Megtaláltuk a Sziget utolsó punkját – eddig mindkét napon bejutott a fesztiválra
A punkok hosszú évekig elválaszthatatlanul hozzátartoztak a Sziget fesztiválok hangulatához: a kezdeti időkben még ők tették ki a közönség jelentős részét, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a műfaj egyik legnagyobb hazai legendájának számító Prosectura még dalt is írt "Kimegyek a Szigetre" címmel.
Aztán ahogy teltek az évek, és a fesztiválon egyre több lett a külföldi, ezzel párhuzamosan pedig meredek emelkedésnek indultak a jegyárak, a tendencia szép lassan változásnak indult.
Először még csak a bejárathoz, illetve a közeli Auchan parkolójába szorultak ki a tarajos, szakadt farmeres, kannásbort kortyolgató arcok, itt próbálták meg összeszedni a napijegyre valót. Először több, aztán egyre kevesebb sikerrel.
Néhány éve jöhetett el az a fordulópont, amikor már annyiba került egy napijegy, hogy még a legbevállalósabbak is elmaradoztak. Egyrészt 15-20 ezer forintot talán még nekik is lehetetlennel határosnak tűnt összegyűjteni, emellett a fesztivál zenei stílusa is olyan irányba változott, ami valószínűleg kevésbé találkozott az ízlésükkel.
Emlékeim szerint én legalább 3-4 éve már egyetlen punkkal se találkoztam nemhogy bent, még a bejáratnál se. Ezért lepődtem meg különösen, amikor az idei fesztivál első napján megláttam egy tarajos srácot "napijegyre gyűjtök" feliratú táblával a HÉV-től K-hídhoz vezető út mentén.
Másnap is ugyanott álldogált, harmadnap, vagyis pénteken pedig kicsivel arrébb. Ekkor már mindenképp meg kellett szólítanom, hogy kiderítsem, az esélytelenek nyugalmával áll-e itt, vagy van valami tuti taktikája.
Kiderült, hogy 20 éves, Toka a beceneve, és ez a második fesztivál, ahová így szeretne bejutni. Először a VOLT-on próbálkozott, mivel egyébként Sopronban lakik.
"Volt, aki a fejemhez vágta, milyen szánalmas vagyok, de a többség abszolút pozitívan állt hozzám. Még ha nem is adtak pénzt, szavakkal bátorítottak és szurkoltak, hogy sikerrel járjak"
– meséli.
A rendőrök egyébként eddig egyszer jöttek oda hozzá, hogy ne kéregessen, de végül nem csináltak belőle ügyet. Szerinte nincs is miért, hiszen ő senkire nem nyomul erőszakosan, csak áll egy helyben a táblájával. Aki akar, ad neki, aki meg nem, simán elsétál mellette.
A VOLT-hoz képest most nehezebb dolga van, mivel nem tud angolul, de azért így sem panaszkodhat. Szerdán már háromnegyed 7-re bent volt, igaz akkor végül egy jó fej arra járótól kapott egy ingyenjegyet. De úgy 10 ezer forintot így is összeszedett addigra, szóval még az esti fogyasztása is meg volt oldva.
Csütörtökön viszont alig négy óra leforgása alatt valóban összegyűjtött 20 ezer forintot: többnyire pár száz forintonként, de a végén olyan is akadt, aki 3 ezret dobott be neki.
Végül kéz alatt jutott jegyhez a hivatalos 24 ezer forintos ár helyett 18 ezerért, és este fél 10-kor kelhetett át a K-hídon.
Elmondása szerint bár a "leszarok mindent" mentalitás közel áll hozzá, mégis inkább a kulturált punkok közé sorolja magát. A rendszerrel nem ért egyet, de aktívan nem is lázad ellene.
Az is ezt bizonyítja, hogy hiába próbálhatott volna meg bent maradni az első napi karszalaggal, inkább nem bliccelt: az éjszaka végeztével mindkétszer kijött, hogy másnap újra megpróbálkozzon a bejutással.
A felhozatalból szinte minden érdekli, a pénteki zenekarok közül ugyanolyan szívesen megnézné a Parov Stelart, a Kooksot, Lana Del Rey-t, vagy a Vad Fruttikat. Igaz, utóbbira volt a legkevesebb esélye, lévén a kezdési időpontjuk előtt háromnegyed órával találkoztunk, és még csak némi aprópénz volt a poharában.
Azonban csak abban a tíz percben hárman adtak neki pénzt, ráadásul már egy segítője is akadt, aki egy másik táblával állt mellette. Így cseppet se lepődnék meg, ha néhány óra múlva már a nagyszínpadnál futnék össze vele. Én szurkolok!