Tíz nap egy másik világban – ilyen volt a Művészetek Völgye
Nehéz szavakat találni az elmúlt másfél hétre: leginkább olyan volt az egész, mintha kiszakadtunk volna a megszokott életünkből, egy sokkal jobb, párhuzamos dimenzióba. Az összes pozitív élményt lehetetlen volna egyhuzamban felsorolni, így jöjjön inkább csak néhány szemelvény, a programhelyszínekre koncentrálva.
Kaláka Versudvar
A Kaláka zenekar és Lackfi János udvara idén is hozta a formáját: a népzenétől az irodalmon át a könnyűzenei koncertekig terjedt a palettájuk. Kora délutánonként versműhellyel indítottak, ahol a résztvevők Lackfi vezetésével írtak új szöveget ismert költeményeknek, és hasonlóan elborult művek születtek a zenés versimprón is, mindig más költők és zenészek bevonásával.
A legemlékezetesebb pillanat vitán felül az volt, amikor Gryllus Vilmos a szokásos kalákás stílusban elénekelte a Kis Bence című népdal Lackfi által átértelmezett verzióját, ami így nézett ki: "Volt egyszer egy kis kanca / Rámászott egy suhancra / Lett ebből nagy gubanca / Adta büdös ribanca!" Erről nyugodtan mondhatjuk, hogy forradalmi.
Blue Spot Major
Ez a helyszín nagyon jót tett a Völgynek: végre lett egy igazi nagyszínpad, így meghívhatták az elsővonalas fesztiválfellépőket, a Vad Fruttiktól a hiperkarmán, Szabó Balázs Bandáján és a 30Y-on át a Quimby-ig. Persze voltak fanyalgó hangok, akik szerint ezek a zenekarok nem illenek a kapolcsi hangulathoz, de szerintem egyáltalán nincs így. Ettől még ugyanúgy megmaradnak a klasszikus helyszínek és programok is, ugyanakkor rengeteg új arcot be tudtak vonzani ilyen módon, akikben eddig fel se merült, hogy eljöjjenek a fesztiválra. Most viszont megtették, és talán rá is éreztek annyira az ízére, hogy jövőre is visszatérnek. A rekordközeli, 200 ezres össz-látogatószám szintén arról árulkodik, hogy igen is van létjogosultsága az ilyen irányú nyitásnak.
Klastrom
Erről már szó esett az előző cikkben is: valószínűleg a legegyedibb hangulatú színpad nemcsak a Völgyben, de úgy általában a hazai fesztiválokon. A középkori Szent András-templomrom tövében olyan előadók léptek fel, mint Palya Bea, a Parno Graszt, Ferenczi Görgy és a Rackajam, a Middlemist Red, vagy az Elefánt, de volt Balaton Method filmvetítés, illetve több DJ is.
A záró vasárnapon pedig ökumenikus, zenés istentiszteletet tartottak, ami még az egyébként nem hívők számára is érdekes lehetett. Kicsit kiesett a fősodrásból, Taliándörögd központjától nagyjából 15-20 percet kell hozzá sétálni, de bőven megérte. Több év kihagyás után került idén vissza a programba, és nagyon remélem, hogy innentől tartósan benne is marad.
Momentán udvar
Velük is külön cikkben foglalkoztunk, így most legyen elég annyi, hogy a legemlékezetesebb nem koncertjellegű programok itt voltak a Völgyben. A kötelező RögvEst mellett a Főhős is egyből belopta magát a szívünkbe, ahogy tulajdonképpen a társulat mindegyik produkciója. A lufikkal feldíszített, szuperül kinéző fáért külön pluszpontot érdemelnek. Bár a Palya-udvart is nagyon szerettük, ki lehet jelenteni, hogy méltó utódja lett.
MAO-Hajós András színpad & Hobo Klub
A két helyszínt az utolsó pillanatban vonták össze a szervezők egy váratlan fejlemény miatt, így a nyomtatott programfüzetben még nem is jól szerepeltek. Ebből akadt némi bonyodalom, például az elcsúsztatott kezdési időpontok miatt, de egyébként jól megfért egymás mellett a két (vagyis három) fél. Annál is inkább, mivel a Modern Art Orchestra vezetője, Fekete-Kovács Kornél Hobo zenekarának is tagja.
Az új helyszínnek választott Gástya-árok előnye, hogy sokkal központibb helyen van, mint a Kapolcs szélén található Malompart vendéglő, ugyanakkor időnként rossz volt, hogy a zúzósabb Hobo-dalok nagyon áthallatszottak a szomszédos Gólya-udvarba. Mindazonáltal szerintem jobb lenne, ha jövőre is itt maradna, mintha visszakerülne.
Muharay-udvar
A Folk udvar mellett jó ideje ez a népzenék és a táncházak központja a fesztiválon. Idén Sebestyén Márta volt a házigazda, tíz nap alatt gyakorlatilag az összes magyarlakta tájegység hagyományait megelevenítették. Az utolsó napra pedig egy különleges esemény is jutott: Kurdi Gáborné Bözsi nénit, a legidősebb kapolcsi születésű lakost köszöntötték 100. születésnapján – nemcsak virággal, de még meg is táncoltatták!
Harcsa Veronika udvar
Idén a sok ütközés miatt nem tudtunk itt annyi időt tölteni, amennyi jó programot kinéztünk előzetesen, de a Random Trip csapata például szokásosan remek bulit csinált, mások mellett Jónás Vera, MC Kemon, Big John Whitfield, Farkas Izsák, na és persze Harcsa Veronika részvételével.
Elevenkert
Az amúgy Szentendrén működő Elevenkert stábja idén harmadik alkalommal szervezett saját színpadot a taliándörögdi óvoda kertjében. Főleg a kevésbé ismert, underground-alternatív nevekre mentek rá, de volt azért pár ismertebb fellépő is a programban, például az ef Zámbó Happy Dead Band, vagy utolsó nap a kistehenes Kollár-Klemencz László legesleges című műsora, amit már a Müpában is bemutattak.
És rajtuk kívül is csupa remek zenekar: Pluto, Presszó Tangó Libidó, Sajnosbatár, Colombre Band, Vasárnapi Gyerekek, Wakachuka, Quarktett, az erdélyi Funkorporation, és még hosszan lehetne sorolni. Napközben pedig az improvizációs Song-óra csoport zenei, illetve a Nem Privát Színház dráma workshopjai töltötték ki az időt. Újdonság volt, hogy a színpad előtti területet ponyvával fedték be, ami főleg az első hétvégi vihar idején tett jó szolgálatot.
Gólya
Itt volt meg leginkább a budapesti romkocsma-fíling, de mégse ugyanúgy: falusi verzióban, szalmával felszórt terepen. Az Elevenkerthez hasonlóan nem túl ismert, de annál szimpatikusabb együttesek koncerteztek, például a Mayberian Sanskülotts, a Stukker, a Butterfly Effect, vagy a hatalmas tömeg előtt ezzel arányos méretű bulit csapó Csaknekedkislány. Délutánonként pedig filmklub és beszélgetések kerültek terítékre. És finom volt a kenyérlángos.
Ez a fotó a Gólya Fb-oldaláról van
Kolics-borudvar
Nem hivatalos helyszín Taliándörögdön az Elevenkerttel szemben, de annál nagyobb ott az élet. Délutánonként Matemorfózis címmel érdekes ismeretterjesztő előadások, éjszakánként pedig szinte mindig óriási örömzenélések vannak. Spontán formációk alakulnak ki a lehető legkülönfélébb felállásban, és játszanak mindent, ami eszükbe jut: Cseh Tamást, Kispált, bluesokat, vagy bármit. Itt még az utolsó napon is hajnalig tartott a buli, amikor már jóformán minden más hely bezárt a fesztiválon. Ráadásul az árak is ellenállhatatlanok (80 forint a rizling és a chardonnay decije, egy házmester 280-ból kijön), és akkor a kiszolgálásról még nem is beszéltünk.
Hello Wood falu
Bár a Hello Wood tavalyhoz hasonlóan ismét a Kapolcs és Vígántpetend közötti Csórompusztán tartotta éves nemzetközi alkotótáborát, az elkészült installációkat a fesztivál indulása előtt átszállították az utóbbi falu határába. Az idei koncepció maga a falu volt, így ez a helyszín több mint ideális.
A műalkotások egy kistelepülés jellemző épületeit modellezték, a kocsmától a templomon át a piacig. Múltkor felróttam, hogy hiányoznak a magyarázó szövegek, így a mögöttes üzenet a laikus szemlélőknek nem biztos, hogy átjön – nos, szerencsére ezt a problémát is orvosolták, részletes kifejtő táblák voltak mindegyik installációra rögzítve.
Kék Abrosz
Pár éve indult a kezdeményezés, hogy a helybéliek a saját maguk által megtermelt élelmiszerekből főzzenek, és lássák vendégül a fesztiválozókat. Idén már 8-10 körüli ilyen lehetőség volt Kapolcson és Taliándörögdön. Az egész nagyon szimpatikus: egyrészt minőségi alternatívát nyújt az unásig ismert lángos-hamburger-hotdog felhozatalhoz képest, másrészt nem is drágább: a főételek árai többnyire 700 és 1000 forint között mozogtak. Bár az adagok néha talán kicsit kisebbek voltak a kelleténél, összességében így is sokkal szívesebben ettünk ezeken a helyeken, mint máshol.
+1: Időjárás
Az első két napon igazi kánikula volt, majd szombat este megérkezett a hidegfront, rövid ideig tartó, de elég intenzív vihar kíséretében. Utána szerencsére nem sokat esett, koncertek közben szinte egyáltalán nem, viszont nagyon lehűlt az idő. Nappal is minimum pulóveres-hosszúnadrágos, de inkább széldzsekis szintre, éjjel pedig kimondottan hideg volt. Sokszor még úgy is fáztunk, ha minden hozott ruhánkat magunkra vettük. Hét közepétől újra fokozatosan emelkedett a hőmérséklet, és a második hétvégére ismét igazán nyáriassá vált. Összességében nincs okunk panaszra ilyen téren, pár kellemetlenséget leszámítva, lehetett volna sokkal rosszabb is.
Már létrehozták a jövő évi Művészetek Völgye Facebook-eseményét is, ITT tudtok csatlakozni. Mi biztosan nem tervezünk semmi más programot arra a tíz napra.
(További képeket IDE KATTINTVA nézhettek meg.)
Ha te is szereted a Völgyet, oszd meg ezt a cikket!
