Tilos volt, mégis rajzoltak női aktokat Rembrandt rajziskolájában
Rembrandt halálának 350. évfordulója alkalmából nyílt kamarakiállítás a Szépművészeti Múzeumban. A tárlat különlegessége, hogy Rembrandtot, mint mestert és tanítót állítja a középpontba. A kiállításon így lehetőségünk volt összehasonlítani a mester és tanítványai rajzait, rézkarcait.
Mi már bepillantást nyertünk Rembrandt műhelyének működésébe. Mutatjuk mi vár rád.
Ha Rembrandt festményeire vagy kíváncsi, akkor ez nem a te kiállításod, ha viszont érdekel, hogyan működött a mester 17. századi rajziskolája, akkor mindenképp ott a helyed ezen a hiánypótló tárlaton. A kamarakiállítás körülbelül 40 rajzot és rézkarcot mutat be, amelyen nyomon követheted Rembrandt festészetről vallott elveit, megismerheted rajztechnikáját és a módszert, amellyel átadta tudását tanítványainak.
Rembrandt műhelye amolyan szabadiskolaként működött, ahová többnyire már előképzettséggel rendelkező művészek jelentkeztek. Csaknem ötven feljegyzett tanítványáról tudunk, akik Rembrandt mellett tökéletesítették tudásukat.
A tanítványok igyekeztek teljesen elsajátítani Rembrandt stílusát, és a mesterrel megegyező rajztechnikát alkalmaztak: lavírozott toll- vagy ecsetrajzot készítettek, túdtollat, nádtollat, barna tintát, fekete és vörös krétát használtak. A felesleges vonalakat fehér fedőfestékkel javították, Rembrandt pedig vastag nádtollal korrigálta rajzaikat.
16. századi velencei művész Rembrandt korrektúrájával: Dombos táj házakkal és vízimalommalRembrandt arra bátorította tanítványait, hogy ne másolják, inkább készítsenek variációkat rajzairól
Ferdinand Bol Rembrandt egyik rajzából kiindulva saját változatot készített Sámson születésének történetéről. Kifejező rajzstílusa és fény-árnyék használata miatt rajzát a gyűjtők sokáig Rembrandt alkotásának tartották.
Ferdinand Bol: Az angyal megjelenik Manoahnak és feleségénekA kiállításon megtudtuk, hogy Rembrand tükör segítségével tudatosan vizsgálta a saját arcán megjelenő érzelmeket. Saját arcáról készült rézkarcait a tanítás során is felhasználta. Portréfestői sikereit elsősorban annak köszönhette, hogy modelljeit “mozgásban” vagyis foglalkozásuk gyakorlása közben mutatta be, amivel rendkívül életszerű hatást tudott elérni.
Rembrandt azt vallotta, hogy nem az idealizált szépségű test, hanem a szabálytalan, az emberi az ábrázolásra méltó.
Családtagjairól is számtalan képet készített. Az alábbi képén a művész anyját ábrázolta, kezén kirajzolódnak a ráncok, jól láthatjuk az idős ujjak deformációit. A Gerrit Dounak tulajdonított festményen ugyanez az arc tűnik fel.
Gerrit Dounak tulajdonítva: Rembrandt anyja
Rembrandt: Rembrandt anyjaRembrandt élettársát is megörökítette. Az alábbi kép modellje nagy valószínűséggel Hendrickje Stoffels, Rembrandt élettársa, akit 1654-ben kiközösített az egyház, mert vadházasságban élt a festővel. A kályhán feltűnő Bűnbánó Madonna alakja erre az eseményre utalhat, ahogy a gesztus is, amellyel a fiatal nő a papucsra - a könnyűvérűség szimbólumára - tapos.
Rembrandt: Kandalló mellett ülő női félaktA 17. században egyébként tilos volt a ruhátlan női modellek alkalmazása. Hivatalosan csak a fedetlenül hagyható testrészeket: kezet, lábat, esetleg vállat tanulmányozhatták. Rembrandt műhelyében az 1640-es évektől azonban lehetősége nyílt a tanítványoknak férfi és női modellek rajzolására is. A férfi aktokhoz egymásnak pózoltak,
a női aktokhoz utcalányokat kért fel.
Rembrandt tanítványa: Férfiakt tanulmány
Rembrandt: Női akt nyíllal
