prcikk: Tokió a szexszel, vérrel folyó Kánaán – Megnéztük a Tokyo Vice-t | szmo.hu
KULT
A Rovatból

Tokió a szexszel, vérrel folyó Kánaán – Megnéztük a Tokyo Vice-t

East Side Story, avagy ez történik, amikor egy amerikai fiatal beleüti az orrát a kíméletlen japán jakuzák dolgába.


Mindenekelőtt fontos megemlíteni, hogy ki az a Jake Adelstein, akit Ansel Elgort (West Side Story, Nyomd, bébi, nyomd!, Csillagainkban a hiba) alakít a Tokyo Vice című sorozat első, nyolcepizódos évadában.

Nos, Jake Missouriban nőtt fel, majd 19 évesen áthelyezte a székhelyét Japánba, hogy japán irodalmat tanuljon a Sophia Egyetemen. 1993-ban aztán ő lett az első nem japán származású újságíró egy nagynevű napilapnál, a Jomiuri Simbunnál, ahol 12 évig dolgozott.

Később publikált egy leleplező cikket arról, hogy egy Tadamasa Goto nevű állítólagos maffiafőnök hogyan kötött alkut az FBI-jal, hogy bejuthasson az Egyesült Államokba egy májátültetés miatt. Adelstein 2009-ben aztán kiadott egy memoárt Tokyo Vice: An American Reporter on the Police Beat in Japan címmel a riporteri karrierjéről. Ebben azzal vádolta meg Gotót, hogy a sztori miatt megfenyegette, megöli őt.

Még ugyanebben az évben számos kétely merült fel a könyvben leírt történetek valóságtartalmával kapcsolatban.
Nos, akár igazat írt Adelstein, akár nem, a sztori elvarázsolta a hollywoodi producereket, ezért néhány évvel később, 2013-ban meg is akarták azt filmesíteni, s akkor még a Tokyo Vice-t abszolút a mozikba szánták.

Daniel Radcliffe alakította volna benne Jake-et, és a videoklipes Anthony Mandlert (A szörnyeteg) nézték ki rendezőnek, akkor azonban még nem lett belőle semmi. Hat évvel később, 2019-ben merült fel újra a projekt, akkor azonban már sorozatként képzelték el a Warnernél.

Így került aztán a fedélzetre Ansel Elgort a főszerepben, valamint az akkor 76 éves, négyszeres Oscar-jelölt író-rendező-producer Michael Mann (Az utolsó mohikán, Szemtől szemben, A bennfentes, Collateral – A halál záloga, Miami Vice), aki egyébként a 2015-ös Blackhat című hackeres buktája óta nem készített mozgóképet. Nosza, Mann bevállalta az első epizód megrendezését is, emellett pedig producerként is felkarolta a produkciót.

A Tokyo Vice-t a fent említettek tükrében tehát ne true crime-szériaként kezeljük, hiszen minden bizonnyal rengeteg helyen kiszínezték a sztorit az alkotók, inkább csak alapul vették Jake Adelstein emlékiratait.

Az alapok pedig meg is maradtak: Jake (Elgort) Tokióban él, és vizsgát tesz a sorozat elején, hogy bekerüljön gyakornokként a legnagyobb japán napilaphoz. Miután sikerrel jár, el is kezd jó sztorik után szaglászni, s meg is találja az ügyét: egy több halálesetet is eredményező biztosítási csalássorozat kapcsán belekeveredik a japán maffia, azaz a jakuza és a hivatalos szervek macska-egér harcába, miközben összeismerkedik a kemény, de bölcs rendőrnyomozóval, Hirotóval (Ken Watanabe), egy Samantha nevű ambiciózus álmokat dédelgető, tűzről pattant amerikai eszkortlánnyal (Rachel Keller), a fiatal jakuzával, Szatóval (Shô Kasamatsu) és két rivális maffiafőnökkel, Isidával (Shun Sugata) és Tozavával (Ayumi Tanida).

Ugyanakkor meg kell még említeni Jake szerkesztőjét és mentorát, Eimit (Rinko Kikuchi) is, aki szintén erős hatással van az eseményekre.

Az előbb felsorolt karakterekre azonban ne csupán mellékszereplőként gondoljunk! Egy kicsit mindannyian főszereplőkké válnak, a Tokyo Vice ugyanis elég sok játékidőt fordít az ő problémáikra és mindennapi küzdelmeikre is (Jake-en kívül főként Samantha, Hiroto és Sato vannak még előtérben).

Igazi, hamisítatlan főhős híján azonban kissé töredezetté, kevésbé karakteressé válik a sorozat, s a benne mozgó figurák helyett maga Tokió válik a legfőbb szereplővé. Az ugyanis kétségtelen, hogy Mann és csapata több mint kézzel foghatóvá varázsolták a japán fővárost: a villódzó neontáblák, az útszéli kajaárusok, az apró lakások, a karaoke bárok, a love hotelek vagy az óriási színes-fényes reklámtáblák egy pillanat leforgása alatt átrepítenek minket a felkelő nap országába, hogy nagyot szippanthassunk az ottani miliőből, s arcon csapjon minket a kemény kultúrsokk.

Ez a sorozat érzékletes és részletes betekintést nyújt nemcsak egy idegen ország hétköznapjaiba, hanem azokra a sötét helyekre is, ahova a valóságban (ha mázlink van) sosem nyerünk bebocsátást.

A szereplők közti dinamika is rendben van: Hiroto és Jake között egy amolyan együtt nyomozós apa-fia kapcsolatot láthatunk, akad szerelmi háromszög is Jake, Sato és Samantha közt, illetve a két jakuzafőnök közti megvetéssel és tisztelettel egyaránt bíró viszonyt is meglepő visszafogottsággal mutatják be az alkotók. Bizony, a Tokyo Vice nem áldoz az olcsó szenzációhajhászás oltárán, az ellentétek nem torkollnak minden pillanatban véres kardpárbajokba és lövöldözésekbe. Ha pedig mégis sor kerül ilyesmire, annak súlya van.

Épp ezért kár, hogy időnként fókuszát veszíti a széria, az ide-oda csapongás nem tesz jót neki, de ez legyen a legnagyobb baj, hiszen lassúsága ellenére is érdekfeszítő mindaz, ami a képernyőn történik, s talán majd a második évadban a helyükre kerülnek a dolgok.

Mert lesz második évad, ezt június 7-én jelentette be az HBO, és csalódottak is lettünk volna, ha ennyiben maradnak a dolgok, mivel a Tokyo Vice első évadzárója meglepően nyitottra sikeredett. Annyira nem sikerült valamiféle lezárást kanyarítani a szezon végére, hogy azt hihettük, nem is az utolsó epizódot nézzük.

Szerencsére azonban zöld utat kapott a folytatás, szóval nemsokára újra alámerülhetünk Tokió által felkínált bűnös alvilágba és a mennyei örömökbe egyaránt.

Megtekinthető az HBO Maxon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Itt nézheted élőben a Rendszerbontó Nagykoncertet
Pénteken délután és este a Hősök terén rendezik meg a Polgári Ellenállás Rendszerbontó Nagykoncertjét. Mutatjuk, hol nézheted a rendezvényt, ha nem tudsz ott lenni.


Április 10-én, pénteken rendezik meg a Polgári Ellenállás Rendszerbontó Nagykoncertjét a Hősök terén, ahol több mint ötven előadó ad elő rendszerkritikus dalokat. A szervezők szerint a rendezvény célja, hogy a kultúra eszközeivel formáljon közösségi élményt, és hangerőt adjon a társadalmi elégedetlenségnek a választást megelőző napokban. Gyülekezés 15 órától, kezdés 16 órakor.

Fellépők 16:00 és 18:30 között:

  • Beton.Hofi
  • Chandler B.
  • Detto
  • Dzsúdló
  • Európa Kiadó
  • Felső Tízezer
  • Filo
  • Funktasztikus
  • Fucky & Fekete Kobra
  • Füstös
  • Imre Fia Imre
  • Keleti András
  • Központi Hatalom
  • Mehringer Marci & Balkán VIP
  • Molnár Tamás
  • Mudfield
  • Nyers (Czutor Zoltán és Czutor Győző)
  • Tha Patkányz
  • Peety
  • Sickratman & Pettik Ádám

Fellépők 18:30 és 21:00 között:

  • Bankrupt
  • Brumiko
  • Dé:Nash
  • Galaxisok
  • G Ras
  • HRflow
  • Hétköznapi Csalódások
  • Hősök
  • Kardos-Horváth János
  • Killakikitt
  • Laár András & Mantraflow
  • Mikee Mykanic
  • NB feat. LoT
  • NKS
  • Pajor Tamás
  • Sisi & Krúbi
  • Vilmányi Benett

Fellépők 21:00 és 23:00 között:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Lengyel Tamás a választásról: Nehogy az történjen, hogy Orbán Viktor egyszer csak visszatér fehér lovon és lesújt a neki nem tetsző emberekre
A népszerű, szókimondó színész nyíltan beszélt arról, miért kezdett politizálni, mire számít a választások után, milyen új sorozatban szerepel majd Lovas Rozival, és mi az a "Gyuri univerzum". Interjú.


Lengyel Tamás körül őrült tempóban zajlik az élet, láthatjuk színházban, tévében, ráadásul nemrég podcastot is indított két kollégájával. Interjúnkban kérdeztük a Loupe Színházi Társulásról, a választásokról és A mi kis falunk spin-off sorozatáról is.

– Viszonylag rég ismerlek, korábban nem volt annyira jellemző rád, hogy nyilvánosan megszólaltál aktuálpolitikai vagy társadalmi kérdésekben. Volt egy tudatos döntés amögött, hogy ezen változtattál?

– 2020-ban született meg a kisfiam, és egyszerre ráébredtem, hogy az embernek már nem csak azért kell tennie, hogy a környezete önmagának megfeleljen, hanem hogy a gyerekei egy normálisabb világban tudjanak felnőni. Ebben az évben történt egy másik fontos, szem felnyitó esemény is, az SZFE ledózerolása.

– Mintha nem lenne így is elég ingatag a helyzet, művésztársaiddal létrehoztátok a Loupe Színházi Társulást, amely kicsit a "renitensek" gyűjtőhelye. A társulat több tagja is nyíltan vállalja az ellenzéki nézeteit. Eleve merész vállalás piaci alapon működő társulatot létrehozni, így pedig pláne nehezített a terep. Mennyire szűri meg a politika a közönséget, és mennyire szűkíti le a mozgásteret?

– A politikai klíma nálunk pont hogy nem becsukta a kapukat, hanem még nagyobbra nyitotta. A társadalom többségében érezhetően kialakult valamiféle változás iránti vágy. Azzal, hogy mi nyíltan vállaljuk a véleményünket, és mi is azt gondoljuk, hogy változás szükséges, a közönségünk nem csak színházi szempontból érdeklődik irántunk, hanem közösséget érez velünk. Ez most egy adottság, amivel sikerült élni, de az, hogy ekkorát nőtt a látogatottságunk, az nem csak ennek köszönhető.

Ha nem lenne jó a kulturális termék, az előadás nem lenne szórakoztató és elgondolkodtató, ha nem jó színészek adnák elő, akkor ez a vállalkozás nem lehetne ennyire sikeres.

Az is fontos, hogy országosan ismert színészek vannak nálunk, és hogy nem szokványos színházat csinálunk. Lebontottuk a negyedik falat, találkozunk a nézőkkel, beszélgetünk velük. Nemcsak színházat csinálunk, hanem a társadalmi felelősségvállalás keretében különböző eseményeket szervezünk. Adománygyűjtéseket rendezünk, felkarolunk civilszervezeteket, tüntetést szervezünk. Ezeken keresztül még több emberhez jutunk el.

– Több nyíltan ellenzéki előadóművész került már olyan helyzetbe, hogy bizonyos településeken nem engedték fellépni őket, vagy lemondták a már leegyeztetett fellépést. Ti is kerültetek már ilyen helyzetbe?

– Van ilyen. Mi azért nem kommunikáljuk ezeket, mert szerencsére nem ez a többség. Ráadásul ezt a kérdést rugalmasabban kezeljük. Mivel mi magunk szervezzük az előadásainkat, ha nem mehetünk Nyíregyházára, akkor megyünk Nyíregyháza mellé. És akkora az érdeklődés, hogy a nyíregyháziak hajlandóak 20-25 kilométert utazni, hogy megnézzenek minket.

– A Loupe nagyon érzi a közösségimédiát. Például a napokban botlottam bele egy videótokba, ahol a társulat négy hölgytagja rólad szóló reddites kommenteket olvas fel mély beleéléssel. Hogy találjátok ki ezeket a kontenteket?

– Minden területnek megvan a gazdája. Van egy háromfős csapat, akik a social tartalmakon dolgoznak. Projekt alapon kapcsolódnak hozzánk. Ők kitalálják és leforgatják velünk a tartalmakat.

– A Magyarország kedvenc műsora híradó paródiának indult. Most azonban úgy döntöttetek Rainer-Micsnyei Nórával és Molnár Áronnal, hogy elindítjátok Magyarország kedvenc reggeli műsorát, ami egy klasszikus közéleti kibeszélős podcast. Miért döntöttetek a formátumváltás mellett?

– Nagyon elbillent a magyar médiapiac, a kormány rengeteg pénzt költ arra, hogy eltussoljon bizonyos információkat.

Mi viszont azt szeretnénk, hogy a tények napvilágot lássanak, és ha ehhez hozzá tudunk tenni a nagy elérésünknél fogva, akkor ez kötelességünk.

Amikor 2020-ban elkezdtük a Magyarország kedvenc műsorát, maga a közélet annyira abszurd irányba ment, mintha maga is egy politikai szatíra lenne. Ezt próbáltuk ellensúlyozni, hogy közösen nevessünk rajta. Indulattal nagyon nehéz szembeszállni ezzel. A humornál nincs jobb fegyver.

– Az elmúlt napokban egymást érték a leleplező interjúk. Ezeket sokan azzal próbálják hitelteleníteni, hogy megrendezték, szerepet játszanak a nyilatkozók. Színészként, szakmailag megközelítve meg tudod állapítani, hogy amit látsz, az mennyire frankó?

– Ha egymás mellé teszem a NER-es megmondóembereket Szabó Bencével vagy Pálinkás Szilveszterrel, úgy érzem, az utóbbi két ember más minőségben szólal meg, mint az előbbiek. Mindkét interjúban olyan személyességet láttam, amihez vagy nagyon-nagyon jó színésznek kell lennie, vagy súlyos szociopatának, hogy az ember az ilyen jellegű gátlásait elveszítse és így tudjon szerepet játszani.

Semmi kétségem afelől, hogy ők a saját percepciójuk szerint megélteket őszintén mondják el.

Amikor a jobboldali fizetett propagandisták az ukránokról, Zelenszkijről vagy a háborúról beszélnek, hiába próbálnak egyes szám elsőszemélyben fogalmazni, ott nem érzek ilyen jellegű hitelességet. Ráadásul a mondatok, amiket elmondanak, rendre ugyanazok, mintha egy közös Google Drive-ról lennének átvéve.

Szóval a közlés minőségét lehet értékelni, és ehhez nem is kell feltétlenül színésznek lenni.

– Mit vársz az április 12-e utáni Magyarországtól?

Molnár Áron azt mondja, hogy mindig a pesszimistáknak van igazuk, de az optimisták változtatnak a világon. Én mindenesetre azt remélem, hogy mindent elsöprő változás jön. Nem mintha azt szeretném, hogy legyen megint egy kizárólagos hatalom, ami azt csinál az életünkkel, amit akar, de nem maradt más reményem, mint hogy bízom Magyar Péterben, és ha április 12-én sikerül jelentős győzelmet elérni, akkor a 2/3-ot arra használja majd, hogy visszaállítsa a fékek és ellensúlyok rendszerét.

A különböző pozíciókba a Fidesz emberei vannak bebetonozva, és ha az új kormánynak nem lesz lehetősége leváltani őket, mert nem rendelkezik kétharmados többséggel, akkor ez csak egy vekengés lesz. Nehogy az történjen, hogy Orbán Viktor egyszer csak visszatér fehér lovon, és lesújt a neki nem tetsző emberekre.

– Végül beszéljünk kicsit könnyebb témáról is: Kapitány Iván A mi kis falunk fesztiválon bejelentette, hogy a karaktered, Gyuri spin-off sorozatot kap. Erről mit lehet elárulni jelen pillanatban?

– Leforgattuk az első évadot, de hogy mikor kerül adásba, azt nem tudom. Szerintem nagyon szórakoztató lett.

Én csak Gyuri-univerzumnak hívom, és nagyon reflektál a mostani időkre.

Egy fiatal család küzd, mint malac a jégen a rezsifizetéssel, a lakhatással, a mindennapi bonyodalmakkal, és ez sok komikus helyzetet szül.

– A mi kis falunk más karakterei is feltűnnek?

– Jelen pillanatban annyit mondhatok csak, hogy Erika, Lovas Rozi karaktere szerepel benne.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Elképesztő tömeg a Rendszerbontó Nagykoncerten - Mutatjuk a délután legérdekesebb pillanatait a Hősök teréről
Pontosan 16 órakor elkezdődött a Rendszerbontó Nagykoncert a Hősök terén. A fellépő művészek mindenkit arra buzdítanak, hogy menjenek el szavazni.


Pontosan 16 órakor elkezdődött a Rendszerbontó Nagykoncert a Hősök terén. A tömeg másfél órával később már a Kodály köröndig állt, a színpadról pedig két nappal a választások előtt egyre erősebb politikai üzenetek hangzottak el prózában és dalban.

Az est házigazdája, Tóth Jakab a tömeg méretét azzal érzékeltette, hogy „a Deák téren nem áll meg a metró, annyian jövünk”.

„Csináljuk meg az ország legnagyobb rendszerváltó nagykoncertjét. Legyen ez egy kurva jó este” – mondta a műsorvezető.

A színpadon a fellépők sem fogták vissza magukat. Mehringer Marci arra kérte a közönséget, hogy vasárnap mindenki menjen szavazni, és arról beszélt, hogy míg az apja rendszert váltott, most az ő korosztályán a sor.

A közhangulatot Dzsúdló is megfogalmazta, amikor színpadra lépett:

„Tudom, hogy mindenkinek nagyon kivan már a f****, mindenki nagyon türelmetlen, nagyon várunk egy napot.”

A rendezvényen Vilmányi Benett színművész elszavalta Petőfi Sándor Akasszátok föl a királyokat! című versét, amit a közönség több ponton is tapssal szakított meg – írta a Telex.

A program három blokkban, késő estig tart.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Fotók: így gyülekeznek az emberek a Rendszerbontó Nagykoncert helyszínén
Friss képeink a Hősök teréről: folyamatosan érkeznek az érdeklődők az ország minden részéből az egyedülálló rendezvényre
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 10.



Pénteken a Hősök terén rendezik meg a Polgári Ellenállás Rendszerbontó Nagykoncertjét, ahol több mint 50 előadó ad elő rendszerkritikus dalokat. A szervezők szerint a rendezvény célja, hogy

a kultúra eszközeivel formáljon közösségi élményt, és hangerőt adjon a társadalmi elégedetlenségnek a választást megelőző napokban.

Az érdeklődők már kora délután elkezdtek gyülekezni a helyszínen, íme a legfrissebb képek a Hősök teréről:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk