The Escort: A független Pretty Woman nagyon vicces
2016-ban készült ez a szuper vígjáték, ami csak most jutott el hozzánk. A film sztorija egyszerű, olyannyira, hogy akár bugyuta B-mozit is sejtethetne: egy jóképű, nagy öniróniával és komoly szexfüggőséggel rendelkező újságírót (Michael Doneger, ő a film egyik forgatókönyvírója is) kirúgnak az állásából, ezért kénytelen munka után nézni. A stagnáló nyomtatott sajtóban azonban nem igazán talál melót, mindössze egyetlen hajszálba kapaszkodik: az egyik nagynevű újságnál kap egy lehetőséget, hogy megmutassa, mit tud, és írnia kell egy olyan cikket, amit tutira elolvasnak majd az emberek.
Ekkor ugrik be neki, hogy pár nappal korábban egy fényűző hotel bárjában találkozott egy lánnyal, egy bizonyos Victoriával (Lyndsy Fonseca), aki nem sokáig titkolózott:
elárulta, hogy ezer dollárba kerül egy órára, de nem szimpla prosti, hanem escort, azaz a szolgáltatása igényesebb és szélesebb körű, mintha egyszerűen csak szobára mennének.
A srác akkor nemet mond neki, mivel nem engedheti meg magának, ám később visszatér a helyszínre, hátha találkozik a lánnyal. Így is történik, és gyorsan kiderül, hogy a csajt nem is Victoriának hívják, hanem Natalie-nak, és hogy nem is olyan számító és rideg, mint az első találkozásukkor. Gyorsan meg is egyeznek: Mitch vele tarthat a találkáira és tisztes távolságból figyelheti, mi történik, így mindenki megkaphatja, ami jó neki – a srác meg tudja írni a cikkét, mert rendesen gyűjthet anyagot hozzá, a lány pedig végre nem egyedül nyomul az éjszakában, és lesz valaki, aki - ha távolról is,- de vigyáz rá.
Így esik meg, hogy a szexfüggő Mitch, akinek korábban minden napja abból állt, hogy a mobilján lévő szexrandi-appon jelentkező csajokkal „futott össze”,
egy este egy hotel folyosóján találja magát és azt hallgatja, ahogy bent a csodaszép escortlány imitálja az orgazmust.
Mert Natalie bizony gyönyörű, ráadásul nagyon érdekes a története: a Stanfordon végzett, mégis az escortkodás mellett döntött, mert nem tudta rendesen eltartani magát. A történet az elvárt romantikus vígjátéki sablonok mentén alakul, ezzel kapcsolatban a trailer sem árul zsákbamacskát. Tehát adott két szimpi főhős, akiknek drukkolunk, hogy összejöjjenek, és ha összejönnek – azért azt nem árulom el, hogy tényleg megtörténik-e, – nagyon fogunk örülni neki, mivel megkedveltük őket.
A film abból a szempontból is érdekes, hogy nem rejti véka alá a prostitúcióval kapcsolatos kérdéseket, és egészen őszinte válaszokat ad rá: Natalie sokszor szenved ebben a szerepben, és noha egymást váltják a komikus és bizarr helyzetek, igenis veszélyes munka, amit végez - és a legmélyén igazi nihil.
A vígjáték nem a sztori miatt működik elsősorban, hanem a szuper forgatókönyv, a színészközpontú rendezés és a két remek színész miatt. A párbeszédek viccesek, a humor sokszor kellemesen intellektuális, sőt, önreflektív – például amikor Natalie karaktere lenézően nekiszegezi Mitch-nek, hogy ő tutira egy csomószor látta a Pretty Womant.
A prostis alapfilm, a Micsoda nő egyébként többször visszakacsint a történetben, de mindig csak leheletnyire, és okos főhajtásként.
Reméljük, hogy a rendező, Will Slocombe nevét a későbbiekben is halljuk majd még, hiszen kifejezetten üdítő, kedves és szellemes komédiát készített, sok szívvel, őszinteséggel. Igazi jópofa év végi filmélmény.
