86 éve született Tony Curtis
Ma lenne nyolcvanhat éves Tony Curtis, a Minden lében két kanál és a Van, aki forrón szereti című filmek nagy komédiása, kétszeres Golden Globe-díjas, 1959-ben Oscar-díjra jelölt 130 alkotásban szereplő magyar származású hollywoodi színészlegenda, producer, író.
Csomós Éva összeállítása
Vagyis az a világhírű filmcsillag, ki az újvilágban népszerűsítette hazánkat, s ki az újságírók kérdéseire magyarul tudott válaszolni, hiszen szülei innen vándoroltak Amerikába.
A Tony Curtis néven ismert magyar kedvenc valójában Bernard Schwartz néven látta meg a New York-i napvilágot, 1925. június 3-án. Szülei Mátészalkáról érkeztek a világ fővárosába, ahol Emanuel és Helen Schwartz néven éltek.
Amikor fiuk 1943-ban betöltötte tizennyolcadik életévét, a haditengerészethez vonult, majd a háború után a világot jelentő deszkákon próbálta ki magát. Nem érezte számára megfelelőnek a terepet, így 1948-ban vásárolt egy repülőjegyet, és meg sem állt Kaliforniáig, ahol rögtön az Universal Stúdiót kereste fel. S milyen jól tette, mert ott fantáziát láttak benne.
A korabeli sztárcsináló gépezet azonnal kezelésbe vette, és a színjátszáson kívül lovagolni és vívni is megtanult. Ekkor vette fel a Tony Curtis nevet is, és néhány film elkészítésével szépen besétált a filmtörténelembe.
Házassága is hollywoodi volt, hiszen 1951-ben az ismert színésznőt Janet Leigh-t vezette oltárhoz. A frigyből két leánygyermek született, - Kelly és Jamie Lee - és közülük az egyik, Jamie Lee mára szintén ismert színésznővé vált. Curtis házassága a hatvanas évek elejére megromlott, és 1962-ben elváltak.
Ez azonban nem hagyott nyomot Curtis filmes karrierjén, hiszen olyan nagyszerű filmekben játszott, mint A tolvaj hercege vagy az Ali baba fia. A kosztümös filmeket elhagyva leforgatta az 1956-ban bemutatott Trapéz című szerelmi történetet, ahol fiatal artistaként hívta fel magára nem csak a közönség, de a kritikusok figyelmét is, akik végre már nemcsak külsejét, hanem játékát is dicsérték. A siker édes illata című filmben egy talpnyaló újságírót játszott Burt Lancaster partnereként, ami már komolyabb kihívást jelentett számára. Ő volt A megbilincseltek szökésben lévő rabja, mely alakításáért még Oscar-díjra is jelölték. Amikor pedig 1959-ben Marilyn Monroe és Jack Lemmon partnereként eljátszotta a "Van aki forró szereti" csélcsap szaxofonistáját, már világsztárnak kijáró tisztlettel beszéltek róla.
Sajátos humora miatt főként a vígjátékok találtak rá, de az epikus Spartacusban sikerült karakterformáló képességeit is megcsillantania, bebizonyítva, hogy sokkal többre is képes a vígjátékokban való szereplésnél, s így volt ez A bostoni fojtogató sorozatgyilkosaként is. A hatvanas évek televíziós aranykorában Roger Moore egyenrangú társaként egy különleges filmsorozatban, a The Persuaders-ben játszhatta a nagypályás amerikai üzletembert, aki nem lusta használni az öklét. (A sorozatot nálunk "Minden lében két kanál" címmel sugározták a tévécsatornák.) Az utóbbi években már csak nagyon kevés filmben láthattuk, épp csak felbukkant a Woody Harrelsont és Antonio Banderast profi ökölvívóként felvonultató Ilyen a bokszban, valamint a Vérdíj 2. - A nagy robbanás című alkotásban.
Magánéletével házassága után is tele volt a sajtó, Hollywood egyik „nagy öregjét”, notórius nőcsábászként ismerték, és a sármos, energikus, nagy dumás férfit tekintették az amerikaiak prototípusának. Szinte minden évtizedben új feleséggel lepte meg környezetét, kik időrendben a következőképpen váltották egymást: Christine Kaufmann, Leslie Allen, Lisa Deutsch és Jill Vanden Berg. Curtis saját bevallása szerint a hosszú élet titka a fiatal nőkben keresendő - legutóbbi felesége 45 évvel volt fiatalabb nála.
Hat gyermeke született, akik közül színész lett Jamie Lee Curtis (1958), Allegra Curtis (1966) és Kelly Curtis (1956) is. Nicholas fia herointúladagolásban halt meg 1994. július 2-án.
Magyar származására büszke volt, a rendszerváltás után többször is Magyarországra látogatott. Először 1996-ban járt Magyarországon: a kormány meghívására részt vett a Magyar Filmesek Első Világtalálkozóján. Alapítványt hozott létre a Dohány utcai zsinagóga felújításának támogatására. Felkereste Mátészalkát is, ahonnan szülei kivándoroltak Amerikába.
Utolsó éveiben a filmezés helyett már szívesebben ragadott ecsetet, s szabadidejében festett. Festményeit neves galériákban is kiállították. 2009-ben jelent meg önéletrajzi kötete, a Hollywood hercege, melyet a 16. Nemzetközi Könyvfesztiválon Budapesten a Millenáris Parkban dedikált.
85 évesen, nevadai otthonában, álmában érte a halál. Felesége, Jill karjai között hunyt el szívroham következtében.