KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Újabb horrortörténetek a magyar szülőszobákból

Egyre több anyuka meséli el traumatikus szülésének történetét a Roses Revolution mozgalom Facebook-oldalán.


Korábban már beszámoltunk a Roses Revolution nevű mozgalomról, amelynek az a célja, hogy felhívja a figyelmet a szülőszobában történő visszaélésekre, orvosi és személyzeti figyelmetlenségre, az empátia hiányára. Március 20-án a traumatikus szülésélményen átesett édesanyák és a velük szimpatizálók fel is vonultak, Facebook-oldalukra pedig sorra töltik fel a megdöbbentőbbnél megdöbbentőbb történeteket, #masallapotot2016 hashtaggel. Ebből teszünk közzé néhányat.

"Első terhességem volt. Ijesztgettek, hogy gyorsabban öregszik a méhlepény, mint kellene (holott dohányos közelébe se mentem) és reménykedjek, hogy nem lesz koraszülött. Aztán 40 hetes és 2 napos terhességem hajnalán, 1 órakor megéreztem az első fájásokat. 3-ig rendszertelenek, majd utána beállt 10 percesekre. 8-ra szerencsére NST-re kellett mennem, elmondtam mindent, de még soha nem végeztem ilyen gyorsan. Hazaküldtek, és mondta a doki, hogy ha sűrűbbek lesznek a fájások vagy elfolyik a magzatvíz, esetleg vérzek, menjek be.

Este 10-kor még mindig 10 percesek voltak a fájások, de már nagyon erősödtek. Nem éreztem magam otthon biztonságban, bementünk a kórházba. Ugyanaz az orvos volt, kérdezte, mióta vannak fájásaim, majd leszidott, hogy ezt reggel NST után miért nem mondtam neki. Hiába szabadkoztam, hogy a doktor úrnak is említettem, nem felejtem el, ezt mondta: "Kisasszony. Ha le akar szállni a buszról mit tesz? Szól a mellette állónak vagy megnyomja a gombot? Na ugye... Most már mindegy, ha bejött, maradjon... " A papíromra azt írta, 10 óta vannak fàjásaim, szóltam neki, hogy egy nullát is odaírt véletlen, de elküldött, hogy feküdjek le!

Megvizsgált, zárt volt a méhszáj, de elkezdtem vérezni, így fent tartottak. A férjemet hazaküldték, így egyedül maradtam. Egy tanuló szülésznő járt be hozzám, elengedett zuhanyozni többször is, a hajnali 4 felé meg masszírozta a derekamat 10 percenként fájásokkor, mert nem sűrűsödtek, csak még jobban erősödtek. Féltem... A méhszáj még mindig zárt, hiába vizsgáltak óránként, attól csak egyre jobban véreztem...

Fél 6-kor bejött a választott orvosom, rögtön megnyugodtam. Megvizsgált, kérdezte mióta tartanak a fájások, mire mondtam, hogy előző nap hajnali 1 óta. Nem tudott róla, rögtön magzatburkot repesztett. Miért nem értesítette az ügyeletes orvos? 7-kor bejöhetett a férjem is, végre sínen voltunk. Sűrűsödtek a fájások, elkezdett nyílni a méhszáj. Az orvosom javasolta, hogy álljak, a szülésznők lefektettek volna, a dokim mondta nekik, hogy hadd álljak, erre csak rám szóltak, hogy: "Anyuka, ha lehet halkabban!"

10 órakor màr teljesen nyitott volt a méhszáj, de a kislányom felkuckózott a gyomrom felé, holott már a 28. héten beilleszkedett a szülőcsatornába. Álltam a legvégéig, rugóztam minden fájásnál, az orvosom próbálta beilleszteni a fejét, de nem sikerült... Már nagyon kimerültem, 2 fájás közt volt, hogy elaludtam...vártunk még egy darabig, hátha, de végül 34 óra vajúdás után megcsászároztak. Hálás voltam érte, hihetetlen fáradt voltam, már alig álltam a lábamon... 4050 gramm és 51 cm-es csodát emelt ki az orvos a hasamból! Megveregette a vállam és mondta, hogy ne aggódjak, nem rajtam múlt, a kislányom jól érezte magát bent!

A következőt majd természetes úton szülöm meg!

Sajnálom, hogy utána nem kaptam meg a kislányom, meg hogy nem segítettek a szoptatásban, amikor még ágyhoz voltam kötve...

De mindent megoldottunk hárman, sikerült beindítani a tejtermelést, rengeteg tejem lett! Miután hazaengedtek már guggoltam itthon, hason aludtam. A gyerekemért kellet erősnek lennem, és abbahagynom a sírást, amikor eszembe jutott a vajúdás első 29 órája!

Rengeteg "mi lett volna ha" van bennem, de tudom, hogy a választott orvosom mindent megtett értünk, a férjem keze egy mentsvár volt, és a kislányom mindenért kárpótol! A következő terhességnél tapasztaltabb leszek!

Azt sajnálom, hogy ennyi, a munkájába belefásult ember dolgozik egy olyan osztályon, ahol napról napra csodák mennek végbe! És ezek a csodák nem rajtuk múlnak, hanem legfőképpen rajtunk, anyákon! És a munkájukat szerető és odaadóan végző orvosokon, nővéreken és szülésznőkön! "

szul2

szul4

"2008. szeptember 18. Győr

Sajnálom, hogy az első gyermekem születésekor, amikor elfolyt magzatvízzel, kontrakciók nélkül bementem a kórházba, hagytam, hogy megvizsgáljanak. Akkor nem tudtam és nem is tájékoztattak arról, hogy megrepedt magzatburok esetében minden hüvelyi vizsgálat növeli a fertőzés veszélyét.

Dühös vagyok amikor arra gondolok, hogy az engem felvevő ügyeletes orvos, mikor a vizsgálat közben feszengtem és nagyokat sóhajtottam a vizsgálat okozta fájdalom miatt, azt kérdezte, hogy akarok szülni, ha még ezt sem bírom. A tágulás 1 cm volt.

Szomorú vagyok ha felidézem milyen egyedül éreztem magam, és milyen jó lett volna ha a férjem bent maradhatott volna velem még az aktív vajúdás nélküli hosszú órákban is.

Hálával és örömmel gondolok arra a kedves szülésznőre, aki a szülőszobán fogadott és a műszakja végéig volt velem. Csak azt sajnálom, hogy nem kértem meg, maradjon velem végig. Jelenléte támogató, megnyugtató volt. Tájékoztatott, testhelyzeteket ajánlott, nem utasított. Jó őrá gondolnom.

A tehetetlenség érzése tölt el mikor arra gondolok, hogy a frissen megszületett pici fiamat egy percnyi rám helyezés után rögtön elvitték, mondván fázik és inkubátorban melegen tartják. Csak a fejemben kattogott a mondat: 'Én majd melegítem, tegyék vissza!' Nem tudtam megszólalni."

szul1

szul3

"Másállapotot a nőgyógyászatban is! Egy kolozsvári történet: 2016-ban vagyunk. Nem szülhettem, és talán genetikai okokból sosem hordhatok ki gyereket. De volt két korai vetélésem, egyik hat-, másik tizenkét hetesen. Az első otthon történt, éjszaka. Lelkileg összetört, fizikailag nem. A második otthon indult be, de hirtelen és gyors vérvesztéstől elájultam. Élettársam miután valamelyest eszméletemre térített, mentőt hívott. Félájult állapotban, reszketve feküdtem a vizsgálóasztalra (egyedül), ott feküdtem, miközben vártunk, nem tudom kire, mire, én meztelenül, szédülve.

Közben kérdezgettek románul mindenről, de én még magyarul sem tudtam összetetten gondolkodni. Fájásaim voltak – igen, tudom, hogy nem olyan, nem akkora, de a méhem másképp húzódott össze, lefelé koncentrált fájásokkal, működött a szervezetem! Fáztam, féltem, még szédültem, félig ájult voltam, fájt a lelkem, fájt a testem. Azt mondták, hogy műszeres befejezés kell, de nem volt erőm tiltakozni, pedig tudtam, hogy ha békén hagynak, talán jó lesz. De féltem, mert nagyon véreztem.

Műszeres befejezésre fel kellett másznom a másik asztalra. Én teljesen meztelenül, tíz idegen körülöttem az éjjel közepén. Hisztizik az ügyeletes főnővér, miért nincs pizsamám, mi a frászért nem vittem be. (A párom épphogy összerakta a pongyolámat meg egy bugyit. Úgy aggódott, amíg a mentők ki nem jöttek, nem mozdult el mellőlem.) Féltem, hogy mi lesz. Ott feküdtem egyedül, teljesen meztelenül az asztalon, mindenki másnak csak egy éjjeli meló voltam, én fáztam, reszkettem, szédültem és egyszer kijött belőlem a sírás. A nővér megkérdezte kiabálva, miért sírok. Akkor sírjak, ha rosszul vagyok. Nem tudtam válaszolni, mit mondjak neki…

A doki odajött, meleg volt a keze. A műszeres befejezést nem nagyon bírtam, pokolian fájt. Egy rezidens végezte. Én voltam az egyik kötelező méhűri kaparása. Yeeeee. Görcseim voltak és kapartak. Sírtam. A doki, vagy a takarítónő, vagy valaki aztán megfogta a kezem. Meleg volt a kezem. Szoríthattam az övét, nemcsak az ágyon lévő vasat. A doki kedvesen mondogatta, ne féljen, még csak egy perc. Most segíts meg Máriát mondtam, mert azt hittem, ott fogok meghalni. Arra gondoltam még: Miért legyek tisztességes, kiterítenek úgy is/Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgy is.

Tudom, ha békén hagynak, csak megfigyelnek, akkor „befejezem” magamtól a vetélést. Egyszer már megtettem. A nőgyógyászom (a korábbi vetélés után) azt mondta, mellőzzük a műszeres befejezést, „nem egészséges”, csak indokolt esetben. Az állami kórházban nem mondták, miért KELL műszeres befejezés, azon kívül, hogy a rezidens kell dolgozzon. Azt KÉRDEZTÉK, miért sírok…. Hát miért sír egy vetélő nő, éjjel, egyedül, meztelenül, fájva és félve, kiterítve egy asztalon…

Hálás vagyok a dokinak, mert nem üvöltött, nyugtatott, bejött a kórterembe utána, érdeklődött. Nem kapott csúszópénzt senki, emberi volt. De azt az érzést, az asztalon nem tudom elfelejteni! Megerőszakoltak egy méhűri kaparással."

szul5

szul6

"Szerintem elég, ha annyit mondok SOTE I.

Két nappal a kiírt császár előtt (azt mondták túl nagy a baba és nem tudom megszülni. 3570 gr, 52 cm.) beindultak a fájások. 10 óra vajúdás után az orvosom hajlandó volt bejönni a kórházba megnézni.

Reggeli első császár voltam.

Mikor megvágták a hasam a magzatvíz beterítette az egyik orvosnőt. Ezt utólag tudtam meg. Ott csak annyit hallottam, hogy: bassza meg, a kurva életbe" stb stb. Nem tudtam mi történik, nem láttam semmi a lepeltől, tájékoztatást nem kaptam. Azt hittem a babával van baj. Ideges lettem, mindenem fájt, szabadulni akartam, megnézni a babát. Senki sem szólt hozzám. Rosszul lettem. Hánytam. Féltem.

És akkor jött a műszakváltás. Egyszer csak hallottam, hogy az egyik nővér felkiált: "úristen már ennyi az idő?! Lekésem a vonatot!" Majd még ketten. Ott feküdtem felvágva és épp az első lányom miatt aggódtam. A személyzet meg otthagyott. Szó szerint kirohantak a műtőből mert lejárt a műszak.

Hogy lehet ilyet csinálni? Életemben nem féltem még ennyire. Persze nemsokára megérkezett a váltás, de ezt az élményt nem köszönöm meg nekik.

Utána pár másodpercre megmutatták a kislányom pici lila lábikóját. Se a fejét nem láttam, se a testét. Nem szagolhattam, nem érinthettem meg. Nem tudtam mi van vele, hogy alakultunk.

Pár óra múlva közölték, hogy minden rendben, egészséges pici született.

Ez reggel hétkor volt. Délután fél ötkor láttam újra kerek fél órára. Legközelebb másnap délben kaptam meg a szerencsére makk egészséges kislányomat. Többé nem is eresztem el. "

Ha szerinted is fontos az ügy, oszd meg másokkal is a cikket!

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Véget ért a német partoknál megrekedt púposbálna, Timmy kálváriája
Szabadon engedték a német partoknál eltévedt hosszúszárnyú bálnát. A cet március óta bolyongott a sekély vizekben, a mentők remélik, hogy visszatalál az Atlanti-óceánba.


Szabadon engedték szombaton az Északi-tengerben a Balti-tenger partjainál megrekedt hosszúszárnyú bálnát, Timmy-tírja a 444.hu.

A német sajtó által csak Timmyként emlegetett púposbálnát reggel 9 órakor engedték útjára, közölte Jens Schwark, a mentőcsapat egyik tagja.

A konvoj ekkor a Skagerrak-szorosban, Skagentől, Dánia legészakibb városától mintegy 70 kilométerre tartózkodott.

A tizenkét méter hosszú, tizenkét tonnás cetet a Poel-szigeti öbölből szállították egy vízzel megtöltött uszályhajón. A bálna heteken át többször is megrekedt a német partok mentén a sekély vizekben, mielőtt önkénteseknek sikerült a szállítóeszközre segíteniük.

A hosszúszárnyú bálna, amelynek kora 4 és 6 év közötti lehet, először március 3-án Wismar kikötőjében tűnt fel. Később onnan nyugatabbra, az észak-németországi Schleswig-Holstein tartománybeli Timmendorfer Strandon látták.

A mentők remélik, hogy a bálna képes lesz úszni a mély vizekben, és visszatér természetes élőhelyére, az Atlanti-óceánba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elutasították a Duchenne-kóros Ádám havi 15 millió forintos gyógyszerkérelmét
A hatóság elutasította a Duchenne-kóros Ádám egyedi méltányossági kérelmét a Duvyzat nevű gyógyszerre. A család petíciót indított, miközben az országban 11 másik gyerek állami finanszírozással kapja a szert.


Egy 10 éves, Duchenne-szindrómás kisfiú, Ádám szülei hiába reménykedtek állami segítségben fiuk kezeléséhez: a hatóság elutasította az egyedi méltányossági kérelmüket. A döntés értelmében a családnak önerőből kellene előteremtenie a Duvyzat nevű gyógyszer havi 15 millió forintos költségét, amire képtelenek – írta a Blikk. A család nem adja fel, petíciót indítottak a döntés felülvizsgálatáért. Ádámnál hároméves korában jelentkeztek a betegség első jelei, amikor a szülei arra lettek figyelmesek, hogy egyre nehezebben megy fel a lépcsőn.

„Aztán jött a következő tünet, a vádlija elkezdett megvastagodni, ami a Duchenne-szindróma tipikus jele” – mondta az édesanya, Viktória.

Az anyuka a saját családjában már átélt egy hasonló tragédiát: a bátyja 17 évesen halt meg ugyanebben a betegségben. A Duchenne-szindróma egy genetikai betegség, ami egy fehérje hiánya miatt az izomzat fokozatos leépülésével jár. A leépülő izmok helyét zsírszövet veszi át, a betegek mozgása egyre nehezebbé válik, a betegség utolsó stádiumában pedig a szív- és légzőizmok is leállnak.

A kórt jelenleg nem lehet gyógyítani, de létezik egy gyógyszer, a Duvyzat, ami az Európai Gyógyszerügynökség adatai szerint a betegség romlásának lassítására engedélyezett, ambuláns, hat év feletti, szteroid mellett kezelt betegeknek.

Viktória egy ismerős családról is tud, ahol a szer hatására még kismértékű javulásról is beszámoltak. Magyarországon az ilyen, még nem általánosan támogatott gyógyszerekre egyedi méltányosság alapján lehet állami finanszírozást kérni. Jelenleg 11 Duchenne-szindrómás gyermek jut hozzá így a Duvyzat-kezeléshez. Ádám családját néhány napja a kisfiú neurológusa értesítette a negatív döntésről.

„Egyelőre a neurológusunk értesített, hogy Ádi nem kapta meg a méltányosságot, ám indoklást ő sem kapott, csak a hírt” – közölte az édesanya.

Hozzátette, várják a hivatalos értesítést, amiből reményeik szerint kiderül az elutasítás oka. A család értetlenül áll a döntés előtt, mivel a kisfiú elvileg minden feltételnek megfelel: elmúlt hatéves és még járóképes. Bár Ádám már csak a lakásban tud önállóan közlekedni, orvosa szerint is alkalmas a kezelésre.

„Most várjuk, hogy a hivatalos papír is megérkezzen, hátha abból megtudjuk, mivel magyarázzák a kérelem elutasítását” – mondta Viktória. A család nem akar beletörődni a helyzetbe, ezért indítottak petíciót, abban bízva, hogy a nyilvánosság segítségével sikerül elérniük a döntés felülvizsgálatát.

Ha segítene Ádámnak, itt teheti meg:

“Összefogunk Ádiért” Alapítvány

10300002-13877454-00014909

IBAN HU46 10300002-13877454-00014909


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
128 millió forintot nyert pókeren egy magyar üzletember, az egészet eladományozza
Nagygyörgy Tibor nyerte meg kedden az EPT Monte-Carlo egyik pókerversenyét, 352 ezer euróval lett gazdagabb. A teljes összeget a hátrányos helyzetű gyerekeket támogató Biggeorge Alapítvány az Esélyekért kapja.


Nagygyörgy Tibor magyar üzletember nyerte az EPT Monte-Carlo pókerverseny-sorozat egyik kiemelt versenyét, a 2700 eurós nevezési díjú PokerStars Open High Rollert. A győzelemért járó 352 ezer eurós, az MNB legutóbbi elérhető középárfolyamával számolva nagyjából

128 millió forintos nyereményét a hírek szerint teljes egészében jótékony célra ajánlja fel.

A monte-carlói versenyre 821 nevezés érkezett, a nyereményalap így megközelítette a kétmillió eurót – írta a versenyről tudósító PokerNews. A döntő asztalon több nemzetközileg elismert játékos is helyet foglalt, a magyar üzletember végül az argentin Luis Sequeirát győzte le a végső párbajban.

Nagygyörgy jelentős, több mint háromszoros zsetonelőnnyel kezdte a küzdelmet, és végül megszerezte a győzelmet.

A mostani siker az eddigi legnagyobb élőtorna-nyereménye, korábbi rekordját 2019-ben, az EPT barcelonai állomásán állította fel, ahol egy 5. hellyel 276 ezer eurót nyert.

A felajánlott teljes összeget a Biggeorge Alapítvány az Esélyekért kapja, amelyet a Biggeorge Holding és Nagygyörgy Tibor 2022-ben hozott létre 500 millió forintos induló vagyonnal. A szervezet célja hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok, valamint az őket segítő szervezetek támogatása.

Az üzletember a szervezet honlapján korábban arról írt, hogy a jótékonykodás régóta fontos számára.

„Már egész fiatalon rájöttem, hogy adni, másokat segíteni jó, szívet melengető érzés.

Amint eljutottam odáig a vállalkozásom építésében, hogy megengedhettem magamnak, elkezdtem nehéz helyzetben levők, nálam kevésbé szerencsés emberek támogatására is fordítani” – fogalmazott.

Hozzátette, egy idő után úgy érezte, az eseti adományozásnál többet szeretne tenni, ezért döntött egy komolyabb alaptőkével rendelkező alapítvány létrehozása mellett.

A magyar hírességek közül Majka ért el komoly eredményeket, aki egy szlovákiai versenyen 57 920 eurót nyert.

A sportolók között is népszerű a játék: Torghelle Sándor egykori válogatott labdarúgó az Árulók című műsorban szerzett nyereményének egy részét forgatta meg sikeresen Las Vegasban. A sportolónak egy 10 dolláros téttel sikerült egy royal flusht elérnie, ami 5000 dolláros nyereményt jelentett.

A nagy összegű, nyilvános jótékonysági felajánlásoknak is van előzménye a magyar közéletben: korábban Csipes Tamara olimpiai bajnok kajakozó ajánlotta fel árverésre a Magyar Érdemrend kitüntetéseit, hogy a bevételből egy nemes célt támogasson.

Via PókerAkadémia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Amerikából jön haza egy örökbe adott magyar férfi, hogy megkeresse az édesanyját
Alexander Rimkunas – születési nevén Balogh Sándor – 1985-ben jött világra Siófokon, de nyolcévesen egy amerikai pár fogadta örökbe. A férfi a 41. születésnapjára tervezi az utazást, a keresésben gyerekkori barátja segíti.


Magyarországra jön az Amerikában élő Alexander Rimkunas, hogy megkeresse vér szerinti családját.

A férfi Balogh Sándorként született Siófokon 1985. június 12-én, édesanyja a magyar anyakönyvi iratok szerint Bogdán Ibolya. Az anya már a kórházban lemondott a babáról, ezért a kisfiú Kincsesbányára került nevelőszülőkhöz, majd nyolcévesen egy amerikai pár fogadta örökbe – írja a Blikk.

A keresésben Alexander gyermekkori barátja, Nóra segít, aki egyben a nevelőtestvére is volt.

„Sanyi a nevelőtestvérem volt, azaz három évig mindkettőnket ugyanaz a nevelőszülő terelgetett, óvott, ami legalább olyan erős kapocs, mintha a legjobb édestestvérek lennénk, ezért segítek neki abban, hogy felkutathassa a gyökereit, a rokonait, a vér szerinti szüleit”

– mondta a lapnak.

A nő magyar közösségi oldalakon osztja meg Alexander gyerekkori és mai fotóit, mert mint mondja, a hivatalos eljárást csak a barátja kezdeményezheti.

Berényi Gábor családjogász szerint Alexandernek a hivatalos úton is van esélye.

„Az örökbefogadást igazoló iratok mellett Alexandernek a jelenlegi, érvényes amerikai irataival kell jelentkezni a siófoki önkormányzat gyámügyi osztályán, ahol a születési adatai kerültek nyilvántartásba, illetve a Fejér vármegyei gyámhivatalnál, ahol az örökbe adását intézhették” – magyarázta az ügyvéd.

Hozzátette, ha ennyi adat ismert, akkor valószínűleg nyílt örökbefogadás történt, így Alexander kaphat információkat arról, él-e az édesanyja, hol él, és hogyan keresheti meg.

A törvény szerint az örökbe fogadott gyermek 14 éves korától a törvényes képviselője beleegyezésével, 18 év felett pedig önállóan is belekezdhet a vér szerinti szülők felkutatásába. „Akkor először arra kap választ, hogy egyáltalán érdemes-e tovább mennie, vagyis hogy a vér szerinti szülő életben van-e, illetve van-e testvére a keresést elindítónak” – folytatta Berényi Gábor.

Fontos, hogy a vér szerinti szülő az örökbe adás után nem kezdeményezheti a gyermek felkutatását, ha pedig mégis megteszi és zaklatja, az büntetőjogi következményekkel járhat.

A gyámhivatal a lakcímnyilvántartóból szerzi be az örökbe adó címét, majd a vér szerinti szülő lakóhelye szerinti gyámhivatalon keresztül személyesen hívja be az illetőt. Itt mondják el neki, hogy ki és miért keresi, és ő dönthet a kapcsolatfelvételről. Ha nemet mond, a kereső csak annyit tudhat meg, hogy nem találták a vérrokont.

Alexander a 41. születésnapja körül tervezi az utazást Magyarországra, hogy személyesen indítsa el a hivatalos eljárást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk