Trónok Harca és Gyűrűk ura: miért a könyveket dolgozza fel Hollywood?
Mikor az amerikai filmipar feldolgozott egy szeretett regényt, évtizedekig azt ismételgették róla az olvasók, hogy “a könyv sokkal jobb, mint a film”.
Ez a hozzáállás igencsak kritikus nézőpontot eredményezett a számos, közepesnek is csak aligha nevezhető filmadaptáció után.
Úgy tűnik, hogy a régebbi feldolgozásoktól kezdve, mint a Total Recall (Az emlékmás) egészen a jelenlegi felhozatalig (pl. Legenda vagyok, Az arany iránytű, vagy a Galaxis útikalauz stopposoknak) Hollywood ugyanazokat a hibákat követte el:
a könyvben szereplő helyeket felcserélték, és a karaktereket lebutították a költséghatékonyságra hivatkozva. Emellett ritkán sikerült a forrás érzéki üzenetét kielégítően közvetíteni.
A Galaxis útikalauz stopposoknak c. filmfeldolgozás plakátja. Kép: Wikipédia
A fenti harsány vélemény azonban tévedésnek tűnhet, amikor a közösségi média a feldolgozások sikerétől hangos. Egyszerűen és gyorsan fejlődött a műfaj, kezdve Peter Jackson: A Gyűrűk Ura trilógiájával, a filmkészítők már sokkal több hangsúlyt fektetnek a forrásanyagra is.
Jackson trilógiája segített bemutatni a bonyolult és kiterjedt művekben rejlő lehetőséget, elvezetve minket a jelenleg is futó sorozatokba: az HBO-s Trónok Harca, Az ember a fellegvárban az Amazonon, vagy a 2014-ben premierező, időutazós Outlander - Az idegen, mind elnyerték a kritikusok és a rajongók elismerését is.
Úgy tűnik, jócskán el vagyunk látva nagy horderejű könyvadaptációkkal. Idén nemcsak Richard K. Morgan magyar (kelet-európai) vonatkozású cyberpunk regényével, az Altered Carbonnal találkozhatunk a Netflixen, de Neil Gaiman American Gods című mitológiai sorozatát is végigkövethetjük majd a Starzon. Margaret Atwood The Handmaid’s Tale-je debütál a Hulun, Jeff Vandermeer Annihilation című alkotása pedig Natalie Portman főszereplésével kerül majd vászonra.
Kép: natalieportman.com
Egy sikerkönyv adaptációja nem biztosíték a sikerre - a 2016-os Shannara Chronicles az MTV-n jó példa erre - , de a filmipar fellegvára folyton böngészi a könyvespolcokat inspiráció reményében.
Mi változott tehát az utóbbi évtizedben?
Mikor lett a könyv a populáris film és televíziózás alapköve? Mit jelent ez Hollywood és a könyvkiadók számára?
Az alapművek feldolgozása jóval könnyebb és gyorsabb feladat a stúdióknak, mivel több adat áll rendelkezésükre egy-egy mű kapcsán. Egyre több stúdió is azért verseng, hogy egy következő Trónok harcát vagy The Walking Deadet alkosson. Mégis, egy kész műhöz sokkal egyszerűbb hozzányúlni, mint újfent megírni egy történetet házon belül.
Kép: The Walking Dead Facebook
“A stúdióban minden a kockázatvállalásról szól” - mondja Hawk Otsby, Az ember gyermeke társszerzője és a The Expanse producere. “Ma már rendkívül nehéz eladni egy eredeti kasszasiker forgatókönyvet, hacsak nem valamilyen népszerű, felismerhető alapon nyugszik… a nézők ismerik a történetet, úgymond “előre megvették” azzal, hogy már hallottak róla, olvasták. Más szóval:
van egy azonosítható szellemi tulajdon, amely képes felülkerekedni az internet, a videójátékok és a Netflix versenyében.
Egyetért Otsbyval Michelle Loveretta is, aki a Killjoys és az Elveszett lány alkotója: ahogy a nézők többet várnak el a filmektől, úgy a stúdiók költségvetése az egekbe száll. Több robbanást és komputerizált képi világot akarnak, ezek pedig igencsak növelik a büdzsét.
“Az adaptációk egyfajta biztonságot adnak a döntéshozók kezébe, mivel előre felépített közönséggel van dolguk.” - véli Lovretta.
A megfelelő könyv kiválasztása a legnehezebb feladat. “Egyes könyvek adják magukat a TV-re” - mondja Otsby. “Azonban az (The) Expanse filmnek borzasztó lett volna, mivel az időbeni megkötések miatt túl sokat kellett volna kivágnunk a helyszínekből és a karakterekből. A Viharsziget ellenben nem lenne jó sorozat. Nem hiszem, hogy két óránál tovább szeretnél abban a világban élni.”
A Viharsziget plakátja. Kép: Wikipédia
Az on-demand (“igény szerinti”) eljárás előnyei
Egy 2011-es New York Times-interjújában George R. R. Martin kifejtette A tűz és jég dala fantasysorozat keletkezési körülményeit. Csalódott volt a megkötések miatt - túl nagy, túl drága forgatókönyvek -, ezért olyan történetet szeretett volna kreálni, amely mentes a produkciós korlátozásoktól.
Kép: Game of Thrones Facebook
Mégis, A tűz és jég dala megtalálta helyét az HBO-n a Trónok harca formájában, jelenleg az egyik legnépszerűbb (és legkiterjedtebb, sőt, nagyon drága) televíziós műsorként. Ez a sorozat - amely egy jó ideig viszonylag lojális adaptációja volt a forrásanyagnak - a bizonyítéka annak, hogy bonyolult, terjedelmes történeteket is televízióra lehet vinni, mindenféle butítás vagy egyszerűsítés nélkül.
A mi televíziózási szokásaink és a stúdiók forgalma megkönnyíti 2017-ben a producerek és írók dolgát, amikor adaptációkról van szó. A sorozatok évtizedekig epizódszerűek voltak, tehát a néző bármikor csatlakozhatott a történethez. Ezáltal olyan sorozatok, mint az Esküdt ellenségek vagy a The Simpsons megfelelőek arra, hogy a csatornaböngészőket elcsípje egy-egy esti adás alkalmával.
A videokazetta, a DVD és manapság már a streaming szolgáltatások megjelenésével nőtt a nézőket hosszú, bonyolult történetmeséléssel a tévé elé ültető folytatásos sorozatok száma is, mint például a Maffiózók, a Babylon 5, a Lost - Eltűntek, a Drót, vagy éppen a Battlestar Galactica.
A regények is kitűnő táptalajt adnak a túlnépesedett televíziós táborba: Az ember a fellegvárban és a Trónok harca új típusú történeteket mutat be a nézőknek.
Ezek az irodalmi remekművek elősegítik a változatos televíziózásra tett erőfeszítéseket.
Ahogy napról napra kecsegtetőbbé válik az on-demand televíziózás, a nézők egyre jobban megkedvelik az időtlen filmezést - akkor nézik meg a sorozatot vagy filmet, amikor akarják, bárhol, megfelelő platform segítségével. A tradícionális 22-44 perces műsorokat leváltották a változatos hosszúságú és egymásba nyúló sorozatok.
Kép: Pixabay
A kreált világok más okból is érdeklik a nézőket: a történet végére akarnak érni, és amikor végeznek, a sorozatok továbbra is megmaradnak emlékükben. Követik őket akár évekig, kifejlesztve egy lojális nézőcsoportot, amely a stúdió szempontjából nemcsak anyagi, de presztízs jellegű haszonnal is járhat. Egy aktív, lelkes rajongói bázis szájhagyomány útján támogatja egymást, indirekt módon pedig a stúdiókat is.
Mindezen tényezők - gyorsaság, kockázatelemzés és rajongótábor - fontossága mérhető az olyan szolgáltatók tekintetében, mint a Netflix, az Amazon vagy az HBO.
Számos lehetőséget rejt magában a könyvek tekintetében is. Míg a legtöbb könyv nem sok pénzt hoz a kiadónak, egy-egy sikerszéria segíti a többi írót, aki a kiadónál árulja a könyveit.
- állítja Scott Shannon, a Penguin Random House kiadó tulajdonosa.
A jó adaptációk váltak a fikció nagykövetévé, és nem csak műfaj tekintetében. Azok, akik szerették a Trónok harcát, elmentek és megvették Patrick Rothfuss vagy Brian Staveley könyveit, míg a Mentőexpedíció bemutatta a nézőknek Kim Stanley Robinsont és Neal Stephensont.
Számtalan remek ötlet van a láthatáron, ami nekünk és az íróknak kiváló lehetőség. Azt gondolom, Hollywood lényegében elfogadta azt, hogy a könyvek jó lehetőséget adnak bizonyos témák kifejtésére a nagyközönség számára. A könyvből szerzett tapasztalat tényleg gazdagítja a showt.
- fejti ki Shannon.
Az új történetek utáni nagy sietségben Hollywood észrevette, amit a sci-fi és a fantasy rajongók már évek óta tudnak: rengeteg szeretett, friss anyag van, ami csak arra vár, hogy feldolgozzák. Láthatjuk, hogy a rajongók körében több izgalom és elhivatottság van, mint hogy egy ciki feldolgozáson zsörtölődjenek. Lehet, hogy nem minden könyv lesz egy Trónok harca sikerszéria, de megismeri a műveket a nagyközönség, így remélhetőleg minél többen szerzik be őket a helyi könyvesboltban.
Ha érdekesnek találtad a cikket, oszd meg!
