JÖVŐ
A Rovatból

Testközelből tapasztalhattam meg, hogy a klímaváltozás már most élet-halál kérdése – Döbrösi Laura a kenyai útjáról mesélt

Döbrösi Laura 9 napot töltött Kenyában egy Climate of Change című klímavédelmi program magyar nagyköveteként. Az út során olyan helyekre vitték őket, ahol a leginkább látni lehet a klímaváltozás hatásait.
Fartek Patrícia - szmo.hu
2022. május 31.



Döbrösi Laurát a legtöbben színésznőként ismerik, több magyar sikersorozatban és színházi darabban is láthattuk már. Nemrég mutatták be A te anyád című darabot a PopUp Produkcióval. Mindemellett viszont Laura lelkes környezetvédő, klímaaktivista, aki nemcsak azért dolgozik, hogy a saját ökológiai lábnyomát csökkentse, hanem azért is, hogy az emberek figyelmét felhívja a klímaváltozásra. Áprilisban pedig egy Climate of Change című klímavédelmi program magyar nagyköveteként kilenc napot töltött Afrikában különböző országokból érkezett diákokkal. Most az élményeiről, tapasztalatairól mesélt nekünk.

– Nemrég kilenc napot töltöttél Kenyában egy klímavédelmi program keretein belül. Először is mesélnél erről a programról?

– Ez egy európai uniós DEAR program (fejlesztés, edukáció és figyelemfelkeltés céljából szervezetett program), amiben 13 ország vesz részt és 3 évig tart. Magyarországról a Baptista Szeretetszolgálat bonyolítja le, én pedig kommunikációs nagykövetként veszek részt benne. A program középiskolás és egyetemista diákoknak szól, olyanoknak, akik például politikai, jogi pályára készülnek, tehát potenciálisan a jövő döntéshozói lehetnek. Ezek a diákok érzékenyítő workshopokon, vitaversenyeken és egyéb programokon vehetnek részt, és olyan országokba juthatnak el, ahol központi kérdés a klímamigráció. Tehát, ahol a klímaváltozás már olyan mértékű, hogy az ott élő embereknek akár az otthonukat is el kell hagyniuk, mert például nincs víz, óriási a szárazság stb. Ilyen például Kenya is, ahová a program keretei között eljutottunk. Ketten voltunk Magyarország képviseletében Kiss Fannival, aki a Közszolgálati Egyetemre jár, és magyar oldalról ő szerepelt a legjobban az ősszel, Brüsszelben megrendezett vitaversenyen.

– Miről szólt a kenyai utazásotok, milyen programokon vettetek részt?

– Kilenc napot töltöttünk Kenyában. Az ország különböző pontjaira utaztunk, és többek között olyan közösségeket látogattunk meg, akik teljesen hagyományos módon élnek. Egy helyi utazási iroda segített nekünk, akik fenntartható turizmussal foglalkoznak, és direkt olyan helyekre vittek minket, ahol a leginkább látni lehet a klímaváltozás hatásait. Voltunk például az ogiek közösségnél, akik az őserdőben élnek, de meglátogattuk a maszájokat is, akik elképesztő ellenállóképességről tesznek tanúbizonyságot, a legszárazabb pusztákon élnek, ahol szinte növények sincsenek és napi több kilométert sétálnak ivóvízért. Olyan emberekkel találkoztunk, akik nagyon minimális modernizációval élnek. A minimális modernizációt nem úgy értem, hogy teljesen el vannak szigetelve, okostelefonja például mindenkinek van. Ugyanakkor hagyományos módon élnek: kis faházakban, sokszor áram nélkül, tűzön főzve, saját magukat látják el, pont, mint száz évvel ezelőtt. Emellett több helyi kis vállalkozást is meglátogattunk.

Voltunk például egy mézfinomítóban, amit két 25 éves nő álmodott és valósított meg, ami kenyai viszonylatban egy valódi feminista sikertörténet. De ültettünk őshonos fát is a Mau erdőben, az ogiek törzs otthonában.

Az 1900-as években, a nagy vasútépítéskor a kormány elkezdte kivágni az őshonos fákat, hogy helyette invazív, gyorsan növő fajokat ültessenek, ezzel elpusztítva az erdőt. Örülök, hogy egy apró fácskával részt vehettem az erdő helyreállításában.

– Milyen volt európai fiatalként belecsöppenni ebbe a világba?

– Kenya gyönyörű és barátságos ország, felemelő ott lenni. Ugyanakkor nagyon sokkoló volt látni, mennyire máshogyan is élnek emberek, mint mi itt, Európában. Gondoltam persze, hogy durva lesz, hiszen kulturálisan tekintve még soha nem voltam ennyire messze az otthonomtól. De ez az utazás minden elképzelésemet felülmúlta. Elképesztő élmény volt, a szervezésnek hála olykor egész napokat el tudtunk tölteni olyan emberekkel, akik tényleg szorosan együtt élnek a természettel, kiszolgáltatva az éghajlat szeszélyeinek, de élvezve az állatok, növények barátságát.

– Mi volt a legnagyobb hatással rád?

– Két fontos dolgot fogalmaztam meg.

Az egyik, hogy felelősnek éreztem magam, mikor láttam, hogy mi történik Afrikában. Ezek az emberek úgy élnek, ami számunkra elképzelhetetlen. A vidéki, sivatagos területeken nincs vezetékes víz, a folyók és a tavak a vízforrás az emberek számára. Kenyában egy évben normális esetben is csak háromszor esik az eső, és ebből az elmúlt 3 évben kettő kimarad a klímaváltozás miatt.

Idén a tavaszi eső is elkésett vagy másfél hónapot.

Ha ez így megy tovább, az ott élő emberek szomjan halnak. Tehát testközelből tapasztalhattam meg, hogy a klímaváltozás ott konkrétan már most élet-halál kérdése.

Nálunk is aszály van, tudom, de számunkra ez egy megoldandó probléma, a megoldás pedig pénz és infrastruktúra kérdése, ami Kenyával ellentétben Európában rendelkezésre állhat.

A másik, ami nagyon meghatározó volt számomra, hogy elgondolkodtam, mi is az élet, mit nevezünk életnek? Azt, amit mi itt csinálunk, ahogyan mi itt élünk, pazarlóan és odafigyelés nélkül? Vagy azt, ahogy ők élnek? Egyszerűen, összhangban a természettel, minden felesleges dolog nélkül. Ismerik a növényeket, a világot, ami körülveszi őket.

Igen, az aszály óriási probléma, láttam, hogy mennyire várják az esőt, de nem pánikolnak, nem panaszkodnak és nem adják fel! Mindenből kihozzák a maximumot, megtanultak alkalmazkodni. Egyik nap az ember őserdővel felépített szimbiózisába tekinthettem be, másnap azt láttam, hogyan lehet 47 fokban árnyék és releváns növénytakaró nélkül, sivatagos helyen állatokat tartani. Mindeközben mi itt Európában elképesztő komfortban élünk, elszigetelve a természeti körülményektől, háztartásunk Svédországban és Olaszországban, két teljesen másik klímában szinte ugyanolyan, és mindezt civilizációnak hívjuk.

Magunk köré építettünk egy világot, és elfelejtettük, hogy egyébként az emberi fajnak az a legjobb tulajdonsága, hogy rendkívül ellenálló és képes alkalmazkodni a természethez.

– Azt tudom, hogy a hétköznapokban már a kenyai utazásod előtt is nagyon odafigyeltél a környezetvédelemre. Változtattál valamin azóta?

– Korábban azt hittem, hogy a környezetvédelem arról szól, hogy a természetet meg kell védeni az emberektől. Most már úgy látom, hogy a környezetvédelem igazából az élet védelme.

Nem a bolygó fog meghalni, hanem emberek, akik a klímaváltozásnak kitett területeken élnek. Ezért már azt gondolom, hogy a környezetvédelemmel nem a bolygónkat védjük meg, hanem az embertársainkat, akiknek tényleg az életük múlik azon, hogy hány Celsius-fokkal emelkedik a hőmérséklet a következő években.

Sokkal fontosabbnak látom továbbá az erdők szerepét. Afrikában eleve nagyon kevés van, a legtöbbet fakitermelés céljából kivágták, viszont az erdők klímaszabályozó szerepe iszonyú fontos. Ezért is szeretnék nagyon rákapcsolni, hogy erre minél több ember figyelmét felhívjam, és hogy a döntéshozókat is arra sarkalljuk, hogy ésszel csináljuk a fakitermelést itt Európában. A kenyai utazásom után sokkal árnyaltabban látom az egyén ökolábnyomáért történő aggodalmaskodás kérdését is.

Komolytalannak tűnik, hogy az a legnagyobb problémám, hogy lehetőleg ne termeljek műanyag szemetet. Nem azt mondom, hogy holnaptól nem érvényes az, hogy ne vegyünk műanyagot, ne dobjunk ki műanyagot. De például találkoztam olyan közösségekkel, akik mézeket, krémeket készítettek és árultak, viszont semmi esélyük nincs ezeket üvegbe csomagolni, mert a műanyag olcsóbb. Innentől kezdve, úgy gondolom, hogy sokkal többet segítek, ha például egy boltban nem a bio, Németországból származó mézet veszem meg, amit üvegben kínálnak, hanem mondjuk az Afrikából, a helyi közösségektől érkezőt, amely vásárlásnak talán nagyobb lesz az ökolábnyoma, de egy fontos ügyet és valóban bajban lévő embereket támogatok, ha azt a terméket választom.

– Azt már az elején említetted, hogy ez az utazás egy uniós program keretein belül valósult meg, amiben főként fiatalok vettek részt. Hogy látod, hogyan állnak a klímaváltozás kérdéséhez a fiatalok most?

– A fiatalokon azt látom, hogy nagyon is érzik ennek a témának a súlyát, és szeretnének tenni a klímaváltozás ellen.

A program keretein belül egyébként elindult egy petíció is, ami a klímaigazságosságról szól. Arról, hogyan hozzunk olyan jogszabályokat, amik által odafigyelőbb, érzékenyebb társadalomban élhetünk. Ennek az egyik pontja például az, hogy be kellene vonni a fiatalokat a klímaváltozással kapcsolatos döntéshozatalba. Szerintem ez egy nagyon jó dolog lenne, már csak azért is, mert az ő jövőjükről van szó, amiről jelenleg olyan emberek döntenek, akik - mire a klímaváltozás igazán beérik - már nem is biztos, hogy élni fognak.

Láttam, hogy a fiatal diákokon milyen mély benyomást hagyott a tanulmányút, ezért is mondom, hogy elképesztően hasznos és tanulságos volt. Persze, lehet kritizálni a repülőjegy ökolábnyomával, viszont szerintem ha minden ember egyszer elutazna egy ilyen útra, és megtapasztalná, ami ott van, akkor utána teljesen más lenne a klímaváltozáshoz való hozzáállásunk. Aki viszont ezt hirtelen nem teheti meg, az is tud segíteni azzal, ha aláírja a program petícióját. 2022 novemberében lesz a következő ENSZ klímacsúcs, ott szeretnénk átadni a dokumentumot a világ vezetőinek, hogy lássák: az európai polgárok a klímaigazságosságra szavaznak.

Ha szeretnéd aláírni a petíciót, IDE KATTINTVA megteheted.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Hevesi Kriszta: az AI illúziókkal töltheti ki a kapcsolati hiányt, már a szex fizikai megélésére is lusták vagyunk
A szakpszichológus az AIToday-nek fejtette ki, miért tart attól, hogy egyre többen használnak kommunikációs maszkot az ismerkedés során. Az AI még a valódi, szenvedélyes szeretkezéseket is egyre inkább kiölheti az életünkből, és növeli az elidegenedést.


Az intimitás új korszakában az algoritmusok diktálják a szerelmi elétünk szabályait. Segítenek bemutatkozó szövegeket írni, üzeneteket fogalmazni, párkapcsolati tanácsokat adni, sőt sokak számára már bizalmas beszélgetőpartnerré vagy akár érzelmi társsá válhatnak. A mesterséges intelligencia a munkánk után a magánszféránk felé is utat talált: az algoritmusok jelenléte alapjaiban változtatja meg azt, hogyan ismerkedünk, miképp ápoljuk a párkapcsolatainkat, sőt, azt is, ahogy az intimitást megéljük.

De milyen következményekkel jár, ha a gép hús-vér emberek közé áll, és átveszi a flörtölésben, a bizalmas beszélgetésekben vagy akár a szexualitásban játszott emberi szerepeket?

Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológiai szakpszichológussal, az ELTE PPK egyetemi docensével, aki az AIToday.hu-nak részletesen kifejtette az AI intim kapcsolatainkra gyakorolt lehetséges hatásait, az ezzel kapcsolatos kutatások - helyenként kifejezetten sokkoló - eredményeit, valamint saját szakmai álláspontját. A szakértő azt mondja, a chatbotok átformálják a másik ember felé támasztott elvárásainkat, és akár a legalapvetőbb humán képességeinket is tompíthatják.

— Egyre többen használják a mesterséges intelligenciát társkereső tanácsadóként: segít bemutatkozó szöveget és üzeneteket írni, sőt egyesek bensőséges társalgásra vagy romantikus kapcsolatra is használják. Pszichológiai szempontból mi történik akkor, amikor egy algoritmus betolakodik az ismerkedés és a párkeresés legintimebb szakaszaiba?

 — Az emberi kapcsolatokban eleve nehéz a kezdeti, megismerkedéskor mutatott „szebbik arcunk” fenntartása hosszú távon, amennyiben pedig egy gép formálja ezt, végképp megugorhatatlan szakadékot alakíthatunk ki a látszat és a valóság között. A fiataloknál már eddig is problémát jelentett a jól bevált „chat-nyelv” után személyes találkozáskor a beszélgetés, hiszen társas készségeink is – éppúgy, mint a személyes ismerkedés – „használat hiányában” elkopnak.

Az okos eszközök már helyettünk számolnak, tájékozódnak, emlékeznek – ha még a randizás kezdeti lépéseit is átadjuk nekik, egyre kevesebb részünk lesz a másikkal kialakított közelség érzés elérésében.

Hogy mennyire elterelhetőek vagyunk a sokkal ingergazdagabb vizuális képeket kínáló internet világa által, jelzi az a sajnos gyakori jelenség, amikor a társaságban töltött közös idő nagy részét is az okos eszközeinkre fordított figyelem teszi ki.

— Lehet-e valódi érzelmi kötődést kialakítani egy mesterséges intelligenciával? Vagy csak elhisszük, hogy valódi érzelmi kötödést alakítottunk ki vele?

— Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy kommunikációnk technológiai eszközökön keresztül zajlik, hogy innen már csak egy lépés annak elfogadása, hogy a másik oldalon nem is egy ember, hanem akár a mesterséges intelligencia áll. Ez különösen akkor válik csábítóvá, ha az AI legalább olyan kedves, sőt gyakran még megértőbb, támogatóbb és érzelmileg kielégítőbbnek tűnő válaszokat ad, mint egy hús-vér társ. Sok esetben éppen azokat a reakciókat nyújtja, amelyekre a felhasználó a leginkább vágyik, hiszen

a generatív mesterséges intelligencia egyik alapvető célja, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjon a felhasználó igényeihez – beleértve az érzelmi szükségleteit is.

És hogy valójában mennyi érzelmet tud egy gép felénk viszonozni? Paraszociális kapcsolatoknak nevezzük azokat az egyoldalú kötődéseket, amelyek a kölcsönösség és az intimitás illúzióját keltik – az AI azonban a folyamatos interakciók révén még inkább egy valós viszony téves érzését keltheti a felhasználóban.

— Mit jelenthet az önbizalom szempontjából, ha valaki egy mesterséges intelligenciától kap folyamatos megerősítést? Segítheti ez az önértékelést, vagy veszélyes, ha valaki kizárólag egy algoritmustól vár visszaigazolást?

— Hevér Lóránt rendező éppen erről a folyamatról készített egy zseniális filmet, amelyet néhány hónap múlva mutatnak be itthon. A Szerető című lélektani drámában egy válságba került párkapcsolatba lép be a mesterséges intelligencia, és megadja a nőnek azt a figyelmet, amely eltűnt a kapcsolatából. A film fő kérdése:

megcsalásnak számít-e, ha valaki egy mesterséges intelligenciával alakít ki intim, érzelmi kapcsolatot?

A film is azt feszegeti, hogy mi, emberek, miközben szomjazzuk mások figyelmét, mennyire nem vagyunk képesek ugyanezt megadni a másiknak, és inkább elmondjuk a gondjainkat az AI-nak, mint egy másik embernek, mert félünk a kapcsolati veszteségtől. Én magam úgy látom, hogy ezt a hiányt, ezt a rést tudja az AI kitölteni, azonban egy nagyon veszélyes és illuzórikus módon, amely ráadásul azt eredményezi, hogy egyre távolabb kerülünk egymástól. Összességében növeli az elidegenedés érzését, károsítja a mentális egészséget és a valódi emberi kapcsolatokat.

— A chatbot mindig elérhető, figyelmes, nem utasít el, és személyre szabható. Átalakíthatja ez az elvárásainkat a valódi emberi kapcsolatokkal szemben, amelyekben nem minden szép és jó?

— Egy 2024-es kutatás alapján az amerikaiak 20 százaléka már folytatott flörtölő beszélgetést chatbottal, egy 2025-ös reprezentatív felmérés pedig azt az eredményt hozta, hogy a kapcsolati AI-partnereket használók 42 százaléka szerint könnyebb az AI-jal beszélgetni, mint valódi emberekkel, 43 százalékuk szerint jobb hallgatóság, és 31 százalékuk pedig úgy érzi, hogy az AI jobban megérti őt, mint más emberek. A mesterséges intelligenciával csevegők 33 százaléka szexuális izgalmat keres itt, a fiatal felnőttek 44 százaléka szerint az AI-képek vonzóbbak lehetnek, mint a hús-vér emberek, valamint a húszas éveikben járó fiatalok közül minden negyedik személy romantikus vagy szexuális célból használja a technológiát. Összességében tehát az erre fogékony és/vagy magányos személyek nagyfokú nyitottságot mutatnak az AI-partnerek iránt, amely kapcsolatok ráadásul ugyanazokat a neurokémiai és dopamin válaszokat váltják ki a felhasználóból, mint a nagyon kielégítő és jutalmazó emberi viszonyok.

— Az AI-társak gyakran emlegetett előnye, hogy csökkenthetik a magány érzését. Van tisztán – a felhasználó által is – észrevehető határ a chatbot, mint hasznos érzelmi támasz, és aközött, hogy valaki elkezdi kiváltani vele a valódi emberi kapcsolatokat?

— A BBC Loneliness Experiment 237 ország részvételével vizsgálta a magányosság témakörét, és az eredményeik szerint az individualista kultúrákban ez leginkább a fiatal korosztályt érinti. A mesterséges intelligencia által kínált kapcsolatok azt ígérik, hogy gyógyírt jelentenek a magányosságra, azonban minél több időt tölt valaki ebben az antropomorf, vagyis emberi tulajdonságokkal, érzelmekkel, szándékokkal és személyiséggel felruházott, a felhasználó által tökéletes partnerré alakított AI-társsal, annál inkább hozzászokik ennek kockázat- és ítélkezésmentes biztonságához és kényelméhez. Az elmúlt 10-15 évben egyre több tanulmány foglalkozik a fejlett országokban, kiemelten az USA-ban, Nyugat-Európában, Japánban tapasztaltható szexuális recesszió jelenségével.

Az emberek ritkábban élnek szexuális életet – a legerősebb csökkenést a 18-24 éves férfiaknál találták –, a Z generáció később kezd el randizni, idősebben veszíti el a szüzességét, kevesebbet jár társaságba, viszont több időt tölt a képernyő előtt.
A teljes egészében és ingyenesen az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában Hevesi Kriszta arra is kitér, hogy

- milyen veszélyeket lát abban, ha az emberi intimitást AI-partnerekre cseréljük,

- az AI miként gyengítheti tovább a személyes kapcsolódás képességét,

- milyen következményei lesznek, ha a társkeresőkön AI-jal írjuk meg a bemutatkozást vagy akár a flörtölő üzeneteket,

– hogyan alakítják át az AI-vezérelt társkereső alkalmazások algoritmusai az ismerkedési szokásokat, és miért hasonlítanak egyre inkább jutalmazásra épülő videojátékokhoz,

- összességében mit veszíthetünk pszichológiai szempontból, ha egyre mélyebb érzelmi és intim kapcsolatot alakítunk ki a mesterséges intelligenciával.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Budapest főtájépítésze: Ha leáll az öntözés, 30–50 év munkája mehet kárba, akár pár hét alatt
Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze a kormányzati locsolási tilalommal kapcsolatos félreértésekre reagált. Szerinte a városi zöldfelületek öntözésének leállítása a természetes hűtőrendszer összeomlásához vezetne.


Káros, ha a politikusok azt hiszik, vagy azt sugallják, hogy a vízgazdálkodási és környezeti rendszerek egyik napról a másikra átalakíthatóak, erről beszélt Bardóczi Sándor az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.

Budapest főtájépítésze szerint a miniszterelnök felhívását, hogy ne locsoljunk, sokak félreérthették. A pazarló öntözést kerülni kell. Célzott locsolásra viszont továbbra is szükség van, különben évtizedek munkája mehet tönkre. Szerinte a kormányzati kommunikáció szerencsétlen volt. Olyan háttéranyagra épült, amely vízhiány esetére szól, csakhogy Budapesten van víz.

A főtájépítész kifejtette, hogy a fővárosi vízellátó rendszer túlméretezett. A mai lakosságszámhoz és fogyasztási szokásokhoz képest is.

„A 80-as években kiépült rendszer azt feltételezte, hogy már két és fél millióan leszünk, és nagyjából úgy használjuk a vizet, ahogy akkor, vagyis nagyon pazarló módon” – magyarázta.

Hozzátette, hogy ehhez képest ma jóval kevesebben élnek a városban, és a modern háztartási gépeknek köszönhetően a vízfogyasztás is sokkal takarékosabb.

Szerinte éppen ez a tartalék teremti meg a lehetőséget, hogy a város ne hagyja veszni a zöld infrastruktúráját. „A városnak még mindig a 65 százalékát zöldfelületek borítják, ezt nagyon sokan el szokták felejteni. Ötezer hektárnyi erdőnk van például.”

Bardóczi Sándor a zöldfelületek hűtőhatásáról beszélt: „Ezek a város legnagyobb természetes légkondicionáló berendezései, amelyek vízzel működnek. Vizet táplálunk be azért, hogy elpárologtassák, és ezzel megszüntessék a hősziget jelenséget, és kevesebbet kelljen használni a klímát”.

Figyelmeztetett: ha leáll az öntözés, 30–50 év munkája mehet kárba. Szerinte ez akár néhány hét alatt megtörténhet.

Azt is hozzátette, hogy a tűzveszély is egyre nagyobb, Spanyolországban például már riadót fújnak, ha a hőmérséklet 30 fok fölé megy és a szél sebessége meghaladja a 30 km/órát, és Magyarország is ennek a határán van.

A szakember szerint a locsolásnál rangsorolni kell. Először az angol pázsitot érdemes elengedni. „Arra kell berendezkednünk, hogy sokkal inkább száraz gyepeket fogunk látni, akár a közparkokban is.”

Bár a kiégett gyep nem szép látvány, mégis fontos szerepe van. „Nagyon hatékonyan takarja a talajt, és ha van pára vagy harmat, azt csapdába ejti, átnedvesíti egy kicsit a talajt, és legalább a talaj felső, mikrobiom rétegét védi a kiszáradástól” – mondta. Épp ezért „a gyepeket is kell valamennyire locsolni, de nem azért, hogy szép zöldek legyenek, hanem azért, hogy a talaj felső rétegét megóvjuk a teljes kiszáradástól.”

A fiatal fákat szerinte különösen védeni kell.

„A fiatal fák az első öt évben, a begyökeresedés időszakában nagyon érzékenyek, életben kell tartanunk őket, hiszen ők a jövő árnyékai. Egyáltalán nem hagyhatjuk őket magukra” – jelentette ki.

Bardóczi Sándor kitért a vízhiány kapcsán újra és újra előkerülő vízlépcsőépítés kérdésére is, amelyet rossz iránynak tart. „A Duna Magyarországon síkvidéki szakaszon folyik, itt nagyjából 7-8 métert esik 100 kilométeren, míg egy hegyvidéki szakaszon, például Ausztriában, 42 métert” - magyarázta.

Szerinte a Duna magyarországi, síkvidéki szakaszán a járulékos költségek óriásiak lennének. Ezért nem támogatja az ilyen beruházást. Emlékeztetett, hogy a Bős–Nagymarosi vízlépcső tervének megtérülését egy nemzetközi közgazdász csapat 200 évre becsülte.

Úgy véli, a vízmegtartásra és a vízszintemelésre más megoldások is léteznek, például a meder szűkítése szabályozó művekkel. „Rehabilitálni kellene a folyók menti, lefűződött mellékágakat is, hogy sokkal nagyobb víztestek legyenek.”

A főtájépítész szerint a tájhasználat megváltoztatására is szükség lenne.

„Ezeket a mély fekvésű területeket az 50-es években a magyar mezőgazdaság nagy büszkén lecsapolta, elvezette a vizeket. Most pedig csodálkozunk, hogy porzik a határ, és nincsenek belvizek” – mondta.

Úgy véli, az ökológiai kiegyenlítő felületek szabályoznák a helyi klímát. Szerinte így több esőfelhő keletkezne az Alföld felett. „Az Alföldön nem a leállított Országos jégkármérséklő rendszer (JÉGER) miatt nincsen eső, hanem azért, mert ezek az ökológiai kiegyenlítő felületek eltűntek.”

Kritizálta a mezőgazdasági támogatási rendszert is, amely egyszer a belvízkár, másszor az aszálykár miatt fizet, ahelyett, hogy a tájhasználat-váltást támogatná. „Támogathatná például, hogy bizonyos típusú területeket fölhagyjanak, és a tájhasználat-váltást segítsék.”

Úgy látja, a politika nehezen érti meg, hogy a tájépítészetben mások a szabályok. „Azt tudja megcsinálni egy kormány, amit az előző előkészített.”

„Egy tájépítész 50 évben gondolkodik. A legkisebb intervallum egy projektnél hét év, mert a tervezés, engedélyeztetés, környezeti hatásvizsgálatok és a tulajdonosi hozzájárulások mind időt visznek el. Ebben az a csapdahelyzet, hogy a politikusok négy évben tudnak gondolkodni.”

Bár léteznek előkészített tervek, mint például a Vásárhelyi-tervhez kapcsolódó víztározók, ezek hasznosítása is akadályokba ütközik. „Ezeknél a víztározóknál az történik, hogy szükségvíztározóként épültek ki, tehát nem vásárolták meg vagy nem kompenzálták azokat a gazdákat, akiknek a területén megépültek.”

Pedig a vízmegtartás nagyon fontos lenne. „A Mediterráneumban rendkívül sok víztartalmú levegő kering, és ez előbb-utóbb lecsapódik az Alpokban vagy a Kárpátokban, tehát ha jön egy nagy árvíz, azt meg lehetne fogni.” Bardóczi Sándor szerint ezeket a tárgyalásokat le kellene folytatni a tulajdonosokkal, hogy onnantől kezdve egy-egy terület vizes élőhely lesz.

A teljes beszélgetés

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
El Niño-jelenség: Különös folyamatokat észleltek az Atlanti-óceánon
Ritka időjárási jelenség, az úgynevezett atlanti „Niña” van kialakulóban a trópusokon. Bár a „La Niñához” hasonlóan az átlagosnál hidegebb tengerfelszín jellemzi, ezúttal nem a Csendes-, hanem az Atlanti-óceán egyenlítői térségében csökken jelentősen a víz hőmérséklete.


A Csendes-óceánon egy El Niño-jelenség erősödik. Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO) már arra figyelmeztetett, hogy a közelgő El Niño tovább emelheti a globális átlaghőmérsékletet és fokozhatja a szélsőséges időjárási eseményeket. A rekordmeleg tengervíz miatt egyenesen egy „szuper” El Niño kialakulásának esélye is felmerült.

Most azonban egy ritka és szokatlan légköri jelenség, egy úgynevezett atlanti Niña jelent meg az Atlanti-óceán trópusi vizein - ami nem összekeverendő a La Niñával, ami a Csendes-óceánon fordul elő.

A jelenségről, ami névrokonához hasonlóan szintén hidegebb tengerfelszíni hőmérsékletet okoz a Severe Weather Europe írt részletes elemzést.

Ennek a lényege, hogy

A meleg El Niño és a hideg atlanti Niña óceáni anomáliák légköri hatása kedvezőtlen, ellenséges környezetet teremt a trópusi viharok kialakulásához és megerősödéséhez.

Az európai meteorológiai központ (ECMWF) legfrissebb, augusztusra szóló előrejelzései is ezt támasztják alá. A modellek a hurrikánok fő képződési zónája fölött süllyedő légmozgásokat, magasabb légnyomást és az átlagosnál kevesebb csapadékot jeleznek.

Az előrejelzés szerint ez a száraz, stabil légkör a Karib-térségtől a Mexikói-öblön át egészen az Egyesült Államok keleti partvidékéig elfojthatja a heves trópusi viharok, például hurrikánok kialakulását az amerikai kontinensen.

Az elemzés kitér arra is, hogy a mostani csendesebbnek ígérkező szezon előrejelzést adhat az amerikaiak 2026/2027-es telére is. A tapasztalatok szerint az ilyen évek után gyakran gyengébb, töredezettebb poláris örvény alakul ki, ami hidegebb légtömegek betörését eredményezheti Észak-Amerikában.

Bár a hatás csökkenti a trópusi viharok számát a térségben, a kockázat sosem nulla.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
El Niño: 150 éve nem volt ilyen brutálisan erős a jelenség, 2027 lehet az eddigi legforróbb évünk
A kutatók szerint 150 éve nem látott erősségű El Niño van kialakulóban a Csendes-óceánon. Ez a globális felmelegedéssel kombinálva 2027-et a valaha mért legforróbb évvé teheti.


A Csendes-óceánban erősödő El Niño éghajlati jelenség az előrejelzések szerint legalább 150 éve a legerősebb lehet, és a következő évet szinte biztosan a valaha mért legforróbbá teheti – írja a Nature.

A Berkeley Earth nevű kutatószervezet klímatudósa, Zeke Hausfather szerint a legfrissebb modellek alapján a mostani esemény csúcsa az eddigi rekordot felülmúlja.

A szakértő egy sajtótájékoztatón arról beszélt, a mostani esemény az eddigi rekordot „igazán észvesztő mértékben” fogja felülmúlni.

A szakértő 14 különböző klímamodell eredményeit összevetve azt mondta, a csendes-óceáni vízhőmérséklet csúcsa körülbelül 0,8 Celsius-fokkal lehet magasabb a korábbi, 2015-2016-os rekordnál. Hausfather hozzátette: „nem zárható ki”, hogy a jelenség a globális felmelegedéssel együtt 2027-re akár 1,7 Celsius-fokkal is megemelheti a globális átlaghőmérsékletet az iparosodás előtti szinthez képest.

Ez a bolygót a párizsi klímaegyezményben rögzített 1,5 fokos küszöb átlépésének szélére sodorná

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) legfrissebb előrejelzése szerint négy az öthöz az esélye annak, hogy az év végére egy „nagyon erős” esemény alakul ki, és szinte biztos, hogy az El Niño-körülmények legalább 2027 tavaszáig fennmaradnak. A hivatal szakértői szintén úgy gondolják, hogy légkör és az óceán jelei egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy az eddig mért legerősebb El Niño-jelenség jöhet.

A rekordméretű éghajlati jelenség súlyos következményekkel járhat. A hőhullámok, aszályok, áradások, erdőtüzek és egyéb természeti katasztrófák miatt rengeteg ember élete kerülhet veszélybe, és komoly gazdasági károk keletkezhetnek, ami az egész világon éreztetni fogja hatását.

A Dartmouth College kutatója, Justin Mankin szerinta jelenlegi esemény akár 10 ezer milliárd dolláros veszteséget is okozhat a világgazdaságnak 2032-ig.

A szakértők úgy számolnak, hogy egy korábbi, 1997-98-as erős El Niño 5,7 ezer milliárd dolláros veszteséget hozott az azt követő években - tehát a mostani esemény még az anyagi kár mértékében is minden korábbit felülmúlhat.

Nyár elején a az ENSZ Meteorológiai Világszervezete bejelentette az El Niño kezdetét, és felkészülésre szólította fel a világ kormányait.

A tudósok körében egyelőre még vita tárgya, hogy az ember okozta felmelegedés hozzájárul-e az erősebb és gyakoribb El Niño-jelenségek létrejöttéhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk