KULT
A Rovatból

Terence Hill beszéde Bud Spencer temetésén

Terence Hill nem csak a színésztársa, hanem a legjobb barátja is volt Bud Spencernek. A temetésen elmondott beszéde alapján, senkinek nem is marad efelől kétsége.
Petra cikke a B O U V E T blogon - szmo.hu
2016. július 04.



A BOUVET blog szerzője nagy rajongója Bud Spencernek. A színész temetésén annyira megindította Terence Hill beszéde, hogy úgy gondolta sokan hasonlóan fognak érezni, akik szerették őt. Íme a beszéd, aminek eredetijét a cikk végén megnézhetitek és meghallgathatjátok.

Bud mindig azt mondogatta: barátom, mi sosem veszekedtünk. De amikor ezt mondta, mindig egymás után háromszor mondta. Először csak úgy, tényként: mi sosem veszekedtünk. Másodjára csodálkozással a hangjában, mintha ez valami nagyon különleges dolog volna: mi SOHA nem veszekedtünk. Harmadjára pedig mintegy nyomatékosítva: mi EGYÁLTALÁN SOHA sem veszekedtünk. Voltam náluk spagettizni. Világhírű volt a paradicsomos tésztája. Bud isteni paradicsomos szószt készített mindig. Maria főzte a spagettit. Azok voltak a jó időszakok és Bud akkor is mindig nekikezdett erről beszélni. Néha már kínos volt. Néhány közös vacsora után már az egész családja forgatta a szemét és nézett az égre: ezt a szöveget mintha mi már hallottuk volna!

De az igazság az, hogy mi tiszteljük és szeretjük egymást.

Talán érdekel benneteket, hogyan találkoztunk először. Nekem legalábbis az elmúlt pár napban lett egyértelmű, hogy ez nem lehetett véletlen. Még akkor sem, ha úgy tűnik. Carlo épp filmet forgatott Spanyolországban, Almeríában. A rendező az a Giuseppe Colizzi volt, aki egy roppant művelt férfi, regényei is jelentek meg. Ő volt az első olyan olasz filmrendező, aki mert olyan filmet forgatni, amelyben a fő stílusirány az irónia volt. Ez a film volt az "Isten megbocsát, én nem!" (A film eredeti címe: A kutya, a macska és a róka volt). Ebben természetesen Bud játszotta a kutyát, én a macskát, meg aztán volt egy rókát alakító színész is. De nem én voltam eredetileg a macska szerepére kiválasztva. A korábbi színész lába megsérült a forgatás alatt, és a forgatást szüneteltetni kellett. A rendező, Colizzi ekkor Rómába sietett és pár próbafelvételt követően kiválasztott és felkért engem.

Azonnal mennünk kellett Almeríába, de ez akkoriban még nem volt valami gyors út. Először elrepültünk ugyanis Madridba, majd 24 órás autóút következett Almeríába. Amint leértünk Almeríába, elkezdődött a forgatás. Úgy indítottak, hogy azt mondta a rendező: "Vetkőzz le!". Akkoriban nem voltak ilyen lakókocsik a színészeknek. Jött egy öltöztetőnő, kifeszített elém egy törölközőt, és elkezdtem vetkőzni: a nadrágot, a felsőmet, mindent. "Azt a nadrágot húzd fel, azt az inget, a pisztolyt vedd magadhoz, aztán gyere és ismerkedj meg Carlóval! Ez itt Carlo Pedersoli!" Örvendek – mondtam és kezet ráztunk.

th_beszed1

Természetesen egy bunyós jelenet következett. Ugye Bud volt a kutya, én a macska, de Colizzi valami nagyon különleges verekedős jelenetet akart, ami más, mint a megszokottak voltak. Nekem macskaként csizmában és sarkantyúban kellett úgy ügyeskednem, hogy kitérjek a pofonok elől. Egész jól sikerült: Bud egyszer sem tudott megütni engem, én viszont őt szinte mindenütt: a hasán, a mellkasán. A végére már oltári ideges volt, sziszegett, forgott, hogy "Hol vagy? Hol vagy?".

Egy fa tetején ültem. Volt ott egy fa a közelben. Onnan ugrottam le, egyenesen a sarkantyús csizmával az arcába. Az utolsó mozzanatban neki kellett engem megütnie úgy igazából. De ez egy kritikus pont lett: nem tudtuk eldönteni, hogyan üssön meg. Giuseppe Colizzi nem akarta, hogy hagyományos pofon legyen, hisz minden filmben ugyanaz ment. De akkor milyen ütés legyen? Veszítettünk sok időt a forgatásból emiatt a kérdés miatt, de bár lakókocsink nem volt, időnk rengeteg. Végül Bud azt mondta:

- Tudjátok, mit? Rácsapok a vállára egyet, összecsuklik és ezzel el van intézve. Én úgy gondoltam: ez azért nem egy rendes ütés.

Tudod, párszor előfordult már, hogy láttam, amikor lelőnek galambokat. Volt egy tér, a Piazza Muse, ahol láttam ilyet. Megfigyeltem, hogy amikor lelőnek egy galambot, az maga alá kapja a lábát és utána zuhan le. Úgy gondoltam, én is úgy teszek majd, mint a galambok: felugrok és utána esem a földre. Ez az ütés lett Bud legeredetibb találmánya. Ezt ő találta ki. Hát igen, csak vicces történetet tudok róla mesélni.

Ezt az ütést-esést aztán az Ördög jobb és bal keze című filmben is bemutattuk. Mennyi pofont adott abban a filmben Bud! És a fickók mindig ugyanígy estek el. Jó móka volt, megkapta valaki az utolsó ütést, repült és zuhant egy gödörbe, amibe előzőleg egy matracot tettünk.

Ahogy mondtam már nektek: mi szeretjük és tiszteljük egymást. Ezt a történetet is azért meséltem el nektek itt, mert amikor Giuseppe (Bud Spencer fia) felhívott és elmondta, hogy Bud meghalt, én épp Almeríában voltam. Ott, ahol először találkoztunk. A kezdet és a vég...

A bánat, a zavarodottság, a fájdalom szállt meg, de pillanatokon belül egyfajta nyugalmat éreztem. Nem tudom elmagyarázni nektek. Az öröm érzése volt. Mert akkor rájöttem: semmi sem történik véletlenül. Hogy Bud akkor már az örök élet és az öröklét örömének birtokában volt. Egészen biztos vagyok abban, hogy ha majd ismét találkozunk, jön szembe velem, nyereggel a vállán és azt mondja majd: "Mi soha nem veszekedtünk..."

VIDEÓ: így búcsúzott Terence Hill a legjobb barátjától

Ha tetszett a beszéd, kattints a megosztásra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: