Miközben Euron a királynővel hentereg, Theon Greyjoy kiszabadítja a hajón raboskodó nővérét. Yara jól orrba vágja legutóbbi menekülése miatt, de ezt követően gyorsan meg is beszélik, hogy Yara csatlakozik Daeneryshez, Theon pedig visszafoglalja a Vas szigeteket, hogy legyen egy mentsvára a Sárkánykirálynőnek, ha rosszra fordulnámak a dolgok. (És persze, miért ne fordulnának rosszra.)
Ha Cerseitől nem is kaptunk szexjelenetet, azért a kötelező cicivillantás a nyitóepizódból sem maradhatott ki. Sőt egyből három meztelen kurtizán veti magát Bronnra. A kellemes időtöltés azonban véget ér, mikor Cercei megbízást küld a bérgyilkosnak:
A királynő parancsa, hogy fivérei ne éljék túl a háborút.
Oké, hogy Tyrion eddig sem volt a szíve csücske, de nem gondoltam volna, hogy a neki ellenszegülő Jaime-t is képes eltetetni láb alól.
Szerencsére a kezdő epizódból nem sajnálták a CGI-t:
sok sárkányos jelenetet kaptunk. Sőt Daenerys elvitte sárkányogolni Havas Johnt.
Johnnak sikerül megülnie a sárkányt, ami egy jel, hiszen csak a Targaryenek képesek erre. A kalandos-félelmetes-felszabadító röpködés után egy gyönyörű havas, vízeséses táj előtti szerelmes csókjelenet is kielégíti a rajongók várakozását.
Deresben eközben nagyban folyik a sárkányüveg fegyvergyártás is, hiszen ez az egyetlen ismert fém, ami képes elpusztítani a Másokat.
A látnok Bran Stark is feszül, a holtak már közel járnak, nincs idő udvariaskodásra és szerelemre. Utasítja Samet, hogy fedje fel Havas John előtt valódi származását. Sam viszont nem sokkal ezelőtt tudja meg személyesen Daenerystől, hogy a királynő egy marék hamut csinált a hűséget megtagadó családjából. Ezért kissé ingerülten közli a családi kriptában elmélkedő Johnnal, hogy az apukája nem is az igazi apukája, hanem ő valójában Lyanna Stark és Rhaegar Targaryen fia, Aegon Targaryen (6. ezen a néven), a Vastrón jogos örököse.
John egyébként nem igazán akad fenn azon, hogy a nagynénjébe szerelmes.
(Dehát ki hibáztatná? Jóval cifrább vérfertőzések is megesnek a sorozatban.) Inkább azon akadékoskodik, hogy ez árulás Daeneryssel szemben. Sam azonban felhívja rá a figyelmét, hogy ő félreállt a népéért, most a Sárkányok Anyján a sor, hogy megtegye ugyanezt.
A rész vége felé egy elég brutális jelenet is belefért. Beric Dondarrion a Zászló Nélküli Testvériségtől, Óriásvész Tormund és az Éjjeli Őrség felderítő csapata megtalálja egy kisfiú (az egyik északi ház feje) rituálisan kivégzett holttestét. Pontosabban élőhalott, sikoltó testét, amit a Mások üzenetként szegeztek a falra, spirálisan elrendezett emberi karok középpontjába.
Az új évad első részeben tehát majdnem az összes főbb szereplő egy helyszínre, északra összpontosul. Ám az összefogás ellenére már most kiérezni a szövetségesek közti feszültséget, ami minden bizonnyal újabb intrikákhoz, és fordulatokhoz vezet majd.
Nem tudnám kiemelni, melyik volt az első rész legerősebb jelenete. Az első epizód önmagában volt kielégítő, mert azt kaptuk, amit a Trónok Harcától várunk. Mindenből volt benne egy kicsi: sárkányok, csók, fordulatok, intrika, kötelező meztelenkedés, poénok, szívszorító jelenetek, brutalitás. Ráadásul sok olyan újratalálkozást láttunk, amire már régóta vártunk: Arya és a Kutya, Sansa és Tyrion, hogy csak egy párat említsek. Illetve a záró képsorok, ami esküszöm, hatásosabb volt, mintha a Holtak serege rohanta volna le a várat: a zárójelenetben a Deresbe éppen megérkező Jaime Lannister néz farkasszemet a miatta nyomorékká vált Bran Starkkal.
.
Képek forrása: Youtube
A nagyjátékfilm hosszúságú részek beharangozása ellenére a Trónok Harca 8. évadának első epizódja még egy órás sem volt. Nem ez okozott azonban csalódást a tűkön ülő rajongóknak. Az HBO GO hajnali 3-kor (egy órával az amerikai premier után) kezdte streemelni az első részt. Az imádott főcím utáni negyed órában azonban - valószínűleg a nagy nézettség miatt - kb. húsz percre behalt az HBO GO szervere. A csatorna kiküszöbölte a hibát, de ez a "műsorszünet" éppen elég volt ahhoz, hogy csalódott nézők százai szitkozódjanak az HBO Facebook-oldalán.
Miután helyre állt a rend, minden fennakadás nélkül lehetett élvezni a részt, ami egyébként tartalmilag és képileg abszolút kielégítő volt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Vajon melyek a legjobb magyar dalok? Erre a kérdésre kerestük a választ a szerkesztőségben néhány évvel ezelőtt.
Hát igen, sok-sok nagyszerű magyar dal van, így nagyon nehéz egy ilyen tízes listát összeállítani. Próbáltunk sokszínűek lenni, és alapszabályként azt mondtuk: minden előadótól, zenekartól egyetlen dal fér bele. Természetesen műfajilag sokszínű és időben széles kört ölel fel a szubjektív összeállításunk.
Íme, a legjobb magyar slágerek egy listában – ezek az ikonikus dalok örökre beírták magukat a hazai zenetörténelembe
1. Omega: Gyöngyhajú lány
Az Omega a magyar rockzene egyik legismertebb és legsikeresebb zenekara, amely 1962-ben alakult, és nemzetközi hírnevet is szerzett. Legikonikusabb daluk, a „Gyöngyhajú lány” világszerte ismertté vált, és számos nyelvre lefordították.
2. LGT: Neked írom a dalt
Az LGT, vagyis a Locomotiv GT a magyar könnyűzene egyik meghatározó együttese volt. 1971-ben alakult, és a progresszív rocktól a popzenéig számos műfajban alkotott maradandót. A zenekarnak olyan legendás tagjai voltak, mint Presser Gábor, Barta Tamás, Karácsony János, Frenreisz Károly, Solti János, Laux József és Somló Tamás.
3. Bródy János: Ha én rózsa volnék
Bródy János a magyar zenei élet egyik legjelentősebb dalszerzője és előadója, aki az Illés, majd a Fonográf együttes tagjaként vált ismertté, később pedig sikeres szólókarriert épített. Szövegei gyakran társadalomkritikusak, líraiak és mélyen emberiek, generációk gondolkodását formálták.
4. Máté Péter: Azért vannak a jó barátok
Máté Péter a magyar könnyűzene egyik legnagyobb hatású énekese és zeneszerzője volt, akinek lírai hangja és érzelmes dalai máig sokak szívében élnek. Legismertebb slágerei, mint az „Azért vannak a jó barátok” vagy az „Elmegyek”, örökérvényű klasszikusokká váltak.
5. Cseh Tamás: Csönded vagyok
A 2009-ben elhunyt Cseh Tamás a magyar zenei kultúra ikonikus alakja, aki különleges hangjával és költői szövegeivel új irányt adott a hazai dalszerzésnek. Bereményi Gézával közösen alkotott dalai generációk lelkiismeretévé váltak, melyekben a személyes történetek összefonódnak a társadalmi korlenyomatokkal.
A Magyar Dal Napja
Először 2008-ban rendezték meg a Sziget Fesztivál „mínusz első” napján. A hétórás koncerten a magyar könnyűzene több korszakának és stílusának képviselői játszották el részben saját dalaikat, részben más előadókét. A zenei esemény célja a magyar zene népszerűsítése és ünneplése volt.2009-ben szeptember 13-án tartották, 2012-ben kétszer is megrendezték, majd a rendezésért felelős cégét 2014 után megszüntették. 2025-ben Dunaszerdahelyen rendeznek hasonló címmel zenei fesztivált szeptember 14-én.
6. Edda: Álmodtam egy világot
Az Edda Művek a magyar rockzene egyik legsikeresebb és legkitartóbb zenekara, amely 1974-ben alakult Miskolcon, és Pataky Attila vezetésével máig aktív. Dalaik – mint az „Álmodtam egy világot”, a „Kölyköd voltam” vagy az „Éjjel érkezem” – szenvedéllyel és erőteljes érzelmekkel szólnak a fiatalságról, szabadságról és a társadalmi kérdésekről.
7. Republic: Engedj közelebb
A Republic zenekar 1990-ben alakult, és gyorsan a magyar könnyűzene meghatározó szereplőjévé vált egyszerű, mégis mélyen ható dalaival. A 2013-ban elhunyt Cipő, azaz Bódi László dalszövegei lírai hangulatukkal és emberközeli témáikkal generációk kedvenceivé tették a zenekart.
8. Tankcsapda: Mennyország tourist
A Tankcsapda a magyar rockzene egyik legismertebb és legsikeresebb zenekara, amely 1989-ben alakult Debrecenben, és a kemény, szókimondó szövegeiről vált híressé. A „Mennyország tourist” című daluk a magyar alternatív rock egyik kultikus slágerévé nőtte ki magát.
9. Quimby: Most múlik pontosan
A Quimby a magyar alternatív zenei színtér egyik legsokoldalúbb és legeredetibb zenekara, amely 1991-ben alakult, és különleges, költői szövegeiről, valamint eklektikus stílusáról ismert. Legnépszerűbb daluk, a „Most múlik pontosan” érzelmi mélysége és zenei finomsága miatt mára modern klasszikussá vált.
10. Punnany Massif: Élvezd
A Punnany Massif egy pécsi kötődésű hiphop-zenekar, amely 2003 óta friss, pozitív hangvételével és társadalmi érzékenységével vált a hazai könnyűzene megkerülhetetlen szereplőjévé. Az „Élvezd” című daluk igazi generációs himnusszá vált, amely a pillanat megélésére és az élet szeretetére buzdít.
10 hely nagyon kevés... még hosszan tudnánk sorolni, ki-mindenki férne be. Szerencsére.
VIDEÓ: 2014-ben így ünnepeltük a Magyar Dal Napját. Ez például a Dallamos Villamos :)
Vajon melyek a legjobb magyar dalok? Erre a kérdésre kerestük a választ a szerkesztőségben néhány évvel ezelőtt.
Hát igen, sok-sok nagyszerű magyar dal van, így nagyon nehéz egy ilyen tízes listát összeállítani. Próbáltunk sokszínűek lenni, és alapszabályként azt mondtuk: minden előadótól, zenekartól egyetlen dal fér bele. Természetesen műfajilag sokszínű és időben széles kört ölel fel a szubjektív összeállításunk.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Slash 1965. július 23-án született Saul Hudson néven a londoni Hampsteadben, és a staffordshire-i Stoke-On-Trentben nőtt fel. Az édesanyja, Ola Oliver afroamerikai volt, édesapja, Anthony Hudson pedig brit. Mindketten a szórakoztatóiparban dolgoztak: Ola ruhatervezőként, többek között David Bowie néhány felejthetetlen jelmezét is ő tervezte, Anthony pedig a zeneiparban művészeti rendezőként, Neil Young és Joni Mitchell is az ügyfelei voltak.
11 éves korában Slash az édesanyjával Los Angelesbe költözött, az apja pedig Angliában maradt. A kis Saulnak nehéz volt a konzervatív Dél-Kaliforniába való beilleszkedés. A hosszú haj, a farmer és a pólók, amiket akkoriban viselt, nem igazán illettek a többi gyerekhez. Az iskolában kívülálló volt, otthon pedig bohém életet élt.
A szülei művész barátainak körében megszokta a zenei világ hangulatát és annak excentrikus szereplőit. A Hudson család gyakori vendégei között volt Joni Mitchell, David Geffen, David Bowie, Ron Wood és Iggy Pop is.
Slash szerint pedig ez a környezet készítette fel őt a zeneiparral járó stresszre, illetve a művészet és az üzlet közötti konfliktusokra. A Slash becenevet egyébként a színész Seymour Cassel (1935-2019) adta neki, mert mindig mindenhova sietett, és egyik dologról a másikra ugrált.
Az 1970-es évek közepén a szülei elváltak, Slash pedig, amíg rendeződött az otthoni helyzet, a szeretett nagymamájához költözött. Ekkoriban fedezte fel a BMX-et, és csatlakozott egy csapat gyerekhez, akikkel szenvedélyesen kerékpározott. Profi BMX-es lett, a gyorsaságával és a trükkjeivel különféle díjakat és nem kevés pénzt is nyert.
Bringáról gitárra
Középiskolás korában, kb. 15 évesen a nagymamája adta neki az első gitárját. Állítólag csak egyetlen húr volt rajta, Slash mégis megtanult rajta játszani. Akkoriban a legnagyobb zenei hatást a Led Zeppelin, Eric Clapton, a Rolling Stones, az Aerosmith, Jimi Hendrix, Jeff Beck és Neil Young gyakorolták rá. Az Aerosmith 1976-os Rocks című albumát tartja élete fordulópontjának.
Hamarosan félretette a biciklit, és naponta legalább 12 órát gitározott. Az iskolai tanulmányai természetesen megsínylették, hogy egész nap a lelátón ült, és pengetett, ahelyett, hogy órákra járt volna. S bár a tanulmányaival megszenvedett, a társasági élete azonban sokat javult. A többi gyerek most már menőnek tartotta őt, és többé már nem volt kitaszított.
Slash nem sokkal később csatlakozott egy zenekarhoz, majd egy másikhoz, és hozzá hasonló fiatal zenészekkel jamelt. Végül úgy döntött, abbahagyja a sulit, a tizenegyedik osztályban ott is hagyta a gimit. Másfajta oktatás várt rá a Los Angeles-i zenei színtéren. Megismerkedett Steven Adlerrel, majd megalakította a Road Crew nevű zenekart, és amikor énekest keresetek, akkor találkozott Izzy Stradlinnel, aki lejátszott neki egy kazettát, amin egy bizonyos W. Axl Rose énekelt. Slash elment megnézni Axlt, és azonnal el akarta csábítani őt Izzytől. A két indianai származású fiú gyorsan barátságot kötött. A basszusgitárosukat, Duff McKagant azután találták meg, miután Slash feladott egy hirdetést egy újságban. Így állt össze 1985-re a Guns N'Roses, amely később óriási nemzetközi sikert aratott.
Mellékprojektek
A Use Your Illusions-turnék (1991-1993) után a Guns N'Roses megérdemelt szünetet tartott, Slash pedig közben amerikai állampolgár lett. S mivel folyton nyugtalan volt, körülbelül ebben az időben úgy döntött, hogy a GNR-rel párhuzamos mellékprojektként új zenekart alapít. Matt Sorummal, Gilby Clarke-kal, Mike Inezzel és Eric Doverrel létrehozta a Slash's Snakepit nevű bandát, és felvették az It’s Five O’Clock Somewhere című albumot.
Majd 1996 nyarán meghívták őt egy blues koncertre, Budapestre, amihez összeszedett néhány zenészt, és elindult Európába. Ebből a kezdetből alakult a Slash's Blues Ball zenekar, akikkel bár soha nem vett fel albumot, a promóterek és a rajongók nagy érdeklődést mutattak iránta.
Mindeközben Slash arra várt, hogy Axl Rose újra összehozza a Guns N' Rosest, bár nagyon nem értettek egyet az irányvonalban. Slash rockzenekarként látta a GNR-t, míg Axl inkább a techno/industrial irányba akart menni vele. Sok-sok találkozó és heves vita után Slash végül 1996 októberében kilépett a Guns N’ Rosesból, Axl pedig megtartotta a zenekar nevéhez fűződő jogokat.
Slash persze nem ült otthon továbbra sem, akkoriban leginkább a Blues Ball-lal volt elfoglalva.
Ahogy ígérte, később visszahozta a Snakepitet, amivel nagy sikerrel turnéztak a Távol-Keleten és Európában is. 2000-ben kihozták második albumukat, az Ain’t Life Grandet, majd 2001 februárjában klubkoncertsorozatot indítottak az Egyesült Államokban. A turné nagyon jól sikerült, de március 11-én Slash influenzás lett, ami tüdőgyulladásba torkollott, így a turné hátralévő részét le kellett mondani. A Snakepit végül 2001 júliusában adta utolsó koncertjét, valamivel később pedig Slash nyilvánosan bejelentette, hogy a zenekar feloszlik. Inkább a saját szólóprojektjén akart dolgozni.
A halál lehelete
Slash élete egyébként egykor a rockandrollos dekadencia szimbólumának tűnt, de azóta szerencsére lecsillapodtak a kedélyek. Ehhez azonban kellett egy óriási ijedtség! 2001-ben, 35 éves korában Slash-nél kardiomiopátiát, a pangásos szívelégtelenség egy formáját diagnosztizálták, amelyet a sokéves alkohol- és drogfogyasztása (heroinfüggő volt) okozott. Annyira súlyos volt a helyzet, hogy az orvosok eredetileg hat nap és hat hét közötti élettartamot jósoltak neki… Szerencsére azonban Slash máig köztünk van, mivel anno sikerült túlélnie a súlyos szívproblémáját fizikoterápiával és egy defibrillátor beültetésével.
De korábban is kacérkodott már a halállal, egyszer egy hotelben kábítószer-túladagolás miatt leállt a szíve, az orvosoknak azonban sikerült újraélszteni őt adrenalin injekcióval. 2006 óta egyébként tiszta és józan, amit akkori feleségének, Perla Ferrarnak köszönhet. Miután pedig 2009 júniusában az édesanyja, Ola elhunyt tüdőrákban, felhagyott a dohányzással is.
Három nagy Ő
Az első nagy változás akkor történt az életében, amikor szerelmes lett Renee Suranba. 1992. október 10-én házasodtak össze a kaliforniai Marina Del Rayben. Renee távol maradt a rockzene reflektorfényétől, és inkább a saját karrierjét építette modellként és színésznőként. Renee és Slash azért időnként feltűntek együtt is itt-ott, például mindketten szerepeltek Howard Stern filmjében, az 1997-es Intim részekben. Nem sokkal a film bemutatását követően azonban szakítottak, majd elváltak, ám jó barátok maradtak.
A válás után Slash Las Vegasban találkozott egy fiatal nővel, akit már évek óta ismert. Perla Ferrernek hívták, és hamarosan ő lett az új szerelme. Össze is költöztek, a rajongók pedig elkezdték egyre többször látni Perlát a Snakepit turnéin, klubokban és a tévében egyaránt. 2000-ben el is jegyezték egymást, Perla gyönyörű, csillogó gyémántgyűrűjét Slash maga tervezte. Október 15-én aztán Mauiban, egy ünnepélyes vallási szertartás keretében házasságot kötöttek. Utána visszatértek Los Angelesbe, ahol új házat vásároltak.
A boldogságuk ugyanakkor még nagyobb lett, amikor 2002 februárjában bejelentették, hogy az első gyermeküket várják, 2002. augusztus 28-án pedig megszületett a kis London Hudson!
Ahogy a gyerkőc 2004-ben közeledett a második születésnapjához, a Hudson család bejelentette, hogy április végén világra jön a második csemete is, április 22-én pedig Perla a Cash Anthony Hudson nevű egészséges kisfiúnak adott életet.
Slash életmódja a családos évek során alaposan megváltozott, a vad rockerből tisztes férj és szerető édesapa lett. Az idill még néhány éven át tartott, majd 2010 augusztusában beadták a válókeresetet Ferrarral, két hónappal később azonban kibékültek. Még négy éven át voltak együtt, s végül 2014 decemberében jött a következő válókeresetet, ezt már nem vonták vissza.
Slash fia, London egyébként szintén zenész lett, 2020 végén debütált Suspect208 nevű zenekarával, amelyben a metallicás Robert Trujillo fia, Tye Trujillo basszusgitározik, Scott Weiland (Stone Temple Pilots) fia, Noah Weiland pedig az énekes.
Slash az újabb válása után, 2015-ben összejött az egyik régi exével, Meegan Hodgesszal (még 1989-ben jártak egy rövid ideig), akivel máig, vagyis már 10 éve együtt vannak.
Fegyverek és rózsák újra
Slash persze továbbra is aktív, 2009 óta zenél a Miles Kennedy and the Conspirators nevű bandával, illetve lassan 10 évvel ezelőtt visszatért a Guns N’ Rosesba is. 2016. január 4-én jelentették be hivatalosan, hogy a GNR lesz a Coachella fesztivál fő fellépője, amelyben Axl újra együtt zenél majd Slash-sel és Duff McKagannel is.
Slash 23 év után először lépett fel a Guns N' Rosesszal a zenekar titkos bemelegítő koncertjén a Los Angeles-i Troubadourban, 2016. április 1-jén. A zenekar ezután elindította a Not in This Lifetime... turnét, amely hatalmas sikert aratott, és 2019-es befejezéséig több mint 584 millió dolláros bevételt hozott.
2023-ban a GNR aztán újra turnéra indult, és fellépett többek között az angliai Glastonbury Fesztiválon, emellett pedig kiadtak egy új kislemezt is Perhaps címmel.
Majd 2025-re újabb világkörüli turnét jelentettek be Because What You Want & What You Get Are Two Completely Different Things címmel, amelynek egyik állomása Budapest volt július 15-én a Puskás Arénában, a zajos siker pedig ezúttal sem maradt el.
Slash 1965. július 23-án született Saul Hudson néven a londoni Hampsteadben, és a staffordshire-i Stoke-On-Trentben nőtt fel. Az édesanyja, Ola Oliver afroamerikai volt, édesapja, Anthony Hudson pedig brit. Mindketten a szórakoztatóiparban dolgoztak: Ola ruhatervezőként, többek között David Bowie néhány felejthetetlen jelmezét is ő tervezte, Anthony pedig a zeneiparban művészeti rendezőként, Neil Young és Joni Mitchell is az ügyfelei voltak.
11 éves korában Slash az édesanyjával Los Angelesbe költözött, az apja pedig Angliában maradt. A kis Saulnak nehéz volt a konzervatív Dél-Kaliforniába való beilleszkedés. A hosszú haj, a farmer és a pólók, amiket akkoriban viselt, nem igazán illettek a többi gyerekhez. Az iskolában kívülálló volt, otthon pedig bohém életet élt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
76 éves korában meghalt Ozzy Osbourne, a Black Sabbath legendás énekese. A hírt a családja jelentette be, írja a BBC.
Közleményükben ezt írták:
„Szavakkal nehezen kifejezhető fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett Ozzy Osbourne-ünk ma reggel elhunyt. A családja körében, szeretetben ment el. Kérjük, hogy ebben a nehéz időszakban mindenki tartsa tiszteletben a magánéletünket.”
Ozzy Osbourne a zenetörténelem egyik ikonja volt. 1968-ban alapító tagként és énekesként tűnt fel a Black Sabbath zenekarban.
A Black Sabbath a heavy metal egyik úttörője lett. Olyan dalokat írtak, mint a Paranoid, a War Pigs vagy az Iron Man.
1979-ben Ozzy Osbourne kilépett a zenekarból, mert egyre nagyobb feszültség alakult ki közte és a többiek között. Ezután szólókarrierbe kezdett, és több mint egy tucat albumot adott ki. Az első szólódala, a Crazy Train 1980-ban jelent meg, és sokan ezt tartják az egyik legismertebb számának.
Ozzy Osbourne a nyugat-angliai West Midlands régióban született. Híres volt energikus és gyakran botrányos fellépéseiről. 1982-ben például véletlenül leharapta egy denevér fejét a színpadon, mert azt hitte, hogy gumiból van.
A 2000-es évek elején Osbourne és családja valóságshow-szereplők lettek. Elindították a The Osbournes című műsort, amelyben bemutatták a Los Angelesben élő család hétköznapjait. A műsorban szerepelt a felesége, Sharon, valamint a lányuk, Kelly és a fiuk, Jack is.
Az AppleTV+ sorozata visszatért: mestermű vagy látványos katasztrófa az Alapítvány harmadik évada?
Az Alapítvány legújabb szezonja minden eddiginél grandiózusabb, de vajon túléli-e a sorozat a saját monumentális káoszát? Az Asimov-rajongók továbbra is fanyalognak, de vajon akad valami szórakoztató nekik is?
Isaac Asimov nevét minden sci-fi rajongó ismeri, hiszen ő volt az, aki a tudományos fantasztikumot a filozófia, a történelem és a tudomány határmezsgyéjére helyezte. Az Alapítvány és a Robot-történetei nélkül ma nem létezne a műfaj, legalábbis nem abban a formában, ahogyan megszoktuk.
Éppen ezért sokan kétkedve fogadták, amikor 2021-ben elindult az AppleTV+ Alapítvány-sorozata David S. Goyer producerpápa irányításával.
A harmadik évad nyitóepizódja alapján továbbra is kijelenthető: bár ez a sorozat nem Asimov műveinek hű adaptációja, önálló alkotásként látványos, magával ragadó és sokszor kifejezetten szórakoztató.
Már az első évadban nyilvánvalóvá vált, hogy a készítők teljesen kiforgatták az eredeti karaktereket, hogy sorozat-kompatibilis narratívát építhessenek köréjük. Nem véletlenül, hiszen korábban is sokan állították, hogy az Alapítvány megfilmesíthetetlen. A könyvekben nincs klasszikus értelemben vett főszereplő, az időben való ugrások akár több száz évesek, a cselekmény inkább társadalmi esszé, mint történet, és nincs hagyományos átívelő szál sem. Goyer és Josh Friedman író/alkotópáros azonban mégis létrehozott egy közel koherens, sorozatformátumra szabott narratívát, bár nagyon sokat kellett hozzáadni.
Az első évad legnagyobb húzása kétségtelenül a Cleon-dinasztia bemutatása: a Birodalom örök uralkodói klónok formájában élnek tovább, mindig hárman egyszerre, egy fiatal, egy középkorú és egy idős.
Ők alkotják a stabilitás magját, biztosítva, hogy az államgépezet soha ne szakadjon meg. Ennek a dinasztiának a bukását jósolja meg Hari Seldon (Jared Harris), akit Gaal Dornick (Lou Llobell) kíséretében száműznek a Birodalomból. Viszont a Cleonok engedélyezik a tudósoknak, hogy a Terminus bolygón létrehozzák az álmukat, a tökéletes társadalmat: az Alapítványt. A tudás és stabilitás zálogát a galaxis jövőjére nézve.
Az első évad tempója és struktúrája felvillantotta, hogy mire számíthatunk a későbbiekben: időugrások, halhatatlan vagy lassan öregedő szereplők, körülöttük folyamatosan változó történelmi díszletek, miközben a központi narratíva, a Birodalom lassú hanyatlásnak indul. A második évad tovább bonyolította a szálakat, új szereplőket vezetett be, és a politikai intrikáknak köszönhetően egyre inkább egy Star Trek-be oltott Trónok harcává vált.
Bár sokszor kissé kaotikusnak érződött, a látvány és az ambíció mindenkit kárpótol.
A lezárás kifejezetten zavaros, de a felépítés során mindig akadtak erős jelenetek, gondolok itt Lady Damerzel (Laura Birn) örökkévaló robotjának eredettörténetére, vagy a Cleon-dinasztia bukásának lépéseire. A „mentalisták szigetén” játszódó Gaal-történetszál a második évadban kifejezetten fárasztó, és Lou Llobell játéka sosem volt eléggé meggyőző, remélem, a folytatásra megugorja az elvárt szintet a brit színésznő.
Innen indul a harmadik etap, amely rögtön az Alapítvány legújabb válságával nyit. Ez a krízis már nem feltétlenül kiszámítható a pszichohistória segítségével, ahogy azt Hari Seldon hitte. A Birodalom egyre gyorsabban közelít bukása felé, miközben a második Alapítvány is épül-szépül. Az évadnyitó egyik legnagyobb dobása az igazi átívelő főellenség, The Mule színre lépése. Ő egy olyan mutáns, aki képes mások elméjét irányítani pusztán a szavaival, és első ránézésre túlontúl erősnek tűnik. Kérdés, hogyan tudják majd a cselekménybe illeszteni anélkül, hogy minden más feszültséget kiölne a történetből.
A sorozat hangulata egyre inkább kezd a Dűnére hajazni: génmódosítások, titokzatos mutánsok, nagyívű politikai machinációk, melyekben sokszor elvész a tudományos magyarázatok realitása.
A pszichohistória itt szinte csak parasztvakítás, egy gép pontokból előrejelzéseket ad, négydimenziós tárgyakról beszélnek háromdimenziós térben, mindezt anélkül, hogy valódi tudományos alapot éreznénk mögötte. Inkább csak el kell fogadnunk, amit mondanak, anélkül, hogy megértenénk a miérteket és a hogyanokat. Ez nem feltétlenül hátrány, hiszen az Alapítvány sorozat soha nem akart klasszikus sci-fi lenni ebben a formájában, sokkal inkább grandiózus űropera, ami a látvánnyal és a politikai drámával hat a nézőre. A probléma abból adódik, ha valaki nem ezt szerette volna egy Alapítvány adaptációtól…
A színészek továbbra is elsőrangúak. Jared Harrist még akkor is öröm nézni, amikor áltudományos monológokat kell mondania, a Cleon-klónokat alakító Lee Pace, Terrence Mann és Cassian Bilton hármasa pedig most is a sorozat egyik legerősebb tartópillérének tűnik. Különösen izgalmas látni, ahogy Pace karaktere készül a visszavonulásra, Mann, az idős klón, az elmúlás küszöbén egzisztenciális válsággal küzd, míg Bilton fiatal klónja belép a galaktikus politikai játszmákba. Ez a triumvirátus mind cselekmény szinten, mind színészileg briliáns, és még az Asimov-rajongók számára is élvezhető vonulat lehet, annak ellenére, hogy az alapműben nem létezik ilyen formában a Birodalom.
A sorozatban viszont rendre feltűnnek a Trónok harca egykori színészei, ami külön érdekesség: Doran Martell, Sylvio Forel, Euron Greyjoy, Hasítottajkú Dagmer – mintha a teljes mellékszereplő gárda átállt volna Asimov világába.
A The Mule-szál valószínűleg át fogja írni az eddigi Birodalom vs. Alapítvány narratívát, hiszen a karakter már most komoly fenyegetésként tűnik fel. Az viszont személyes csalódás, hogy a svéd Mikael Persbrandtot lecserélték a dán Pilou Asbækra. Persbrandt visszafogott, baljós jelenléte sokkal fenyegetőbbnek hatott a második évadban. Asbæk általában túljátssza a szerepeit, ám itt, a sorozatban eddig sem volt szükség túlzott gesztusokra – elég a monumentális, fenyegető jelenlét.
A sorozat erőssége továbbra is a látványvilág. Az Apple láthatóan nem spórolt semmin, minden díszlet, CGI, kosztüm és kameramozgás moziba kívánkozik. Az akciójelenetek – bár ritkák – lenyűgözőek és feszesek, jellemzően az évad elejére és végére szokták a nagyobb összecsapásokat időzíteni, és ez várhatóan most sem lesz másként.
Összességében a harmadik évadnyitány megerősítette bennem, hogy David S. Goyer élete formájában van.
Az Alapítvány sorozata egy monumentális, grandiózus, néhol kaotikus, de mégis lenyűgöző űropera. Lehet, hogy el is távolodott Asimov eredeti filozófiai sci-fijétől, de önmagában is teljes értékű, izgalmas, szórakoztató alkotás. Minden hibája ellenére nézeti magát, a látvány lenyűgöző, a színészek erősek, a történet pedig folyamatosan mozgásban tartja a nézőt, még ha néha csak kapkodjuk is a fejünket a rengeteg új szereplő és időugrás miatt. Az biztos, hogy amíg a Cleon-klónok vannak, én boldogan vissza fogok ülni a képernyő elé minden héten.
Isaac Asimov nevét minden sci-fi rajongó ismeri, hiszen ő volt az, aki a tudományos fantasztikumot a filozófia, a történelem és a tudomány határmezsgyéjére helyezte. Az Alapítvány és a Robot-történetei nélkül ma nem létezne a műfaj, legalábbis nem abban a formában, ahogyan megszoktuk.
Éppen ezért sokan kétkedve fogadták, amikor 2021-ben elindult az AppleTV+ Alapítvány-sorozata David S. Goyer producerpápa irányításával.
A harmadik évad nyitóepizódja alapján továbbra is kijelenthető: bár ez a sorozat nem Asimov műveinek hű adaptációja, önálló alkotásként látványos, magával ragadó és sokszor kifejezetten szórakoztató.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
