Valami Amerika 3: Herendiék full kretént nyomtak
A tizenhét évvel ezelőtti Valami Amerika a rendszerváltás utáni magyar mozi egyik legnagyobb sikerfilmje volt. Egyaránt szerette a közönség és – többé-kevésbé – a kritikusi szakma, ráadásul egyike volt azon maréknyi magyar filmnek, ami átlépte az itthon álomhatárnak számító félmilliós nézőszámot. De ami ennél is fontosabb:
tömegekkel hitette el újra, hogy egy magyar film kedvéért is érdemes lehet elmenni a moziba.
2008-ban jött is a folytatás, ami amellett, hogy teljesen vállalható lett, kis híján meg is ismételte a nagy előd sikerét. Herendi Gábor ezeknek a filmeknek köszönheti, hogy a magyar film talán legpiacképesebb rendezőjeként gondolunk ma rá.
Nem csoda, hogy régóta beszédtéma volt már egy esetleges harmadik rész, Herendi azonban többször is kerek-perec kijelentette, hogy csakis akkor fogja elkészíteni a Valami Amerika 3-at, ha lesz egy olyan ötlet, amiért megéri folytatni a történetet. Tavaly aztán hivatalossá vált, hogy jön a foylytatás: alig mutatták be a Kincsemet a mozik, amikor a rendező bejelentette, hogy zöld utat kapott a harmadik rész gyártása, és ami ennél is fontosabb: olyan könyv született, amivel biztosan nem fognak szégyent vallani, amire büszkék lehetnek.
Hogy miért gondolták így, az nem derült ki egyértelműen. Az első jelenetből legalábbis biztosan nem. A film úgy kezdődik, hogy Bala (Csuja Imre) és testőrei éppen a repülőtérre viszik a gengsztervezér lányát, Vivit (Tompos Kátya), amikor rájuk támad egy rivális banda. Miközben repkednek a golyók, elkezdenek repkedni a poénok is, amiből van, ami betalál, de a többségük kínosan mellé megy – éppúgy, mint a lövedékek, amik szerencsére nem találnak el senkit, miközben Baláék a gyerekzárral bíbelődnek.
Később javul a színvonal, de a poénok az egész filmben nagyon esetlegesek maradnak. Herendi és a forgatókönyv társírója, Divinyi Réka (Csak szex és más semmi, Szabadság, szerelem, Pappa pia)
szédítő sebességgel zúdítják ránk a poénokat, jókat, rosszakat, gyenge kabaréba illőeket egyaránt, mintha csak abban reménykedtek volna, hogy a folyamatos viccáradatban a nagy számok törvénye alapján csak sikerül majd megnevettetni az embereket.
Ha így számoltak, voltaképpen igazuk is lett: hiába van számos nagyon gyenge, sőt, egyenesen kínos poén a filmben, ha a nyaktörő tempóban mindegyikre jut egy-egy tényleg eltalált pillanat.
A sztori nagy vonalakban így szól: Tamás (Pindroch Csaba), Ákos (Szabó Győző) és András (Hujber Ferenc) életét ismét alaposan felbolygatja Alex (Szervét Tibor), aki ellop egy ritka bélyeget, majd a testvérekre tereli a gyanút. Hőseink börtönbe kerülnek, ahonnan szökni akarnak, de a képletet bonyolítja, hogy két rivális banda is a fejüket akarja, ráadásul a rabokkal elő kell adniuk az East-West fapados változatát. A történet nagy része a rácsok mögött játszódik, miközben odakint a mindenórás Eszter (Ónódi Eszter) és Timi (Oroszlán Szonja) felfogadnak egy ügyvédet (Pokorny Lia) és az elveszett bélyeg nyomába erednek.
Az, hogy a film működik, kiderült a sajtóvetítésen, ahol meg is tapsolták a filmet. Ezzel együtt azonban azt is ki kell jelentenünk, hogy
a Valami Amerika 3 sokkal elborultabb, és sokkal debilebb, mint az elődök voltak.
Herendi és Divinyi nem sokat vacakoltak a sztorival, ehelyett a lovak közé dobták a gyeplőt, és hagyták, hogy a történet olykor nagyon blőd fordulatokat vegyen, a humor pedig átcsapjon alpáriba. Utóbbiról annyit, hogy a börtönben természetesen a kétes ízlésű meleg-poénok dominálnak, amelyek sokaknál ki fogják csapni a biztosítékot, de majdnem ekkora súlyt kaptak az olykor kifejezetten fájdalmas börleszkes-pofozkodós megoldások is.
A tulajdonképpeni történet egyszerű, mint a faék, látszik, hogy a sztori csak alibiként szolgált, hogy újra összeállhasson a csapat. De van egy olyan csavar is a filmben, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Herendiék a sajtótájékoztatón külön megkérték a kritikusokat, hogy ne áruljunk el erről részleteket, így én sem fogom megtenni (bár kétlem, hogy lenne olyan néző, aki ne szúrná ki kilométerekről ezt a „fordulatot”). Annyit azonban muszáj leírnom, hogy a vérmérséklettől függően viccesen ostoba vagy egyszerűen csak ostoba filmvégi csavar nagyon sokat elárul arról, mennyi energiát öltek az alkotók a történet kiagyalásába.
Persze ha nagyon őszinték akarunk lenni, az előző filmek sem éppen a kifinomultságuk miatt váltak sikeressé, és azokban is voltak jószerivel vakvágányra futott poénok és gyengécske ötletek, de a hősök szerethetőek voltak, és a sztori is ült, így hajlamosabbak voltunk szemet hunyni az ilyen hibák felett. A harmadik rész dolgát nehezíti, hogy a poénok és a fordulatok mellett a hősök is jóval elnagyoltabbá váltak, szinte karikatúráik korábbi önmaguknak. Ebből a szempontból Oroszlán Szonja járt a legrosszabbul, Timi ugyanis hülyébb, mint eddig bármikor, ráadásul kizárólag szőkenős sablonviccek jutnak neki.
Egy valami azonban mindenképp a film mellett szól: csak úgy süt a vászonról, hogy a színészek mennyire élvezték, hogy így elengedhetik magukat. Herendi a sajtóvetítésen azt mondta, rendezőként a legnehezebb feladata az volt, hogy kordában tartsa őket, amit nem is kétlek. Ráadásul az egyébként is erős gárdához csatlakozott egy pár igen emlékezetes új szereplő is. Stohl András például saját magát parodizálja a kokainfüggő lecsúszott színész, Kokó megformálásával, de hasonlóan jó Nagy Ervin is, aki a Kincsem macsó hőse után egy kissé pszichopata meleg bandavezért játszik - egy olyan szerepet, ami rossz kezekben borzasztóan sértő is lehetett volna.
A Valami Amerika harmadik részében egy picivel több a blőd fordulat és az ízléstelen poén ahhoz, hogy nyugodt szívvel ajánlhassuk, de még így is vannak olyan kvalitásai, amiért a sorozat rajongóinak érdemes lesz jegyet váltani rá – bár az is kétségtelen, hogy őket a világ összes kritikusának fanyalgása sem tudná ettől eltántorítani.
A film előzetese:
