News here
hirdetés

KULT

TOP 10: Ezeket a filmeket szerettük a legjobban 2021-ben

Steven Spielberg zenés kísérlete, Anthony Hopkins Oscar-díjas alakítása, véres-vicces szuperhősök, piás dánok, világvége, siket és koreai családok, valamint egy magyar egymásra találás – mind, mind a legjobb 10 között… szerintünk.
Szöllőskei Gábor - szmo.hu
2021. december 28.


Link másolása

hirdetés

Hamarosan vége az évnek, így összeállítunk egy listát azokból a filmekből, amiket mi a legjobban szerettünk 2021-ben.

10. Külön falka

Kis Hajni első egész estés filmjével rögtön levette a lábáról a kritikusokat, a szakmát és a közönséget egyaránt. A kidobóként dolgozó, zűrös életű Tibi és annak 12 éves kislánya, Niki útjai egészen elképesztő intenzitással és számos emlékezetes jelenetben futnak össze, megolvasztva a legkeményebb szíveket is. A szeretet erejét ritkán prezentálják ilyen szépen. Az év legjobb magyar filmje.

9. The Suicide Squad – Az öngyilkos osztag

Ha elegetek van már az egy kaptafára készülő és manapság mindent elárasztó szuperhősfilmekből, akkor Az öngyilkos osztag idei változata nektek készült. A galaxis őrzőin edződött James Gunn ugyanis e röpke kitérő erejéig átigazolt a Marveltől a DC-hez, és rögtön összehozta az egyik legvadabb, legviccesebb, legbrutálisabb és legszórakoztatóbb menetet, ami nem ismer kegyelmet, illetve tocsog a vérben, az elképesztő vizuális effektekben és persze a fekete humorban.

hirdetés

8. West Side Story

Steven Spielberg olyasmibe vágta a fejszéjét, amibe korábban soha: egy musicalbe. A 75 éves mesterről pedig nagy meglepetésre kiderült, hogy ehhez is ért. De még mennyire! Leonard Bernstein és Stephen Sondheim 1957-ben bemutatott zenés darabjából kanyarított új látványos, színpompás és megható verziót, ami sokak szerint (beleértve minket is) jobb lett még a kultikus, 10 Oscar-díjat magáénak tudó 1961-es feldolgozásnál is. Az ötvenes évekbe ágyazott sztori ráadásul még mindig meglepően aktuális.

7. A nomádok földje

Chloé Zhao filmje nem véletlenül érdemelte ki a legjobb film Oscar-díját 2021-ben, hiszen a mindig csodálatos Frances McDormand által alakított Fern Amerikát átszelő külső és a gyásza feldolgozásán igyekvő belső utazása igazi meditatív élmény, amelyből a nézők is erőt meríthetnek. A fent említetteken kívül pedig A nomádok földjét Ludovico Einaudi zenéi és Joshua James Richards képei is felejthetetlenné teszik.

6. CODA

Adva vagyon egy siket anya, egy siket apa, egy siket fiú és egy csodaszépen éneklő, halló leány. Utóbbinak tehát fel van adva a lecke, hogy az álmait kergesse, vagy a családját támogassa. A francia A Bélier család amerikai remake-je kétségtelenül az év legszívmelengetőbb filmje, ami után egy kicsit szebbnek látjuk majd az életet és jobb helynek a világot. A CODA egy csoda, de szigorúan csak papírzsepi közelében ajánlott!

5. Minari – A családom története

Egy koreai család Amerikában – ennyivel nagyjából össze is lehet foglalni a Minari sztoriját, mert itt nem a fordulatokról és a cselekménycsavarokról van szó, hanem a hétköznapokról, a boldogulásról, magáról az életről. Lee Isaac Chung filmje pedig csodaszép és kivételesen emberi képsorok közepette mutatja be ezt az öt embert (apa, anya, gyerekek, nagyi), akiket egy pillanat alatt a szívünkbe zárunk, és akiket még sok-sok órán át szívesen néznénk. A legjobb női mellékszereplő Oscar-díja pedig nem is landolhatott volna idén jobb helyen, mint a lökött, de csupaszív nagymama szerepében tündöklő Youn Yuh-Jungnál.

4. tick, tick… Boom!

Úgy tűnik, 2021 a musicalek éve, hiszen a kiváló In the Heights – New York peremén, a Cannes-ban is díjazott Annette-en, valamint Spielberg csodás West Side Storyján kívül a Netflix is ringbe szállt e téren a tick, tick… Boom!-mal, amely a Rent című musical szerzőjét, a fiatalon elhunyt Jonathan Larsont tette meg főhősének. Andrew Garfield pedig Oscart érdemlő alakítással mutatja be e minden porcikájában tehetséges művész magánéleti és szakmai küzdelmeit. Lin-Manuel Miranda rendezőnek sikerült összehoznia egy instant klasszikus musicalt, mi pedig rendkívül hálásak vagyunk érte.

3. Ne nézz fel!

Az év legfontosabb filmjeként hivatkoztunk Adam McKay új projektjére, a Ne nézz fel!-re, és nem véletlenül. Ennél görbébb legalábbis nem igazán lehetne az a tükör, amit a komédiáiról elhíresült Oscar-díjas író-rendező elénk tár egy világvégével fenyegető üstökös metaforájával. Ez a film az arcunkba vágja, hogy jelenleg mi a gond a társadalommal, az emberekkel, a politikával, a médiával, a világgal. Talán egy kicsit el is szégyelljük magunkat utána. A sztárparádé (DiCaprio, Lawrence, Streep, Rylance, Hill, Blanchett, Chalamet stb.), az ütős alakítások és a humor azért segítenek átevickélni e letaglózó szatíra bosszantó pillanatain.

2. Az apa

Florian Zeller első filmje több szempontból különleges: 1. Anthony Hopkins megkapta érte a második Oscar-díját, nem mellesleg élete legjobb alakítását láthatjuk benne, 2. Eddig soha nem látott és megrázó, már-már pszichokrimibe illő élményt nyújt azzal, hogy megmutatja, mit érzékel a világból egy demenciában szenvedő idős ember. 3. Egyetlen lakásban játszódik, mégis csak kapkodjuk a fejünket, nem győzzük csodálni a folyton változó díszlet részletgazdagságát. 4. Ezt a filmet sosem felejtjük el (lásd: első 3 pont).

1. Még egy kört mindenkinek

Thomas Vinterberg (Születésnap, A vadászat, A kommuna) 2021-ben elnyerte többek között a legjobb nemzetközi játékfilm Oscar-díját a Még egy kört mindenkinekért, amelyben megmutat négy középiskolai tanárt, akik a szesz teljesítmény- és boldogságnövelő hatását vizsgálják azzal, hogy egész nap egy bizonyos szinten tartják az alkoholszintjüket. Sosem készült még ennyire bátor film a piálásról, ami a mindenütt szajkózott negatívumok mellett a másik oldalt is elénk tárja. A Még egy kört mindenkinek egyszerre vicces, megható, megrázó, költői és mindenekfelett őszinte. Mads Mikkelsen táncát a fináléban pedig sosem feledjük.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Lemondta egy ukrán zongorista fellépését a Margitszigeti Színház, mert Mariupolban koncertezett az oroszoknak
Valentina Lisitsa a fellépésével „a világ nemzeteinek álláspontjával szemben, egyértelműen kinyilvánította az orosz agresszor melletti szimpátiáját” - írják a közleményben.
OTS, SZM - szmo.hu
2022. május 19.


Link másolása

hirdetés

Lemondta a Margitszigeti Színház egy ukrán zongoraművésznő fellépését - közölték egy közleményben.

Mint írják, a Margitszigeti Színház vezetése Ljubov Nepop magyarországi ukrán nagykövetasszony tájékoztató leveléből értesült Valentina Lisitsa ukrán zongoraművésznő megdöbbentő megnyilvánulásáról, miszerint a művésznő az orosz agresszorok által megszállt Mariupolban 2022. május 9-én koncertet adott.

Fellépésével Lisitsa, a világ nemzeteinek álláspontjával szemben, egyértelműen kinyilvánította az orosz agresszor melletti szimpátiáját

- vélik.

Közölték, hogy a Margitszigeti Színház Nonprofit Kft. határozottan elutasítja a zongoraművésznő álláspontját, egyet értve Magyarország és a nemzetközi közösség hivatalos álláspontjával, mely minden tekintetben elítéli Oroszország - rengeteg civil áldozattal járó - Ukrajna elleni háborús agresszióját.

Ezért a színház Valentina Lisitsa 2022. június 3-i margitszigeti koncertfellépését lemondta és a managementjével kötött szerződéstől eláll.

hirdetés

A közleményben azt is írták, hogy a Margitszigeti Színház mély együttérzését fejezi ki az Ukrajnát sújtó háború borzalmai miatt.

Az ukrán származású amerikai zongorista sok éve támogatja Putyin rendszerét, nemrég a moszkvai ukrán nagykövetség előtt zongorázva tüntetett az „ukrán nácizmus” ellen - jegyzi meg a 444.hu.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Meghalt Vangelis
Az Oscar-díjas görög zeneszerző 79 éves volt.

Link másolása

hirdetés

Meghalt Vangélisz Papathanaszíu, ismertebb nevén Vangelis.

Legismertebb művei közé tartoznak a Tűzszekerek, a Szárnyas fejvadász, az 1492 – A Paradicsom meghódítása és a Nagy Sándor, a hódító című filmekhez komponált zenéi.

Több mint ötven lemez fűződik a nevéhez, az elektronikus zene történelmének egyik legmeghatározóbb alakja volt.

Az Oscar-díjas görög zeneszerző 79 éves volt.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Meghalt Rosmarie Trapp, akinek családjáról A muzsika hangja című musical készült
Egy vermonti idős otthonban érte a halál, 93 éves volt.

Link másolása

hirdetés

A von Trapp család 1938-ban menekült el a nácik által megszállt Ausztriából, és Európában, valamint az Egyesült Államokban lépett fel közös énekes előadásaival. Az 1940-es évek elején telepedtek le Vermontban, ahol síházat nyitottak.

A muzsika hangja című musical Maria von Trapp 1949-ben megjelent könyve nyomán készült.

A nyugállományba vonult tengerészkapitány Georg von Trappnak és első feleségének, Agathe Whitehead von Trappnak hét gyermeke született. George von Trapp felesége halála után vette el Mariát, aki énekelni és zenére tanította a gyerekeket.

A házaspárnak még három gyermeke született, Rosmarie, Eleonore és Johannes, akik a filmben nem jelennek meg. Eleonore von Trapp Campbell tavaly októberben halt meg a vermonti Northfiledben.

Rosmarie öt évig szolgált misszionáriusként és tanított Pápua Új-Guineán testvérével, Mariával. Hazatérése után gyakran írt olvasói leveleket a helyi újságba, ahol Rosmarie sarka címmel saját rovatot kapott történetei számára. Szívesen énekelt, énekkarokat is vezetett.

Rosmarie Trapp, Georg von Trapp és Maria von Trapp lánya a család tájékoztatása szerint a vermonti Morrisville-ben, egy idősotthonban halt meg 93 évesen.

hirdetés

Az öt Oscar-díjjal jutalmazott A muzsika hangja című musicalt 1964-ben forgatta Julie Andrews és Christopher Plummer főszereplésével Robert Wise.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Látható volt a zenéje filmek nélkül is – Vangelis halálára
A 79 éves korában elhunyt muzsikus úgy írta be magát a 20. század zenéjébe, valahol félúton a populáris és a komolyzene között, hogy semmit sem tudott és nem is akart tudni a sztárlétről.

Link másolása

hirdetés

Tegnap este óta korunk egyik legkiválóbb filmzeneszerzőjét gyászolja a világ. Az olyan nagyszerű alkotások, mint a Tűzszekerek, a Keserű hold, az Eltűntnek nyilvánítva vagy a Szent Ferenc elképzelhetetlenek az ő zenéje nélkül. Akadtak olyanok is, mint például az 1492, hogy a zene maradandóbb lett, mint maga a film. Pedig Vangelis Odysseas Papathanassiou pályája nem csak a moziról szólt, bár kétségtelen, hogy darabjai sokszor akkor is látványt csaltak az ember szeme elé, ha csupán hangokból álltak.

A 79 éves korában elhunyt muzsikus volt az, aki 1968-ban, miután Párizsba emigrált a „fekete ezredesek” diktatúrája elől, feltette Görögországot a pop-rock világtérképére az Aphrodite’s Child együttessel. A trió Pachebel német barokk zeneszerző motivumából alkotta meg a Rain and Tears című dalt, amely szenvedélyes romantikájával sokáig a házibulik egyik „lassú” kedvence lett. Ebben az együttesben tűnt fel az énekes Demis Roussos. 1972-ben az akkor már négytagúvá bővült együttes készítette el nagy szenzációt keltő avantgárd albumát, a 666-ot, de akkor már Vangelis egyre inkább saját útját járta.

Még abban az évben készített egy hangkollázst az 1968-as diákmozgalmak emlékére Fais que to réve... címmel, majd az 1970-es években egyre-másra készítette remek szólóalbumait, vegyítve a hagyományos billentyűs hangszereket a különböző szintetizátorokkal.

Zenei stílusában nagyszerűen ötvözte a minimalizmust és a lírai dallamokat, gyakran alkalmazta azt a fogást, hogy egy néhány hangból álló motívumot bővített ki szinte nagyzenekarnyi áradásig.

Az Earth (1973), az Albedo 039 (1976) és a Spiral (1977) voltak ennek a korszaknak a kiemelkedő lemezei. Kezdettől fogva szívesen dolgozott kórusokkal a Heaven and Helltől (1975) a Mask-on (1985) át az 1992-ig. A Yes énekese, Jon Anderson először csak vendégként szerepelt nála, később már egész duólemezen hallhattuk Vangelis billentyűit és Jon kontratenorját. De csodálatos, erős karakterű nőkkel is dolgozott együtt: az olasz énekes-színésznő Milvával német, honfitársnőjével, Irene Papasszal pedig görög nyelvű albumokat készített.

Ma már kevesen tudják, hogy Vangelis első filmzenéit még alig huszonévesen hazájában írta. Szólópályája kezdetén főleg dokumentaristák, szocio- és természetfilmesek vették igénybe szolgálatait, ez utóbbiak közül a leghíresebb a Frédéric Rossif rendezte Opera sauvage lett, amelynek egyik darabját az idősebb magyar közönség is jól ismerte: a L’enfant című tétel volt A hét című politikai tv-magazin főcímzenéje.

hirdetés

Mellesleg nem ez volt az egyetlen Vangelis-motívum, amit eloroztunk annak idején: a Spiral egyik darabja egy időben a rádió Esti krónikáját vezette be. A 90-es években még a nagy francia oceanográfus Jacques Cousteau-val is dolgozott együtt. 2002-ben azonban már teljesen „legális” együttműködésre is sor került: Vangelis írta és állította össze ugyanis Shakespeare A vihar című drámájának zenéjét a Nemzeti Színház Schwajda György rendezte előadásához.

A muzsikus 1980-ban költözött át Londonba, és ekkor került be a nagy mozi világába. Mindjárt az első próbálkozása hatalmas sikert aratott: Hugh Hudson Tűzszekerek című filmjének zenéjével Oscar-díjat nyert, ő volt az első, a pop-rock világából jött zeneszerző, aki elnyerte az aranyszobrot. A nagy mozifilmek mellett a színház is vonzotta, sőt balettzenéket is írt Frankenstein, valamint A szépség és a szörnyeteg történetére.

Vangelis pályája utolsó évtizedeiben az univerzum felé fordult. Egyik legnagyobb szabású darabja a Mythodea volt, amelyet a NASA Mars-missziója ihletett. Ennek a fenséges műnek a bemutatóját hozzá méltó környezetben az athéni Akropolisznál tartották. Utolsó lemeze, a Juno to Jupiter szintén a csillagok közé vitte zenéjét, egyben tisztelgett az ógörög mitológia főistenei előtt.

Vangelis Odysseas Papathanassiou úgy írta be magát a 20. század zenéjébe, valahol félúton a populáris és a komolyzene között, hogy semmit sem tudott és nem is akart tudni a sztárlétről.

Sajnos soha nem találkoztunk, de egyet gondoltunk a zenéről: ő is az univerzum őserejének tekintette, és a létező legtökéletesebb sokdimenziós tudásnak. Önmagát pedig így jellemezte: „Úgy működöm, mint egy csatorna, amelyen keresztül a zene kilép a zaj káoszából.”

Évekkel ezelőtt egyik kedvenc szórakozásom volt, hogy instrumentális darabokra "kisfilmeket" írtam. Az Albedo 039 Nucleogenesisére egy szakítás történetét képzeltem el, ahol a férfi egy telefonfülkében áll, de nem meri felvenni a kagylót, miközben a nő fentről, az ablakából figyeli a telefonfülkét, várja, hogy megszólaljon a telefon, de hiába. Aztán a férfi kilép a telefonfülkéből, nyitva hagyja az ajtaját és lassan távozik. A nő kinyitja az ablakot, utána kiáltana, de nem mer és a férfi lassan eltűnik a távolban. Most ezzel a képsorral és ezzel a zenével búcsúzom Vangelistól.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk