkal, a beszűkített terekkel, hogy megteremtse az ötvenes évek fojtogató miliőjét. A korfestésben nem csak a jelmezek és a technika segítségével feljavított díszletek segítenek, hanem a műgonddal kidolgozott, apró részletek is. Ily módon pedig a film arra is alkalmas, hogy kicsit megismerjük az akkori mindennapokat. A tujázás, az 56'-ban szétlőtt házak romjain játszó gyerekek, a mozi nézőterén dohányzó emberek és a szünet, amikor mutatványosok szórakoztatják az embert csak néhány apróság abból, amit az alkotók felvillantottak 1957 miliőjéből. A rendező és Erdély Mátyás operatőr precízen megkoreografált, hosszú snittekkel teszi még életszerűbbé, még átélhetőbbé a történetet.

Barabás Bojtorjánt több hónapnyi intenzív casting során találták meg Andor szerepére. Bojtorján a sajtótájékoztatón azt mondta, nem készült sohasem színészi pályára, de a film gyökeresen megváltoztatta az elképzeléseit.

Nemes-Jeles szerint Bojtorján igazi őstehetség, akivel nagyon könnyű volt együtt dolgozni, mert ahogy elindult a kamera, rögtön Andorrá változott.

Waskovics Andrea azon színésznők közé tartozik, akik teljesen fel tudnak oldódni a szerepben. Ha meg akartok győződni róla, nézzék meg a Vígszínház előadásaiban. A Letargiában például tökéletes gimnazistává változik, bármelyik középiskolában be tudna olvadni és az embernek eszébe sem jut, hogy egy érett, felnőtt nőt lát. A filmben nagyon érzékenyen hozza a szerencsétlen sorsú anyát, aki a háborúban elvesztette férjét, élete szerelmét, és az anyaságot sem képes a maga teljes gyönyörűségében megélni, mert fia a traumák élő mementója.

A film egyik nagy meglepetése a Sára nagypapáját alakító Iványi Gábor, aki kiválóan alakítja a bölcs zsidó öregembert.

Alighanem Iványi saját, személyes hitelessége és kisugárzása az, ami több mint alkalmassá teszi erre a szerepre.

(Iványi szerepeltetéséről bővebben is mesélt nekem a rendező, a vele készült interjút is hamarosan olvashatják majd a Szeretlek Magyarországon.)

Végére hagytam a Berendet alakító Grégory Gadebois-t, aki egészen elképesztő teljesítményt nyújt. Először is szenzációsan hozza a durva hentes alakját. Az efféle figurák a filmekben nagyon könnyen válnak egydimenzióssá: narcisztikus, brutális állatok, akiknek egyetlen jellemvonása az erőszakosság. De Berend nem ilyen, sokszor elhisszük neki, hogy őszintén vágyik a fiú szeretetére, elfogadására, és bizonyosan pillanatokban, amikor azt várnánk, hogy robban, a leggyöngébb oldalát mutatja. Ehhez nyilván szükséges a remek forgatókönyv is, de Gadebois alakítása is.

A legnagyobb fegyvertény azonban mégsem ez, hanem az, hogy a francia színész a szerep kedvéért megtanult magyarul. Igen, a filmben nem szinkronhangot hallunk, Gadebois maga beszél tökéletes, akcentusmentes magyarsággal, ami valami egészen egyedülálló teljesítmény.

Nincs tökéletes film, így az Árva sem az, lehet találni benne apró koszokat. Bennem például hiányérzetet hagyott, hogy nem tudjuk meg, pontosan mi volt Klára motivációja arra, hogy mégis magához vegye a fiát. De fölöslegesnek érzem a szőrszálhasogatást. Ha vannak is apró szépséghibák, azok csak még inkább kiemelik a nagy egész értékeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET: