KULT
A Rovatból

Történelmi győzelem, egy kellemetlen Hugh Grant-interjú, medve- és szamár-show – Az Oscar-gála 10 legemlékezetesebb pillanata

Ejtőernyőzés, medve, szamár, sírás-rívás, indiai parádé és egy kínos beszélgetés – színesre, meghatóra és izgalmasra sikeredett az idei átadó.

Link másolása

Úgy tűnik, az Oscar végre a jövőbe tekint. Az idei gálán egy olyan film tarolásának lehettünk szemtanúi, amelyről tavaly tavaszi premierje idején egyáltalán nem gondoltuk volna, hogy Oscar-matéria lesz. A Minden, mindenhol, mindenkor 7 kategóriában is győzedelmeskedett, köztük a legjobb film díját is elhappolta kilenc riválisa elől, márpedig a két Daniel (Kwan és Scheinert) filmjéről sok minden elmondható, de az nem, hogy a klasszikus filmkészítés szellemében fogant volna. Ráadásul a díjazott színészek tekintetében is van meglepetés… Ke Huy Quan, Jamie Lee Curtis, Brendan Fraser és Michelle Yeoh. Egyikőjükről sem gondoltuk volna, hogy valaha Oscar-díjat kapnak. Mindennek tetejébe a show-nak sem kell szégyenkeznie idén, és természetesen most is akadtak emlékezetes pillanatok. Összeszedtük a 10 legjobbat.

Jimmy Kimmel – A harmadik menet

Idén harmadszor bízták rá Jimmy Kimmelre a házigazda szerepét, a showman pedig nem hazudtolta meg önmagát. Kapásból egy Top Gun-poén kíséretében, ejtőernyővel érkezett a színpadra, és a nyitómonológjában sem kímélte a sztárokat. Egy Will Smith-féle pofontól félve kikiáltotta testőrének többek között Pedro Pascalt, Michelle Yeoh-t, Steven Spielberget, Andrew Garfieldot és Michael B. Jordant, akik szúrós szemmel tudatták a kamerával, hogy velük gyűlik meg az erőszakoskodók baja. Kimmel elhozta A sziget szellemei szamarát is, illetve felhívta a figyelmet, hogy az 1992-es Kőbunkó című „remekbe szabott” vígjáték két színésze (Brendan Fraser, Ke Huy Quan) is a jelöltek között van, lám, kiből lesz a cserebogár! Nagyon hiányzott már egy jó házigazda, aki karaktert ad a gálának, és kézben tartja a dolgokat.

Hugh Grant kellemetlen interjúja

Igaz, ez nem a gálán történt, hanem még a vörös szőnyeges bevonuláson, de nem tudunk elmenni Hugh Grant röpke interjúja mellett, amelynek során a modell Ashley Graham próbálta faggatni a fanyar humorú és nem túl bőbeszédű brit sztárt. A Tőrbe ejtve-beli nyúlfarknyi szerepéről faggatta („Csak egy snittben tűntem fel.”), a ruhájáról kérdezte („Az enyém.”), és hogy ki készítette („A szabóm.”), s miután érezte, hogy itt most nem arat vele sikert, egy „Jó volt beszélni veleddel” búcsúzott tőle, az erre adott Grant-grimasz pedig csodálatos zárása volt a „beszélgetésnek”. A színész egyébként Andie MacDowell oldalán tűnt fel a színpadon már a show alatt, és csodás volt őket újra együtt látni, majdnem 30 évvel a Négy esküvő és egy temetés után.

Alekszej Navalnij felesége

A legjobb dokumentumfilm kategóriájában sokáig az All the Beauty and the Bloodshed volt a legnagyobb favorit, végül azonban Daniel Roher Navalnij című doksijáé lett a hőn áhított díj. A rendező magával hívta a gálára a bebörtönzött orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij feleségét, Julija Navalnaját is, majd összeszedett köszönőbeszéde után a mikrofon elé hívta őt. Julija pedig mondott néhány rövid, szívbe markoló mondatot, például a férjének üzent, hogy szereti, és várja haza. Egyszerre szép, szomorú és dühítő pillanat volt.

A „kiskölyök” diadala

A vietnámi Ke Huy Quan neve, lehet, hogy nem mond semmit sokaknak, de ha az Indiana Jones és a végzet temploma Picurját vagy a Kincsvadászok Datáját említjük, már bizonyára rengeteg filmrajongó előtt megjelenik egy csibész ázsiai kisfiú arca. Nos, Quan gyerekszínészként valóban ismert volt, a kilencvenes években azonban visszavonult a színészettől. Már 2020 után döntött úgy, hogy visszatér a filmezéshez, majd ámulatba ejtette a nézőket, a kritikusokat és a szakmát a Minden, mindenhol, mindenkor című mozgóképes kavalkádban nyújtott alakításával. Meg is kapta idén a legjobb férfi mellészereplőnek járó Oscart, s így láthattuk egy boldogságban pancsoló rendkívül szimpatikus színész és egyben szeretetbomba megható beszédét. Minden lehetséges. Köszönjük!

Indiamánia

Az RRR című indiai slágerfilm jóval több jelölésre számított a legjobb betétdalnál, de ha már csak ez az egy jutott neki, akkor legalább azt emlékezetessé tette.

A Naatu Naatu című nóta élő előadása a gálán ott kell legyen a legemlékezetesebb pillanatok között, ráadásul egy új divattánc van születőben.

Díjra is tudta váltani egyetlen jelölését, a dal szerzője, M.M. Keeravani pedig nem is köszönőbeszédet, hanem mindjárt köszönőéneket tartott a szobrocska átvételekor, ennivaló momentum volt. De nem csupán itt jött elő az a bizonyos tánc és zene, mivel Jimmy Kimmel a show eleji monológja végén azt mondta (természetesen viccből), hogy mostantól a túl hosszú beszédeket tartó nyertesek nem csupán hangosodó zenét és mikrofonkikapcsot kapnak a mielőbbi elhallgatásukat elősegítendő, hanem RRR-koreográfiát ropó táncosokat is, aki letessékelik őt a színpadról. Mindezt be is mutatták, hogyan nézne ki, vicces befejezése volt ez a nyitánynak.

Tisztelet a kisebb kategóriáknak is

A tavalyi év egyik botrányos mozzanata volt, hogy nyolc technikai kategóriát kivágtak az élő adásból, és csak utólag, megvágott formában vágták be a show-ba. A rendkívül népszerűtlen döntést most próbálták jóvátenni, és sikerült is. Minden kategória visszakerült a műsorba, és mindegyikről elmondták az átadók, hogy miért fontos, s mit tesz hozzá az adott szakember a filmhez. Végre tisztelet. Megbocsátunk.

Brendan Fraser Oscar-díjas!

A Kőbunkó, a Kaszakő, a Pancserock, Az őserdő hőse, a Talpig majom és a Drágán add a rétedet sztárja dacára sikerfilmjeinek (pl. A múmia-trilógia) és komolyabb munkáinak (Érzelmek tengerében, A csendes amerikai, Ütközések), nagyjából eltűnt a süllyesztőben, az egykori nők bálványa ráadásul elhízott, így már nagyjából mindenki temette a karrierjét. Darren Aronofsky mégis rábízta A bálna című filmjének főszerepét, Fraser pedig igencsak hálásnak bizonyult, és élete legjobb alakításával kápráztatott el mindenkit. Végre kimutatta a foga fehérjét, bizony ilyet is tud. Az Akadémia meg is dobta őt egy Oscar-díjjal a legjobb férfi főszereplő kategóriában, Fraser pedig az est másik nagy megható pillanatát produkálta köszönőbeszédében. A nagy visszatérések egyik legnagyobbja lett.

Az elhunytak emlékére

Az In Memoriam mindig a gála egyik megható szegmensének bizonyul, kivéve két éve, amikor egy eléggé tiszteletlen montázst sikerült összevágnia a szervezőknek (1-2 másodpercig mutatták csak az alkotókat, ennyi idő alatt pedig el sem lehetett olvasni, hogy ki ő és mi volt a szakmája).

Tavaly szerencsére már elegendő időt kaptak az elhunytak, és erre idén is odafigyeltek a szervezők, Lenny Kravitz élőben előadott zenéjére kaptuk az ügyesen megszerkesztett bejátszást.

Persze mindig akad olyan, aki kimarad, szóval a csodás kezdés végére maradt némi rossz szájíz is. Nem láthattuk például az idei összeállításban Paul Sorvinót, Anne Heche-t, a 32 évesen elhunyt Charlbi Deant (a legjobb filmre is jelölt A szomorúság háromszöge sztárját), Tom Sizemore-t, Fred Wardot, Philip Baker Hallt, Jean-Louis Trintignant-t, Tony Siricót, David Warnert és Leslie Phillipst is.

Történelmi győzelem

A Malajziában született Michelle Yeoh kapta a legjobb női főszereplő díját a Minden, mindenhol, mindenkor című filmért, ezzel pedig ő lett az első ázsiai színésznő, aki győzedelmeskedni tudott ebben a kategóriában. Felállva tapsolt neki a Dolby Theatre egész közönsége, a 60 éves Yeoh pedig szintén megható köszönőbeszédében adott reményt azoknak a színészeknek és alkotóknak, akikről mások (vagy ők maguk) úgy tartják, a koruk miatt már nem rúghatnak labdába. A Minden, mindenhol, mindenkor így három színészi díjjal távozott (Jamie Lee Curtis nyerte a legjobb női mellékszereplő szobrát), ilyen bravúrra pedig eddig csupán kétszer volt példa: az 1951-es A vágy villamosában (Vivien Leigh, Karl Malden, Kim Hunter) és az 1976-os Hálózatban (Peter Finch, Faye Dunaway, Beatrice Straight).

Egy poén a végére

A legjobb film átadása után általában gyorsan véget ér a gála, a házigazda eldarál néhány mondatot, megköszöni a figyelmet, és már pörög is a végefőcím. Idén azonban láthattuk, ahogy Jimmy Kimmel a búcsú (és a Matt Damonnak szóló szokásos beszólása) után hátramegy a backstage-be, majd egy odakészített táblán, amire az volt odaírva, hogy: „Az incidensek nélkül közvetített Oscar-gálák száma”, átfordította a nullát egyesre, majd lepacsizott a kokainmedvével, és elsétált. Önironikus és szuper kilépő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
Dagad a botrány az Operaházban: távozik Rost Andrea és Harangozó Gyula is
Rost Andrea azt írta, hogy a továbbiakban nyugodt, támogató közegben szeretne dolgozni. Harangozó méltatlannnak tartja, hogy jelentős művészek egyhangú véleményét figyelmen kívül hagyták.

Link másolása

Búcsút intette a Magyar Állami Operaháznak Rost Andrea, miután Ókovács Szilveszter kirúgta az intézményből Kesselyák Gergely első karmestert.

Korábban írtunk róla, hogy az Operaház első karmesterének, Kesselyák Gergelynek távoznia kell az intézményből, mert annak főigazgatója, Ókovács Szilveszter azonnali hatállyal felmondta a szerződését. Mint ismert, nemrég Kesselyák is pályázott az Operaház igazgatói posztjára, és bár a szakmai bizottság őt javasolta a pozícióra, Csák János kulturális és innovációs miniszter Ókovácsot nevezte ki újra.

Kesselyák kirúgása után egy nappal Rost Andrea a Facebook-oldalán bejelentette, nem írta alá a 2023/24-es szezonra szóló szerződését, és távozott az Operaházból. Hozzátette, már A varázsfuvola, a főszereplésével meghirdetett nyári előadásokon sem lép színpadra.

„Némi mérlegelés után fájó szívvel hoztam meg ezt a számomra oly nehéz döntést. Nem vonulok vissza! A közönség nyáron vidéki fesztiválokon találkozhat velem. A VeszprémFest keretében számos produkcióban láthatnak, és szeretettel hívom Önöket a Győri Filharmonikusokkal tartandó áriaestemre a Fertőrákosi Barlangszínházba. A közeljövőben nyugodt, támogató közegben szeretnék értékes művészeti projekteket teremteni, minden ilyen színházi és koncertfelkérésnek örömmel teszek majd eleget. Emellett alapítványommal kívánok kiemelten foglalkozni, melynek célja többek között a fiatal pályakezdő művészek támogatása” – írta a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő.

Nem sokkal Rost bejelntése után kiderült, hogy a legnagyobb hazai balettművész, ifj. Harangozó Gyula koreográfus is beadta a felmondását.

„Elhatározásomat elsősorban a Harangozó Gyula-díj, másodsorban az Operaház főigazgatói pályázata szakmai bizottságának egyhangú ajánlásainak figyelmen kívül hagyásával indoklom.

Méltatlannak tartom, hogy a különböző bizottságokba felkért hatalmas tapasztalattal bíró és komoly sikereket felmutató, jelentős művészek egyhangú véleményét művészet-szakmai kérdésekben ilyen módon ignorálják”

- írta az Indexnek küldött közleményében a Kossuth-díjas koreográfus, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze. Azt is hozzátette, hogy Kesselyák Gergely operaházi szerződésének váratlan megszűntetése csak megerősíti abban, hogy helyesen döntött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nicolas Cage tette sztárrá, fél Hollywooddal randizott, és nem bízik azokban, akik sosem drogoztak – Johnny Depp 60 éves
Szegény gyerek- és tinédzserkor, kábítószer, pia, depresszió, dühkitörések: sötét helyről került a filmvilág csúcsára, hogy onnan jó meredeken bucskázzon le újra. Vajon van még a számára remény?

Link másolása

Hollywood egyik legnagyobb filmsztárja John Christopher Depp II néven született 1963. június 9-én a Kentucky állambeli Owensboróban, John és Betty Sue Depp gyermekeként. Depp édesapja építőmérnökként dolgozott, édesanyja pedig pincérnőként, illetve ő vezette a háztartást is. Négy gyermek közül Johnny volt a legfiatalabb, saját bevallása szerint pedig visszahúzódó volt és különc. Az apja munkája miatt gyakran költözött a família, végül a floridai Miramarban kötöttek ki, Johnny 7 éves korában. Nagyjából egy évig egy motelben éltek, amíg az apja munkát keresett.

Depp utálta az új otthonát, és a családi problémák okozta stressz miatt már 12 évesen elkezdett dohányozni, drogokkal kísérletezni, és önpusztító életmódba kezdett. „A pubertáskor nagyon homályos volt. Szó szerint bezártam magam egy szobába, és gitároztam” – emlékezett vissza.

1978-ban, Johnny 15 éves korában váltak el a szülei, s az ő feladata lett, hogy eljárjon az apja irodájába, és felvegye a heti gyerektartáspénzt. A család szétesése miatt Depp eléggé elhidegült az apjától. 16 éves volt, amikor otthagyta a középiskolát, és csatlakozott a Kids nevű zenekarhoz gitárosként. A csapat viszonylag rövid időn belül elég sikeres lett ahhoz, hogy olyan ismert formációk előzenekara legyen, mint pl. a Talking Heads vagy a The B-52’s, megélni azonban nem tudtak belőle. Volt, hogy Depp hónapokig egy barátja ’67-es Chevy Impalájában élt.

A bűvös 21-es szám

1983-ban, vagyis 20 évesen Johnny megismerkedett a nála 5 évvel idősebb sminkessel, Lori Allisonnal, akit még abban az évben feleségül is vett, s szintén ez volt az az év, amikor a zenekarával együtt Los Angelesbe költöztek a nagy siker és a befutás reményében. Még ekkoriban is igen kevés pénzből éltek, ezért egy telemarketing cégnél tollak eladásából tartották fenn magukat.

Egy évvel később azonban Depp úgy döntött, kipróbálja magát színészként, amikor a felesége, Lori bemutatta őt az exének, Nicolas Cage-nek, akinek a karrierje ekkoriban volt felívelőben, már túl volt a Lány a völgyből és a Rablóhal című filmeken.

Cage meglátta Deppben a lehetőséget, és összehozta őt egy dörzsölt hollywoodi ügynökkel. Néhány kisebb statisztaszerep után (amik olyan kicsik voltak, hogy az IMDb sem jegyi őket) pedig Johnny megkapta első igazi filmszerepét a Rémálom az Elm utcában (1984) című horrorfilmben, amiben kapott egy emlékezetes haláljelenetet is (ágy…vérszökőkút…mindannyian emlékszünk…).

1985-re a Kids felbomlott, nem sokkal később pedig Depp házassága is. Az Allisonnal való szakítása után összejött a színésznő Sherilyn Fenn-nel (Twin Peaks), akit a Dummies (1985) című rövidfilm forgatásán ismert meg. El is jegyezték egymást, de az esküvőre már nem került sor. A szakításuk után pedig Johnny megismerkedett Jennifer Grey-jel (Dirty Dancing), akinek szintén megkérte a kezét, ám az ő románcuk sem tartott sokáig.

Depp ekkor már komolyan elkezdett színészetet tanulni: először a Los Angeles-i Loft Studio óráin, majd egy magántanárnál. A leckék végül 1987-ben kifizetődtek, amikor ő ugorhatott be Jeff Yagher helyett a tinik közé beépített zsaru, Tommy Hanson szerepébe a 21 Jump Street című népszerű, kanadai gyártású tévésorozatban.

A széria pedig szinte azonnal sztárrá tette Deppet: egyik napról a másikra tinibálvány lett belőle, bár ő maga neheztelt erre a címkére.

A Telegraph-nak adott 2006-os interjújában elmondta, hogy úgy érezte, a sorozat előrehaladtával egyre inkább stagnált, egyhelyben toporgott. "Egyszerűen kezdett az egész egy akciódús konzervdobozzá válni. Csak gyártod, és elküldöd, ennyi" - mondta Depp, aki állítólag megpróbálta kirúgatni magát a produkcióból, egy ízben még a lakókocsiját is szétverte. Amikor 1989-ben lejárt a 21 Jump Street-es szerződése (közben kapott egy mellékszerepet Oliver Stone Oscar-díjas háborús filmjében, A szakaszban is), rögtön megragadta a lehetőséget, hogy kihívásokat keressen, és más szerepekben is kipróbálhassa magát.

Ollókkal a csúcsra

1990-ben Depp főszerepet játszott John Waters '50-es években játszódó zenés filmjében, a Cry-Babyben, ami kultikus siker lett, s ugyanebben az évben lehetőséget kapott arra is, hogy megmutassa színészi sokoldalúságát Tim Burton fantasyje, az Ollókezű Edward címszerepében, amelyben nem félt szépfiús imidzsét lecserélni egy szadomazo cuccokba bújt, hegekkel teli, csúnyácska, ám csupaszív androidra. A film nemcsak A-listás színészként tette ismertté Deppet, hanem több mint 86 millió dolláros bevételt is hozott a kasszáknál.

A siker után Johnny komolyabb, sötétebb, sajátos szerepeket keresett, távol tartotta magát a blockbusterektől, és következetesen olyan szerepeket választott, amelyek a kritikusokat és a közönséget egyaránt meglepik.

Az Ollókezű Edward felvételein ismerte meg Winona Rydert, akire már A rock ’n’ roll ördöge (1989) című film premierjén történt rövid találkozásuk alkalmával szemet vetett. A forgatáson kezdtek el randizni, és hamarosan hollywoodi álompárrá váltak. Öt hónappal az első randevújuk után el is jegyezték egymást. Szerelmük megerősítésére Depp még a "Winona Forever" feliratot is rátetováltatta a jobb karjára. 1993-ban azonban szétmentek, miután Ryder szülei megtiltották a lányuknak, hogy férjhez menjen.

A magánéletén kívül Depp továbbra is virágzott, kritikai elismerések sorát és egyre nagyobb népszerűséget szerzett alaposan megválogatott munkáival. A jelentősebb karakterei közé tartozott a Benny és Joon (1993) című filmben a mizantróp Sam, amiért Golden Globe-jelölést kapott (korábban az Ollókezű Edwardért is kijárt neki egy), vagy a Gilbert Grape (1993) címszereplője.

Vad évek

1993 augusztusában Depp és két üzlettársa megvásárolta a Los Angeles-i The Viper Room nevű klubot, amely azonnal a Sunset Strip legmenőbb szórakozóhelyévé vált. Johnny arra kezdte használni a klubot, hogy a vendégeket megismertesse újonnan alakult P nevű zenekarával, amellyel gyakran adott ott sikeres koncerteket.

Még ugyanezen év október 31-én került be a hely a köztudatba egy tragédia miatt, amikor a 23 éves elismert színész, River Phoenix a klub előtt kábítószer-túladagolás miatt rohamot kapott, néhány órával később pedig meghalt a kórházban.

Ekkoriban Depp is gyakran drogozott, és időnként mély depresszióba zuhant. „Nem bízom senkiben, aki soha nem volt önpusztító valamilyen módon. Egy kicsit meg kell ütnöd magad, hogy megtudd, ki vagy” – magyarázta egyszer a színész, aki ez idő tájt kezdett kapcsolatba a szupermodell Kate Moss-szal, akivel folyamatosan a bulvárlapok címlapján szerepeltek szenvedélyes és kiszámíthatatlan viselkedésükkel. 1994-ben történt pl. Depp hírhedt dühkitörése, amelynek során lezúzott egy New York-i hotelszobát az egyik veszekedésük során.

Érdekes módon azonban Johnny vad és botrányos magánélete, úgy tűnt, nincs hatással a karrierjére. 1994-ben például újra együtt dolgozott Tim Burtonnel az Ed Wood című életrajzi filmben, amely a hírhedt B-filmes rendezőről szólt. A film Deppnek a kritikusok elismerését és egy újabb Golden Globe-jelölést hozott, sokak szerint pedig megmentette a szakmai pályáját. Így a kilencvenes években tovább alakíthatta főként különc karaktereit, s olyan filmekben tűnt fel, mint a Halott ember (1995), a Don Juan DeMarco (1995), a Holtidő (1995) vagy a Fedőneve: Donnie Brasco (1997).

1998-ban aztán Depp szakított Kate Moss-szal, és elvállalta Hunter S. Thompson újságíró alteregójának szerepét Terry Gilliam Félelem és reszketés Las Vegasban című, később kultikussá vált mozgóképes őrületében. A forgatás alatt Depp szoros barátságot ápolt Thompsonnal, amely egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig tartott, s a színész finanszírozta a temetését is.

Kasszasikerekre készen

Az ezredforduló időszaka is bővelkedett a kiváló szerepekben és filmekben (A kilencedik kapu – 1999, Az Álmosvölgy legendája – 1999, Csokoládé – 2000, Betépve – 2001, A pokolból – 2001), 2003-ban azonban az addig főként kisebb, független vagy szerzői filmekből ismert színész úgy döntött, készen áll arra, hogy elvigyen a vállán egy nagyköltségvetésű hollywoodi blockbustert, ráadásul egy olyan műfajból, amellyel akkoriban nem mertek kísérletezni, mivel szinte minden korábbi próbálkozás megbukott.

A 2003-as A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka azonban hatalmas anyagi siker lett, Jack Sparrow kapitány szerepéért pedig Depp megkapta élete első Oscar-jelölését. Eddig további négy alkalommal bújt bele legismertebb karakterének bőrébe, és természetesen sikert sikerre halmozott vele.

Az Amerikai Filmakadémia pedig végre felfedezte magának Johnnyt, hiszen a következő években többször is beválogatták őt a legjobb férfi főszereplő kategóriájának nomináltjai közé: az Én, Pán Péterrel (2004) és a Sweeny Todd: A Fleet Street démoni borbélyával (2007) is.

A következő években pedig olyan további kasszasikerekben tűnt fel (a kalózos filmeken kívül), mint pl. a Charlie és a csokigyár (2005), a Közellenségek (2009), az Alice Csodaországban (2010) vagy Az utazó (2010). A The Numbers nevű filmes bevételi adatbázis szerint a Depp főszereplésével készült filmek együttesen kb. 8,3 milliárd dollárt hoztak a hazai és a nemzetközi jegypénztáraknál. Ha ehhez még hozzávesszük az egyéb szerepeit is, Depp a 12. helyen áll a valaha volt legtöbbet hozó színészek között.

Vanessával a Paradicsomban

Johnny 1998-ban, A kilencedik kapu című Roman Polanski-film forgatása közben Franciaországban megismerkedett Vanessa Paradis francia színésznővel, énekesnővel és modellel, s rögtön egymásba szerettek. Paradis még abban az évben teherbe esett az első gyermekükkel, Lily-Rose Melody Depp pedig 1999 májusában jött a világra. Három évvel később megszületett a második gyermekük, John Christopher Depp III nevű fiuk, aki apja és nagyapja születési nevét kapta, de a szülei csak Jacknek hívják.

Lily-Rose 15 évesen a Chanel modellje lett, majd követte apját a színészi pályán.

Első filmje a 2014-es Agyar volt, azóta pedig szerepelt többek között a Jógamániában (2016), a Planetáriumban (2016), A hűséges férfiben (2018), az V. Henrikben (2019), a Crisisben (2021), az Utazás a semmibe című sci-fiben, a Csendes éjben (2021), illetve főszerepet kapott Az idol című sorozatban, amely nemrég debütált az HBO Maxon.

Jack Depp ugyanakkor nagyrészt távol tartotta magát a nyilvánosságtól, de szoros kapcsolatban van a nővérével. Édesapja megjegyezte, hogy Jackben is ott a művészi hajlam, mivel saját zenekart alapított, és szerinte kiválóan rajzol.

Depp és Paradis szakításáról 2012-ben keringtek először pletykák, amelyeket a színész kezdetben tagadott, a képviselője azonban júniusban megerősítette a szakításuk hírét. Összesen 14 évig voltak együtt, de sosem házasodtak össze.

Lefelé a lejtőn

Sajnos Depp következő nagyobb költségvetésű vállalkozásai közel sem sikerültek olyan jól, mint a korábbi filmjei. 2012-ben ráadásul régi alkotótársával, Tim Burtonnel együtt bukott az Éjsötét árnyék című fantasyvel, 2013-ban pedig még nagyobbat hasalt A magányos lovas című Disney-filmmel. A 2015-ös Fekete misével egy kicsit visszaédesgette magához a kritikusokat, noha ez a gengszterfilm sem lett túl sikeres a kasszáknál. S bizony ugyanígy járt a Transzcendenssel (2015), a Mortdecaijal (2015) és az Alice Tükörországbannal (2016) is.

Ez időszakban pedig a magánéletétől is újra hangos volt a sajtó, méghozzá az Amber Hearddel való kapcsolatától, akivel 2012-es filmje, a Rumnapló forgatásán találkozott, amikor még együtt volt Paradis-val.

Mindenesetre Depp és Heard a köztük lévő 23 év korkülönbség ellenére nem zavartatták magukat, 2013 karácsonyán eljegyezték egymást, 2015 februárjában pedig kimondták egymásnak a boldogító igent. Majd egy év házasság után jött a botrány, amely majdnem teljesen tönkretette Deppet. Amber ugyanis beadta a válókeresetet, illetve távoltartási végzést is kért a színész ellen azzal a váddal, hogy verbálisan és fizikailag is bántalmazta őt. A feleknek sikerült megegyezniük néhány hónappal később, a válást pedig 2017 januárjában véglegesítették is. Majdnem két évvel később azonban Heard írt egy véleménycikket a Washington Postba, amelyben leírta a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tapasztalatait, amely miatt a színészt kirúgták (pontosabban visszalépésre kérték) a soron következő Legendás állatok-filmből, és sok más szereptől is elesett. Depp ezért néhány hónappal később 50 millió dolláros rágalmazási pert indított a volt felesége ellen, viszonzásként pedig Heard visszaperelte őt, szintén rágalmazásért.

A perük 2022. április 11-én startolt, és országos figyelmet keltett. Június 1-jén az esküdtszék végül Depp javára döntött, így Heardnek 15 millió dollár kártérítést kellett fizetnie. S bár Johnny végül bizonyítani tudta ártatlanságát, az évek óta tartó hercehurca alaposan rányomta a bélyegét a karrierjére. Hiszen, bár a 2010-es évek második felében újra ki tudott nyögni magából sikeres filmeket (Legendás állatok-filmek – 2016, 2018, A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja, Gyilkosság az Orient expresszen – 2017), Heard vádjai miatt persona non grata lett Hollywoodban, így azóta csak kisebb, sok vizet nem zavaró, független filmekben kapott szerepeket (Richard búcsút mond – 2018, Hazugságok városa – 2018, A barbárokra várva – 2019, Minamata – 2020). A következő 2-3 évben pedig nem is forgatott…

Van-e még remény?

Idén, Cannes-ban 2020 óta először lehetett Deppet látni egész estés filmben: a Jeanne du Barry – A szerető című kosztümös alkotásban XV. Lajos francia királyt alakítja.

A Croisette-en Deppet a rajongók meleg fogadtatásban részesítették, a film végén pedig állva tapsolták meg. A színész a fesztiválon az újságíróknak azt mondta, hogy bár továbbra is filmes munkákra vágyik, „nincs többé szüksége Hollywoodra", és elismerte, hogy a jogi csatározások alatt úgy érezte, bojkottálják őt.

S hogy mit hoz a jövő? Állítólag az 1997-es A halál ára után a második rendezésére készül, egy életrajzi filmet szeretne forgatni Amedeo Modigliani olasz festő és szobrászról, ráadásul Magyarországot szemelte ki a felvételek helyszínének. Ugyanakkor egészen frissek azok a híresztelések is, amelyek szerint talán hatodszorra is magára öltheti Jack Sparrow kalózhacukáját. Persze ez utóbbi ellentmond a fenti, Cannes-ban tett nyilatkozatának, de ha mégis igaznak bizonyul a hír, az azt jelenti, hogy az álomgyár visszafogadta kegyeibe a valaha volt egyik legnagyobb sztárját, aki amúgy továbbra sem szereti ezt a címként: „Nem tudok magamra hírességként gondolni. Túl furcsa. Ha választani kell aközött, hogy állandóan bámulnak, vagy hogy egy sötét szobában ülök egy székben, akkor inkább a sötét szobát választom.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
Azahriah külföldi turnéra indul, ezekben az európai nagyvárosokban lép majd fel
A 21 éves énekes tavaly teltházas koncertet adott a Sportarénában. Egy ideje tervezgette a külföldi turnéját, ősszel bele is vág.

Link másolása

Bejelentette európai turnéja helyszíneit Azahriah, aki ősszel több nagyvárosban is koncertet ad az öreg kontinensen.

Úgy tűnik, a fiatal zenész nem éri be a hazai sikerekkel, ősszel Európa-szerte koncertezik majd. Facebook-oldalán csütörtökön bejelentette európai turnéja helyszíneit és időpontjait.

Novemberben hét országban lép majd fel: koncertet ad Bécsben, Prágában, Varsóban, Berlinben, Manchesterben, Londonban és Párizsban is.

A 21 éves énekes márciusban adott telt házas koncertet a Papp László Sportarénában, külföldi turnéját pedig már egy ideje tervezgette. Utóbbival kapcsolatban menedzsere korábban ezt mondta:

„Nagyon vicces volt, amikor először beszéltünk az angolokkal. Úgy hívtak fel minket, hogy bár a felét se értik jó pár dalszövegnek, három hete Azahriah-t hallgatnak az irodában, és imádják.”

(Forrás: Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Ízlésesen meztelenkedik Lily-Rose Depp az Eufória készítőjének új sorozatában – Megnéztük Az idol első részét
Milyen egy sérülékeny, fiatal, mentálisan labilis szupersztár élete? Megtudjuk a legújabb HBO sorozatból.

Link másolása

A cselekmény nem túl bonyolult: Jocelyn (Lily-Rose Depp) karrierje csúcsán lévő énekesnő, ám kikerül róla egy erősen kompromittáló explicit fotó az internetre. Azon felül, hogy a helyzet igencsak megalázó, még a tini célközönségét is elveszítheti emiatt. A bevezető epizód első felében erre a konfliktusra koncentrálunk, ahogy Jocelyn PR-csapata és ügynöke küzdenek a karrierjéért és persze a saját megélhetésükért.

Ám az énekesnő eléggé rezignáltan kezeli a helyzetet.

Erre senki nem számított, mert nemrég, édesanyja halálakor idegileg teljesen összeomlott. A rész második fele a múltba repít minket, ahol megismerhetjük a kép készítésének a hátterét. Kicsit olyan, mintha Britney Spearst és Miley Cyrust összegyúrták volna a figurában, és erre alapozva írtak volna egy egzisztencialista krízissel fűszerezett, thrillernek reklámozott szerelmi szálat az egész bonyodalom köré.

Az idolról egy epizód után annyi látszik, hogy egy új sorozat első részének be kellene szippantania úgy, hogy most azonnal akarjam látni az összes részt, itt azonban sajnálatos módon ez nem nagyon valósult meg. Egy identitászavaros, tét nélküli Elemi ösztönnek tűnik eddig a sorozat. Pedig ott volt a potenciál,

a széria egyik készítője az a Sam Levinson, akinek a méltán elismert Eufóriát is köszönhetjük.

De míg az Eufória központi témája és tini-közege magával ragadó, Az idol világa steril, túl letisztult, művi és taszító. Értem én, az volt a cél, hogy a gazdagok és híresek mocskos világát bemutassák olyannak, amilyen, de ez eddig nem túl érdekfeszítő.

Levinsonon kívül a sorozat másik híres közreműködője Abel Tesfaye, művésznevén The Weeknd, elismert zenész és a sorozat egyik főszereplője. Talán túl személyes története ez Tesfaye-nek, olyan a sorozat, mint a The Weeknd zenéje: dallamos, szép, eklektikus és kicsit melankolikus. Ezt a zene világában elő tudja adni a művész, ugyanakkor a színészet nem az ő terepe. Nagyon gyenge alakítás ez az amúgy nagynevű zenésztől. Ami viszont vitathatatlan, hogy

Lily-Rose Depp legalább olyan tehetséges, mint amilyen szép.

Az első jelenettől az utolsóig mindent belead, és hihetően adja a rezignált, meg nem értett énekesnőt, akinek a karrierje lejtmenetben van édesanya halála óta. Jocelyn baráti társasága, PR-csapata és menedzsmentje igazi hollywoodi és zeneipari sztárparádé. Találkozunk Hank Azariával, Dan Levy-jal, Eli Roth-tal, Da’Vine Joy Randolph-fal és az énekes Ramsey-vel is. Egy igazi mellékszereplő koszorú áll Lily-Rose körül.

Mi az, ami nem működik The Weeknd színészi kvalitásain kívül? A két főszereplő között nem izzik a levegő. Egy erotikus-thriller esetében kötelező, hogy a két érintett fél közötti kémia vitathatatlan legyen. Nem lehet komolyan venni Tedros karakterét, olyan, mintha egy Martin Scorsese által rendezett gengszterfilmből szabadult rapper lenne. Sajnos nem Lily-Rose szintjére nő föl The Weeknd, hanem épp hogy lehúzza a gyengébb színész a közös jeleneteiket.

A másik hatalmas probléma a tét nélküliség.

Nemrégen néztem végig az Utódlás című, szintén HBO Maxon lévő remek sorozatot, és ott is hasonló érzéseim voltak. De míg ott ezt feledtetni tudták más pozitívumokkal, itt nagyon szemet szúr, hogy ez egy angolul találóan csak „vanity project”-nek nevezett produktum. Akkor használják ezt a kifejezést, amikor egy alkotó teljes mértékben átveszi a produkció feletti irányítást és a saját hiúságára építve, sokszor kellemetlenül az arcunkba tolja a gondolatait. Egyébként The Weeknd nem csak az egyik készítője, főszereplője, de zeneszerzője is Az idolnak.

Nem tudom, hova fog kifutni a sorozat, de remélem, hogy minőségi javulás szemtanúi leszünk, mert egyelőre nagyon gyenge, amit láttunk. Próbál kicsit az új Eufória lenni, megbotránkoztatni, de kevés sikerrel. Ma már nem meglepő, hogy valaki bosszúpornó áldozata lesz,

nem elég provokatív ez így ahhoz, hogy kiemelkedjen az amúgy is erős jelenlegi sorozatfelhozatalból.

Különleges ismertetőjegye eddig az ízléses meztelenkedés. Fontos, hogy 18-as korhatáros sorozatról van szó, tehát nem családi kikapcsolódásra szánták. A zenét még lehet dicsérni, ha valaki szereti a The Weeknd stílusát, az első epizód alatt végig hasonló volt a hangzás.

Nem tudok mást írni róla: eddig a mondanivaló és történet gyenge, a színészek többnyire jók, a látványvilág szép, de az egész semmitmondó. Nincs igazi tét, a főszereplőért nem nagyon tudunk izgulni,

a szerelmi szál pedig inkább kellemetlen, mint explicit és megbotránkoztató, ahogy a marketinggépezet ígérte.

Nem vagyok benne biztos, hogy visszatérek a többi részre, eddig nem győzött meg. Az idol első része megtekinthető az HBO Maxon.

Link másolása
KÖVESS MINKET: